sablonmentes

az egészségtudatos élet művészete a skatulyákon & sémákon túl

Fél év babakocsi nélkül: biztos, hogy mindenkinek szüksége lesz rá?

Hiába van minden kelengyelistán rajta, simán hozható az első pár hónap kocsi nélkül. Főleg, ha sportos a család, és később babakocsis futásokat is terveznek. 10+1 szubjektív szempont következik gondolatébresztő jelleggel. 

Figyelem! Ez a lista 150%-ig szubjektív, és csupán a mi tapasztalatainkat szeretné összegezni – nem célja bárkit bármiről meggyőzni vagy lebeszélni, negatív véleményt alkotni a babakocsizásról pedig főleg nem. Sőt, mi is alig vártuk, hogy felavassuk a miénket közel 7 hónap után. Inkább csak egy kis gondolatébresztő arról, hogy a babakocsi annyira belevésődött a köztudatba, hogy minden sablonos kelengyelista kitüntetett helyén szerepel – pedig akár vígan el is lehet nélküle lenni az első pár hónapban, ha úgy állnak a csillagok és a Párkák is ezt fonták bele családi életünk közös szövetébe (azaz a család minden tagja adja a hordozást) - csak erre sokan nem is gondolnak, hiszen a babakocsi az ugyebár KELL, meg azt így csinálja mindenki. Pedig elég sok macerát és pénzt is lehet spórolni az első hónapokban, főleg, ha egy sportos családról van szó, és együtt szeretnének majd később futni. Mi legalábbis így voltunk vele.

sablonmentes4.jpg

Semmi kocsiellenesség: már alig vártuk, hogy több mint félév után felavassuk a mienket!

A héten beköszöntő napsütéses, hóvirágos, már-már kora tavaszi időben felavattuk végre a babakocsit – pont egy héttel azelőtt, hogy Poldi betöltené a 7. hónapot. Már terhesen is azt beszéltük, hogy milyen jó lesz, amikor együtt futhatunk – hárman. Azt hiszem, már említettem, hogy a férjemmel egy futóverseny után sikerült összeismerkednünk (na jó, a verseny utáni sörözésen egész pontosan), és közös életünk egyik meghatározó része az egészséges életmód, amelyet a szülővé válásunk csak még erőteljesebb fokozatra kapcsolt – szeretnénk jó példát mutatni a fiunknak a teljes és aktív életből (is). Így nem volt kérdés, hogy futóbabakocsit szeretnénk venni.

Ahogy a baba-mama “szakirodalomban”, úgy a szerintem eléggé indokolatlan és fura cuccokkal telezsúfolt kelengyelistákban sem mélyedtem el nagyon, de az még így is derengett, hogy a babakocsi az nyilvánvalóan KELL. Oké, nyilván. Abban az egyben ugye biztosak voltunk, hogy sportkocsit szeretnénk venni, így a kérdés inkább az az volt, hogy mi legyen így az első félévben? Hiszen ezek a járgányok csak azután használhatók, hogy a baba biztonságosan tud ülni. Hmm. Volt olyan opció hogy beszerzünk hozzá mózest, vagy esetleg veszünk egy ilyen fekvős babakocsit – de most őszintén, erre a pár hónapra ennyi pénzt nem igazán szerettünk volna kifizetni (inkább elutazzuk, ugyebár).

sablonmentes2.jpg

Mexikó, Playa del Carmen. Rengeteget sétáltunk így.

Igazából mégsem mondhatom azt, hogy kényszer szülte a helyzetet, hiszen ahogy a futóbabakocsi ötlete, úgy a hordozásé is valahogy magától értetődően jött, fel sem merült, hogy ne hordozzunk. Ennek előnyeiről külön bejegyzést lehetne írni, én csak azt szeretném összegyűjteni, amiért nekünk nagyon bejött ez, hogy az első közel 7 hónapban csakis hordoztunk. És így is (sőt, szerintem így igazán) igen aktív és mozgalmas életet éltünk, sokat jártunk étterembe, barátokhoz, Balatonra; Prágában, Ausztriában és Mexikóban is jártunk, és szerintem mindenhol csak könnyebbséget jelentett, hogy nem kellett külön bíbelődni még a babakocsival is (főleg repülőn, stb.).

Nézzük is a mi is szubjektív listánkat arról, hogy miért és hogyan oldottuk meg az első félévet babakocsi nélkül.

1. Mindenféle tudományosan bizonyított* jóság

Mivel ez szigorúan NEM egy baba-mama blog, így a hordozás sok-sok kutatással is bizonyított pozitív és elvitathatatlan előnyét egy pontba szerettem volna sűríteni, pedig a teljes listát felturbózhatnám akár további 20-szal is. A legfontosabbak: elősegíti a kötődést, kielégíti a kisbabák közelségre való ösztönös igényét, a hordozott babák kevesebbet sírnak, kevésbé hasfájósak, jobban alszanak, nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, hamarabb önállósodnak, a hordozás csökkenti a lapos fej kialakulásának esélyét, anya és baba (na meg apa és baba) is könnyebben szinkronba kerülnek egymással. Satöbbi.

2. Evolúciós elméletek és a természeti népek

Ez picit még visszautal az első pontra. Én az élet minden területén igyekszem arra gondolni, hogy az elmúlt évezredek során vajon hogyan oldották meg az emberek az életet. Nem volt minden ennyire túlgondolva, túlizgulva, túltárgyalva és túlfeszülve, elveszve a részletekben meg a sok felesleges és egymásnak ellentmondó információáradatban (gondolok itt a szülőségre történő könyvből meg internetről való készülésre többek között, de ugyanez igaz a szakterületemre, a táplálkozásra is). A gyerek megszületett, magukra kötötték, aztán ment tovább az élet, dolgoztak, vándoroltak, ÉLTEK – a gyereket integrálták az addigi életükbe. Valahogy így vagyunk mi is ezzel: a gyerek születésével nem állt meg az élet, és az, hogy csak gyorsan magunkra pattintjuk egy szuper hordozóval, ugyanúgy tudunk jönni-menni, mint korábban, egy tök nagy könnyebbség nekünk. Nekem a rugalmasság, lazaság és mobilitás érzetét adja a hordozás.

sablonmentes9.jpg

Poldi&pulpo, avagy "vamos a la playa" családi kiadás

3. Kevesebb macera

Ez nyilván élethelyzet- és lakóhely-függő is, de mi például a harmadikon lakunk, így vagy a tárolóba le vagy pedig a lakásba fel kellene cipelni a kocsit. Hát nekem már ennek a gondolata elveszi a kedvem a nekiindulástól konkrétan...Lépcsős, liftes vagy zsúfolt helyeken sokkal egyszerűbbnek tűnik a hordozás.

Arról nem is beszélve így télen, hogy a babakocsiba mindenféle millió rétegbe kell belegyömöszölni a gyereket, amíg a hordozáshoz nincs szükség semmi extra bundazsákra meg overálra. Rendesen felöltözünk és bebújunk a férjemtől kölcsönzött nagykabátba (ami most még elölhordozásnál ideális, jövőre pedig meg látjuk), aztán csókolom. Vagy be lehet szerezni már cool hordozós kabátokat is.

4. Tömegközlekedés

Szerintem ez az a pont, amit nem kell magyarázni. Elég sok olyan villamos és busz van, ami nem alacsonypadlós, és ilyenkor a babakocsit fel-le rakni általában többemberes meló. A csúcsidőszakokról nem is beszélve, amikor tömve vannak a járművek. Hordozott babával gyorsan fel tudsz pattanni akármilyen tömegközlekedési eszközre, ahol úgyis átadják a helyet, és kényelmes elférsz. Én azt tapasztalom, hogy a fővárosban az emberek legnagyobb része tényleg kedves, előzékeny és segítőkész ilyen esetekben (is). Meg úgy általában mindenhol azok.

sablonmentes8.jpg

5. Bevásárlás

Tudom, ennél a pontnál szokták a legtöbben a babakocsit preferálni, hiszen arra rá lehet pakolni a szatyrokat, stb. Én viszont pont fordítva látom, és mindig egyfajta edzésként gondolok arra, amikor elöl a gyerek, hátamon a hátizsák, két kezemben pedig a két szatyor van, és így lépcsőzök fel a harmadikra. Arról nem is beszélve, hogy babakocsival szlalomozni a sorok között sok boltban elég nehézkes tud lenni (elképzeléseim szerint).

6. Testmozgás és edzés

Én ugye végig edzettem terhesen, és a gyermekágy hat hetének letelte után ugyanúgy folytattam is a mozgást, különösen figyelve a  törzsizomzat erősítésére (aminek hála a várandósság végén sem fájt a derekam például). Így én még most (7kg felett) sem érzem azt, hogy leszakadna a derekam, sőt – a hosszú, több órás sétákat is élvezem és egyfajta erősítős sétaként is gondolok rá. Lassan persze váltunk majd a háton hordozásra, de eddig nem okozott semmilyen nehézséget a dolog. A közös edzésről nem is beszélve, hiszen kisbabával a hordozóban hatásosabb lehet a guggolás, kitörés, vádlizás és mindenféle egyéb gyakorlat is. A közös mozgolódás mindenkinek jót tesz, és én is oldottam meg többször így az erősítést otthon.

7. Utazás és felfedezés

Autós utazás alatt nem kellett plusz egy cuccot bezsúfolni a kocsiba, a repülés során pedig szintén nagy könnyebbséget jelentett fel-, le- és átszállásnál is a hordozó. Leszállt a gép, gyorsan felkaptam Poldit a hordozóban, és tudtunk is sietni a következő géphez ugyanúgy, mintha ketten lettünk volna. Semmi extra. Azt pedig már említettem, hogy Mexikóban is nagyon aktívan teltek a napok, sokat kirándultunk és sétáltunk (napi 12-15 km-eket), és azért az olyan maja romokat, mint Chichén-Itzá vagy Tulum sokkal könnyebb bejárni hordozóval, mint babakocsival. És ez szerintem elég sok kirándulásra igaz lehet, nem kell hozzá az óceán túloldalára repülni hozzá.

sablonmentes3.jpg

Chichén-Itzá: így azért könnyebb volt bebarangolni a maja romokat

8. Sok-sok mosoly és jó szó

Az első hónapokban (nyár végén és ősszel) rengeteget sétáltunk a környéken, és szerintem nem volt olyan kiruccanásunk, hogy ne állított volna meg pár ember minket néhány jó szóra, vagy a bevásárlás során az eladóktól és a sorban állóktól ne kaptunk volna 1-2 kedves kérdést, megjegyzést. Nem tudom, hogy babakocsival ez hogy van, de egyrészt szerintem még mindig nem annyira megszokott látvány a hordozott baba (főleg nem halálfejes hordozóban :D), másrészt eléggé szem előtt van a gyerek (nincs „eldugva” a babakocsiba, amik sokszor le is vannak takarva még pluszban pelenkával meg ernyőkkel), így kimaxolva a cukiságfaktort kiváltja az emberekből a kedvesség lvl végtelent. Erre nincs tudományos magyarázatom, szimplán ezt tapasztaltam itthon (meg persze Mexikóban is, de ott szinte szó nélkül kikapják a gyereket a kezedből is – a latinos temperamentum, tudjátok). Nekem ez mindig feldobta/feldobja a napomat.

9. A gyerek intregrálása az addigi életünkbe

A 2-es pontban már utaltam rá, hogy szerintem fontos, hogy a gyerek érkezésével ne boruljon fel teljesen az addigi életünk, és ne mindent a gyereknek rendeljünk alá ezentúl (vagy ne mindent rá fogjunk). Mindig megdöbbenéssel hallgattam azokat az (egyébként biztos jó szándékúnak szánt) ijesztgetéseket, hogy majd nem fogunk tudni edzeni/aludni/egészségesen kajálni és persze utazni sem, ha megszületik a gyerek, na meg persze a mi szükségleteink is háttérbe szorulnak.

Én viszont úgy gondolom, hogy nyilván egészséges kompromisszumokat keresve, a gyereket kell az addigi életünkbe integrálni, és szerintem ehhez egy jó eszköz a hordozó, amiben nem kívülállóként szemléli az eseményeket, hanem részese lesz a mindennapi életnek (lásd következő pont), amiben ott van, ahol az eksön is. Emiatt is lehet, hogy a hordozott babáknak jobb rálátásuk van a világra és többet is tanulnak**. Sokkal több mindenben részt vesznek így a kezdetektől. Ráadásul a letakart meg ernyőkkel körbebástyázott babakocsiktól mindig rámtör a klausztrofóbia valamiért, és elképzelem, hogy engem is úgy visznek valahova, hogy semmit sem látok a történésekből. Nekem furi.

sablonmentes5.jpg

Budai Vár: a Frida Kahlo kiállításra mentünk így (az más kérdés, hogy nem jutottunk be :D)

10. Házimunka és otthoni teendők

Nem volt olyan nyűgösködés, amire a hordozó ne jelentett volna megoldás. Amikor semmi más nem segített, akkor a hordozás biztos, hogy megnyugtatta/elaltatta Poldit, így pedig én is ugyanúgy tudtam haladni az otthoni teendőkkel: főzéssel, pakolással, teregetéssel és még sokszor a különböző táplálkozástudományi tanfolyamok elvégzésével vagy az írással is.

10+1. A kihagyhatatlan (szem)pont: az ár

Igen, tagadhatatlan, hogy ezt is figyelembe vettük, hiszen a futóbabakocsi mellé vagy mózest kellett volna venni/bérelni vagy pedig egy fekvős babakocsit. Ezek már olyan összegek, amikből akár a mexikói repjegy is simán kijött, mi pedig ugye szeretünk minden megspórolt és félretett pénzt utazásra költeni. Az első hónapokra ideális rugalmas hordozókendőt a jófej kollégáimtól kaptam búcsúajándékként (örökhála!), egyébként pedig 13 ezer forintért lehet beszerezni (az én kedvencem a Liliputi, ami a halálfejes mintája és a kommunikációjuk miatt tetszett meg; na meg a sablonmentesre is rímelő bemutatkozó mondatukért: “A kezdetektől fogva kedveltük a járatlan utakat”), a több évig használható csatos hordozó pedig 27 ezer forint körül van. 

Zárszóként annyit szeretnék csak megjegyezni, hogy mi nagyon élveztük babakocsi nélkül is az első fél évet. Ugyanakkor fontosnak tartom kiemelni, hogy ez nem egy recept, és nem attól lesz valaki jobb/rosszabb szülő, hogy hordozót vagy babakocsit használ - valószínű, hogy az esetek nagy részében a kettő kombinálása fog beválni (ahogy nálunk is, csak egy kis időeltolódással). Vagy az egyik. Vagy a másik. Az alaptanács, ahogy Vekerdy is írja Jól szeretni c. könyvében: "ne akarjunk vakon követni valamiféle receptet, hanem mérlegeljünk, mi a jó nekünk és a gyerekünknek, és azt csináljuk." Azaz próbáljunk dogma-és sablonmentesen élni, minden területen megtalálni a saját utunkat, hiszen csak így tudunk kongruensek, azaz önmagunkkal azonosak lenni.

Tetszett az írás? Egyetértesz vagy másképp látod? Hozzászólnál vagy kérdeznél? Minden visszajelzést örömmel veszek az Instagram-oldalamon vagy pedig a sablonmentes@gmail.com email címen.

 

Felhasznált források:

* https://wetheparents.org/babywearing-benefits-evidence

** https://www.liliputi.hu/page/miert-hordozzak

 

 

sablonmentes

Egészséges, aktív életmód és kiegyensúlyozott táplálkozás elrugaszkodva a sablonoktól – hogy ne váljunk sem a trendek játékszerévé, sem pedig a rutinok rabjává. Mert dogmák és fix elvek szerint élni, táplálkozni látszólag könnyű, hiszen mindig megvan a betanult megoldás, az élet általában nem így működik. Ha unod a sablonos megoldásokat és a diétás zsákutcákat, ha azt szeretnéd, hogy az étel végre ne stressz, hanem tápanyag és öröm forrása legyen, ha szeretnél egy egészségesebb, aktívabb és teljesebb életet élni, akkor jó helyen jársz.

Friss topikok