sablonmentes

A hozzátáplálás a kíváncsiság, az ízek, a felfedezés vidám időszaka is lehetne – de sok szülőnek inkább a stresszről, kételyekről és rettegésről szól. Magyarországon a hozzátáplálással kapcsolatosan nemcsak rengeteg a tévhit és az egymásnak ellentmondó információ, de az egész babatáplálási elméletet és gyakorlatot áthatják az olyan (elavult, káros) szabályok, amelyek egyrészt azt sugallják, hogy a hozzátáplálás atomfizikai tudomány, amelyben sorrendek, táblázatok, grammok, mennyiségek határozzák meg az előrehaladást, így a szülő nem kompetens dönteni abban, hogy a babája mit és mennyit egyen (azt majd megmondja az előírás), másrészt pedig az alapja a minősítés, a félelem és a rettegés: ne adjunk ezt, ezt sem, azt sem, fűszert sem, megfullad, stb. A jó hír, hogy külföldön már teljesen máshogy néznek ki az ajánlások - ezeket az előremutató gondolatokat és tippeket gyűjtöttem össze azoknak a szülőknek, akik szeretnének magabiztosan belevágni a hozzátáplálásba, és szeretnék, ha az egy örömteli és felszabadult időszak legyen az egész családnak. 

Ha megnézzük a magyar ajánlást és annak becstelen történetét, akkor beláathatjuk, hogy nem csoda, hogyha az elmúlt években sem történt sajnos sok előrelépés és változazás a hozzátáplálásban. Erről egy nagyon-nagyon hosszú cikkben értekeztem már a megjelenésekor. TLDR: a 2010-es komikus ajánlást váltotta egy 2019-es, amiben azért szerencsére legalább elméleti szinten volt már pár előremutató dolog (válaszkész táplálás, változatos kínálás, allergének korai bevezetése, stb.), de ezt gyorsan elhalványította az a botrány, amit az okozott, hogy az akkor nemzetközi szinten már kb. minden ajánlásban ajánlott módszerként megjelenő BLW-t egy mondattal elintézték. Ebben a mondatban három hivatkozott kutatás volt. Mind a három kutatás a szöges ellentetjére jutott, mint amit itt megfogalmaztak. Ez annyira vállalhatatlan volt, hogy 1-2 év múlva korrigáltak: a BLW a tiltottból a tűrt kategóriába került. De ezzel együtt is olyan sok elmaradott ajánlás van még benne, amelyek a legtöbb más nemzeti ajánlásból már régen kikerültek, hiszen ott felismerték, hogy az elhúzódó pürézés, etetés, a táblázatokon és mennyiségeken való görcsölés pont azt veszi el, ami a lényeg lenne: azt, hogy a hozzátáplálás stressz, aggódás helyett az egész családnak is egy örömteli időszak lehessen!

(Az persze csak hab a tortán, hogy amíg az összes külföldi ajánlást külföldiként könnyen megtalálom, színesek, szagosak, láthatólag tényleg azért készültek, hogy mind a szakembereknek, mind a családoknak VALÓDI támogatást nyújtsanak, addig az elmúlt években a magyar ajánlás az olyan lett mint a Columbo felesége: tudjuk, hogy van valahol egy újabb, de senki nem látta. Nem túl meglepő mondjuk az előzmények ismeretében...így az sem, hogy sok szakember még a 2019-essel sincs tisztában, így lehet az, hogy nem javasolják az allergének bevezetését vagy hogy nem hallottak még a BLW-ről.)

Szóval nézzük, hogy a nemzetközi ajánlások és kutatások alapján mi is az igazság a hozzátáplálást övező gyakori ajánlások körül. Mert lehet ezt másképp is. Lehet a hozzátáplálás nem az előírások lázas bogarászásáról, hanem a kíváncsiságról, felfedezésről, közös evésekről, ízekről és élményekről szóló időszak. Egy olyan meghatározó, közös kaland, ahol a baba nem passzív befogadó, hanem aktív felfedező, a szülő pedig nem stresszelő végrehajtó, hanem biztonságot adó kísérő. Ha ledöntjük a tévhiteket, megnyílik az út egy szabadabb, örömtelibb és hosszú távon sokkal eredményesebb étkezési kapcsolat felé.

1. ”Pürékkel kell kezdeni”

A legtöbb külföldi ajánlás egységes állásponton van abban, hogy a hozzátáplálást ugye az érettség jelei (stabil tartás kis segítséggel, érdeklődés és képesség arra, hogy tárgyakat megfogjon és a szájához vigyen) után érdemes kezdeni. Ilyenkor viszont teljesen felesleges lehet mind a pürésítés, mind az etetés, hiszen a babák egyrészt képesek mind biztonsággal falatkázni, mind pedig önállóan enni – nem véletlen utasítja ám el olyan sok baba azt, hogy külön ételekkel külön időpontokban etessék őket.

A lényeg, hogy lehet pürével kezdeni, de egyrészt alapvetően felesleges lehet, másrészt ha így is kezdünk bele, akkor is nagyon fontos, hogy MIELŐBB haladjunk a puhább textúrák felé – nem később mint 6-7, de nagyon maximum 8-9 hónapos kor. 

A pürés kezdéssel semmi gond nincs, az elhúzódó pürézéssel (és így a rágás késői gyakorlásával) viszont lehet: nemcsak az ízpreferenciákat befolyásolhatja, de bizony fogászati és logopédiai problémáknak is melegágya lehet, ahogy arról Egri Veronika logopédussal is beszélgettünk:

Nem véletlen néznek már így ki a külföldi ajánlások: 

• Kanada: Nagyon fontos, hogy a szülők változatosan kínáljanak KÜLÖNFÉLE PUHA TEXTÚRÁKAT és FALATKÁKAT HAT HÓNAPOS KORTÓL. Ezek lehetnek például puhára főzött zöldségek és gyümölcsök, puha érett gyümölcsök mint banán, darált hús, hal, reszelt sajt, pirítós. Fontos az is, hogy gyorsan haladjunk a darabosabb textúrák felé, hiszen ezek bevezetésének későbbre (9 hón túlra!!) halasztása növelheti idősebb gyerekeknek a táplálási problémák és az alacsonyabb zöldség- és gyümölcsfogyasztás megjelenésének esélyét.
• UK: Viszont mindenképpen gyorsan mozduljunk a törtebb és falatkás ételek felé, amint készen vannak rá – ezzel segíthetünk a különböző textúrákhoz és ízekhez is szokniuk, illetve segít nekik MEGTANULNI RÁGNI, a falatkákat a szájukban forgatni, majd lenyelni. ADJUNK A BABÁNAK KANALAT és hagyjuk magukat etetni! A falatkázás egy fontos készség, amit tanulás útján sajátítunk el. Ehhez fontos, hogy 6-7 HÓNAPOS KORTÓL kínáljunk darabosabb textúrákat is, és maradjunk mellettük a biztonság érdekében.
• Skócia: Jó dolog falatkás textúrákat kínálni, hiszen az ételek különböző textúrájúak és ezek bátorítják majd a rágásra. Próbáljuk ki a főtt répaszeleteket vagy pirítóst.
• Spanyolország: A spanyolok úgy fogalmaznak, hogy a konzisztenciát tekintve haladjunk fokozatosan úgy, hogy a darabosabb textúrákat is mielőbb elkezdjük kínálni, de soha nem később mint 8-9 hónapos kor. Ahol 9 hós kor után találkoztak először a falatkás textúrákkal, ott gyakrabban figyeltek meg táplálási problémákat, pl. túl kevés zöldség-és gyümölcsfogyasztás.
• Izrael: A darabos textúra felé való haladást PÁR NAPON BELÜL javasolják úgy, hogy kanalat adjunk a babának is, és hagyjuk, hogy az ujjaival is egyen a legelejétől. Ezáltal a baba hozzászokik a rágáshoz a lehető legkorábban és megtapasztalhatja az önálló étkezést és azt, hogy maszatos legyen (ami fontos!).

Ezenkívül pürés kezdés esetén is tudunk figyelni az alábbiakra:

• Válaszkész táplálás, azaz nem tukmálunk, erőltetünk, ittrepülakismadarozunk és figyelemelterelünk mesével, képernyővel – hanem figyelembe vesszük a baba éhség-teltség jelzéseit.
• Hagyjuk, hogy a baba belenyúljon, maszatoljon (szenzoros, minden érzékszervvel történő ismerkedés)
• A pürés ételek is lehetnek családi ételek, azaz finomak és olyanok, amiket mi is jó szívvel megennénk. Nem kell külön mangós-banános csirketurmixot gyártani, gondoljunk inkább olyanokra mint a brokkolis krumplipüré, kurkumás-karalábés édesburgonyapüré, rozmaringos répapüré, zabkása, görög joghurt, kakukkfüves-céklás fehérbabkence….
• A lehető leghamarabb (de soha nem később mint 6-7-8-9 hó) kezdjünk másfajta textúrákat, puha falatkákat is kínálni
• Adjuk oda a kanalat, bátorítsuk az önálló étkezésre (ehhez fontos a megfelelő, sűrűbb konzisztencia pl. humusz, guacamole, zabkása, stb.). A következő pontban megnézzük, miért is olyan fontos a KEZDETEKTŐL az önálló étkezés bátorítása.

2. ”Etetni kell a babát”

Nem csoda, hogy ezt hisszük, ha a csodás magyar ajánlás úgy fogalmaz, hogy “általában 10-12 hónapos kortól engedjék meg [az anyák], hogy edényből, önállóan, kiskanállal egyen, amellett, hogy a KISKANÁLLAL TÖRTÉNŐ ETETÉST IS FOLYTATJÁK.”  Azaz az a javaslat, hogy egy egy éves babát is etessünk még…elképesztő!

„Elfordítja a fejét, ki akarja venni a kezünkből a kanalat, csak az érdekli, amit mi eszünk, mit csináljunk?” – találkozom a kérdéssel gyakran. A válasz egyszerű: az egészséges családi ételekből kínáljuk őket a jó hangulatú családi étkezések során a nekik megfelelő biztonságos, puha formában, és bátorítsuk őket az önálló étkezésre, ahogy azt már külföldön szinte mindenhol leírják. Egyébként emiatt is optimálisabb puha falatkákkal kezdeni, hiszen ezekkel jobban lehet gyakorolni az önálló étkezést, ami szinkronban van a baba fejlettségével és fejlődésével. Ha kanalas ételek, akkor pedig sűrűbb változatokban gondolkozzunk, amelyek egy: rajta maradnak a kanálon (hello, humusz!), vagy ha meg is unják a kanalazás gyakorlását (ami 1,5-2 éves korban is tök normális, hát még 6-7-8 hósan), akkor pedig kézzel is tudnak enni belőle (nem folyik le, szét mindenhova). Az evolúciós alapnorma a kézzel evés, nem az evőeszközök. Ha belegondolunk, hogy a világ jelentős (ha nem nagyobb?) részén KÉZZEL ESZNEK még a felnőttek az éttermekben is (akár a földön ülve), mi meg azon izgulunk, hogy a 10 hónapos baba nem eszik ügyesen kanalas ételeket, akkor láthatjuk ennek a helyzetnek a kulturális beágyazódottságát is. A 6,5 éves fiunk most Indiában és Bangladesben (Irak után) kifejezetten imádta, hogy étteremben is kézzel eheti a rizst, a húst, mindent.

Az SDT (Self Determination Theory) elmélete szerint 3 velünkszületett pszichológiai szükségletünk van: autonómia, kompetencia és kapcsolódás. Az autonómiára és kompetencia-érzésre való törekvés bizony már ilyenkor meg tud jelenni, hiszen a baba tudja, érzi, hogy ő képes lenne rá, és ő akarja csinálni. Ahogy nem forgatjuk át őket egyik oldalról a másikra (hanem ők maguk csinálják ezt, amikor eljön az ideje), nincs ez máshogy az étkezéssel sem. Evolúciósan és ösztönösen teljesen máshogy vagyunk kitalálva, mint amit az elmúlt pár évtizedben a nagy etetőcégek próbálnak elhitetni velünk azért, hogy vegyük a termékeiket.

Úgyhogy hagyjuk, hogy a babák próbálkozhassanak az önálló evéssel! Igen, maszatos, igen, macerás, de ahogy „koszos gyerek, boldog gyerek”, úgy maszatos gyerek később jó eséllyel jobb evő gyerek! Ahogy az izraeileket már idéztem: „hagyjuk, hogy az ujjaival is egyen a legelejétől. Ezáltal a baba hozzászokik a rágáshoz a lehető legkorábban és megtapasztalhatja az önálló étkezést és azt, hogy maszatos legyen (ami fontos!).”

• Finnország: Fontos, hogy a babáknak megengedjék a kezdetektől az önálló étkezés gyakorlását. Amint a gyerek képes evőeszközöket tartani, akkor adjunk nekik saját kanalat és villát, még akkor is, ha az étkezés a szülő segítségével történik. A babának adhatunk rozskenyeret, gyökérzöldségeket rágcsálni, hogy gyakorolhassák azt, ahogy megfogják őket az ujjaikkal, és a szájukhoz viszik.
• Norvégia: Fontos, hogy a babák minden érvékszervüket használhassák az új ételekkel való ismerkedéskor. Ezért adjunk időt a babának, hogy nézhesse, szagolhassa, megérinthesse és megízlelhesse az ételt. A babák, akik hozzászoknak a különböző TEXTÚRÁJÚ ételekhez és ízekhez amikor ELKEZDENEK ismerkedni az étkezésekkel, később kevésbé lesznek „válogatósak. Kiemelik ők is, hogy hagyjuk a gyerekeket aktívan részt venni az étkezésekben.
• Franciaország: ha a gyerek az ujjaival szeretné felfedezni az ételeket, akkor hagyjuk bátran, még akkor is, ha maszatos lesz – ez nem baj! 6/8 hónapos kortól szoktassuk őket a rágáshoz, és fontos, hogy fokozatosan új TEXTÚRÁKAT kínáljunk. Így képes lesz elsajátítani a rágást. Az új textúrák mellett fontos, hogy megismerkedhessen új étkezési módokkal, találkozzon a kanállal, kispohárral majd a villával. És továbbra is ehessen a kezével: gyúrja, szívja, rágja, nyelje a falatokat. Ha étkezés közben kínálunk egy kis kenyeret, azzal tovább bátorítjuk a rágás gyakorlását – amihez nincs szükség fogakra!
• UK: ADJUNK A BABÁNAK KANALAT és hagyjuk magukat etetni!

3. Szükség van babáknak külön készített és/vagy gyártott, marketingelt ételekre

Ezt is szó szerint leírja rengeteg külföldi ajánlás, hogy nemhogy nincs szükség rájuk, de kifejezetten kerülendők. Ehhez persze nem kellenek ajánlások, elég elolvasni a babáknak marketingelt termékek összetevőit – liszt, cukor, aromák. Biztos, hogy erre van szüksége egy fejlődő szervezetnek az első 1000 napban?

Hát, cukorra biztos nem, hiszen ahogy az ESPGHAN is fogalmaz, 2 éves kor alatt kerülendők a hozzáadott és a szabad cukrok (és 2-4 éves korban is csak 14-16 gramm lenne a napi ajánlás). Ehhez képest itthon egy átlagos 1-2 éves már 30 grammot fogyaszt (ami egy felnőttnek is sok), a 2-3 évesek meg már 45 grammot. És csodálkozunk, hogy válogatósak a gyerekek és nem esznek meg semmit – amikor már 6, 7, 8 hónaposan eltoljuk az ízpreferenciáikat az ultrafeldolgozott cukros, aromás irányba.

De nemcsak a válogatósságon látszik, hogy valami nagyon félrement az elmúlt 2-3 évtizedben, mióta egyre több babáknak és gyerekeknek marketingelt étel jelent meg: egy átlagos magyar óvodásnak 3-4 szuvas foga van, a gyerekkori elhízás prevalenciája folyamatosan növekszik (a túlsúly aránya a fiatalok, konkrétan a 15 évesek körében is folyamatosan nőtt: míg 2014-ben a 15 éves magyaroknak csupán 19 százaléka volt túlsúlyos, 2022-re ez az arány 25 százalékra emelkedett. (A 6–8 éves gyermekek több mint 20%-a (fiúk 20,5%, lányok 21,9%) túlsúlyos vagy elhízott.), a különböző étkezési zavarok, IR, stb. pedig egyrek korábban jelennek meg. És igen, ezek már itt, kisbaba korban elkezdődhetnek, ha túl gyakran túl nagy arányba kerülnek a cukros, aromás, ultrafeldolgozott ipari babaételek (amik a mikrobiomnak sem tesznek jót). 

Ahogy Forgács Attila is fogalmaz:

"Magyarországon is látjuk, hogy ilyen nagy etetőcégek és etetőmárkák akik ma is léteznek, ugye megpróbálják a saját ízvilágukra rászoktatni a gyerekeket. Hogyan? A "Valamire való anyák" számára ilyen szakácskönyvet hoznak létre pl hogy a gyereknek mit kell adni és mennyi időközönként pl 3 óránként meg kell etetni, különben éhen hal. Még azt is leírják, hogy ennyi idős gyereknek mennyi anyatejpótlékot [pürét, ételt, stb.] KELL fogyasztani.”

Sajnos nemcsak a fogyasztók, de a szakemberek felé is igen erős és agresszív marketinget folytatnak, így nem elég, hogy a boltok polcain virít ránk a mosolygó kisbaba és a „kalciummal” felirat a cuki csomagolásokról, de sokszor a védőnő, gyerekorvos javasolja ezeket (glutén bevezetése cukros babakeksszel, amit cukor almalébe vagy babateába mártogassunk).

• Ahogy Izraelben is leírja az ajánlás: Nem javasoltak az etetőcumik, a tasakos-szívós pürék, illetve a speciálisan babáknak marketingelt termékek, ételek beszerzése sem, akkor sem, ha az van ráírva, hogy ilyen-olyan vitaminokkal, stb.
• Kanada: 6 hónapos kortól a baba ugyanazokból a tápláló ételekből ehet, amelyeket a családja is élvez – hozzáadott só és cukor nélkül készítve. Ipari bolti bébiételekre nincs szükség!

A health washingról, bűntudatiparról, pester powerről és az egészségesnek reklámozott (hazudott) termékekről már több cikkben is írtam részletesen:

4. Meghatározhatjuk, hogy mennyi ételre van szüksége egy babának (sőt: bele is trükközhetjük!)

„Az anyák többet foglalkoznak a gyermek által elfogyasztott grammokkal, az ételek napokig tartó fokozatos bevezetésével, valamint a szoptatások mihamarabbi kiváltásával, mint azzal, hogy a gyermeküket válaszkészen táplálják és könnyeddé tegyék az étkezéseket. [....] Az anyák többségének fontosabb volt, hogy egészséges és elegendő ételt kínáljon gyermekének, mint hogy milyen módon kínálja azt, vagy hogy gyermeke élvezze az étkezést. Ez a jelenleg elterjedt csecsemőtáplálási mentalitással, valamint saját tapasztalatommal is teljesen egybevágó adat.” – írja Ádám Judit perinatális szakdolgozatában.

A legnagyobb károkat talán nem is a sorrendek, pürék meg a többi elmaradott ajánlás okozza, sokkal inkább a mennyiségi evésen való stresszeltetés. Mérni, méricskélni, számonkérni:

„Na, eszik rendesen?" "Megeszi már a 180 gramm pürét?"

Ezek a kérdések a legősibb anyai és szülői félelmekre rezonálnak: egy éves kor alatt konkrétan halálfélelemhez kötődik az, ha úgy érezzük (és ez a fontos rész, hogy mi hogyan érezzük és gondoljuk, hogy mennyit KELLENE ennie egy babának), hogy nem eszik eleget a baba. És akkor is, amikor eleget eszik (mert igen, azelső hetekben, hónapokban az a pár falat elegendő), akkor is ezek miatt a nyomások és elvárások, táblázatok miatt elkezdünk félni, és olyan dolgokat vetünk be, amikről tudjuk, hogy nem idálisak, de mégis…a babának ENNI KELL!

A mennyiségi evés erőltetését az a gyakorlat is könnyebben magával tudja hozni, amikor külön a babának gyártunk minatűr püréket, és a korábbi generációktól örökölt evésmintáink között nagyon-nagyon erős az „ételt nem dobunk ki” imperatívusza. És akkor ott vagyunk, hogy „de neki csinálom, és nem eszi meg”, kidobni nem akarom…hát akkor valahogy csak jó lenne, ha megenné, ha már megcsináltam!

De hát nem véletlen fogalmazza meg egyre több előremutató, naprakész és valóban tudományos alapú más nemzeti ajánlás a kanadaitól a spanyolon át az izraeliig, hogy NEM SZABAD MÉRICSKÉLNI.

• A svédek úgy fogalmazzák meg, hogy "nem szabad méricskélni és mennyiségeken aggódni, mert nem lehet megmondani, hogy melyik baba mennyit kellene, hogy egyen vagy milyen gyorsan fog haladni, hiszen minden gyerek más."
• A spanyolok szerint "nem szabad a mennyiségi evést erőltetni vagy figyelmét elvonva (pl mesével, szórakoztatással) etetni a babát, hiszen minden kicsi étvágya más, elvárni egy bizonyos mennyiség elfogyasztását frusztráló a szülők számára, és az ÉTKEZÉS ÉLVEZETES PILLANATAIT CSATATÉRRÉ VÁLTOZTATJA."
• Az olaszok így írják: „A gyerekek veleszületett képessége, hogy szabályozzák, mennyit esznek, már az első étkezési tapasztalataik során megerősödik, ha a szülők következetesen tiszteletben tartják az éhség- és jóllakottsági jelzéseiket. Ezt a képességet azonban különböző tényezők gyengíthetik, például ha a gyermek rendszeresen túl nagy adagokkal találkozik, amelyek összezavarhatják, és túlevésre késztethetik. [Pl: mennyiségi evés erőltetése, meg kell enni a 180 grammot, ki kell váltani, stb.] Kutatások igazolják, hogy a felnőttek gyakran túlbecsülik, mennyi ételre van szüksége egy egészséges gyermeknek.”

Az első hetek, hónapok nem a mennyiségi bevitelről szólnak, az energia-és táanyagbevitel nagy részét még mindig az anyatej, tápszer fedezi (és nem a plusz két kanál almapüré). A fókusz ilyenkor a minden érzékszervvel történő szenzoros ismerkedés….a színekkel, textúrákkal, illatokkal, ízekkel, formákkal, rágással, nyeléssel és magával az egész étkezéssel. Az evés elsajátítása egy nagyon bonyolult dolog, ami nem napokat, nem is heteket, hanem hónapokat és éveket vesz igénybe. Ne siettessük, élvezzük a felfedezést és ismerkedést!

5. Unalmas, natúr, semmilyen ízű ételekkel kell kínálni a babákat

Sajnos ez a magyar konyha sajátja is egy kicsit – az olaszok, spanyolok vagy franciák nyilván helyzeti előnyben vannak. De ha ránézünk a skót vagy svédi ajánlásra, akkor már nekünk sem lehet mentségünk. Hiszen ez a két konyha nem feltétlen van a világ kulináris élvonalában (bocsi, ikeás húsgolyó!), mégis azt láthatjuk, hogy a skótoknál első ajánlott receptek között egy zöldséges LENCSE CURRY van (jujujjj lencse is meg curry is, csak a magyar ajánlás szerzői meg ne lássák!), a svédeknél meg az elsők között ott a lazac – kaporral, frissen ráfacsart citrommal. Vöröshagyma, fokhagyma is mindenhol szerepel a receptekben. De emellé tökéletes első ételként javasolják a halgolyókat, májpástétomot és a vérpudingot is.

De a legjobb az olasz: zölddel van jelölve a pizza, a bolognai (mert egy jó minőségű pizzával, tésztával, ragúval bizony az égegyadta világon semmi gond nincs), a 6 (!!!) hósoknak szánt heti mintamenüben pedig ilyeneket találunk:

• Paradicsomos tészta
• Sütőben sült omlett
• Zöldséges rizottó
• Párolt csirke vagy nyúl
• Halas tészta
• Csicseriborsós penne
• Ricottás-sajtos tészta
• Borsós mártásban forgatott tészta
• Zöldségfelfújt
• Halpogácsa
• Lencsés tészta
• Paradicsomos tőkehal
• Bolognai ragús tagliatelle
• Répatorta
• Zöldségragu

A magyar konyha a szocializmus hiánygazdaságos évtizedeiben sajnos eléggé khm...leegyszerűsödött, és ha azt mondjuk, hogy fűszeres, akkor a legtöbben maximum a vegetára és a piros paprikára gondolnak…a kolbászra, gulyásra. Pedig a fűszerek és a finom, ízgazdag ételek nem ezt jelentik, sőt! Nem véletlen alapajánlás már mindenhol, hogy a babát ne külön seízű, seszínű, setextúrájú nekik gyártott ételekkel kínáljuk, hanem a tápláló, egészségtudatos, színes, izgalmas és FINOM, ínycsiklandó családi ételekbe vonjuk be. A sózást érdemes kerülni, de pont ennek ellensúlyozására lesz fontos az aromás és zöldfűszerek változatos használata:

Zöldfűszerek (lágy ízűek, frissességet adnak):
bazsalikom, oregánó, majoránna, kakukkfű, petrezselyem, kapor, snidling, korianderzöld, tárkony, lestyán, zellerzöld, spenótlevél, rukola, citromfű, medvehagyma, fodormenta, zsálya (kis mennyiségben), turbolya

Aromás fűszerek (intenzívebb ízűek, só helyett is működnek):
rozmaring, gyömbér, kurkuma, fahéj, szerecsendió, fokhagyma, vöröshagyma, citromlé, lime-lé, reszelt citromhéj, reszelt narancshéj, vanília (természetes), feketebors (kis mennyiségben), pirospaprika 

És ezeket használjuk bátran az izgalmas, színes családi ételekben:

• Kanada: 6 hónapos kortól a baba ugyanazokból a tápláló ételekből ehet, amelyeket a családja is élvez – hozzáadott só és cukor nélkül készítve. Ipari bolti bébiételekre nincs szükség!
• Izrael: Hat hós kortól javasolják már ők is, hogy a babák a családi étkezésekbe és ételekbe kapcsolódjanak be, hagyományos és természetes házi ételeket adjunk mint a marha, pulyka, csirke, halak, hüvelyesek, gyümülcsök, szezonális zöldségek, gabonák, tejtermékek és olajok.
• Finnország: Amikor a család rendszeres, kiszámítható időközönként tápláló ételeket eszik, akkor nagyon egyszerű a kisbaba számára, hogy a családi étkezésekbe kapcsolódjon a kezdetektől, és hogy így ugyanazokat az ételeket egye, mint a család is (avagy Mit eszik a baba? Hát azt, amit i!)
• Olaszország: A hozzátáplálás elkezdésének legjobb módja ha a babát bevonjuk a közös családi étkezésekbe. Adjunk a babának azokból az ételekből, amelyeket mi is eszünk, mindenféle túlzott megkötések vagy felesleges táblázatok követése nélkül, hiszen hat hónaps kortól minden étel, még az allergének is kínálhatók a haltól a tojáson a paradicsomig.

6. Bevezetési sorrend és táblázatok: cékla? Bab? Káposzta? Eper? Hát „anyuka”, megőrült?

Hihetetlen, hogy mennyire tartja még magát itthon mindenféle (egymástól sokszor eltérő) táblázat, sőt, olyan esetek is megtörténhetnek, amikor a védőnő leszúrja az édesanyát, hogy „miért nem fagyasztott le nyáron barackot, mikor tudhatta volna, hogy december 18-án 10 óra 3 perckor ez fog következni a táblázat szerint”. Nyilván sarkítva, de amúgy ez tényleg megtörtént eset, ahogy azok a paráztatások is, hogy „úristen, anyuka, megőrült, hogy a babának

• Káposztát
• Zabot
• Tojást
• Mogyoróvajat
• Epret
• Görög joghurtot
• Mozzarellát
• Spárgát
• Tésztát

…adott?"

Itthon kb. bármit ad az ember a krumplin, az almán és a répán kívül, akkor jó eséllyel találkozhat ilyen döbbent de még inkább megdöbbentő kérdésekkel.

Pedig a táblázatokat, sorrendeket (“8 hónapos kortól magas rosttartalmú zöldségek: kelkáposzta, karalábé, karfiol is bevezethető, “Céklát ne adjunk 10 hónapos kor előtt”,  “A nehezen tisztítható aprómagvas gyümölcsök (málna szeder eper) adása élelmiszerbiztonsági okból aggályos”, “Savas gyümölcsök (citrsufélék) adása egy éves kor előtt megfigyelést igényel") szinte az összes külföldi ajánlásból kiírtották már, mert nemcsak hogy semmilyen tudományos háttere nincsen ennek a preventív megközelítésnek (ami sok máshoz hasonlóan abból a korból maradt velünk, amikor szegény babákat 2-3-4 hetesen nemcsak hozzátápláltak, de le is választottak), de bizony egyrészt a változatosság rovására tud menni (lásd következő pont), másrészt pedig életszerűtlenné, tarthatatlanná és stresszforrássá teszi a hozzátáplálást.

Ahelyett, hogy azt kérdezgetnénk, hogy a baba ehet már…ezt és ezt és ezt, sokkal egyszerűbb megjegyezni azt az 5+1 dolgot, amit NEM. Azaz a baba mindenből ehet a neki megfelelő, puha és biztonságos formában, amiből az EGÉSZSÉGTUDATOSAN étkező család is eszik. Kivéve:

Csupán néhány kivétel van:

• szabad-és hozzáadott cukrok (kiváltképp a méz egy éves korig) - 2 éves korig kerülendő. Ebbe beletartoznak a gyümölcslevek (igen, a házilag facsart is), az olyan egészségesnek gondolt alternatívák mint a juharszirup, kókuszvirágcukor, barna cukor és minden ahogy az édesítők is
• túl sok só - itt nem a teljes kerülés a cél mint a cukornál, hanem a minimalizálás
• fulladásveszélyes vagy nem biztonságosan kínált ételek - mint pl. szőlőszem, koktélparadicsom, áfonya, olajos magvak egészben, nyers répaszeletek és vastag almagerezdek, chips, virslikarikák, stb.
• nyers hús, hal, tojás - értelemszerű
• nem pasztőrözött tejtermékek és tej italként - 1 éves kor alatt, de kis mennyiségű összetevőként OK, ahogy a tejtermékek is
• ultrafeldolgozott aromás, cukros, stb. késztermékek - mint mondjuk a cukros babakekszek, babapudingok

és ennyi! Egy VÁLTOZATOS ÉS KIEGYENSÚLYOZOTT étkezés részeként, amiben a baba annyit eszik, amennyire fejlettségénél fogva képes (értsd: pár falat), teljesen rendben van és jó, ha találkozik céklával, babbal, lilakáposztával vagy éppen kelbimbóval!

7. A 3-4-5 napos bevezetési szabály: egy új ételt 3-5 napig kínáljunk!

Habár már más nemzeti ajánlásokból nemcsak rég kikerültek az X napos bevezetési szabályok, de még hozzá is teszik, hogy az ilyenkor annyira fontos változatosság rovására mehet, addig itthon ehhez is sokszor ragaszkodnak...pedig ha az allergiás reakciótól tartunk, akkor szintén nem ez lesz a megoldás, hiszen a súlyos allergiás tünetek vagy azonnal, vagy egy-két órán belül jelentkeznek - nem kell hozzá 5 napig almapürét enni. Érzékenység kellemetlen (de nem életveszélyes tünetekkel) pedig kijöhet a 18. kóstolás után is, főleg a HT első hónapjaiban, amikor folyamatosan érik, fejlődik az immunrendszer, emésztőrendszer és idegrendszer is. 

Nyilván eleinte több fő allergént ne egyszerre adjunk, de egyik nap ezt, másik nap azt nyugodtan lehet. Felesleges több napokat várni, főleg, hogy a változatosság rovására mehet: egy BLW-s baba (ahogy pl Poldi is) simán több mint 100 ételt, alapanyagot kóstolt 10 hós korára, addig ha ragaszkodunk az 5 naponkénti kínáláshoz, akkor ugyanennyi idő alatt az kb. 24 alapanyag, azaz négy-ötszörös lesz a különbség. Márpedig az, hogy mit (és milyen változatosan, izgalmasan) eszik egy baba 9 hósan, az mutatja azt, hogy 6 évesen hogyan fog egy kutatás szerint.

Az fix, hogy féléves kortól egy-másfél éves korig mindenre is nyitottak: a citromra, hagymára, curryre, mindenféle izgalmas kajára - de ami ezután az időszak után új lesz számukra, ahhoz valószínű sokkal több idő, türelem és energia kell majd megtanulni megszeretni (azaz a válogatósság megjelenése 1,5-2 éves kor körül normális, azonban nem mindegy, hogy milyen alapokkal megyünk bele!). Arról nem beszélve, hogy mi lesz az alap: a változatosság vagy az egyhangúság? Ha mi nem ennénk 5 napig ugyanazt, akkor a babának miért akarjuk? 

• Latin-Amerika: Az össznépi (21 ország által jegyzett) latin ajánlás kimondja szó szerint, hogy „egy új étel bevezethető minden nap, semmi szükség nincs 3 napot várni vele, sőt, 2-3 napnál többet nem ajánlott várni az új ételek bevezetésével, hiszen így nagyon kevés új étellel találkoznak a hozzátáplálás első hónapjaiban” Hozzáteszik azt is, hogy a kezdetektől nagyon fontos lenne (amit én is mindig hangsúlyozok) a VÁLTOZATOSSÁG, és hogy a HT kezdetétől mindenféle ételcsoportból kapjanak, 4 héttel kezdés után mind az 5 ételcsoportból legalább két-két ételt.
• Az olaszok az allergének kapcsán írják, hogy a bevezetési sorrendek meg időzítések teljesen idejemúltak, és hogy a kezdetektől mindenből ehet a baba, amit az egészségesen étkező család is eszik. Van az ajánlásukban egy 6 hósoknak szóló mintamenü, amiben minden nap más van – egyik nap frittata, a másik nap csicseriborsós tészta, a harmadikon babkrém meg rizs, aztán hal meg ricotta…ezek a fránya olaszok, már kisbaba kortól tanulják az ételek élvezetét!
• A BLW-t lelkesen ajánló skótok sem paráztatják feleslegesen a szülőket, ők elintézik annyival a dolgok, hogy „változatosan kínáljunk mindenféle ételt és textúrát, kiváltképp zöldségeket és gyümölcsöket”. Az első ajánlott ételek között ott van a mogyoróvaj, karfiol, brokkoli, rántotta meg a sajt is, a receptek között meg currys lencse meg ilyenek. A UK ajánlás is lelkes a BLW-vel, 6-7 hós kortól javasolják a darabosabb textúrákat és önálló, változatos étkezést, nagyjából mindenféle létező valódi, természetes alapanyagot felsorolnak, amelyeket javasolt változatosan kínálni.
• A kanadaiak remek ajánlása is leírja, hogy nyugodtan kínáljuk az egészséges családi ételekből a babákat, semmi szükség bébiételekre. Bátorítsuk a szülőket, hogy haladjanak az ÚJ ételek kínálásával, biztosítva a VÁLTOZATOSSÁGOT. Azok a babák, akik a kezdetektől megszokják a tápláló ételeket, azok jobb eséllyel esznek meg egészségesen később is.
• A svédek is szó szerint említik, hogy „korábban azt javasolták, hogy napokig ugyanazt az ételt kínálják, mielőtt egy újat bevezetnénk, de TÖBBFÉLE ÉTEL EGYIDŐBEN TÖRTÉNŐ KÍNÁLÁSA ugyanolyan jól működik.” Ők is hozzáteszik, hogy semmi szükség sem táblázatokra, mindenféle izgalmas étellel és falatkás ételekkel is lehet kínálni a kezdetektől, és lehetetlen megmondani a haladás tempóját vagy a baba által étel elfogyasztott étel mennyiségét. Lehetne ám így is, bizalmat szavazva a szülőnek meg a babának, nem stresszelve szét őket mindennel.
• A franciák annyit írnak, hogy mára már nincsenek bevezetési sorrendek, mindenféle ételcsoportból lehet adni a kezdetektől. Jobban elfogadják az új ételeket, ha változatosan kínáljuk őket a hét során, hogy megszokják a különböző ízeket, színeket.
• „A francia gyermekorvosok összeállításából azonban hiányzik egy megjegyzés, ami az észak-amerikai protokoll szerves részét képezi: Az új ételféleségeket mindig egyesével vezessük be, 2-3 naponta. Amennyiben hasmenést, hányást észlelünk, vagy kiütések jelennek meg a bőrön, azonnal keressük fel a gyermekorvost. Kismamaként a frászt hozták rám az efféle mondatok. Ha ételt adok a gyermekemnek, hasmenése lehet , és hányhat is? Ajajj! Ennek köszönhetően roppant elővigyázatos voltam. Sophie egyévesen még viszonylag kevés zöldséget ismert (jamgyökér, zöldborsó, burgonya, tök, sárgarépa), és az értendjét alapvetően a gabonafélék (vajas kenyér és keksz) határozták meg. Az unokatestvérei ennyi idősen már vígan falták a póréhagymát, cukkinit és megannyi más zöldséget. Ez a jellemző náluk. A francia gyerekek egyévesen rengeteg zöldséget kóstoltak már. Kétéves korukra, amikor belépnek a neofóbia életszakaszába és a dackorszakba, többféle étellel találkoztak, mint sok amerikai felnőtt.” /Nem harap a spenót/

Az üzenet egyértelmű: nyilvánvaló a fő allergéneket nem javasolt egyszerre bevezetni, de semmi szükség 3-4-5 napokat várni ezekkel sem, hiszen a súlyos reakciók vagy azonnal, vagy 1-2 órán belül jelentkeznek, az érzékenységek meg kijöhetnek a 28. kínálás után is. Alapesetben(!) az ételek jelentős részénél semmi szükség nincs 3-4-5 napos bevezetési szabályra, ami abból az időből maradt velünk, amikor a babákat 2-3 hetesen hozzátáplálták, ma viszont az érettség jelei után kezdett HT esetén ez az ajánlás is elmaradott, sőt: KÁROS lehet az esetek legnagyobb részében, mivel a változatosság rovására megy. Ahogy bevezetési táblázatokra meg sorrendekre, úgy 3-4-5 napos szabályra sincs semmi szükség.

8. Nincs foga, akkor nem tud rágni sem

Akit harapott már meg kisbaba (akár az ujját, akár szopizás közben), az jó eséllyel már magától is mosolyog egy ilyen mondaton. Főleg, amikor belegondolunk, hogy mi felnőttként mennyire a metszőfogakkal rágunk. Semennyire. A hátsó őrlőkkel rágunk – ezek leginkább majd másfél éves kor körül bújnak elő.  Egyébként a 2010-es ajánlás is igen komikus volt, pont a fogak kapcsán egy jó példa rá: „Darabosan csak akkor adjuk, ha már zápfogai is vannak, amelyekkel meg tudja őrölni a főzelékrészeket.”

Valójában a rágás nem fog-, hanem állkapocs- és idegrendszeri kérdés. Egy baba már jóval a fogak előtt is képes puhább darabos ételek pépesítésére az ínye és a nyelve segítségével – főleg, ha már magabiztosan ül, kézbe tud venni ételt, és megérett a darabos állagokra. Az íny rendkívül erős, az állkapocsmozgás pedig hónapokkal a zápfogak előtt elkezd fejlődni. Sok baba már 6–8 hónaposan gyönyörűen pépesíti a puha falatokat fog nélkül is, míg mások még 13 hónaposan is csak nyammognak akkor is, ha van foguk – mert nem a fog dönti el, hogy tud-e rágni.

Ráadásul a falatok megformálása, forgatása, lenyelése is idegrendszeri felkészültséget igényel. A különböző állagokkal való ismerkedés pont ezt segíti: nem az a cél, hogy azonnal tökéletesen megrágja, hanem hogy gyakorlattal tanulja meg. Éppen ezért hiba megvárni a zápfogakat – addigra nemcsak az önálló evés ablakát csukjuk be, hanem a textúraérzékelés fejlődési lehetőségeit is.

9. "Falatkázás? Hát meg fog fulladni!"

Igen, meg fog fulladni, azért javasolja az összes külföldi ajánlás azt, hogy a kezdetektől, de nem később mint 6-7-8 (max 9) hós kortól mindenképp adjunk puha falatkákat.

Viccet félretéve, az olasz részletesen és naprakészen ír erről a témáról is:

„A szülők egyik leggyakoribb aggodalma a szilárd ételek bevezetésekor az, hogy a gyermek nem tud majd megfelelően rágni vagy nyelni, és fulladásveszélynek lesz kitéve. Fontos azonban tudni, hogy a kisgyermekek rendelkeznek öklendező reflexszel, amely megakadályozza, hogy túl nagy falatok vagy idegen tárgyak hátracsússzanak a légutakba. Ez a reflex védelmet nyújt a félrenyelés ellen, és hozzájárul ahhoz, hogy a gyermek biztonságosan megtanulja a szilárd ételek fogyasztását. Körülbelül 6 hós korra a legtöbb baba képes megrágni a félszilárd ételeket – még fogak nélkül is –, és azokat biztonságosan lenyelhető falattá alakítani. Két friss tanulmány kimutatta, hogy a fulladásveszély nem volt magasabb azoknál a 6 hónapos koban szilárd ételekkel önállóan etetett babáknál, ha a szülők megfelelő oktatásban részesültek a megelőzési stratégiákról, összehasonlítva azokkal, akik hagyományos pürékkel kezdték a hozzátáplálást."

A félrenyelést, fulladást sokan összekeverik az öklendezéssel, pedig az öklendezés egy jó dolog és a tanulási folyamat fontos része. Ahogy Fazekas Dorottya gyógypedagógus szuperül összerakott Öklendezési Kisokosában is olvasható:

“Körülbelül 9 hónapos korig két veleszületett reflex segíti a rágás fejlődését: az egyik a nyelv oldalirányú mozgását váltja ki (ez segít abban, hogy a falat a rágófelület felé kerüljön), a másik pedig a reflexes rágás – ha ebben az időszakban az ujjunkat oldalról a baba szájába tesszük, automatikusan rágcsálni kezdi. Ezek a reflexek abban segítenek, hogy a falat ne induljon el kontrollálatlanul a torok felé, hanem legyen idő felmérni és eldönteni, hogy a baba valóban le akarja-e nyelni. Ha pedig a nyelés elindul, általában nem történik öklendezés.

Ezzel szemben azoknál a babáknál, akik 8–9 hónapos korukig kizárólag híg, pépes állagú ételekkel találkoznak, ez a két reflex nem tud segíteni a rágás elsajátításában – mert egyszerűen nem volt lehetőségük gyakorolni. Így később nehezebb dolguk lesz: a rágást tudatosan kell megtanulniuk, ami gyakran hosszabb ideig tart, és több öklendezéssel is járhat. Ráadásul ironikus módon sokszor nem is a darabos falatok váltják ki a legerősebb öklendezést, hanem éppen a híg, homogén pürék, amelyek szétterülnek a nyelven, és emiatt nehezebben kontrollálhatók – hamarabb csúsznak hátra a torok felé.” /Fazekas Dóri Instagram-oldalát érdemes bekövetni!/

Azaz a babát reflexek védik a fulladástól, miközben segítik neki a rágás elsajátítását. Már csak ezek miatt a reflexek miatt sem érdemes a falatkákkal való ismerkedést 6-7-8-9 hós koron túlra halasztani!

FONTOS: a biztonságos kínálás szabályait mindig tartsuk be (megfelelő puhaság és forma), ebben a Solid Starts applikációja nagy segítséget jelenthet. Mindig legyünk a baba mellett, ne hagyjunk étkezés közben egyedül babát.

10. A BLW veszélyes és egy hippi őrültség, ti is felnőttetek valahogy!

Nehéz megérteni, hogy itthon mi történik odafent a fejekben, amikor kihoznak egy nemzeti ajánlási szinten egy konkrét hazugsággal teli mondatot, csak hogy minősítsék a BLW-t. Miért?

Hiszen a BLW nem újdonság, a története konkrétan már lassan 20 éves (!!), és ezidő alatt szinte az összes külföldi ajánlás már belevette az alapvetései közé. Nem egy hazug, paráztató mondatot, hanem akár oldalakat szentel nemcsak a módszernek, de az az előnyeinek is. A spanyolok így fogalmaznak:

„A BLW-t a családok nagy része biztonságosan és hatásosan alkalmazhatja", kiemelve az előnyeit:

• a BLW-s családok nagyobb aránnyal várhatják ki a HTkezdésével az ajánlott 6 hónapot
• a BLW-s családok nagyobb arányban folytathatják a HT mellett a szoptatást
• a BLW-s családoknál inkább megfigyelhető a reszponzív táplálás a baba éhség-és teltségérzetei alapján (nincs mennyiségi evés erőltetése, tukmálás, stb.)
• Jobban preferálhatják az egészséges ételeket és a változatosságot
• jobban növelheti a családi elégedettség-érzést és csökkentheti a "rossz evőség" megjelenését
• nem találtak különbséget az elfogyasztott kalóriákat tekintve a BLW-s és a hagyományosan hozzátáplált babák között; a BLW jó stratégiának tűnik az egészséges étkezési szokások lehető legkorábbi megalapozásához."

De a legjobb ezekben az ajánlásokban nemcsak az, hogy tényszerűen, nyitottan és a legfrissebb kutatásokra alapozva írnak a BLW-ről (azaz hogy nem magasabb a fulladásveszély, a tápanyaghiány vagy gyarapodási probléma veszélye, mint a püréseknél), hanem az, hogy akár a BLW említése nélkül is az alapvető ajánlásaik a BLW filozófiája mentén történnek:

• Családi étkezésekből és ételekből kínáljuk a babákat
• Bátorítsuk őket az önálló étkezésre és a szenzoros, ismerkedésre, maszatolásra
• Lehet pürével kezdeni, de nem szükséges feltétlen, és ha így is indulunk, akkor is mielőbb kínáljunk puha falatkákat, másfajta darabosabb textúrákat is
• A válaszkész táplálás elveit tartsuk szem előtt

Ennyi - lehetne ennyire egyzserű és életszerű is a hozzátáplálás!

Miért is indultak el ebbe az irányba a nemzetközi ajánlások?

Ha a hozzátáplálás során elhagyjuk a merev táblázatokat és az erőltetett etetést, és ehelyett a baba önálló felfedezésére és önszabályozására építünk, számos hosszú távú előnyt tapasztalhatunk – nem véletlen, hogy egyre több országban vált ez a megközelítés ajánlott gyakorlattá.

• Pozitív étkezési viszony és önszabályozás: Ha a csecsemő saját tempójában ismerkedik az ételekkel, az elősegíti az éhség- és jóllakottságérzet kialakulását. Ez a fajta önszabályozás és interoceptív tudatosság támogatása hozzájárulhat az egészséges testsúly fenntartásához és csökkentheti az elhízás kockázatát későbbi életkorban
• Változatos ízvilág és ízpreferenciák kialakulása: A korai, változatos ízélmények bevezetése – különösen 6-9 hónapos kor között – elősegítheti a szélesebb ízpreferenciák kialakulását, ami hosszú távon csökkentheti a válogatósságot és elősegítheti az egészséges étkezési szokások kialakulását.
• Stresszmentesebb étkezési élmények mindenkinek: Amikor a szülő nem érzi kötelességének, hogy „beletaláljon” a baba szájába vagy egy előírt mennyiséget lenyomjon, az étkezések sokkal nyugodtabbak és pozitívabbak lesznek. Ez a légkör a babának is segít, hogy örömmel és kíváncsian közelítsen az új ízekhez.
• Az evés belső motivációjának megőrzése: Amikor a baba saját tempójában, nyomás nélkül fedezheti fel az ételeket, megmarad az evés iránti belső kíváncsisága és öröme. Ez az intrinzik motiváció – a belső hajtóerő, ami nem jutalmakból vagy külső nyomásból, hanem saját érdeklődésből fakad – kulcsszerepet játszik abban, hogy a gyerek ne „kényszerként”, hanem élvezetként tekintsen az étkezésekre. Aki kisgyerekként szívesen kóstolgat, az nagyobb eséllyel lesz felnőttként is nyitott és tudatos evő.
• Kevesebb ételhez fűződő hatalmi harc a későbbiekben: A gyerek, akinek tiszteletben tartják a belső éhség- és jóllakottságérzetét, kisebb eséllyel kerül később olyan helyzetbe, ahol az evés a kontroll vagy a tiltakozás eszközévé válik. Ez megelőzheti a makacsnak tűnő válogatósságot is.
• Több öröm, kevesebb bűntudat a szülő részéről: Ha nem kell „jól teljesíteni” egy táblázat szerint, a szülő kevésbé fogja magát hibáztatni vagy frusztrálni, ha éppen nem eszik a baba sokat. Ez támogatja a szülő–gyerek kapcsolatot is.
• Környezettudatosabb és költséghatékonyabb hozzáállás: A családi ételek megosztása csökkenti a bébiételek gyártásához, csomagolásához és szállításához kapcsolódó környezeti terhelést, és nem kell külön „babaételt” vásárolni vagy készíteni.
• Érzékszervi fejlődés (szenzoros) támogatása: A gyerek, aki saját kezébe veheti az ételt, tapintja, szagolja, nézegeti, gazdagabb érzékszervi tapasztalatokhoz jut – ez különösen fontos a szenzoros érzékenységek megelőzésében vagy enyhítésében is.
• Rágás fejlődése: A darabos ételek korai bevezetése elősegíti a rágás elsajátítását, ami nemcsak az étkezés szempontjából fontos, hanem a beszédfejlődés és a fogászati egészség szempontjából is. A rágás során fejlődnek azok az izmok és koordinációs képességek, amelyek elengedhetetlenek a tiszta beszédhez és az egészséges állkapocsfejlődéshez. A darabosabb ételek jobban "leradírozzák" az ételmaradványt, míg a gyümölcspüré szinte egy filmszerű réteggel vonja be a fogacskákat, így nem meglelpő, hogy már 1 éves kor alatt megjelenhet a csecsemőkori fogszuvasodás.
• Finommotoros készségek és önállóság: Az önálló étkezés során a baba gyakorolja a kéz-száj koordinációt, a tárgyak megfogását és manipulálását, ami elősegíti a finommotoros készségek fejlődését. Emellett az önálló étkezés erősíti a baba önbizalmát és önállóságát, ami pozitívan hat a későbbi tanulási és szociális készségekre is.
• Családi étkezések és szociális készségek: A BLW lehetővé teszi, hogy a baba már korán bekapcsolódjon a családi étkezésekbe, megfigyelje és utánozza a családtagok étkezési szokásait. Ez nemcsak az étkezési készségek elsajátítását segíti, hanem elősegíti a szociális készségek fejlődését és erősíti a családi kötelékeket.
• Autonómiaélmény és egészséges kontrollérzet kialakulása: A kisgyermek számára az evés az első területek egyike, ahol megtapasztalhatja a saját döntéseinek súlyát: hogy mit, mennyit, mikor vesz a szájába. Ha ebben a szülő nem uralkodik felette, hanem támogatóan jelen van, az segíti az autonómia – vagyis az önállóság és belső kontroll – érzésének fejlődését. Ez nemcsak az étkezés terén, hanem az egész személyiségfejlődésben védőfaktor lehet. A Self-Determination Theory (önmeghatározás-elmélet) szerint a belső motiváció, a jóllét és a kiegyensúlyozott fejlődés egyik kulcsa az, ha a gyerek átélheti, hogy a saját életének aktív alakítója.

Összességében tehát, ha elengedjük a merev szabályokat és táblázatokat, és a baba természetes kíváncsiságára, önállóságára és fejlődési ütemére építünk, nemcsak a hozzátáplálás válik örömtelibbé és stresszmentesebbé, hanem megalapozzuk a gyermek egészséges étkezési szokásait és pozitív viszonyát az étkezéshez, ami hosszú távon is kedvező hatással lehet az egészségére és jólétére.

Összegzés

Itthon a hozzátáplálás sokszor olyan, mint egy zéró összegű játszma – egy csatatér, ahol a pürések a BLW-seket nézik bolondnak, a BLW-sek a püréseket piszkálják és minősítik. Közben az ajánlás és sok szakember a szülőket továbbra sem tekinti kompetens döntéshozónak. Így a szülő gyakran nemcsak önmagában nem bízik, de abban sem, hogy a babája képes önállóan enni, felismerni saját szükségleteit, vagy megtanulni megszeretni a gazdag, tápláló családi ételeket.

Az egész rendszert áthatja a félelem, a szorongás, a túlzó szabályok, az ítélkezés és a „nehogy baj legyen” típusú üzenetek. Pedig a hozzátáplálás lényege épp ezekkel ellentétes: a hogyan, azaz az élmény minősége, a hangulat, az öröm, a közös felfedezés, legalább olyan fontos, mint az, hogy pontosan mit kínálunk.

Ahogy a skót ajánlás is gyönyörűen fogalmaz:

„Nincs egyetlen járható út – csak az, ami mindannyiótoknak megfelelő. Egy pár héten belül ezt meg fogjátok találni… lehet, hogy a baba jobban fogja kedvelni, ha ő maga veheti fel a falatkákat a tálcáról.”

Nem az a lényeg, hogy minek hívjuk (BLW-zés? Pürézés?), hanem az, hogy színes, izgalmas, közös étkezéseket teremtsünk, és ebből kínáljuk a babát is. Mert ez nemcsak egy fejlődési mérföldkő – hanem az első lépés egy egészséges, örömteli étkezési kapcsolat felé, ami egy életen át elkíséri majd.

Bízz magadban. Bízz a babádban. Nincs tökéletes út, csak a tiétek – és az pont elég jó. Ha szeretettel, kíváncsisággal és türelemmel kíséred, minden egyes falat egy kis lépés lesz afelé, hogy örömmel, nyitottsággal, örök felfedezőként üljön asztalhoz. És ez mindennél fontosabb. Mert a szeretettel, kíváncsisággal és tudatossággal kísért hozzátáplálás nemcsak egészséget ad – hanem közös élményeket is, amelyek egy életen át elkísérnek.

Fontos megjegyzés 1: A fentiek az általános, egészségesen fejlődő, jól gyarapodó gyermekekre vonatkoznak. Természetesen lehetnek egyéni eltérések vagy speciális helyzetek, amelyek más megközelítést igényelnek – ezekben az esetekben mindig érdemes szakemberrel konzultálni. Az itt megosztott tanácsok a tudományos ajánlásokon alapulnak, és a szülők többsége számára nyújtanak eligazodást, nem helyettesítik az egyéni orvosi vagy dietetikusi véleményt.

Fontos megjegyzés 2: A fenti írás nem a védőnők vagy gyermekorvosok munkájának minősítésére szolgál. Tudjuk, hogy számukra kötelező a hivatalos magyar ajánlások követése, és ezt tiszteletben tartjuk. Hálásak vagyunk azoknak a szakembereknek, akik a jelenlegi leterheltségük mellett is időt szánnak arra, hogy tájékozódjanak a legfrissebb nemzetközi irányelvekről, kutatásokról és ajánlásokról – és akik a szülőket kompetens partnerként kezelik, minősítés helyett valódi támogatást nyújtanak számukra. Szerencsére a beszámolók alapján egyre többen vannak!

Ajánlások forrásai: 

Olasz: https://www.auslromagna.it/notizie/item/2952-tutti-a-tavola-svezzamento-una-guida-per-i-genitori .

Latin: https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S2255534X23000075?via%3Dihub

Kanada: https://www.canada.ca/en/health-canada/services/canada-food-guide/resources/nutrition-healthy-term-infants/nutrition-healthy-term-infants-recommendations-birth-six-months/6-24-months.html

Skót: https://publichealthscotland.scot/media/31888/fun-first-foods-an-easy-guide-to-introducing-solid-foods-in-english_february-2025.pdf

UK: https://www.nhs.uk/start-for-life/baby/weaning/what-to-feed-your-baby/from-around-6-months/

Svéd: https://www.livsmedelsverket.se/globalassets/publikationsdatabas/andra-sprak/bra-mat-for-spadbarn-0-1ar_engelska.pdf

Francia: https://www.mangerbouger.fr/content/show/1500/file/Brochure-SPF-Mangerbougerfr.pdf

Spanyol: https://www.aeped.es/sites/default/files/documentos/recomendaciones_aep_sobre_alimentacio_n_complementaria_nov2018_v3_final.pdf

Izrael: https://archived.health.gov.il/English/Topics/FoodAndNutrition/Nutrition/Adequate_nutrition/Pages/complementary-feeding.aspx