sablonmentes

az egészségtudatos, aktív és teljes élet művészete a skatulyákon & sémákon túl

Pura vida: Costa Rica-i kalandok kisgyerekkel

Last minute repjeggyel, tervek és elképzelések nélkül, 4 kézipoggyász méretű hátizsákkal és a 2,5 éves fiunkkal vágtunk neki decemberben az aktív és mozgalmas közép-amerikai túrának, amely nagyon sok közös élménnyel tett ismét minket gazdagabbá. 2500 km autóval az utakon a Csendes-óceántól a vulkánokon át a karibi térségig, 280 km túrázás dzsungeleken és tengerpartokon át, 14 szállás 28 nap alatt hármasban - kalandokban nem volt hiány, mi pedig ezeket szeretnénk összefoglalni. Pura vida, első rész.

20201211_172608.jpg

Miután a tavalyi év nekünk is alaposan felülírta az utazási terveinket (igaz sokszor pozitív irányban, hiszen így jött a nyári észak-európai lakókocsis roadtripünk is), így az év végi utazásba nem mertük beleélni magunkat. Ez persze nem jelentette azt, hogy ne követtük volna folyamatosan nyomon, hogy melyik térségben hogyan alakulnak a szabályozások vagy éppen a repjegyárak. A sok bizonytalan és folyamatosan változó tényező miatt húztuk-halasztottuk, amikor aztán ott találtuk magunkat az alábbi párbeszédben december elején:

- Figyelj, úgy néz ki, idén már csak egy napra van nagyon jó áron repjegy Costa Ricába.

- Mikorra?

- Egy hét múlva.

- Hát akkor….pura vida!

Így indult a négy hetes közép-amerikai kis kalandunk, aminek egy nagyon zúzós hét után négy kézipoggyász méretű hátizsákkal és a 2,5 éves fiunkkal vágtunk neki, és rengeteg élménnyel, kalanddal és pozitív benyomással gazdagabban jöttünk haza pár napja. Kalandjainkat és élményeinket egy három részes blogbejegyzés-sorozatban szeretnénk megírni, amelyek által reméljük, hogy kicsit sikerül egy kicsit átadnunk a megannyi csodából, amit megélhetünk kint ezekben a hetekben.

A három  élménybeszámoló (geográfiai bontásban: Csendes-óceán, középső vulkános rész és a karibi part) mellett készül a gyakorlati cikkünk is a kisgyerekes utazásról, a gasztronómiai részt a 15+1 legizgalmasabb étellel-itallal pedig ITT találjátok.

Repülés és az első napok

Kezdjük az elején: miért éppen Costa Rica? Jelenleg leginkább a latin-amerikai térségben vannak olyan országok, amelyek kevés korlátozással fogadnak turistákat; Costa Rica az egyik, ahova PCR sem kell (ennek ellenére vagy éppen ezért sokkal-sokkal fegyelmezettebben betartanak mindent, mint Magyarországon) és még Zoli sem járt ott, így végül pont ez lett a 100. országa, Poldinak pedig a 25 (Timinek a 35.). Azaz lehet utazni és rengeteg elsősorban természeti felfedezni való van a kis országban a csodás nemzeti parkoktól kezdve a hihetetlen élővilágon át a dzsungelekig, vulkánokig és a tengerpartokig. És ott van a pura vida életérzés, na meg a világ legboldogabb emberei! Ráadásul biztonságos is, hiszen az amerikai turisták kedvelt célpontja. Mi kell még a boldogsághoz? Egy last minute repjegy, és indulás!

Poldi elmúlt már két éves, ezért már neki is kellett ülőhelyet vásárolnunk, ami egyrészről jó, mert így több helyünk van, másrészről pedig szinte annyit kellett fizetni, mint egy felnőtt jegyért.

20210114_231055.jpg

Bori először, Poldi tizenharmadjára.

Costa Ricába általában elég drága szokott lenni a repülőjegy, de a KLM indított direkt járatot Amszterdamból, így sokkal kedvezőbb áron lehet utazni Budapestről úgy, hogy közben csak egyszer kell átszállni. Az odaúton nappal utaztunk, így a fiunk elég sokat volt fent. A KLM nagyon figyelmes a gyerekekkel, így a beszállásnál kaptunk egy színezőt ceruzákkal és egy nagyon klassz kártyát, így ezekkel órákig el tudtunk játszani, de a gyerekeknek nagyon sok és aranyos rajzfilm elérhető a gépen, így viszonylag gyorsan eltelt a levegőben töltött 11,5 óra.

20201210_094901.jpg

A kedves utastársakról és a többi kisgyerekről (mert bizony volt belőlük bőven az egyébként nagyjából fullon lévő gépen) nem is beszélve, akikkel szintén vígan eljátszott, elkommunikált Poldi. Itt jegyeznénk meg, hogy minden kisbaba és kisgyerek szuperül hozta az utat!

Megérkezés után úgy döntöttünk, hogy nem a fővárosba, San Jose-ba megyünk, hanem a közelben levő Alajuela-ba. Nagyon jól is tettük mert az utazásunk végén Covid-tesztre be kellett jönnünk ide, amikor kiderült, hogy (ahogy a legtöbb fórumon is írják), tényleg nem ez szép város.

20201211_072036.jpg

Alajuela kis utcája

A főváros környékén az érkezés után csak egy éjszakára terveztünk maradni, amíg kirúgjuk magunkat az út után, egy jót eszünk, alszunk és szerzünk a következő 27 napra egy autót. Este beültünk egy közeli helyre chevichét enni, és ekkor szembesültünk először az árakkal. Nomen est omen, avagy a Gazdag Part tényleg nem egy olcsó hely. Egy üveg ásványvíz 400 ft, egy 0,33-as sör 400, fél kiló kenyér 1000 ft a boltokban. A hely kis kifőzdékben (amelyek itt soda néven futnak) 2000 ft körül van a legolcsóbb étel, a legolcsóbb szállások három ággyal 12-14000 ft/éj körül vannak (ezalatt nagyjából a közös fürdős vagy megosztott szobák vannak), cserébe legalább a benzin 260 ft/liter.

20210114_231200.jpg

A bérelt autót jobb előre lefoglalni, de a Covid miatt és az utolsó pillanatos indulás mi fatalista módon a személyes foglalás mellett döntöttünk. Kint mindenki WhatsApp-ot használ (az út végén még a klinikával is így egyeztettük le az időpontot) így azzal kezdetük, hogy a reptéren összegyűjtöttük a brosikat, az azon magadott számokra elküldtük a paramétereket és a végén a két legjobb ajánlatot adóval beszéltünk, és hosszas alkudozás után a nyertes egy Daihatsu BeGo - ami itthon Terrios-ként ismert - 4x4-es autó lett.

20210114_232701.jpg

 

Az Osa-félszigeten az igazi kalandos dzsungeltúra elején

Eleinte gondolkodtunk, hogy kell-e összekerekes járgány (a fórumok sem voltak egyértelműek), de mivel ez jött össze, a későbbiekben ki is használtuk és lemehettünk a térképről olyan helyekre is, ahová normál autóval lehetetlen lett volna – még így is akadt 1-2 melegebb (és kuplungszagúbb) pillanat az út során.

A világ egyik legszebb nemzeti parkja

Amikor az érkezést követő napon elindultunk felvenni az autót, akkor konkrétan még nem tudtuk, hogy pontosan merre menjünk tovább – egyébként sem szoktuk túltervezni az utazásokat, de ide tényleg nem volt túl sok időnk az olyan részletkérdésekre, minthogy mit csináljunk. Végül aztán az autó elég gyors felvétele után délben el is indultunk…a Csendes-óceán felé, azon belül is gondoltuk, hogy a képeslapszerű Manuel Antonioban kicsit akklimatizálódunk, és végiggondoljuk az útitervet is. A hely aztán annyira megtetszett, hogy a nálunk rekordnak számító három éjszakát töltöttük itt.  Szállást nem foglaltunk, mivel azt gondoltuk, hogy sehol nem lesz tömeg; ami igaz is volt, de azért megpróbálták drágábban adni a szobákat, mint azt a Booking-on le lehetett volna foglalni, és emellett készpénzben kérték volna az összeget (kártyás fizetésért a legtöbb helyen extra pénzt kértek még). A végén azért sikerült ezt is megoldanunk és egy szuper kis szállást foglaltunk medencével, reggelivel, ami ugye – mint ahogy kezdett szép lassan kiderülni - nem elhanyagolható összeg.

20210115_073220.jpg

Akkor ma itt alszunk: Podi állt át a leghamarabb, és ő volt az, akit a legkevéséb sem zavart, hogy átlagosan minden másnap új helyen aludtunk. Mert tényleg a gyerekek a legrugalmasabbak - ha hagyjuk őket annak lenni.

Az itteni tartózkodásunk alatt az volt a célunk, hogy összerakjuk a programunk vázlatát, illetve az utóbbi idők és a repülés fáradalmait kipihenjük. Bepakolás után elindultunk a közeli partra, ahol éppen a lebukó nap sugarai festették intenzív aranyra az eget és a felhőket. Mi csak dörzsöltük a szemünket: Látod, amit én látok? Leesett az állunk és csak bámultunk, bámultunk. Hola, Costa Rica! Pura vida!  Itt vagyunk, megérkeztünk!

20201211_172501.jpg

Este összeismerkedtünk Gabriellel, aki a parton adott bérbe székeket és néhány sör után már át is éreztük a pura vida érzést. Persze másnap tőle béreltünk ágyat és gondolhatnátok, hogy, na persze, érdekből barátkozott, de kiderült, hogy jóval olcsóbban kaptuk a napágyat, és amikor megjelent egy sört is hozott. Mindenki boldog! A harmadik napunkról sokat nem tudok írni, mivel csak fürödtünk a Csendes-óceánban és pihentünk a napernyő alatt. Azért nem egy rossz program! Ebbe az örömbe üröm is vegyült, hiszen valahol kiesett a bankkártyánk és nem is került elő. Szerencsére több kártyával indultunk, így maga ez a tény nem volt nagy probléma, de a letiltás csak telefonon keresztül ment, amit egy 15 perces hívással tudtunk csak megoldani, ami 1300 Huf/perc díjjal inkább fájdalmas volt. Bankot is fogunk cserélni. Szerencsére ez volt utunk legszerencsétlenebb eseménye. Pura vida!

Az egynapos pihenő után Poldi már teljesen át is állt és mi is mosolyogva indultunk neki az első nemzeti parknak, amelyet a Forbes a világ 12 legszebbje közé választott. A Manuel Antonióba a belépő 18 dollár a felnőtteknek. Láthatóan sok helyi állt sorba nagy hűtőládákkal, ők inkább a strandokat látogatták és persze nekik olcsóbb is volt a belépő (mint ahogy mindenhol). Már itt is feltűnt, hogy jóval alaposabban figyelnek a fertőtlenítésre, maszk viselésére és a kézmosásra, mint nálunk. Nem lehetett sehova belépni, legyen az bolt, piac, nemzeti park, szállás, ahol ne kellet volna felvenni a maszkot, mértek volna lázat és ne fertőtlenítettük volna a kezünket. Itt is túlestünk a procedúrán és gyerünk!

20201213_081909.jpg

A park nagyon ki volt építve, értsd alatta, hogy az ösvények cölöpökön álló járda. Nagyon sok kis agutit láttunk eleinte. A helyiek elmentek a strandok irányába, mi pedig elindultunk a hosszabb ösvényeken megérezni a dzsungel varázsát. Aki már járt dzsungelben, az tudja, hogy nagyon nehezen lehet az állatokat észrevenni. Mi is inkább csak hallottuk a majmok bőgését és láttunk távolról a madarakat, papagájokat, de az esőerdő varázslatos. Kis idő után elmentünk egy kisebb strandra, ami természetes szépségével, érintetlenségével tökéletes pihenőhely volt a következő rövidebb túránk előtt. Itt is alig voltak rajtunk kívül.

20210114_232451.jpg

Amint sétáltunk az utolsó célpontunk felé és a majmokat néztük, egyszer csak megszólítottak minket

-Magyarok?

Dumáltunk egy jót, és kiderült, hogy néhány 100 méterrel lakunk egymástól, ugyanabban az utcában. Milyen kicsi a világ!

20210115_073709.jpg

Trópusi fjord a szivárvány tövében

Sikerült az itt töltött időben nagyjából összerakni a menetirányt – így másnap elindultunk Puerto Jimenez felé, ami Osa-félsziget egyik kis települése, és aminek a partjait a Golfo Dulce trópusi fjord mossa. Mivel nyáron Finnországban lakóautóval napokig parkoltunk egy fjord mellet, így egyértelmű volt, hogy meglátogatjuk trópusi testvérét is, amelyekből nagyon kevés van a világon. Miután korán érkeztünk, így autóval elindultunk a környék felfedezésére. Ember szinte sehol, akiket láttunk, azok helyiek voltak. Kimentünk a teljesen üres tengerpartra, ahol rikoltozó papagájok és a megszelídült Csendes-óceán morajlása köszöntöttek. Paradicsomi idill.

20210114_232628_1.jpg

A szállásunk elfoglalása után kiderült, ingyen használhatjuk a kajakot. Mit tehet ilyenkor az ember? Igen! Kitaláltátok! Elmegy a helyi mangróveerdőbe evezni egyet hármasban. Egyszer valaki azt mondta:

Mindig emlékezz arra, mikor csináltál életedben legutóbb olyat, amit előszőr csináltál! Ha ez gyakran van, akkor még nyitott vagy.

Hát ez nekünk ilyen volt! Szerencsére dagály volt, így egészen sokat tudtunk evezni a növények között, ahol megszámlálhatatlanul sok madár vett körül, és egy idő után a majmok is elkezdtek követni, ugrándozva a fejünk fölött és versenyt sikongattak Poldival. Jó ilyeneket csinálni, mert ha egyszer megkérdezik Poldit, hogy kajakoztál-e már trópusi fjord mangróve erdejében, majmokkal a fejed fölött, szegénynek ne kelljen már azt mondania, hogy nem. Az evezés után leültünk enni, és a jól megérdemelt helyi sörünket inni, amikoris a trópusi éghajlatnak megfelelően, hirtelen beborult az ég, miközben még sütött a nap és egy szivárvány ölelte át az egész fjordot. Szemünk elkerekedve, levegőnk elakadva szorult össze a torkunk a szépségtől.

20210114_232517.jpg

Mi kell még egy ilyen naphoz? Egy jó vacsora. A hotelben ajánlott kis étteremben levő pár asztal tele volt, így elindultunk, de szinte minden zárva volt vagy üres volt, amíg oda nem értünk helyhez, ahol a 4 asztalból az egyik szabad volt. Soda Johana. Ez jó lesz! Rendeltünk halas casadot (hal rizzsel és babbal) és egy arroz con mariscos-t, ami kicsit hajaz a paellára, azaz rizs tenger gyümölcseivel. Akkor még nem tudtuk, de az út egyik legfinomabb ételét fogyasztottuk el.

20201215_172625.jpg

Következő nap reggel korán indultunk neki a dzsungelnek autóval, mert akkor az állatok aktívabban és az átállás miatt egyébként is már 5 körül ébredtünk. Egy, a szálláson ajánlott helyre szerettünk volna eljutni, de a térképet nem tudtuk jól használni (illetve a mapsme nem volt jó barátunk ezen a környéken, mert nem jelezte az utakat…bár miért jelezte volna egy dzsungelben?) és teljesen eltévedtünk, így nagyon izgalmas helyeken jártunk és hálát adtunk az autónk tervezőjének, mert elképesztő helyeken ment fel, le, át, össze-vissza. Ezeken az utakon már nem voltak hidak, így nagyon jól jött a nagyobb hasmagasság, így is sistergett a kipufogó a patakok vizétől.

20210114_232750.jpg

Megpróbáltunk felmászni egy vízeséshez, de annyira meredek és csúszós volt az ösvény, hogy gyerekkel a háton nem vállaltuk be, így egy kisebb zuhatagnál dobáltuk a köveket.

20210114_232809.jpg

Ebédre vissza is értünk a faluba, ahol egy parti sodában ettünk-ittunk.

20201215_143412.jpg

A helyiek nagyon kedvesek voltak és a szőke kisfiú pedig egyenesen szenzációnak számított. Délutáni alvás utánra fürdőzést terveztünk. Ritkán fürdik ilyen fjordban az ember! A helyi gyerekek ugráltak, lubickoltak, mi is megpróbáltunk elvegyülni köztük, amiből az ugrálás és lubickolás simán ment.

20210114_232852.jpg

Egy ritka trópusi fjord partja

A naplemente után visszatértünk a tegnapi étterembe, mert az arroz con mariscos megérdemelte. A vicces az volt, hogy az ebédünk alatt a mellettünk levő asztalnál ülő ember a vacsoránál is mellettünk ült. Ő most vagy követett minket vagy szerencsésen választottunk az éttermek közül. Természetesen ő is mosolyogva, biccentve köszöntött és jelezte a felismerést. Egyébként itt tényleg mindenki kedves és köszön. Pura vida! Jó érzés feltölteni a mosolybankot és a kedvességraktárakat!

A bálna farka

Másnap reggel Puerto Jimenez álmos kis faluját magunk mögött hagyva a pár óra távolságra fekvő Uvita volt a következő cél, megindulva vissza a Csendes-óceán északi része felé. Az egyik kanyarban nagyon rossz helyen állt egy autó.

- Mi a fene, ez normális?

- Figyelj már, lajhár! Azt fotózza!

Gyors fordulás és persze mi is fényképeztük a cuki három ujjú szépséget, mondjuk mi nem az utón álltunk meg. Costa Ricában a távolságot inkább időben érdemes mérni, mivel az utakon csak 50-60 közötti átlagot lehet menni - ha aszfaltozott. A nagyobb városok között már az autópályát is építik, de mi gyakran mentünk murvás utakon is. Egyébként teljesen normális a közlekedési morál, nem volt macerásabb vezetni, mint Budapest-Békéscsaba között.

Uvitába érkezve megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a szörfös szuperhelynek beharangozott kis helység kong az ürességtől, szinte minden zárva van. A legközpontibb részen megkérdeztük a Bookingon kinézett szállást, hogy mégis hogyé’ kínálja, aztán amikor egy végtelenül pofátlan dupla árat mondott az ágyakra, akkor megköszöntük, és nekiindultunk, hogy helyben keresünk valamit. A sors ismét kegyes volt hozzánk, és egy szuper medencés kis szállást találtunk, ami 42 dollár volt. Poldit ki sem tudtuk szedni a medencéből. Mi is élveztük a lazulást.

20210114_232939.jpg

A délutáni alvás után elindultunk a környék felfedezésére és végre láthattuk közelebbről is az egész nap hallott majmokat. Impresszionista képek ereje elevenedett meg, amikor a lüktető dzsungel zölden duzzadó növényei találkoznak a végtelen óceán szilaj, fehér, partnak rohanó hullámaival. A két őserő a lebukó nap fényében ölelkezett egymásba és ebben az ölelésben benne voltunk mi is. Ezekért a pillanatokért érdemes utazni.

20210114_232956.jpg

Amint a nap belehuppant az óceánba, mi elindultunk egy éttermet keresni, ami a Covid miatt nem volt egyszerű mutatvány. Ahogy sétáltunk, egyszer csak felkiált Timi:

- Rá ne lépj!

- Mire?

Egy méretes (és majdnem méteres) iguána (alias számunkra sárkánygyík) feküdt keresztben előttünk és láthatóan meg se akart mozdulni. Persze kattant pár fotó.

20210114_233234.jpg

Végül találtunk egy éttermet, ahol a szerencsére kiváló volt a konyha, és a koktélok a legfinomabb helyi gyümölcsökből készültek. Poldi sikongatva ette a karambolát, vagy csillaggyümölcsöt, ami annyira tetszett a pincéreknek, hogy hoztak még neki egy nagy adagot. A pincérlány nagyon büszke volt, hiszen az ő kertjében termett.

Másnap reggel nyitásra akartunk menni a következő (a faluban található) nemzeti parkba, azonban amikor begurultunk, még csak a mi autónk állt a parkolóban. Ki is derült, hogy nem 7-kor, hanem 8-kor nyitnak. Sebaj.

20210115_074854.jpg

A Ballena Marino nemzeti park arról híres, hogy apálykor a vízből egy bálnafarok formájú félsziget emelkedik ki. Ami vicces a dologban, hogy erre szoktak a bálnák vonulni, de sajnos most nem volt szezonja, így csak elképzeltük őket. Viszont a bálna farkán sétálni így is nagy élmény volt:

img-5012.jpg

Ez pedig mögöttünk volt, ahogy a bálna farkának vége felé sétáltunk:

img-5010.jpg

Mezítláb sétáltunk az aranyló homokban, Poldi futóversenyt rendezett a sekély vízben. A látvány és a hangulat ismét tökéletes volt. Pura vida!

20210114_233220.jpg

 

Ahol a legtovább élnek boldogan és egészségesen: Nicoya

Úgy döntöttünk, hogy ma egy hosszabb etapot megyünk a park után északnak tovább, hogy később rövidebbekket kelljen menni. Általában az utazást Poldi alvásidejére terveztük, így a délutáni alvás is hasznosan telt. Szerencsére a gyerekülés kényelmes volt, így ezzel soha nem volt gondunk. A mai célunk Tamarindo volt, ami a Nicoya-félszigeten fekszik. Egyébként ez a környék arról híres, hogy itt van az világ egyik kék-zónája, vagyis itt élnek legtovább az emberek. Nem mellesleg Costa Rica a világ egyik legboldogabb országa, vagyis itt van a hosszú, boldog élet titka. Persze, hogy megnézzük, hátha valamit tanulunk. Az eredetileg 6 órásra tervezett utat sikeresen lenyomtuk 4,5 óra alatt, ami annak volt köszönhető, hogy Poldi végig alfában volt és a forgalom is kegyes volt hozzánk.

20210114_233149.jpg

Erre a csodás naplementére futottunk be Tamarindóban

A hostelünk 200 méterre feküdt a tengertől, így miután kiérkezünk a partra a nap ismét a narancs 50 árnyalatában festette be az eget, földet, embereket, miközben élvezhettük az útközben vásárolt hideg sör apró, hideg buborékainak örömtáncát a kiszáradt torkunkon. Az első hely, ahol tényleg vannak turisták. A partot belengi a fiatal amerikai lányok mindent tudó magyarázata és a marihuána gomolygó illata. Akkor gyerünk vacsorázni és egy szerencsés véletlennek köszönhetően egy foodtruck udvar mellett vezetett el az út, ahol éppen piac is volt. Gyors kézfertőtlenítés és néztük a választékot.

20210114_233056.jpg

Minden kocsinak volt tematikája és ez általában egy ország volt. Mi a sok latin ország közül Uruguay-t választottuk. Timi kaja mániás igy ő választotta ki az uruguay-i srácok ajánlásával az olasz bevándorlók inspirálta ricottás-spenótos tésztaefélét, a sorrentinost és a chivito szendvicset; mellé ajánlottak uruguayi bort, amit kis is próbáltunk. Gasztronómiai orgazmus.

20210114_233127.jpg

A BLW-nek is köszönhetően utazás alatt sem gond soha, hogy mit eszik Poldi: ugyanazt (6 hónapos kora óta), amit mi. Legalább gasztrokalandor, mint mi, aki mindent hatalmassal lelkesedéssel kóstolt meg.

Másnap reggel majmok rikoltozására ébredtünk, pedig egy viszonylag nagy településen vagyunk. A közeli a fa gyümölcsét láthatóan kedvelik, hiszen az egész család a rokonságokkal együtt ott lakmározott.

20210114_233843.jpg

Egy jó kis kávéra vágyva kerestük a reggelizős helyünket. Találtuk egy kis helyi kávézót ahol reggeli burritoba töltött gallo pinto volt a menő a kiváló kávé mellé. Arra gondoltunk, hogy sétálunk a parton, de hamar a Rio Tacasolapa-n találtuk magunkat egy csónakban, krokodilra és kajmánra vadászva. Nagy szerencsénkre minkettőt láttuk.

20210114_233110.jpg

Mára nem is maradt más, csak a tenger és a naplemente szinte giccses parádéja. Tudtuk, hogy az utunk során már nem látjuk ilyen pompájában, hiszen legközelebb a keleti parton, vagyis a karibi részen látunk tengert, ahonnan a nap felkel. Estére egyik kedvenc országunk, Kolumbia konyháját választottuk (sült jukkával és a kukoricás maicitosszal), de annyira éhesek voltunk, hogy Venezuelában is ellátogattunk empanadáért és arepaért. Jókedvűen, jóllakottan és jóleső érzésekkel tértünk nyugovóra, és már alig vártuk, merre visz minket a holnap…

Tetszett a bejegyzés? Akkor nyomj egy lájkot, hogy tudjuk! Érdekel Costa Rica középső, vulkános része vagy a karibi partja? Esetleg az, hogyan lehet kisgyerekkel is kalandosan utazni?  Akkor pedig kövesd a blogot és a Világjáró Család Instagram-oldalunkat, ahol folyamatosan hozzuk a sztorikat a közös kalandokról, amelyeket a mostanra 25 országban járt 2,5 éves fiunkkal, Poldival követünk el – ne maradjatok ki ti sem!

Maradjatok velünk, hamarosan érkezik az élménybeszámoló az esőerdőkről és a vulkánokról!

 

COSTA RICA 4 HETES ITINER

1. RÉSZ: CSENDES-ÓCEÁN

 

  • Alajuela (érkezés után, 1 éjszaka)

 

  • Manuel Antonio (3 éjszaka)
  • Puerto Jimenez, Osa-félsziget (2 éjszaka)
  • Uvita, Ballena Marino (1 éjszaka)
  • Tamarindo, Nicoya-félsziget (2 éjszaka)

 

FOLYT.KÖV.

 

20210114_233200.jpg

sablonmentes

Egészséges, aktív életmód és kiegyensúlyozott táplálkozás elrugaszkodva a sablonoktól – hogy ne váljunk sem a trendek játékszerévé, sem pedig a rutinok rabjává. Mert dogmák és fix elvek szerint élni, táplálkozni látszólag könnyű, hiszen mindig megvan a betanult megoldás, az élet általában nem így működik. Ha unod a sablonos megoldásokat és a diétás zsákutcákat, ha azt szeretnéd, hogy az étel végre ne stressz, hanem tápanyag és öröm forrása legyen, ha szeretnél egy egészségesebb, aktívabb és teljesebb életet élni, akkor jó helyen jársz. Ahogy akkor is, ha attól tartasz vagy azzal ijesztgetnek, hogy a baba születése után vége mindennek, és le kell mondani az egészséges életmódról vagy akár az utazásról - ezek is olyan sablonok, amelyeket érdemes elfelejteni.

Friss topikok

Címkék

ausztria (1) balkán (4) balti (1) belize (1) bevásárlás (1) blog (14) blw (21) burrito (1) costarica (5) dél-afrika (5) dobozolás (1) edzés (2) egészség (1) egészséges életmód (9) egészséges táplálkozás (11) egyiptom (4) életmód (33) elhízás (2) epigenetika (1) ételmód (1) evéslélektan (2) fajitas (1) félmaraton (1) finnország (1) fit (1) fitmom (1) fitness (4) fittanya (1) fussbabakocsival (2) futóbabakocsi (2) gasztrofelfedező (2) gasztrokaland (2) guacamole (1) guatemala (1) gyerekkori elhízás (1) gyerekmenü (1) gyermektáplálás (1) hordozás (1) hozzátáplálás (19) humusz (1) irak (3) irányelv (2) jamaica (1) jordánia (3) jó evő gyerek (2) kacsa (1) kajapakk (2) karantén (1) karanténkonyha (1) karib (1) konzerv (1) közel-kelet (5) közép-amerika (1) lakóautó (8) lakókocsi (10) lesotho (1) libanon (4) liliputi (1) mexikó (4) mozgás (1) muffin (1) nachos (1) nicaragua (1) padlizsán (1) pszichológus (1) receptek (23) reggeli (3) roadtrip (8) róma (2) sablonmentes (73) sablonmentes élet (3) sablonmentes étkezés (9) sablonmentes receptek (6) sablonmentes saláta (1) sablonmentes utazás (10) saláta (5) síelés (1) spárga (1) spenót (1) street food (2) sütőtök (1) szoptatás (1) szváziföld (1) taco (1) tanácsadás (2) terhesség (3) tetősátor (2) tipp (3) toast (1) tunézia (3) usa (4) utazás (52) utazás gyerekkel (41) uzsonna (1) vadkemping (2) válogatós (5) várandósság (1) világjárócsalád (1) yucatán (1) Címkefelhő
süti beállítások módosítása