sablonmentes

Közel 10 év után megjelent végre a legújabb csecsemőtáplálási irányelv, amelyben hiába történt előrelépés néhány területen, az egyre népszerűbb BLW-vel kapcsolatosan olyan érdekességekre (félrefordítás? félreértelmezés?) bukkanhat a figyelmes  olvasó, ami mellett nehéz elmenni szó nélkül.

November elején megjelent az idei 18. Egészségügyi Közlönyben a legújabb csecsemőtáplálási irányelv, amely a 2010-es szakmai protokollt hivatott leváltani. A közel évtizedes időtartam meglehetősen nagy idő, amely alatt nagyon sokat fejlődött a tudomány ezen a területen is, sok változás történt a nemzetközi ajánlásokban, és éppen az elmúlt évtizedben vált egyre ismertebbé és népszerűbbé a falatkás hozzátáplálás, a BLW (Baby-led Weaning) is.

Szerencsére történt néhány előrelépés a hozzátáplálási ajánlásokban, így például kikerült belőle az a 2010-ben is már elmaradottnak számító ajánlás, hogy  

- Legutoljára 1 éves kor körül a tejtermékek és a tojás kerülnek bevezetésre

- Állati fehérje komplettálásra a tojás is hasznos, de allergizáló tulajdonsága miatt csak 8 hónapos kortól ajánlott a főtt tojásnak a szétválasztott sárgája, majd 1 év felett a fehérje.

- Az olajos magvak sem adhatók az allergizálódás veszélye miatt

Az ESPGHAN már 2008-ban is megfogalmazta, hogy nincs bizonyíték rá, hogy a késleltetett allergén-bevezetés csökkentené az allergia kockázatát. Mára már erősebb lábakon áll ez a megállapítás, így örömteli, hogy itthon is ez kerül kommunikálásra a szakemberek felé.

Szerencsére már az sem szerepel a legújabb ajánlásban, hogy

Darabosan csak akkor adjuk, ha már zápfogai is vannak, amelyekkel meg tudja őrölni a főzelékrészeket.

Falatkás ételek a kezdetektől: sosem etettük a fiunkat, és soha nem kapott semmit sem pürésítve (az első foga pedig egy éves kora után bújt ki)

Tudjuk, hogy a fogaknak semmi köze nincs ahhoz, hogy a baba képes-e vagy sem darabosat enni és rágni, hiszen azok a fogak ott vannak az íny alatt (a mi fiunk soha nem kapott semmit sem pürében, az első fogai pedig egy éves kora után bújtak elő, szóval szegény még most is püréken élhetne 16 hónaposan). Kikerült az a megmosolyogtató mondat is, hogy

Kávé, kakaó szintén 12 hónapos kor után.

Szerencsés előrelépés még a válaszkész etetés fontosságának megjelenése, a baba önálló étkezésének támogatása és persze a fentieknek az eltűnése is amellett, hogy sokkal részletesebben írnak a hozzátáplálásról.

Sajnos azonban amikor a 35-ös ajánlási részhez érünk, akkor a BLW-t (és a nemzetközi szakirodalmat, trendeket) kicsit ismerő szülők és szakemberek szemöldöke könnyen tarkóig szaladhat, amikor meglátják az alábbi mondatot:

A  „ csecsemő által irányított elválasztás „ ( baby led weaning) mint a hozzátáplálás módszere jelenleg nem ajánlható a szilárd táplálékok bevezetésére ,mivel a növekedés elmaradásához, vashiányos anemiához, elégtelen allergia prevencióhoz vezethet, megnövelheti az aspiráció kockázatát. ˙( 42, 43 , 44 )

Számomra az egyik legérdekesebb ebben az egészben az volt, amikor megláttam a hivatkozásokat, akkor kettő rögtön ismerős lett nekem, hiszen ezekből elég sokat dolgoztam az első magyar nyelvű komplex BLW-könyv megírása során, így nagyjából fejből megvoltak mind az eredményeik, mind a konklúzióik, de nem rémlett, hogy ilyesmire jutottak volna. Sőt! Az egyik angol nyelvű kutatás teljesen ellentétesen azt fogalmazta meg, hogy a BLW ajánlható, és a német kutatás absztrakja is azt fogalmazza meg, hogy akár sikeresen kombinálható is lenne a BLW néhány gondolata és gyakorlata a hagyományos hozzátáplálással.

Mivel a BLW egyre népszerűbb hazánkban is, a szakemberek (védőnők, gyerekorvosok) pedig a szakmai irányelvek/protokollok alapján tájékoztatják a szülőket, ezért nagy súlya van az itt leírtaknak. Hiszen ezáltal évekre meghatározhatják gyermekek százezreinek is a hozzátáplálását (és ezáltal akár azt is, hogy felnőttkorukban milyen lesz a viszonyuk az étkezéshez), szóval nagyon fontos, hogy az aktuális szakirodalmat és kutatási eredményeket mennyire pontosan és milyen kontextusban adják tovább a csecsemőkkel is foglalkozó szakembereknek, akiknek sokszor sem kapacitása, sem lehetősége nincs arra, hogy folyamatosan figyelemmel kövessék a legújabb tudományos „trendeket” és eredményeket.

Emiatt számomra nagyon szomorú volt ezeket a sorokat olvasni a BLW-ről, hiszen tisztában vagyok vele, hogy amennyire egyre népszerűbb a szülők körében a falatkás hozzátáplálás, annyi téves(fél)információ kering szakmai körökben róla, pedig nagyon sokat segítene, ha a szülőknek nem kellene „bujkálni” és titkolni a választásukat, mint jelenleg oly sokszor előfordul, és elutasítás helyett támogatást és naprakész tájékoztatást kaphatnának például a védőnőjüktől.

A legszomorúbb azonban valójában az, hogy a hivatkozott kutatások teljesen más eredményre jutottak, mint amit az irányelv megfogalmaz. Azaz

• az egyik hivatkozott kutatás pont hogy azt írja, hogy ajánlható a BLW, hiszen nem nagyobb a vashiány veszélye a BLW-ben, ahogy a növekedés elmaradása vagy a fulladásveszély sem növekedik meg ennél a módszernél
• a másik kutatás szerint a kezdeti eredmények azt sugallják, hogy ez a módszer támogathatja a pozitív étkezési magatartások fejlődését és potenciálisan a súlygyarapodást
• a harmadik kutatás konklúziója, hogy néhány ötlet a BLW koncepciója mögött segíthet bővíteni a hagyományos hozzátáplálás ajánlásait, és a falatkák kiegészíthetik egymást a pürés táplálással.
• A testsúllyal kapcsolatosan az egyik hivatkozott kutatás éppen arra jutott, hogy a BLW-s babák között 10%-kal magasabb a normális súlyúak aránya, miközben a pürés babáknak az ötöde elhízott (míg a BLW-seknél csak 8%). A másik kutatás, ahogy már idéztem, szintén leírja, hogy nem okoz növekedési problémákat a BLW
• Vashiány: az egyik kutatás szerint abban az esetben, ha a szülők figyelmét felhívják a magas vastartalmú ételek kínálásának a fontosságára, akkor több ilyen ételt is kínálnak, így (állapítja meg egy másik kutatás is) nem növeli a vashiány kialakulásának a kockázatát. A másik hivatkozott anyag pedig egyenesen arra jutott, hogy nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a pürés és a BLW-s csoport vasbevitelében (sőt, egy minimálisan a BLW-seknél még magasabb is volt), és a hematológiai paraméterek is hasonlók voltak a babák egy éves korában.
• Allergia: a hivatkozott kutatásokban nem esik szó allergiáról (más kutatások azt állapították meg, hogy nem jelenthető ki összefüggés, valamint szerintem azt fontos kiemelni, hogy az eddigi 2010-es protokoll volt éppen az, ami az allergének későbbi bevezetését javasolta egészen idáig úgy, hogy már 2008-ban arról szólt a nemzetközi irodalom, hogy a késleltetett bevezetését nem csökkenti az allergia kialakulásának kockázatát…)
• Aspiráció: a hivatkozott kutatásokban nincs róla szó.

Láthatjuk tehát, hogy a hivatkozott kutatások szinte teljesen ellentétes eredményre jutottak, mint amit az irányelv szerzői megfogalmaztak a BLW-vel kapcsolatosan (vagy nem is írtak arról, amit megfogalmaztak). Ez számomra nagyon elszomorító, hiszen nagyon sok család tapasztal nemcsak ellenállást, de akár ellenséges magatartást is a szakemberi oldalról akkor, amikor a BLW-ről szeretnének beszélni, támogatást kérni. Úgy gondolom, hogy az ilyen megfogalmazások nem segítik sem a szülőket, sem pedig a szülők és a gyermekeikkel foglalkozó szakemberek közötti kapcsolatot, és szomorú az is, hogy nem hajlandók figyelembe venni sem a nemzetközi trendeket (egyre több helyen fogalmazzák meg például azt, hogy 6 hó felett elkezdett hozzátáplálásnál nemcsak lehet, de ajánlott is darabos ételeket adni és a családi étkezésbe bevonni a babákat), sem pedig a szülői igényeket, akik közt megállíthatatlanul nő a BLW népszerűsége. Nem véletlenül, hiszen szinte kivétel nélkül az összes BLW-s szülő azt tapasztalja többek között, hogy

• A hozzátáplálás nem egy nyűg, hanem öröm és vidámság
• A gyerek nem válogatós
• A gyerek jó evő
• A gyerek élvezi az étkezést
• A gyerekek bizony tudnak önállóan falatkákat enni hat hónaposan
• A BLW pozitívan támogatja a gyermek étkezéshez való viszonyát
• Nem kell (hiszen nem is ajánlott!) tukmálni, könyörögni, ételeket méregetni
• Nem kell külön főzni a gyereknek, külön vásárolni és külön turmixolni
• Nem kell miniatűr adag püréket gyártani
• Nem kell etetni a gyereket, így senkinek nem hűl ki az étele, mindenki az étkezésre és a családra, egymásra, a beszélgetésre tud koncentrálni
• Nem kell utazáshoz, étterembe bébiételeket vinni, melegíttetni, izgulni azon, hol és hogyan fogjuk megoldani az étkezést

Mivel a fenti okok miatt egyre többen ismerik és szeretik a BLW-t, ezért mind az első magyar nyelvű könyv megírásával, mind ezzel a cikkel segíteni szeretnék a falatkás hozzátáplálás iránt érdeklődő és a témára nyitott szülőknek és szakembereknek az aktuális szakirodalom és kutatási eredmények bemutatásával, amelyek láthatjuk, hogy nagyrészt arra jutottak és jutnak, amit a BLW-s szülők is tapasztalnak.

Azoknak a szülőknek és szakembereknek, akit részletesebben érdekel a téma, és szeretnének jobban elmélyedni az irányelv és a kutatások eredményeinek különbségeiben, a cikk második (a keretes rész és a kép után kezdődő) részében gyűjtöttem össze tételesen minden eltérést a kutatások pontosan idézett szövegrészletével, hogy lássuk: a BLW valóban egy ajánlható módszer lehet, és a legfontosabb lenne a kutatások valódi eredményeinek figyelembe vételével támogatni a BLW-zni tervező szülőket – hiszen nem véletlen vannak egyre többen (itthon a csoport 13 ezer tag felett jár, ahogy az amerikai csoport is több mint negyedmillió taggal rendelkezik).

És akkor nézzük a fenti összefoglalást bővebben: vagyis mit mond az új irányelv, és mit írtak PONTOSAN a hivatkozott (és nem hivatkozott) kutatások az adott témában.

“Növekedés elmaradása”

A hivatkozott kutatás (Brown) azt találta, hogy a BLW-s babáknál  több a normális súlyú (86,5% vs 78,3%), míg a hagyományos HT esetén sokkal magasabb a túlsúlyos babák száma szinte mindig magasabb: a babák ötöde(!) lett túlsúlyos a hagyományos csoportban míg a BLW-ben 8%. Az alacsony súlyú babák száma egyik csoportban sem kimagasló a többi kategóriához képest: a pürés csoportban 2,5%, a BLW-seknél 5,4%. Véleményem szerint a közel 20%-os elhízási arány a pürés csoportban inkább aggasztó, ahogy az is inkább figyelemre méltó, hogy közel 10%-kal magasabb a BLW-s babák között a normális súlyúak aránya.

However, infants who followed a traditional weaning approach were significantly heavier at 18–24 months compared to those following a baby-led approach, independently of birth weight, maternal weight, breastfeeding duration and maternal child-feeding style. Mean weight, in kilogrammes, of infants in the SW group was 12.86 (SD 3.73) compared with 11.79 (SD 3.53) in the BLW group. A difference in weight category was also seen. For those who had followed a baby-led approach, 86.5% were of normal weight, 8.1% overweight and 5.4% underweight. In comparison, 78.3% of those who had followed a traditional approach were normal weight, 19.2% overweight and 2.5% underweight. A significant difference was found for overweight between the two groups.

Ugyanezen kutatás BLISS-re vonatkozó eredményei (a BLISS módosított BLW):

No child experienced growth faltering, but 32 infants experienced non-clinical slow growth. However, this was not significantly different between the two groups.

Tehát egyetlen gyermeknél sem tapasztaltak növekedési problémákat, és nem volt szignifikáns eltérés a csoportok között, akiknél pedig lassabb volt a növekedés, az nem volt klinikai súlyosságú. Ez alapján nem gondolom, hogy meg lehetne fogalmazni azt, hogy a BLW a növekedés elmaradásához vezet.

“Vashiányos anémia”

A hivatkozott Brown-kutatásban állapították meg, hogy a módosított BLW, azaz a BLISS esetén ha felhívták a szülők figyelmét a magas vastartalmú ételek kínálásának fontoságára, akkor több ilyen ételt kínáltak.

Ugyanerre jutott egyébként egy másik, (nem hivatkozott) 2016-os kutatás is, hogy amikor a BLW/BLISS szülők figyelmét felhívják a magas vastartalmú ételek kínálásának fontosságára, akkor nem növeli a vashiány kockázatát.

A baby-led approach to complementary feeding does not appear to increase the risk of iron deficiency in infants when their parents are given advice to offer ‘high-iron’ foods with each meal.

A hivatkozott Dogan-kutatás, hát hogy is mondjam, nem éppen arra jutott, hogy a szegény BLW-s babák vashiányos anémiától szenvednének:

 There was no statistically significant difference in the iron intake from complementary foods between the BLW (7.97 ± 1.37 mg/day) and TSF (7.90 ± 1.68 mg/day) participants who completed the diet records. Hematologic parameters were similar at 12 months. 

Azaz nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a pürés és a BLW-s csoport vasbevitelében (sőt, egy minimálisan a BLW-seknél még magasabb(!) is volt), és a hematológiai paraméterek is hasonlók voltak a babák egy éves korában. Upsz.

“Elégtelen allergia prevenció”

Az elégtelen allergia prevencióhoz inkább az eddigi (2010 óta érvényben lévő) szakmai protokoll tudott hozzájárulni azáltal, hogy egy éves kor alatt nem ajánlotta az olajos magvak bevezetését, és a tej/tojásét is csak egy éves kor körül. Mára már egyértelmű, hogy többek között a késleltetett bevezetési ajánlások is hozzájárulhattak többek között ahhoz, hogy az elmúlt évtizedekben ugrásszerűen nőtt az allergiások száma (ahogy ezt dr. Novák Hunor is megfogalmazta számos más kutatással és könyvvel egyetemben). Szerencsére ezt az új ajánlásban már korrigálták, azonban akik BLW-zni szándékoztak, azok eddig is a Falatkás hozzátáplálás csoportban tájékozódtak, ahol erről sok szó esik, így ott már évek óta ismert volt ez a tény. Ugyanígy a napokban megjelent (Óvári Anna, gyermekorvos, dietetikus és védőnő által is lektorált), első magyar nyelvű BLW-s könyvemben is részletesen körbe van járva a téma, a legújabb kutatások bemutatásával, szóval aki megfelelő felkészüléssel vág bele a BLW-be (és erre rá is vannak kényszerítve a szülők, hiszen a szakemberek sok esetben nem támogatják őket/nem látják el őket megfelelő információval), az biztos, hogy figyelni fog az allergének időben és megfelelő módon történő bevezetésére.

Egyébként a hivatkozott kutatásokban erre vonatkozóan sem találtam utalást, de rákerestem azért más kutatásokban is, és ezt találtam:

Given the current controversy surrounding allergies and the limited research on BLW we have no indication of whether BLW (i.e., allowing the infant to eat family foods from six months) would have any effect on allergy risk.

Azaz az allergiák körüli ellentmondások és a BLW-vel kapcsolatos alacsony számú kutatás miatt nem tudjuk, hogy növelheti az allergia kockázatát.

Egy másik kutatás szintén azt mondja, hogy nem egyértelműen kijelenthető a BLW és az allergia kockázata közötti kapcsolat.

These guidelines will assist parents and early childhood centers who care for infants following BLW. It is not possible to comment on the appropriateness of BLW for infants in terms of food allergy in the absence of a consensus on the role of any type of complementary feeding in the development and identification of food allergy.

“Aspiráció kockázata”

Az aspiráció kockázatával kapcsolatosan egyetlen szót sem találtam a hivatkozott kutatásokban, de ha már nagyon szerették volna ezt megemlíteni, akkor egy kutatást még találhattak is volna a szerzők, aminek van viszont pár gyengesége. Ugyanis olyan gyereket adatait értékelték utólag, akik az elmúlt 10 évben estek át  bronchoszkópián – a 826 hörgőtükrözős eset közül találtak is 50 olyan egy év alatti gyermeket (átlagéletkor 9 hónap), akiknek idegentest került a tüdejébe (FDA/aspiráció). Az esetek 80%-ában önálló étkezés során került az étel a tüdőbe.

Ezzel az egésszel annyi a probléma, hogy fogalmunk sincs, hogy egyáltalán BLW-ztek-e a szülők, ha igen, előtte kapott-e pürét a gyerek, mikortól kapott először falatkát (nagyon nem mindegy, hogy a kezdetektől megtanul-e a gyerek rágni, vagy csak később, hiszen akkor sokkal nehezebb, mintha hat hótól ehhez szokna, és pont emiatt is jutott már arra néhány kutatás, hogy a pürés táplálás esetén nagyobb lehet a fulladásveszélyes helyzetek gyakorisága később a darabos ételekkel való ismerkedéskor, hiszen újra kell a gyereknek tanulnia és értelmeznie az egész étkezés-témát…), mennyire volt az biztonságosan kínálva, azaz követték-e a BLW szabályait a szülők, tehát most így 10 évre visszamenőleg megmondani, hogy mi történt pontosan, és az alapján levonni bármiféle következtetést, főleg a BLW-re úgy, hogy fogalmunk sincs, hogy 10 éve BLW-zett-e Törökországban bárki is…szóval az egyetlen elérhető kutatás a témában elég gyenge lábakon áll, arról nem is beszélve, hogy nem is erre hivatkoztak a szerzők.

És a lényeg: a kutatások valódi konklúziói

A Brown-anyag konklúziója az én olvasatomban nem elutasító a módszerrel szemben:

Despite significant numbers of interest in the baby-led weaning approach, further evidence is still needed to explore its potential impact upon nutrient and energy intake, and as a consequence child weight and eating behaviour. Initial research, particularly that exploring the experiences of those who have successfully followed it, has suggested that the approach may foster the development of positive eating behaviour and potentially weight gain, but further large-scale rigorous is now needed to understand this. It is also critical that we understand the baby-led approach in context, across different populations and interpretations of the approach.

Azaz további kutatásokra van szükség, de a kezdeti eredmények azt sugallják, hogy ez a módszer támogathatja a pozitív étkezési magatartások fejlődését és potenciálisan a súlygyarapodást(!), azonban további kutatásokra van szükség, és a módszer kontextusban történő megértésére.

A Dogan-kutatás kifejezetten támogatja a BLW-t, hiszen ez a konklúziója:

"BLW can be an alternative complementary feeding type without increasing the risk of iron deficiency, choking or growth impairment."

Tehát kifejezetten kimondja, (mint ahogy a többi kutatás is), hogy nem nagyobb a vashiány veszélye a BLW-ben, ahogy a növekedés elmaradása vagy a fulladásveszély sem növekedik meg ennél a módszernél, így egy alternatív hozzátáplálási módszer lehet.

A német kutatás absztaktjából sem tudnám kiolvasni azt, amit ebben az új csecsemőtáplálási irányelvben megfogalmaztak:

"Nevertheless, some main ideas behind the BLW concept may lead to a widening of the traditional complementary feeding recommendations of the dietary schedule in Germany as complementary feeding in the forms of puree and finger food may complement each other."

Azaz néhány ötlet a BLW koncepciója mögött segíthet bővíteni a hagyományos hozzátáplálás ajánlásait, és a falatkák kiegészíthetik egymást a pürés táplálással.

A fentiek alapján egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a legújabb csecsemőtáplálási irányelvben a BLW-vel kapcsolatosan megfogalmazottak nem állják meg a helyüket szakmailag, ezért természetesen az illetékesek (Egészségügyi Szakmai Kollégium Gyermek alapellátás Tagozat) felé is elküldtem már észrevételeimet – amelyre mindezidáig (másfél hét alatt) nem érkezett válasz. Pedig nagyon fontos lenne, ha a szülőket tájékoztató szakemberek hiteles, megbízható és naprakész tudás birtokában tudnának segíteni azoknak, akik az igény szerinti hozzátáplálást szeretnék választani.

Zárszó

Ahogy arra több kutatás és az új irányelv is rávilágított, éppen a szakmai életben sok tévhit és félelem övezi a BLW-t, miközben a BLW-ző szülők szinte minden esetben csak ajánlani tudják a BLW-t, és a sok-sok pozitív gyakorlati tapasztalat mellett végre a kutatások is kezdik alátámasztani azt, amelyet a falatkás hozzátáplálással a gyökerekhez és az évezredeken keresztül természetesnek számító hozzátápláláshoz visszatérő szülők tapasztalnak: egy jó evő kisbaba/kisgyerek, akivel öröm a közös családi étkezések, aki örömmel fedezi fel önállóan az ételek ízét, textúráját illatát, az étkezés örömét mindenféle tukmálás, méricskélés, könyörgés nélkül. Valóban a BLW az, amelyet hagyományos hozzátáplálásnak nevezhetnénk, amelyhez most kezdünk visszatérni a pár évtizedes pürézés után – nem véletlen a növekvő és töretlen népszerűsége a módszernek. Költői kérdés: pár évtizeddel ezelőtt vajon hogyan oldották meg turmixgépek és üveges bébiételek nélkül a hozzátáplálást, vagy hogyan oldják meg a világ nagyobbik felén ott, ahol ezek ma sem elérhetők?

Sajnos a WHO 2003-as hat hóig tartó kizárólagos szoptatásról szóló ajánlását a hozzátáplálási ajánlások csak részben vagy (ahogy itthon is) egyáltalán nem követték le, pedig ma már tudjuk, hogy ha kivárjuk az ajánlott hat hónapot a hozzátáplálás megkezdésével, akkor a gyermekek addig a legtöbb esetben minden szempontból érettek arra, hogy önállóan egyék azt, amit (az egészségesen étkező és tudatos, a biztonságos kínálás szabályaival tisztában lévő) család. Az elmúlt évtizedek pürés-vonala egy olyan időszak maradványa, amikor akár két-három hetesen megkezdték a hozzátáplálást, amikor valóban csak pürét képesek enni a babák (a világháborúk után a nőkkel kívánták orvosolni mind a demográfiai, mind a munkaerőpiaci problémákat, amelynek egyenes következménye lett a hidegháború mindkét pólusán, hogy szülés után minél előbb vissza kellett a nőknek térni a gyárakba, így minél előbb le kellett választani a gyerekeket és megkezdeni a hozzátáplálásukat).

Azonban féléves kor felett már nemcsak képesek arra, hogy önállóan egyenek hanem ez bizony minden szempontból előnyös is számukra. Ezért szerintem – és sok más szakember szerint is – érdemes lenne felülvizsgálni a BLW-ről szóló részt, hogy valódi támogatást nyújtson azoknak a szülőknek és szakembereknek, akik ilyen módon szeretnék táplálni a gyermeküket - mert ők bizony egyre többen vannak, és őket csak akkor lehet igazán támogatni, ha a velük kapcsolatban lévő egészségügyi szakemberek is a megfelelő módon vannak tájékoztatva, a szakirodalom megfelelő összegzésévével és interpretálásával.

Hivatkozások: 

• Brown, A., Jones .W., § Rowan , H.(2017) Baby-led weaning : the evidence to date. Current nutrition reports (LINK)
• Hilbig, A., Alexy, U., §  Kersting, M. (2014). Beikost in From von Breimahlzeiten oder Fingerfood. Monatschrift Kinderheilkund (LINK)
• Dogan, E.,Yilmaz, G.,Caylan,N.,Turgut, M., Gokcay, G., § Oguz, M. M. (2018) Baby-led complementary feeding : Randomized controlled study. Pediatric International (LINK) 
• ESPGHAN: Complementary Feeding: A Commentary by the ESPGHAN Committee on Nutrition 2008 (LINK) 
• Özyüksel, G: Foreign Body Aspiration in Infants: Role of Self-Feeding. (LINK)
• 2010-es csecsemőtáplálási szakmai protokoll (LINK)
• 2019-es csecsemőtáplálási irányelv (sajnos online nem elérhető)
• Balázs Zsuzsanna. Qubit. Hogyan lesz a nőből anya? (LINK)
• Dr. Novák Hunor: Hozzátáplálás: Mikor és mit ehet a baba? Ezek a legújabb nemzetközi orvosi ajánlások (LINK)