A pürézés, etetés csak az elmúlt évtizedek találmánya, amely a táblázatokkal, 3 napos bevezetéssel, méricskéléssel sokszor felesleges stresszt rak a szülők vállára, és megugorhatatlan feladattá vagy csatatérré alakítja ezt az időszakot (megalapozva a későbbi problémáknak) – főleg úgy, hogy ezeknek tudományosan nem sok alapja van. Szerencsére ezt mind több országban ismerik fel, és kezdenek úgy változtatni az ajánlásokon, hogy a hozzátáplálás az egész család számára egy vidám élmény lehessen, a kezdetektől a családi étkezésekbe vonva be a piciket, az önálló étkezésre bátorítva őket. Ezekből az előremutató ajánlásokból gyűjtöttem össze Izraeltől Spanyolországon át Kanadáig a legizgalmasabbakat.
Klasszikus kép: anyuka mosolyogva eteti a babáját színes műanyag kanállal és pürével, aki a reklámokban természetesen örömmel fogadja, a gyakorlat viszont elég sokszor mást mutat (persze van olyan család, ahol ez működik inkább). Nem meglepő, hiszen ahogy a gyerekek maguktól kezdenek át átfordulni egyik oldalról a másikra, maguktól tanulnak meg kúszni-mászni, felállni, úgy van ez az étkezéssel. Vagyis lenne. Önállóan is képesek ugyanis enni-inni, miután megértek rá (6 hó körül). Ezt ők is érzik és tudják, így nem véletlen, hogy olyan sok baba utasítja el akár a kezdetektől a kanállal történő etetést. Ez utóbbi ráadásul egy olyan kor terméke, amikor a II. VH. után a nőkkel akarták orvosolni mind a munkaerőpiaci, mind pedig a reprodukciós problémákat (Balázs Zsuzsanna). A kettő csak úgy jött össze, ha minél többet szültek a nők, de közben minél hamarabb vissza is mentek dolgozni, ami magával hozta a mielőbbi elválasztást és hozzátáplálás-kezdést (pár hetes korban), amikor valóban nem képesek önállóan enni a babák. Azonban 2 évtizede már az ajánlás a 6 hóig tartó kizárólagos szoptatás, így a HT féléves kor körüli kezdése – amikor viszont már a babák megérnek az önálló étkezésre.
A kettő közötti konfliktust mind több országban igyekeznek feloldani – sajnos Magyarország nem tartozik közéjük, hiszen hiába jelent meg picit több mint egy éve az új ajánlás, túl sok modern szemléletet sajnos nem tartalmaz az anyag. A tavalyelőtt megjelent új magyar csecsemőtáplálási irányelv szépségeiről és visszásságairól akkor írtam egy igen részletesen kifejtetett posztban (amelyet szerencsére már közel 10.000 ember olvasott).
A lényeg, hogy habár történt néhány előrelépés, a BLW-vel sikerült egy kisebb öngólt lőniük azáltal, hogy a hivatkozott kutatások éppen a szöges ellentétére jutottak, mint az irányelv szerzői. Emiatt az egész kiadvány hitelessége megkérdőjelezhető, és nem is meglepő, hogy amíg a világban egyre több helyen implementálják a BLW filozófiáját, mind több helyen javasolják, hogy már a kezdetektől adjanak a szülők darabos ételeket, és a családi ételekből kínálják a piciket, addig itthon továbbra is 8-10 hóig ajánlják a püréket, pedig számtalan kutatás bizonyítja, hogy minél később találkoznak a babák a falatkákkal, annál nagyobb az esélye a válogatósságnak is. Arról nem is beszélve, hogy a világon szinte mindenhol az egyik legfontosabb a változatosság hangsúlyozása (minél többféle ételt kínáljunk a kezdetektől), addig a magyar ajánlás még mindig a 3 napos bevezetésnél tart – a kettő pedig elég nehezen összeegyeztethető (hiszen ha van egy baba, aki 3 naponta kap új ételt, az egy hónap alatt 10 étel…szemben azzal a babával, aki naponta akár 2-3-4 féle új étellel is találkozik, de számoljunk csak naponta egyféle új étellel, akkor is háromszoros előnye lesz. És igen, a kutatások szerint hatalmas előny a babák számára, ha minél többféle étellel, ízzel találkoznak az első napoktól, hetektől.)
Disclaimer: a posztnak nem célja senkiben rossz érzést kelteni, aki a pürés táplálást választja, választotta, sokkal inkább azoknak szól, akik még/újra a hozzátáplálás előtt vannak. Nekik szeretne információt, új perspektívát átadni, elgondolkodtatni a sablonokról, sémákról – és hogy érdemes mindent megkérdőjelezni. Hiszen a helyesen feltett kérdés néha többet ér, mint a helyes válasz. És ahogy már volt szó róla: a hozzátáplálás sikere nem (csak) a formán múlik, sokkal inkább a szülői hozzáálláson és tudatosságon.
A fentiek miatt szerettem volna összegyűjteni a világból néhány ajánlást, amelyek sokkal inkább arra bátorítják a szülőket, hogy vonják be a babákat a családi étkezésbe, bátorítsák őket az önálló falatozásra a kezdetektől, méricskélés helyett bízzanak a saját gyermekükben, adják oda neki azt a bizalmat, hogy bizony ő tudja a legjobban, hogy miből és mennyire van szüksége. Nézzük is a világban az előremutató hozzátáplálási ajánlásokat, amelyek tényleg segíthetnek abban, hogy a következő generáció ne csak egészségesebben táplálkozzon, de magához az étkezéshez is egészségesebb viszonya alakuljon ki – hiszen tudjuk, hogy szinte minden eldől az első 1000 napban, azon belül is az ételekkel való első találkozásokkor.
Izrael
Hat hónapos kortól ajánlott a családi ételekből kínálni a gyermeket: természetes, hagyományos otthon készült ételeket lehet adni mint a marha, csirke, hal, hüvelyesek, gyümölcsök, zöldségek, gabonák (zab, rozs, kukorica, quinoa, hajdina, köles, stb.), tejtermékek és olajok. Fontos a változatosság.
Maximum az első napokban javasolt a pürésebb textúra, érdemes pár napon belül haladni tovább a darabosabb ételekig. Ha pürésebb az étel, akkor is a kanalat adjuk oda a babának, és hagyjuk, hogy a saját ujjaival fedezze fel az ételeket! Ez segít, hogy már mielőbb megismerkedjen a baba rágással és megtapasztalja az önálló étkezés élményét, hogy maszatos legyen és minden érzékszervével felfedezze az ételekre. Itt nincsenek indokolatlanul meghatározott mennyiségek, hanem leírják, hogy bizony a baba dönti el, hogy a felkínált ételből elfogad-e bármit, és ha igen, akkor mennyit (azaz teljesen implementálták a DOR-t).
A BLW-vel Timi által találkoztam, de itt Izraelben mindenki ismeri ezt a hozzátáplálási módot. A védőnő már a szoptatás alatt is azt mondta, hogy bármit ehetek és a hozzátáplálásnál is csak annyit kérdezett, hogy eszik-e már a baba. A falatkás táplálásra bíztatott, mert szerinte így a babák nagyon élvezik a bevezetést az étkezésre, örömteli felfedezés nekik minden finom falat. Nincs itt olyan táblázat, hogy melyik hónapban mit szabad ennie a babának, nem kérdezte meg soha, hogy mennyit eszik grammban mérve. Az anyukák akikkel Izraelben találkoztam, egyikük sem etette pürével a gyermeket. Helyette kezdetben natúr gyümöcs, joghurt, avokádó kóstolással kezdtek a babák, amit éppen evett otthon a család is, abból kapott. 10 hónapos most a kisfiam és teljesen ugyanazt eszi mint mi, ez itt nem szenzáció, hanem teljesen normális - Niki, Tel-Aviv
És mindezeken túl végre egy ajánlás, ami kimondja, hogy a kifejezetten babáknak és gyermekeknek marketingelt ételek adása NEM javasolt, akkor sem, ha az van ráírva, hogy „babáknak készítve”, „vitaminokkal dúsítva”, stb. Ugyanígy nem javasolják pürés szívós kis tasakokat sem, amelyeket a német gyermekorvosok társasága is kifejezetten ellenzi.
Finnország
Izrael mellett a másik nagy kedvenc ajánlásom – nem véletlen, hiszen itt is szinte így kezdődik az ajánlás:
amikor az egész család rendszeres időközönként egészséges ételeket fogyaszt, akkor roppant egyszerű a kisbaba számára, hogy becsatlakozzon a családi étkezésekbe a KEZDETEKTŐL, és amennyire lehetséges, UGYANAZOKAT az ételeket egye, mint a család többi része.
Kínáljuk tehát az egészséges családi ételekből a piciket, és már az első napoktól törekedjünk a változatosságra (amit továbbra sem a 3-4 napos bevezetéssel fogunk elérni). Semmilyen étel bevezetésével nem szükséges várni, egyedül persze a hozzáadott sót, cukrot érdemes egy éves kor előtt kerülni; na és persze a junior italokat.
Még azt is kiemeli a finn ajánlás, hogy engedjük a gyerekeket önállóan enni segítség nélkül a kezdetektől – nem, nem 10 hónapos kortól, ahogy a hazai fáma szól. Mielőbb kapja meg a saját kanalát és VILLÁJÁT (vö.: itthon 10-12 hónál ajánlják az önálló evőeszköz-használatot…), még ha picit segítenünk is kell neki. Ugyanígy kínáljunk mielőbb falatkás ételeket is, a pici ételek mint bogyók, kukorica pedig tökéletes a csippentő mozdulat gyakorlására. Igen, a bogyós gyümölcsök.
Svédország
Nincsenek szabályok, hogy mivel javasolt kezdeni – a fontos, hogy a textúrája megfelelő (puha) legyen, például villával összetörhetünk kurmplit, zöldségeket, vagy akár hagyhatjuk a gyermeket, hogy maga vegyen fel kis falatkákat. Mehet akár csirke, hal, darált marha, babok, lencse és tofu is, ahogy az allergéneket is lehet kínálni az elejétől.
Korábban azt javasolták, hogy ugyanazt az ételt adjuk napokig, mielőtt másfajta ételt bevezetnénk, de ugyanúgy működik, ha egyszerre(!) többféle ételt kínálunk.
Minden gyermek különböző, így felesleges aggódni azon, ha gyermekünk lassabban vagy gyorsabban halad az étkezések terén.
Az étel nemcsak táplálék, de ugyanúgy a közelségről is szól – arról, hogy egymás társaságai vagyunk az étkezések során.
Lehetetlen megmondani, hogy pontosan mennyi ételre van egy kisgyermeknek szüksége – írja le végre egy ajánlás! Néhány gyermek mindig többet akar, néhány pedig alig akarnak majd megkóstolni bármit is. Ha jól fejlődik, akkor egyik esetben sincs ok az aggodalomra.
A gyermeked tudja, hogy mennyi ételre van szüksége.
A svédek is a teljes kiőrlésű gabonákat ajánlják már pici kortól kezdve (ahogy sok más helyen, miközben itthon ez is tiltólistás - igen, többek között a fuzárium miatt, ami viszont ugyanúgy jelenlévő probléma mint máshol).
Spanyolország
Amíg ugye a magyar ajánlásban elintézték 1 lejárató (ugyanakkor teljesen téves) mondattal a BLW-t, addig a spanyol ajánlásban konkrétan 3,5 teljes oldalt szentelnek a témában pontosan bemutatva a jelenlegi kutatások alapján a módszert, annak lehetséges előnyeit és a felmerülő aggodalmakat. Arra a következtetésre jutnak, hogy a családok többsége számára biztonságos és hatékony a módszer.
Egyébként a spanyolok sem javasolják a méricskélést, hiszen ez inkább csak frusztrálhatja a szülőket, és élvezetes pillanatok helyett harccá változtatja az étkezés pillanatát – és ez mekkora igazság! A mennyiség helyett azt javasolják, hogy a szülők fókuszáljanak a változatosságra és a jövőbeli egészséges szokások megalapozására. A DOR-t a spanyolok is beépítették az ajánlásba: a szülő felelőssége, hogy MI, MIKOR, HOL kerül kínálásra; a gyermeké, hogy abból mit és mennyit fogad el.
A textúrával kapcsolatosan ők is leírják, hogy fokozatosan minél hamarabb (de semmiképp nem később mint 8-9 hó) érdemes eljutni a falatkákig. Azoknál a babáknál, akiknél későn (9 hó után!) vezették be a darabos ételeket, egy hivatkozott kutatás szerint hosszú távon táplálkozási problémák merültek fel amellett, hogy túl kevés zöldséget és gyümölcsöt fogyasztottak. A spanyolok is felhívják rá a figyelmet, hogy a túlzott nyomásgyakorlás hosszú távon rendkívül káros lehet, ahogy az ételek érzelmekhez való kötése is.
Olaszország
Sok más országhoz hasonlóan Olaszországban is már a kezdetektől az önálló étkezés bátorítását javasolják a családi ételekből (abból kínáljuk, amit mi eszünk), azaz itt sincs javasolva a külön főzőcske, pürésítést, és kiemelik, hogy a bevezetési táblázatoknak/sorrendeknek sincs sok értelme. Olaszokhoz méltón hangsúlyos az ételek és a közös étkezések élvezete, a példamutatás, változatosság (mind ízben, mind textúrában) és egészséges étkezés fontossága…na és persze az ízek, azaz használjunk a hozzátáplálás kezdetétől bátran fűszereket is. És a legjobb: a szülő dönti el, MI kerül az asztalra, a baba pedig azt, abból mennyit eszik meg (ismerős ugye már mindenkinek a DOR?) Hát ennyi…ha valaki, hát az olaszok tényleg sokat tudnak az ételek és étkezés örömeiről, ami nem meglepő, hiszen pici baba koruktól így szocializálódnak a közös családi étkezések során.
Egyesült Királyság
Kezdhetünk zöldségekkel, gyümölcsökkel, amelyeket kínálhatunk akár puha falatkák (!) formájában is mint pasztinák, brokkoli, krumpli, jamgyökér, édesburgonya, répa, alma vagy körte. Külön kiemelik a brokkolit, karfiolt és a spenótot, mint példa arra, hogy mielőbb találkozzanak minél többféle ízzel (ne csak édes ízek).
A kezdetektől kínálhatjuk egyesével már kis mennyiségben is az allergéneket.
Amin készen állnak a babák, azonnal mozduljunk a falatkák irányába! Ez segít nekik megtanulni rágni, a szájukban kezelni ezeket a falatokat és nyelni. Adjunk a babáknak kalanat a kezükbe, és hagyjuk őket, hogy ők maguk próbálkozzanak vele! 6-7 hónapos kortól már mindenképpen javasolt a darabosabb textúrák kínálása, a falatkák pedig segítenek, hogy a kezdetektől önállóan tudjanak enni (kanállal történő etetés helyett).
Kiemelik azt is, hogy vannak szülők, akik a BLW-t preferálják a kanalas módszer helyett, míg mások a kettőt ötvözik. Nincs jó és rossz megoldás (hahó, magyar ajánlás!) – a legfontosabb, hogy a baba változatos ételeket egyen és megkapjon minden szükséges tápanyagot (igen, a kutatások szerint ez a BLW-vel is működik).
Ráadásul a UK-ben kifejezetten hasznos, színes-szagos, ugyanakkor tudományosan naprakész weboldal vagy akár Instagram-oldal segíti a szülőket is.
USA
Az Egyesül Államok egy érdekes eset, hiszen 2 éven aluliak számára hivatalos ajánlás nem volt. Eddig. Ugyanis 2020 legvégén megjelent az új 2020-2025 ajánlás, végre kiegészülve a picikre vonatkozó részekkel. Hurrá, nézzük is őket gyorsan:
- Hozzátáplálás kezdése az érettség jelei után, amelyek (4-)6 hó körül jelentkeznek
- Allergének mielőbbi bevezetése a többi étellel együtt a HT kezdetétől
- A szülők bátorítása arra, hogy minden ételcsoportból vezessék be az ételeket a családi preferenciákhoz, kulturális szokásokhoz és a pénztárcához igazítva. Az ételek legyenek tápanyagokban gazdagok, amelyek segítenek az energia-és tápanyagigény fedezésében, figyeljünk a hozzáadott cukorra, sóra.
- Habár az útmutató nem ad egy konkrét étrendi ajánlást 6-11 hós korra, a babák már ekkor is azon az egészséges táplálkozás felé vezető úton kell, hogy legyenek, amelyen a 12-23 hósok vannak (értsd: mielőbb kezdjen tendálni a picik étkezése az általános egészséges táplálkozási ajánlások felé)
- A hozzátáplálás kezdetétől minél többféle ételt kínáljunk minden ételcsoportból. Igen, 6 hónapos korban! Viszlát, 3 napos bevezetési szabály, táblázatok. Ez nagyon fontos – jegyzik meg – az egészséges ételek későbbi elfogadása miatt, és hogy mielőbb elkezdjük megalapozni az egészséges szokásokat. Klasszik rész, hogy akár 8-10 alkalom is szükséges, amíg 1-1 ételt elfogadnak. A lényeg: egy tápanyagokban gazdag és változatos étrend hat hónapos kortól (23 hós korig) magába foglalja az ételek széles választékát minden ételcsoportból így például a hüvelyeseket, olajos magokat (a megfelelő formában) vagy a tejtermékeket.
- Minél többször kínáljunk teljes kiőrlésű gabonákat
- Semmi szükség nincs hozzáadott cukrokra, kerüljük őket – ahogy a 100% gyümölcsleveket is!
- Semmi szükség junior italokra (ezt kiemeli ugye Izrael és Finnország is többek között)
- A püré, pürésítés szóval egyszer sem találkoztam, sem azzal, hogy X ml étellel vagy X kanállal próbáljuk megetetni a babákat
Az új ajánlás mellett az AAP is hasonló dolgokat fogalmaz meg mint kívánatos viselkedésminták:
- Az önálló étkezés bátorítása (kanállal és kézzel is)
- Az ételek bevezetése kapcsán fontos, hogy minél többféle ízzel és textúrával találkozzanak a babák
- A babák és kisgyerekek nagyobb valószínűséggel fogadják el az ételt, ha látják azt a szüleiket enni (közös étkezés, családi ételek)
- A szülők figyeljenek a gyermek éhség-teltségérzetére
Kanada
Kanada már a nagyon szépen illusztrált tányérelv-modelljével is kivívta sokak elismerését (azzal együtt, hogy a fehérjék közé a húsok, tojás, hal mellé bekerültek a hüvelyek, magok és tofu is, azaz szorgalmazzák a növényi alapú étkezést), és hasonlóan úttörő és előremutató a kisbabák és kisgyermekek táplálásáról szóló ajánlásuk is.
A kezdetektől javasolják ők is, hogy a tápláló családi ételek sokaságával ismertessék meg a piciket, azaz az ilyen korú babának az ételeinek a nagy része ugyanaz a tápláló étel lehet, amit a család többi tagja fogyaszt – természetesen hozzáadott cukor, só nélkül. Ők is kiemelik, hogy a kereskedelmi bébiételekre semmi szükség nincsen. Bátorítják a szülőket arra, hogy minél többféle új ételt kínáljanak. A közös családi étkezések során nem az a lényeg, hogy minél többet fogyasszon a gyermek, hiszen ez inkább arra lehetőség, hogy minél több új ízzel, textúrával, színnel találkozzon, és tudjuk modellezni az egészséges táplálkozási szokásokat.
Nagyon fontos a válaszkész táplálás, azaz az elfogyasztott mennyiséget ne random táblázatok határozzák meg, hanem a gyermek éhség-és teltségjelzései, vagy éppen az, hogy
- hogy érzi magát a gyerek,
- milyen figyelemelterelő tényezők vannak jelen
- az adott napszak
- az elfogyasztott anyatej mennyisége
- az étvágyuk és képességük az étkezésre
- az adott étel energiasűrűsége
Ezzel szemben leírják, hogy a nem válaszkész etetési kapcsolat bizony felülírhatja a gyermek belső éhség-és teltségérzetét, belezavarhat az éppen kialakuló autonómiájukba.
Milyen szép is, hogy ezt megemlítik! Ez rímel az SDT-re, azaz az öndeterminációs elméletre, amely a 3 velünk született pszichológiai szükségletet veszi alapul: kompetencia, autonómia, kötődés. Tehát az embernek veleszületett, belső motivációja az, hogy önálló legyen, hogy önmagát irányítsa, és hogy kapcsolatban legyen másokkal. Kell-e magyarázni a BLW-vel való összefüggést, vagy hogy hogyan vesszük el ezeknek a kibontakoztatásának korai lehetőségét azáltal, hogy akkor etetjük a gyereket, amikor ő maga is képes lenne rá, vagy hogy teljesen külön etetjük őt, nem akkor, amikor a család is eszik?
A nyomásgyakorlás káros hatásairól is külön írnak (pl. „tessék mindent megenni a tányérról”, azaz mennyiségi evés erőltetése).
Felhívják a figyelmet a falatkák kínálásának és az önálló étkezés bátorításának fontosságára, függetlenül attól, hogy vannak már fogacskáik vagy sem. Sokszor hangsúlyozzák, hogy mennyire fontos mielőbb áttérni a darabosabb ételekre, a változatos textúrák és darabos ételek kínálása 6 hónapos (!) kortól. A biztonságos falatkás ételek közé sorolják bizony még a megfelelően kínált húsokat és halakat is. Még azt is megemlítik, hogy az öklendezés természetes és normális része a tanulási folyamatnak. Ha 9 hós kor után találkoznak a babák falatkákkal, az összefüggésbe hozható az etetési és étkezési nehézségekkel, és a tápláló ételek (pl. zöldség, gyümölcs) alacsonyabb fogyasztásával! Biztatják a szülőket, hogy az önálló étkezés fejlődési és felfedezési folyamat a picik számára, amit fontos támogatni a kezdetektől, még akkor is, ha ez takarítással jár.
Természetesen ők is a nyitott pohár használatát javasolják a kezdetektől.
Új-Zéland
7-8 hónapos korban javasolják már néhány falatka kínálását, minél többféle textúrát és ételt kínáljunk pl. banán, sütőtök, kenyér, sajt. Ha nem bátorítjuk a babákat a rágásra, akkor nem fog időben fejlődni ez a képességüket, miközben az idősebb babákat megtanítani rágni már sokal nehezebb lesz.
Ausztrália
7 hónapos kortól javasolják, hogy folyamatosan haladjunk a textúrákkal a falatkákig, hiszen a különböző textúrák jók az állkapocs és száj fejlődéséhez. Folytassuk a különböző új ételek kínálását (gyümölcsök, zöldségek, húsok, halak, gabonák, tejtermékek).
Fogadjuk el a rumlit, és azt, hogy az bizony egy kis takarítással jár, hogy a babák maguk fedezzék fel, érintsék meg a különböző ételeket.
A baba csatlakozzon a családi étkezésekhez, hogy lehetősége legyen nézni és tanulni.
A baba által elfogyasztott mennyiség változni fog napról-napra a fejlődésüknek vagy éppen a napi aktivitásuknak megfelelően. Változatos ételekkel kínáljuk, és hagyjuk őket dönteni abban, hogy a felkínált ételekből mennyit fogadnak el. Teljesen rendben van, ha marad étel a tányéron.
WHO
A WHO is most frissíti az ajánlását a témában, ami elég időszerű, lévén a jelenleg érvényben lévőt még 2005-ben publikálták. Az elmúlt 15 évben pedig rengeteg változás történt, például pont abban az évben indult világhódító útjára a BLW is. De még így is alap náluk a reszponzív táplálás, azaz hogy a gyermek éhség-teltségérzetére és jelzéseire figyeljünk (azaz ne próbáljunk meg beléjük erőltetni x gramm pürét, mert az szerepel a táblázatban). Az akkori kiadvány is már azt írja, hogy 8 hónapos korukra a babák már képesek falatkákat önállóan enni.
Összegzés
Kis túlzással kijelenthetjük, hogy lassan a világon nem marad már sok olyan ajánlás, ahol a 3 napos bevezetést javasolnák, vagy ahol grammos mennyiségek szerepelnének és javaslatok, hogy pontosan milyen arányokban és hány millilitert fogyasszon el a baba ("naponta 2 alkalommal 100 ml-enként 1 kávéskanállal komplettáljuk a főzeléket" - de most tényleg, ez mennyire életszerű?). Nem véletlen, hiszen ezt is leírják már egyre több helyen, hogy ezek nemhogy nem támogatják a hozzátáplálást, sokkal inkább csak felesleges terhet raknak a szülők vállára. A lényeg, hogy a mi saját étkezésünk legyen rendben, koncentráljunk arra, hogy az olyan legyen (egészéges, változatos, kiegyensúlyozott, megtervezett, tudatos ÉS élvezhető, ízletes), hogy abból bátran kaphasson akár a féléves gyermekünk is. Ebben az esetben a kezdetektől bátran bevonhatjuk őt is a családi étkezésekbe, megspórolva a külön etetés idejét, a külön főzőcskézést (és az azzal járó stresszt, hogy "hát de neki főztem, aztán nem eszik belőle semmit!" - felejtsük el, hogy a gyerekre külön főzünk bármit is!) és az azon való izgulást, hogy eleget evett-e a gyerek. Ha támogató és pozitív környezetben kínáljuk azokból az egészséges és változatos ételekből, amelyeket mi magunk is fogyasztunk, ha élvezzük a közös étkezéseket, ha ízletesek az ételek, ha bizalmat merünk szavazni a babának, akkor egészen biztosak lehetünk benne, hogy ő pont annyit és azt fog enni, amennyire és amire éppen szüksége van - és hogy a hozzátáplálás valóban egy természetesen és magától értetődően örömteli időszak lesz mindenki számára.
Tetszett a bejegyzés? Akkor dobj egy like-ot, hogy tudjam, és oszd meg a kisbabás vagy gyermeket váró/tervező ismerőseiddel, hogy tudják: számos út létezik a hozzátáplálásban is, és hogy ez az időszak is lehet stresszmentes és öröm az egész család számára!
Ha pedig még többet szeretnél tudni arról, hogy hogyan lehet kisbaba és kisgyerek mellett is továbbra is egészségesen, változatosan enni, hogy hogyan lehet csatatér helyett vidámság helye a családi étkezőasztal, és hogy hogyan lehet „jó evő” gyerekeket „nevelni”, akkor kövesd a blogot és az Instagram-oldalamat, ahol napi szinten frissülő (tudományosan bizonyítható, de mégis olvasmányos és színes) tartalommal várok mindenkit sok szeretettel, aki szeretne túllépni a sablonokon.
Források:
- Ausztrália: Queensland Government: Introducing complementary foods: Feeding from around 6 months (link)
- Izrael: Ministry of Health. Complementary Foods for Breastfeeding and For Baby Formula Nourishment (link)
- Olaszország:
- Spanyolország: Recomendaciones de la Asosciacion Espanola de Pediatría sobre le Alimentación Complementaria (link)
- Finnország: National Institute for Health and Welfare in Finland (THL): EATING TOGETHER -food recommendations for families with children (link)
- Kanada: Government of Canada. Nutrition for Healthy Term Infants: Recommendations from Six to 24 Months (link)
- Svédország: Livsmedelsverkets / Swedish National Food Agency: Good food for infants under one year (link)
- UK: Start4Life Information Service for Parents / joint initiative by the NHS, Department of Health and Department for Education, by Public Health England. (link)
- USA:
- Új-Zéland: Ministry of Health. 2008. Food and Nutrition Guidelines for Healthy Infants and Toddlers (Aged 0–2): A background paper (4th Ed) – Partially Revised December 2012. Wellington: Ministry of Health. (link)
- WHO: Guiding principles for complementary feeding of the breastfed child (link)
- Balázs Zsuzsanna: Hogyan lesz a nőből anya? Qubit. (link)
