sablonmentes

Már maga az, hogy Dél-Afrika, tetősátrazás, szafarizás, Szávizöld, Lesotho mind-mind magában is izgalmas hangzik – hát még egytütt…hát még gyerekkel együtt! Hiába jártunk már 35 országban a 3,5 éves fiunkkal, ez az út tényleg ott volt a legek között és csak bátorítani tudunk mindenkit az ilyen közös kalandok megélésére. Ehhez gyűjtöttük most egy nagy bejegyzésben össze a gyakorlati tudnivalókat a repüléstől az autóbérlésen és a tetősátrazáson át a programokig és étkezésig.

1. Desztináció kiválasztása

A téli utazásainkat általában meleg helyre szoktuk tervezni, és mostanában a covid szabályozásokat is szoktuk figyelni. Keleten még nem nyitottak, latin országokban mostanában többször jártunk, így felmerült Dél-Afrika. Már többször jártam, de csak Fokvárosban és környékén. Most gondoltunk egy merészet és egy körutazást kezdtünk el tervezni. Az ország hatalmas és egész évben lehet jó programokat találni. Bennünket elsősorban a természeti szépségek és az ételek vonzanak, természetesen a helyi élet kontextusában. Dél-Afrikáról a Krüger nemzeti park ugrott be, de izgalmas a két miniállam Lesotho és Szváziföld, valamint Mozambik közelsége. Soha nem szoktunk konkrét tervet kidolgozni, inkább csak elképzeléseink vannak és ’sodródunk’ az eseményekkel. Tudtuk, hogy ismét olyan lesz az utunk, olyan élmények fognak várni, ami nem hasonlítható az eddigi közös élményekhez, hiszen például még sosem szafariztunk.

2. Repjegy, repülés, légitársaság

Szerencsére sok légitársaság repül a Johannesburgba és Fokvárosba is és ráadásul elég jó áron lehet foglalni még az ünnepek környékén is. Mi a Qatart választottuk, mert jó csatlakozások voltak, jó a légitársaság és mindenképpen éjszakai járatot szerettünk volna, mivel Poldival egyszerűbb úgy utazni a hosszú járaton, ha közben alszik egy nagyot. Mivel elmúlt már 2 éves, így külön szék jár neki, de ezért szinte egy felnőttjegy árát kell fizetni. Természetesen nem kell extra díjat fizetni a helyekért és hárman egymás mellett kényelmesen elférünk akkor is, ha Poldi alszik. A trükk annyi volt, hogy Johannesburgba érkeztünk és Fokvárosból jöttük vissza, ami szintén nem drágította meg a jegyet. A Qatar tényleg pazar módon figyel a gyerekekre. Egy komoly játékmennyiséggel lettünk gazdagabbak, amit az egész utazás alatt vittünk magunkkal, mivel egy kis hátizsákot is kaptunk. Ha nem vittünk volna magunkkal játékot, ez is elég lett volna. Minden járaton volt kis monitorunk, rajta millió film és persze rajzfilmek is. Ez volt az első alkalom, amikor Poldit lekötötték a filmek. Otthon nem sokat tévézik, de itt természetesen szabadon nézhette a meséket és jókat játszottunk is. Az ételek kiosztásánál is figyeltek a gyerekekre, így ők előbb kapták meg a porciójukat. Soha nem volt problémánk a repülés alatt, és most is sírás és hiszti nélkül lement az út. A hosszabb, éjszakai járaton szinte végig aludt.

3. Pakolás

Hátizsákos utazók vagyunk, így gyerekkel sem okoz problémát, hogy 1-1 kis hátizsákkal induljunk világnak és hogy ne vigyük magunkkal a fél gyerekszobát. Hiszen ez is sokkal inkább hozzáállás és felfogás kérdése, nem pedig pakolástechnikáé. Az ilyen utazások során az ember egyre inkább rájön, hogy mennyire kevés dolog szükséges valóban a mindennapokhoz, és mennyi felesleges dologgal van körbevéve. Hát még a gyerekek! Legtöbbször csak a szülő hiszi azt, hogy a gyereknek szüksége van a fél házra, és hogy a millió játék nélkül nem lesz el. Pedig éppen ők azok, akik tökéletesen el tudnának játszani egy kaviccsal, egy bottal vagy a homokban órákig – ha hagyunk nekik erre lehetőséget. Szerintünk ilyenkor lehet a gyerekeknek is igazán megmutatni és megtanítani, hogy milyen jó felfedezni a világot és kilépni a sok kacat közül, és felfedezni, mi az, amire valóban szükségünk van. Néhány ruha (amit ugye a világon kb. bárhol ki lehet mosatni is pár dollárért), pár könyv, az első 2-3 napra elegendő pelus és pipere. Mindenhol születnek kisbabák, és nem is hinnénk, de ma már tényleg szinte a világ minden szegletében be lehet szerezni a nagyobb márkák termékeit; mindenhol fogunk találni pelenkát, popsikrémet, törlőt. Játszani pedig a legjobb a botokkal, kavicsokkal, időtöltésnek pedig nincs is jobb, mint a helyiekkel ismerkedni.

Erre az útra vittünk Poldinak 3 hosszú nadrágot (plusz egy amiben utazott), 7 rövidgagyát, alsóneműket és zoknit kb. 8 napra, fürdőnacit, 2 pulcsit, pizsamát, 12 felsőt (hosszú-és rövidujjú pólók/ebből 2 ing, papucs és sportcipő. Pár kisautó, egy üres füzet és pár ceruza, egy utazós kártya és egy kis utazós társas és egy esti mesés könyv, sapka.

Timinél volt kb. 4-5 ruha, 2 hosszú nadrág, 7 póló/top, pizsama, 1 hétre való alsónemű, fürdőruha, 2 sportcipő, papucs. Ebook, telefon, töltő, napló, tollak.

Zolinak 8 felső/póló, néhány rövidnadrág, egy hosszú, 2 sportcipő+papucs. 

2 strandlepedő, 1-2 vékony törölköző.

Piperét sem kell szerintünk túlgondolni:

4. Autóbérlés + közlekedés

Az autóbérlés mindig macera. A pandémia óta kerüljük a tömegközlekedést és autóval fedezzük fel az adott helyet. Dél-Afrikában a tetősátras autóra esett a választásunk, mert ezt még nem csináltuk közösen, egyébként pedig szeretünk kempingezni. A karácsonyi időszak majd’ mindenhol csúcsszezon, így ebben a periódusban a legdrágábbak az autók is – a tetősátrasak egyébként sincsenek a legolcsóbbak között. Mivel a külföldi turizmus jelentősen csökkent így még nehezebben lehetett ilyen autót találni, ami volt az irgalmatlanul drága. Legalább 10 ajánlatot kértünk, azok feléből az jött vissza, hogy nincs szabad autó. Egyszer egy kis cég küldött egy nagyon jó ajánlatot, az átlagár kb. 65%-áért. Természetesen elolvastuk az értékeléseket, ami eléggé vegyes volt (vagy 1-es vagy 5-ös), de ez egy kölcsönzőnél nem lepett meg. A közösségi médián aktív volt, mindenre gyorsan és készségesen reagált, így belevágtunk. Lettek is belőle kalandok. Eleve kellett fizetnünk 25%-ot foglalóként, majd 10 nappal az érkezés előtt kellett volna a teljes összeget. Aztán beütött a covid omikron variánsa, amit Dél- Afrikában detektáltak. Azonnal leállították a repülőket és korlátozásokat helyeztek kilátásba. Mondtuk a tulajnak, aki egyébként folyamatosan tájékoztatott a helyzetről, hogy csak úgy tudjuk kifizetni a teljes árat, ha kiértünk, mert nagyon sok a bizonytalanság. Ha ez nem jó, akkor inkább lemondjuk a foglalást. Szerencsére tartotta az autót…elméletileg.

Amikor megérkeztünk, kijött elénk a reptérre és ekkor ért az első meglepetés: nem az ígért autót kaptuk, hanem egy viseletes másikat és amikor ezt megjegyeztem, közölte, hogy ha nem tetszik, akkor visszavisz a reptérre. Hát ezért érdemes nagyobb társaságnál bérelni! Végül elindultunk és szerencsére végig tudtunk menni, bár volt egy-két kalandunk az autó miatt (mint a leszakadt tetősátor vagy az elforró hűtővíz, de ezekről a korábbi bejegyzésekben olvashattok). A végén a kellemetlenségek miatt kaptunk 6(!) extra napot, így az átlag bérleti díj már igazán kedvező volt és mindenki boldog volt. Mi voltunk az utolsó bérlők, mivel annyira nem jönnek a turisták, hogy folyamatosan le kellett építeni a járműparkot. Eredetileg 15 autója volt a cégnek, ami már kettőre csökkent.

A közlekedés angolos, de ez nem nagy probléma, hamar meg lehet szokni. Eleinte a körforgalmakat kellett jobban figyelni, de szerencsére nem volt vele gond. Az utak elég jók, aszfaltozottak és minden rendesen ki van táblázva. Az állatokra nagyon figyelni kell, miattuk sem érdemes éjszaka vezetni. Tehenek még az autópályán is legelésznek, nagyon sok van belőlük. A gyalogosok is gyakran sétálnak az útszéleken. Gyakori a stoppolás, ezt úgy csinálják, hogy némi pénzzel a kezükben integetnek az emberek és aki felveszi őket, annak beszállnak a benzinköltségébe. Mindenhova el lehet jutni sima autóval, nem kell 4x4-es (kivéve a Sani Pass), de azért néha sikerül rosszabb utakat kifogni, ahol azért nem volt baj a magasabb felépítmény.

Alapvetően mindenki betartja a szabályokat, nem vezetnek életveszélyesen.

5. Tetősátrazás, kempingezés, kempingek

Afrika egyik kalandos felfedezési módja a tetősátrazás. Ez tulajdonképpen az autó tetejére szerelt sátor. Amikor össze van hajtva, akkor egy csomag az autó tetején és egy kicsit növeli az ellenállást és az autó súlypontja is magasabban van, amire leginkább terepezéskor kell figyelni, de alapvetően egy sima autóhoz hasonlóan tudtunk a városban közlekedni, parkolni. Viszonylag egyszerűen fel lehet állítani. Az aljában levő szivacs kényelmes fekhelyet biztosít. A mérete különböző, a mienkben hárman aludtunk. Az autó platóján fiókok lettek kialakítva a különböző dolgok tárolására és itt kapott helyet egy 100l-es víztartály és egy 30l-es hűtőszerény, aminek külön akksija volt. A kölcsönző minden felszerelést biztosított, a poharakat, gázpalackot főzéshez, evőeszközöket, tányérokat, ágyneműt és még törölközőket is. A megállástól számítva 10 perc alatt fel tudtuk építeni a kis táborhelyünket. Minden alkalommal kempingben voltunk, így a tisztálkodás és wc nem volt probléma. Több helyen lehetett mosni, amikor kellett, mostunk és kifeszítettünk egy kötelet a szárításhoz. A kempingek mindenhol tiszták voltak, óránként takarítottak. A hűtő elég nagy volt többnapi étel hűtéséhez, így mindig volt nálunk grillezéshez alapanyag, ami kellet is, hiszen szinte napi programunk volt a vacsoránk ilyesfajta elkészítése.

Csak úgy pakoltunk ki, ha már biztosak voltunk, hogy nem megyünk sehova. Akkor igazán jó, ha sokat akarunk menni és szinte naponta új helyen kempingezünk. Ha több napig, vagy hétig egy helyen tervezünk pihenni, akkor nem praktikus, mivel az autóval csak összepakolás után tudunk közlekedni.

Mi szerelembe estünk ezzel a típusú felfedezéssel, mivel sokat mentünk, néhol terepen is és a tetősátorral kiélvezhettük a végtelen szabadságot. A kempingekben mindig találtak helyet és a szállásunk és közlekedésünk is meg lett oldva.

6. Napirend, utazás gyerekkel

Örök kérdés, hogy „de mi lesz a napirenddel utazáskor”? Mi ezt mondjuk már az elején sem tudtuk nagyon értelmezni, hiszen soha nem feszültünk egy szigorú napirenden – mi inkább egy közös családi ritmust vettünk fel, ami folyamatosan és rugalmasan változott mindenki igényeihez alkalmazkodva. Soha nem volt nálunk olyan, hogy most ennek és ennek kell jönnie, jaj most ne jöjjenek, mert alszik a gyerek vagy most nem tudunk ezt és ezt csinálni, mert játékidő vagy akármi van. Poldi pici kora óta ugyanolyan aktívan jövünk-megyünk, így Poldi tényleg bárhol, bármikor el tud aludni, amikor fáradt. Igazából 2 dologra figyelünk, amelyek keretet adnak a napoknak, de ezek között és ezek helye, ideje is rugalmas: az étkezések és az alvások. Ez utóbbiból egy alvás van ugye általában délután ebéd után, de az úton is sokszor volt, hogy elindultunk pl. délelőtt reggeli után, és simán elaludt pl. 10 körül Poldi; vagy ha úgy jött ki a nap, hogy program volt és pörögtünk, akkor kimaradt a délutáni alvás, cserébe korábban (7-8 körül) alvás volt este. Este is mindig korán fekszik Poldi, és az utazások során mi is sokszot vele együtt, hiszen ennyi élmény és kaland minket is lefáraszt rendesen. Az étkezések pedig ahogy itthon, úgy itt is fontosak és figyelünk arra, hogy meglegyen a helyük, idejük. De ahogy az alvás is érheti Poldit bárhol bármikor, úgy az étkezésekkel sem szokott soha semmi gond lenni. Ezekre figyelünk ,a többi pedig mint mindig, úgy az utazások során is rugalmasan van kezelve – nálunk ez működik jól a kezdetektől, hiszen ahogy 1,5 hónapos kora óta otthon, úgy az utazások alatt akár tetősátorban, szállodában, repülőn is átalussza az éjszakákat, és a nappali alvások is megoldhatók autóban is (kiskorában pedig hordozóban).

A világ egy játszótér:)

7. Programok

Mint mindig, úgy most is vázlatos elképzelésekkel vágtunk bele az útba, ami menet közben folyamatosan alakult. Blogbejegyzések, úti leírások alapján bejelölgetjük maps.me-n az izgalmas helyeket, amelyeket aztán a történések függvényében elkezdünk felfűzni. Kifejezetten „gyerekbarát” programokat nem szoktunk keresni, hiszen Poldi baba kora óta az aktív és kalandos utazásokba kapcsolódott be – és melyik gyerek ne élvezné, hogy oroszlánokat és elefántokat keresünk a szavannán, vagy hogy az óceánba rohangálhat ki-be (pingvinekkel)? Úgy látjuk, hogy a folyamatos aktív utazás és az új ingerek, élmények és közös kalandok annyira lekötik Poldit is, hogy külön neki szánt programokra nincs szükség. Persze nagy volt az öröm, ha egy-egy új helyen volt medence is a kempinghez, vagy ha gyerekekkel tudott rohangálni egy nagyot – ezekre is volt bőven lehetőség, és L’Agulhasban még egy játszóteret is találtunk.

A programok alakítása során egyébként mindig igyekszünk egy olyan metszetet keresni, amiben mindenki jól érzi magát, és amit figyelembe szoktunk még venni az az alvásidő. Amikor kisebb volt Poldi és sokat hordoztuk, akkor úgy terveztük, hogy a túrázás alvásidőre essen, most pedig egy ilyen roadtrip során úgy alakítottuk amikor lehetett a napokat, hogy az alvásidőre essen a nagyobb út, így Poldi tudott pihenni, Zoli vezetni, Timi pedig hírpercezni, naplót írni. Azaz általában van egy délelőtti program, utána alvásidő, majd délutáni program, este pedig korán alvás. Nyilván ezzel kiesnek az éjszakai bulizások, de ezek nem azok, amik miatt szomorkodni fogunk, hiszen az utazások alatt egyébként is korán ki szoktunk dőlni, és felvesszük a nap ritmusát – vele fekszünk és kelünk.

Szinte minden nap máshol aludtunk itt is, így a legfőbb programunk maga az utazás és a közös felfedezés volt. Szafariztunk nemzeti parkokban, kempingeztünk óceánparton, túráztunk a hegyekben, új ételeket fedeztünk fel, szinte minden este grilleztünk, pingvinekkel pancsoltunk, esténként az új mesekönyvekből olvastunk.

8. Nemzeti parkok

Dél-Afrika elsődleges hívószava a természeti világa, amihez a legközelebb a nemzeti parkokban kerülhetünk biztonságosan. 19 nemzeti park található az országban, nekünk a 3 hetes út során ötöt sikerült meglátogatnunk:

• Addo
• Agulhas
• Garden Route
• Kruger
• Table Mountain

Ez elsőre nem tűnik soknak, de tudni kell, hogy nemcsak az ország, de sok nemzeti park is hatalmas és/vagy több részből áll (a Kruger maga akkora mint Izrael!, a Table Mountain NP 6 részből áll). Ahhoz, hogy tényleg meg tudjuk élni egy-egy hely varázsát, ahol lehet, érdemes több napot eltölteni.

Viszont vagy a nagyon húzós árú napijegyek vagy az ÉVES Wild Card között lehet csak választani, olyan nincs, hogy pl. x alkalmas/hetes belépő, így mi is osztottunk-szoroztunk, és végül beruháztunk a nemzetközi családi Wild Cardba, ami szintén elég zúzda (6400 rand vs. a helyieknek 1500...), de a végére sokkal jobban jártunk ennyi parklátogatással, mintha mindenhol vettük volna folyamatosan a napi jegyeket. Egy kis matek: Kruger felnőtt napijegy 440, gyerek 220 (helyieknek 110/55), azaz 1100 lett volna 1 napra, mi pedig 4 napot voltunk (4400). Az Addo 360/180, itt is két napot (sőt, 2,5) voltunk, az már 1800, szóval csak ebbe a két parkba fizettünk volna 6200-at.

Nem csak anyagilag jártunk jól: a Boulders Beach-re szerettünk volna elsőként beérni, mielőtt a tömeg elijeszti a pingvineket, viszont már nyitás előtt hatalmas volt a sor. Zoli viszont gondolt egyet, előre ment, az üvegre tapasztotta a papírunkat, aztán intettek, hogy OKÉ. Így 15-20percig csak mi voltunk és a pinguk!

Pro tipp: eszünkbe sem jutott volna, de a Wild Cardunk érvényes volt Szváziföldön is! Nem kérdeztek rá az első helyen, hogy van-e, csak bent derült már ki, hogy így "ingyen" bejöhettünk volna. A következő parkban (Hlane) már használtuk!

Sajnos, nem sajnos, de érthető okokból az éves kártya névre szól, nem átruházható. Mondjuk ez az éves rendszer a turistákkal elég nagy kibabrálás, de ez van, szerintünk sikerült a lehető legtöbbet kihozunk a Wild Cardunkból is!

9. Árak, fizetés, pénznemek

Dél-Afrika nagyságrendileg a magyar árakhoz hasonlóan drága, utazásunk alatt 1 ZAR=20 HUF. Az egyik lenagyobb kiadás a parkokba való bejutás jelentette. Mivel mi sok nemzeti parkban szerettünk volna menni, így vettünk egy Wild Card-ot, amivel minden parkba be tudtunk menni. Maga a Wild Card eléggé drága volt ca. 120 000 Huf, de így is jobban jöttünk ki, mintha naponta vettük volna a belépőket. Kártyával mindenhol lehet fizetni. Volt nálunk készpénz, amit a reptéren vettünk fel, de csak a végén költöttük el, mert nem volt szükség rá. Leshotoban és Szváziföldönk is lehetett mind bankkártyával, mind randdal fizetni, nem kellett helyi pénzt váltani, sőt a Wild Card is érvényes volt. A benzin kicsit olcsóbb, mint itthon, az éttermek sem voltak feltűnően drágábbak, de itthon nem szoktunk impalát enni.

A bevásárlásokat áltatlában Spar-ban ejtettük meg -igen Spar, sok van belőlük- a választék pazar és azt sem éreztük drágábbnak az itthoninál. A borok kifejezetten olcsóbbak (40-50 randért már teljesen jókat lehet kapni) és nagyon szuper a minőségük. Az italokat külön boltokban lehet venni, ami ünnepnapokon (és hétvégén?) zárva van. Valamiért a borokat sima boltokban is lehetett találni, de nem mindenhol. Az egyik kedvenc italunk a Pongrácz pezsgő, ami finom is és egy kicsit magyar is.

Nagyon sok ember él segélyekből és ők számlára kapják a pénzt, amit azonnal fel is vesznek, így néha hosszú sorok kígyóznak az ATM-ek előtt.

10. (Köz)biztonság

Jó-jó, de Dél-Afrika az biztonságos? Ez szokott az első kérdés lenni, és amíg egy Mexikónál, Guatemalánál vagy Kolumbiánál csak simán legyintünk és mosolygunk egy ilyen kérdésre, addig Dél-Afrika már valóban egy másik ligában játszik. Kivételesen nem túlzás a külügyes óvatoskodás sem, és nem hatásvadásznak szánják azt a mondatot sem, hogy Dél-Afrika közbiztonsága híresen a (leg)rosszabbak között van. Tehát érdemes minden extra óvintézkedést előre és helyben is megtenni, és mindig észnél lenni – aztán van, hogy ez sem elég, ahogy mi is írtunk a rablásos sztoriról, de alapesetben, a főbb turista helyeken (nemzeti parkok) és ha tényleg extrán odafigyelünk, azért jó eséllyel elkerülhetők a problémák.

A vadvilág tekintetében is érdemes észnél lenni, nem véletlen tilos pl. a nemzeti parkokban is kiszállni még az autóból is. Meséltünk ugye a puffogó viperás találkozásunkról is: egy random kis bekötő úton a bokorban is megbújhatnak a világ legmérgesebb kígyói, szóval ha gyerekkel vagyunk, extrán figyeljünk, hogy ne nagyon rohangáljon össze-vissza a füves területeken. Mindig nézzünk a lábunk elé!

A Wild Africa krémlikőr neve szerintünk nem véletlen – Afrika tényleg egy vadabb világ, amire érdemes lélekben felkészülni.

11. Étkezések

Poldi érkezésével nemcsak a kalandos utazásokba kapcsolódott be, de a hozzátáplálással a világ ételeinek közös felfedezésébe is. A fiunkat mindig a mi étkezéseinkbe vontuk be, soha nem kapott bébiételt, nem pürésítettünk és nem etettük, így az utazások során sem okozott soha sehol problémát a vele való étkezés és a helyi ételek megkóstolása, felfedezése.

Itthon nagy hangsúlyt fektetünk az egészséges, változatos ételekre és a közös étkezésekre. Ez utóbbira még több lehetőségünk van az utazások során, előbbire pedig szintén igyekszünk figyelni úgy, hogy ne menjen a felfedezés rovására, azaz tényleg a lehető legtöbb kulináris újdonságot igyekszünk egy adott helyen kipróbálni (amiben a fiunk is partner volt 1, 2 vagy most 3,5 évesen is). Itt a legizgalmasabbak talán a helyi vadhúsok voltak (kudu, impala, gnú, krokodil, strucc), a tengeri herkentyűk és persze a friss egzotikus gyümölcsök  - és szerencsére nem volt olyan, amit Poldi ne kóstolt volna meg nagy lelkesedéssel.

A térség konyhájáról itt nem írnánk részletesen, hiszen erről egy egész bejegyzésünk van külön:

Ha pedig valakit az érdekel, hogyan lehet a világ ízeire nyitott, kompetens és „jó evő” gyereket „nevelni”, nekik Timi oldalát ajánljuk, hiszen ez az egyik szívügye.

12. Határátkelések

Dél-Afrikába nem kell vízum (30 napig). A mi uazásunkkor PCR teszt kellett + egy egészségi nyilatkozat, ezt nyilván mindig csekkoljuk, hogy ez éppen hogyan változik.

Az autóbérlésnél jelezni kell, hogy hány országba szeretnénk belépni, ezért külön összeget számítanak fel. Szerencsére nekünk nemkellett extrát fizetni. A határon az autó papírjait meg sem nézték.

Szváziföldre nem kell vízum, így simán beléphettünk, csak egy két hétnél (!) nem régebbi PCR-teszt kellett. Ennek az a logikája, hogy amikor Dél-Afrikába belépsz, akkor azt a tesztet tudd használni és ne kelljen másikat csináltatni. Hőt mértek, plusz a tesztet, illetve az autó után kellett valami 70 zar körüli összeget fizetni. Kifelé simán tudtunk menni, innen vissza Dél-Afrikába megint kérték a 2 héten belüli tesztet és hőt mértek.

Leshotoba kell vízum, ami 150USD fejenként és emellé kellett friss PCR teszt is, náluk nem volt érvényes a 2 hetes szabály. Nagyon soknak gondoltuk így a belépést (de most tényleg, 1-2-3 napos odautazásra 450 dollár plusz 2 új teszt?), de az élet megoldotta, így oda is bejutottunk úgy, hogy egyik sem volt. A belépéskor még 70 ZAR-t elkértek útadóként, ez teljesen normális. Érdekesség amúgy, hogy a környező országokban pl csehek, osztrákok, a legtöbb európai államnak 14 napig nem kell ez a 150 dolláros vízum. Innen vissza Dél-Afrikába sokat nem vacakoltak velünk, hiszen már régi ismerősként üdvözöltek a tetősátras sztori után - és mert reggel 2 órája találkoztunk.

A határokon kis időutazás volt átlépni, de minden gördülékenyen és gyorsan ment. Igazi kaland mindkét ország, ha arra jártok, mindenképpen érdemes meglátogatni őket. A Leshotoba vezető Sani-pass az egyik legnagyobb élményünk volt.

Mozambik végül nem fért bele, ekkoriban ők is benne voltak elméletileg ebben a 2 hetes PCR-es sztoriban, és náluk a határon lehet fizetni az 50 dollár körüli vízumot.

13. Csapatmunka, rugalmasság, nyitottság és hozzáállás

Ehhez a hátizsákos, „nomád”, mozgalmas és aktív utazási formához elengedhetetlen a rugalmasság és a csapatmunka – főleg, ha már gyerekkel van az ember. A tetősátrazás a lakóautózáshoz hasonlóan egy folyamatos pakolást, rendezkedést igénylő műfaj, itt nincs olyan hogy széthagyjuk a dolgokat, hiszen pici a hely és menet közben meg lenne jó, ha poharak vagy tányérok törnének. Az alváshoz is újra és újra sátrat kell bontani, a grillezéshez tüzet (vagy gázt) csiholni, előkészíteni, elkészíteni, elmosogatni – és akkor arról nem is beszéltünk, hogy egy 2-3 éves gyerek is még folyamatos odafigyelést igényel. Amennyire feltöltök ezek az új ingerek és kalandok az embert, annyira fárasztó is tud lenni – és annyira ki is derül, hogy mennyire tudunk igazi csapatként együtt működni. Ez az utazás egy őszinte műfaj, ahol nem tudod megjátszani magad, ahol tényleg kiderül, ki hogyan állja meg a helyét, hogyan kezeli a nehéz, új helyzeteket – szerintünk a legjobb párkapcsolati tréning.

A csapatmunka mellett pedig egyrészt elengedhetetlen a rugalmasság, és persze a nyitottság is – a világra, a más kultúrákra, ízekre, emberekre, vallásokra, világnézetekre, mindenre. És mi hisszük, hogy ezek az utazások tudnak a legtöbbet tanítani ezekben is, mi pedig örülünk, ha Poldinak is ezeket az értékeket tudjuk átadni, és megőrizni benne a világ iránti nyitottságot és felfedezési vágyat, ami a kicsiket hajtja a születésük pillanatától fogva.

13+1. Itinery

Na és akkor a végére nézzük, hogyan nézhet egy NAGYON aktív dél-afrikai 4500 km-es tetősátras 3 hetes roadtrip. Mi így csináltuk: