Annak ellenére, hogy Magyarországon még mindig a pürés hozzátáplálás az általánosan elterjedt, a világ egyre nagyobb részén nem véletlen mennek már el abba az irányba az ajánlások, hogy érdemes lenne elfelejteni a pürézést, és minél hamarabb a családi ételekből falatkákkal kínálni a babát (az érettség jelei után kezdett HT esetén). Rájöttek ugyanis, hogy nemcsak a hozzátáplálást teheti nyűggé, de a válogatósság és egyéb problémák lehetséges megjelenése mellett bizony a beszédfejlődést is nagyban hátráltathatja, ha túl sokáig etetjük így a babát. Minél később kezdenek el és minél kevesebbet rágnak a kicsik és mi felnőttek is, annál több problémának ágyazhatunk meg. INTERJÚ A LOGOPÉDUSSAL.
„Hat hónapig cumisüvegből táplálták, és rászokott a kommersz konzervételekre. A rágás hiánya és ez a puha étrend együttesen a csontozat alulfejlettségét eredményezte a fogsoríveiben és az arcüregében, aminek krónikus orrdugulás lett a következménye. 15 éves korára a páciens még puhább, erősen feldolgozott ételek alkotta étrenden élt, amely főleg fehér kenyérből, édesített gyümölcslevekből, konzervzöldségekből, sültekből, Velveeta szendvicsekből, mikrohullámú sütőben melegített taquitóból, cukorkákból és csokoládéból állt. A szája annyira alulfejlett volt, hogy nem tudott benne kinőni 32 állandó fog, a szemfogak és a metszőfogak kuszák lettek, egy részüket ki kellett húzni, a többi kiegyenesítéséhez fogszabályozóra, retenciós készülékre és arcíves eszközökre volt szükség.”
/James Nestor: Lélegzet/
Az első magyar BLW-könyv szerzőjeként sokat foglalkozom a pürézés problémáival, és ennek kapcsán Instagramon írt valaki egy érdekes gondolatot, ami nekem addig nem is volt igazán fókuszban (és hát túl sok helyen nem is hallani erről a témáról). Az illető mondta, hogy anyukája általános iskolai tanár, és ő az iskolai logopédussal beszélte azt, hogy egyre több a beszédhibás gyermek, ami bizony visszavezethető a túl sokáig tartó pürézésre és arra, hogy a gyerekek étrendje leginkább ultrafeldolgozott, puha ételekből áll. Ez elgondolkodtatott és elkezdtem jobban utánajárni a történetnek, amit aztán több szakember is alátámasztott, először Szegedi Lilla logopédus írt néhány gondolatébresztő sort:
ha a gyerekek nem rágnak eleget, nem forgatják a keményebb ételeket a szájukban, valóban hozzájárulhat, hogy a szájkörüli izmaik, nyelvizmaik, rágóizmuk nem erősödik megfelelően, a finommozgások koordinálatlanabbak. Gyakran sok-sok (a gyerekek számára egy idő után unalmas) ajak-és nyelvgyakorlat árán ügyesednek meg annyira, hogy ki tudjunk alakítani egy-egy hangot. A nyelésproblémákhoz is hozzájárulhat az is, ha mindent aprítva, pürésítve kapnak a gyerekek (renyhe nyelvizomzathoz vezethet), vagy ha nagy lyukú cumiból/csőrös pohárból isznak.
Disclaimer: a poszt szokás szerint senkiben nem szeretne rossz érzést kelteni, aki pürézett, pürézne – főleg, hogy sokszor a szakemberek javasolják ezt. Ahogy én is mindig mondom és írom, úgy Veronika is említette, hogy a pürézést is lehet jól csinálni, amennyiben a lehető leghamarabb odaadjuk a babának a kanalat és hagyjuk, hogy belenyúljon, megfogja, illetve szintén a lehető legkorábban elkezdünk neki másfajta textúrákat is kínálni. A bejegyzés célja mint mindig az információátadás, szemléletformálás, elgondolkodtatás és megmutatni, hogy lehet (és érdemes) máshogy csinálni, „mint szoktuk”, mert nem biztos, hogy az a mindenki számára helyes irány. A legfontosabb, hogy minden család a saját maga számára megfelelő hozzátáplálási és gyermektáplálási módot megtalálja, ami a lehető legnagyobb mértékben támogatja a gyermek fejlődését úgy, hogy a család is komfortos vele.
Utána a Lélegzet című könyvben is érdekes volt az összefüggés, hogy a rágás hiányának köszönhetően az elmúlt pár évszázadban hogyan kezdett teljesen eldeformálódni az emberek koponyája, ami miatt számos probléma ütötte fel a fejét a felnőttek között is (fogászati nehézségek és a fej környéket + légutakat érintő betegségek, horkolás, alvási apnoe, stb.)
Itt jött a felismerés is számomra, hogy az, hogy már a bölcsiben minden hónapban olyan visszajelzést kaptunk a fiunkról, hogy „korához képest és ahhoz képest, hogy fiú” nagyon szépen, tisztán, ügyesen és sokat beszél. Természetesen ez számos más tényező függvénye is (pl. sok beszélgetés és olvasás neki, nincs TV, genetika, szerencse, stb.), de úgy gondolom (és ezt a visszacsatolást kaptam a lenti interjút adó Veronikától is), hogy nagy mértékben hozzájárulhatott az is, hogy soha nem pürésítettünk számára semmit, a HT első napjától a közös családi étkezésekbe kapcsolódott be és a mai napig kerülünk minden gyerekkaját, gyerekmenüt, babaételt.
Úgyhogy ebből és a munkámból kifolyólag is most a hozzátáplálás szemszögéből nézve lett érdekes a dolog. Az mára bizonyított, hogy minél később kap lehetőséget a baba az önálló étkezésre és a másfajta textúrákkal való ismerkedésre, annál nagyobb az esélye valamilyen táplálási probléma pl. válogatósság megjelenésének. Ezért is mennek ebbe a (BLW-s) irányba az ajánlások mind több országban (persze nem Magyarországon). A pürésítés során ráadásul a gyümölcsökben található cukrokból szabad cukrok lesznek, amelyeket 2 éves kor alatt nem is javasolt fogyasztani (főleg nem tasakokból), többek között azért, mert fogszuvasodáshoz is vezethetnek. És az is biztos, ahogy több fogorvos jelezte ezt üzenetben nekem, hogy ahol logopédiai probléma van, ott sok esetben fogászati is (és fordítva), illetve ezt mutatja a fenti idézet is.
Na de hogyan kapcsolódik a pürézés, a hozzátáplálás a beszédhibákhoz? Mire érdemes szülőként figyelnünk, ha szeretnénk a gyermekünk beszédfejlődését is a tőlünk telhető legnagyobb mértékben támogatni?
Ezekben a kérdésekben kértem Egri Veronika logopédus segítségét, aki egy interjú keretein belül osztja meg velünk személyes és szakmai tapasztalatait egy nem túl ismert, de annál fontosabb témában!
Először is köszönöm, hogy ebben az izgalmas és nem túl gyakran taglalt témában lehetőségünk van beszélgetni. Megosztanád kérlek velünk, hogy pontosan mi a foglalkozásod?
Alapvetően gyógypedagógus-logopédus vagyok, a hétköznapokban ezzel keresem a kenyeremet. A mester diplomámat Egerben szereztem, Multikulturális nevelés okleveles tanáraként végeztem. Az életemnek mindig fontos része volt a testmozgás, ezért is éreztem fontosnak, hogy a tanítást ne csak a tükör előtt végezzem, hanem a tornateremben is. Így lettem Alapozó Terapeuta (Alapozó Terápia: Módszer a gyermeki idegrendszer mozgásos érzékszervi fejlesztésére). Valamint nemrég vizsgáztam Jóga oktatóként. Sajnos ezen a területen még nem volt lehetőségem gyakorolni, ugyanis nem sokkal a vizsga után kiderült, hogy várandós lettem. Azóta a türelmet gyakorlom. Így hát, a jelenlegi foglalkozásom az Anyaság.
Általában milyen problémákkal szoktak megkeresni?
A kisfiam születése előtt, a kaposvári SM Duráczky EGYMI és Kollégiumban dolgoztam, logopédusként az alsó tagozatos osztályok SNI (Sajátos Nevelési Igényű) tanulóit fejlesztettem. Ez egy elég összetett feladat, a gyerekek beszéd és nyelvi fejlesztése mellet, tartottam diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, diszphonia foglalkozásokat is. Illetve az én szívem csücske, a nyelés korrekció. Eleinte nagyon féltem ettől a terápiától, mert kevés tapasztalattal bírtam a témában. Majd elkezdtem képezni magam és hipp-hopp azt vettem észre, hogy egyre többen keresnek meg, azért hogy segítsek nekik.
Azért is szeretem a logopédiának ezt az ágát, mert szoros együttműködést kíván a szülőtől-gyermektől, a fogszabályzó szakorvostól, illetve a logopédustól. Addig ugyanis, amíg a helytelen/rossz nyelés nincs korrigálva, nincs értelme a fogszabályzásnak, hiszen a fogszabályzó készülék levétele/ vagy az éjszakai készülék használatának elhagyása után a fogak ismét visszaállnak a korábbi formájukra. Ezt is, mint minden problémát, -úgy gondolom- érdemes holisztikusan kezelni, az egész testre hatóan.
Mi a tapasztalatod, a különböző beszédhibák hátterében mi állhat? Mennyire genetika, mennyire környezeti?
Ez egy nagyon összetett kérdés. Nagyon sok minden befolyásolhatja: a szülők genetikája, a pre- és perinatális időszak, a szociokulturális háttér… stb. Viszont én, amit kiemelnék jelen esetben, az a környezet.
A mai felgyorsult világ nem kedvez a gyermekek fejlődésének. Sajnos nagyon sok gyermek, már kisbaba korban! , túl sok időt tölt a képernyő(k) előtt. Okos telefon, okos TV, okos óra, táblagép, okos tábla, és még sorolhatnám hosszan a listát. Szinte mindent ezeknek az okos eszközöknek a segítségével intézünk, szervezünk, sajnos ez lett az emberiség új „társasága”. Visszük bevásárolni, elvisszük az ágyba, az étkezések közben is szórakoztat, sajnos vannak gyerekek, akiknek ez a baby sitter… Persze, nem felejtem el, hogy ezek hozzátartoznak a fejlődő világhoz. De vajon hány szülő veszi figyelembe a WHO ajánlását a képernyő előtt töltött időről? [A képernyő előtti etetés és evés által okozott külön problémákról pedig külön cikket lehetne írni - a szerk.]
A beszédtempónk felgyorsult, kevésbé fejezzük ki magunkat választékosan, egy 100 évvel ezelőtt élt emberhez képest. Beszélgessünk egy kicsit a dédszülőkkel, mennyivel másabb az ő beszédük, nyelvük. A beszéd tanulásához, elsajátításához idő és türelem kell. Kellenek a versek, a mondókák, de az is kellene például, hogy az anya együtt főzzön a gyermekével. Közben új szavakat tanulhat, pl. zöldségek/gyümölcsök nevét, amiket eközben meg is kóstolhat, meg is foghat, így már nem csak egy formát lát, amihez köt egy nevet, hanem az ízét is hozzá kapcsolja illetve tapintás útján is információt szerez az adott ételről. Mennyivel komplexebb ez a tanulás, mint csak látni egy könyvben vagy az okos eszközön. A kérdés az, hány anya készít otthon pl. szilvás gombócot a gyerekével? Biztosan sokan veszik a fáradtságot, de abban is biztos vagyok, hogy nagyon sok szülőnek egyszerűbb leemelni a készterméket a boltok polcairól, vagy ami még egyszerűbb étteremből rendelni az ételt házhoz. Ez most kissé le lett sarkítva az evésre ( de hát BLW-zünk vagy mifene ) , de sok ehhez hasonló példát tudnék, még hozni. A lényeg, hogy a világ felgyorsult és ez nem feltétlenül támogatja a kommunikációt.
A környezeti részhez: a hozzátáplálás mennyiben befolyásolja a beszédfejlődést, mennyire van hosszú távon hatása ennek az időszaknak és így pl. annak, ha valakit túl sokáig pürével etetnek és nincs lehetősége időben rágni tanulni?
Véleményem szerint a hozzátáplálás jelentősen befolyásolja a beszédfejlődést.
A beszéd elsajátításához és kivitelezéséhez izommunkára van szükség. A beszéd az egyik legaprólékosabb izommunkát igénylő tevékenység. Ahhoz, hogy az arc izmai, az ajkak és a nyelv megerősödjön, rágásra is szükség van. Ideális esetben a kisbaba táplálása az anyamellből történik. Azt szinte mindenki tudja, hogy az anyatej a tökéletes táplálék egy kisbaba számára (itt szeretném megjegyezni, hogy a nem szoptató anyákat, nem szeretném frusztrálni, a tápszerrel sincs semmi baj, nem egy ördögtől való dolog, ha kell, kell ), de arról kevés szó esik, hogy az anyamellből való táplálás a beszédhez szükséges arcizmokat (orofaciális izomzat) és a nyelvet is erősíti. Tehát már a szoptatással segíthetjük a helyes hangképzés feltételeinek kialakulását.
A hozzátáplálás megkezdése egy újabb intenzív izommunkát igénylő szakasz egy baba életében. Lehet pürével kezdeni, de ne ragadjunk le ennél a táplálási formánál. A fogzás megkezdődésekor, illetve már az első fogak megjelenése előtt is, a darabos ételek rágása is segíti a beszédszervek izomzatának erősödését. Az eddigieket figyelembe véve, a szoptatás és darabos/falatkás hozzátáplálás is pozitívan befolyásolja a beszédfejlődést. A nem megfelelő izomzat okozhat beszédhibát (pl. torz hangképzés, hangcsere… stb.), de akár még szájlégzést is [a szájlégzés okozta evolúciós és az egész emberiséget érintő problémákról szól egyébként az egész Lélegzet c. könyv, ajánlom mindenkinek elolvasásra – a szerk.]
Mi a különböző textúrájú ételek szerepe a beszédfejlődés tekintetében?
A rágás hiánya számos problémát előidézhet. Ha a gyermek kizárólag pépes ételt fogyaszt a tejfogak kibújása után is, illetve rágást nem igénylő főzelékek, tésztafélék alkotják az étrendjét a már említett „beszédizmok” nem tudnak megfelelően fejlődni. A rágás aktív izommunkát igényel, amelyben részt vesznek az arc, ajak és nyelv izmai is. Ha a gyermek csak nyel, az izmok nem megfelelően fejlődnek. A nem megfelelő izomzat eredményezhet artikulációs zavart.
Mennyire fontos, hogy minél hamarabb falatkákat kapjanak a babák? Mi történik, ha erre nincs lehetőségük?
Rágni jó és rágni kell. Érdemes mielőbb bevezetni a babák étrendjébe a rágható ételeket. Ha a gyermek rágás helyett a nyelvével a szájpadláshoz nyomva pépesíti az ételt, az a nyelv bizonyos izmainak túlfejlődéséhez vezethet. Például lapítja a szájpadot, tágítja a felső fogívet és a fogak eltávolodását, kifelé dőlését okozhatja (ezt hívja a köznyelv pókharapásnak), míg az alsó állkapocs fejlődése elmaradhat a felsőhöz képest, ezáltal létrejön egy harapási rendellenesség. Mely a későbbiekben hatással lehet a csontfogak állására is. A nem megfelelő fogazat szintén okozhat beszédhibát. Valamint a nyelvlökéses nyelés veszélye is fennállhat későbbi életkorban. Itt szeretném megjegyezni, hogy a nyelvlökéses nyelést a csecsemő- és kisgyermekkorban élettani sajátosságnak tekintjük, hiszen az anyamellről való táplálás másképp nem valósulhat meg. Előfordulása az életkor növekedésével csökken, és kb. 5 éves korra fokozatosan megszűnik. Ha azonban a nyelvlökéses nyelés a vegyes fogazat kialakulása után is fennáll, már kórosnak tekinthető.
Miért fontos rágni?
A rágás hiánya sok problémát okozhat, megfordítva pedig a megfelelő rágásnak számtalan előnye és fontos szerepe van:
- a rágással előkészítem a falatot, a rágás az emésztés első lépcsője,
- rágás közben nyál termelődik, ami összekeveredik a falattal, közben egyfajta „kenést” biztosít, illetve a nyál egy emésztő enzim is,
- megfelelő rágással a nyelv is aktivizálódik, vagyis erősödik,
- addig érdemes rágni a falatot, amíg pépes nem lesz és a nyelv könnyen „játszik” vele (a tanítványaimnak szoktam mondani, hogy rágják meg 32-szer a falatot, majd figyeljék meg, hogy mi marad belőle)
- ha rendesen rágsz, akkor nem tudod magad túlenni, így is tehetünk az elhízás ellen, pont annyit eszel, amennyire szükséged van
- és még egy fontos dolog, ha jól csinálod a rágást, akkor az emésztésed is meghálálja és a végeredmény is papírmentes lesz:)
„A hús, a gyümölcs, a zöldség konzervdobozokba és palackokba került. Mindezek a módszerek meghosszabbították az élelmiszerek fogyaszthatóságának az időtartamát, és könnyebben hozzáférhetővé tették őket a lakosság számára. De egyszersmind pépessé és puhává változtatták az ételeket. A cukor, amely egykor a gazdagok nagy becsben tartott árucikke volt, egyre elterjedtebbé és olcsóbbá vált. Ez az új, erősen feldolgozott alkotórészekből álló étrend nélkülözte a rostokat, továbbá az ásványok, vitaminok, aminosavak és más tápanyagok teljes spektrumát. Ennek eredményeképpen a városok lakossága betegebb és kisebb termetű lett. […] Az emberi arc szintén gyors romlásnak indult: a szájak zsugorodtak, az arccsontok elsatnyultak. Általánosan elterjedté váltak a fogbetegségek, a kusza fogazat és állkapocs előfordulása pedig megtízszereződött az ipari forradalom folyamán.”
„A problémát nem az okozta, hogy mit ettünk, hanem inkább az, hogy miként ettük. A rágás. A rágással járó szakadatlan nyomás hiányzott az étrendünkből – nem az A, B, C- vagy D-vitamin. A modern, feldolgozott élelmiszerek 95%-a puha volt. még az is, amit ma egészségesnek szokás tekinteni: a turmixok, a mogyoróvajak, a gabonapelyhek, az avokádó, a teljes kiőrlésű kenyér, a zöldséglevesek. Mindezek puha ételek. Az őseink órákat rágtak naponta, minden egyes nap. és mivel ilyen sokat rágtak, a szájuk, fogazatuk, torkuk és az arcuk kiszélesedett, erős és hangsúlyozott lett. Az iparosodott társadalmakban az élelmiszerek olyannyira feldolgozott állapotba kerülnek a fogyasztó elég, hogy alig igényelnek rágást.”
/James Nestor: Lélegzet/
A hozzátáplálás és a kisgyermektáplálás időszakában mire figyelhetnek a szülők, amivel hosszú távon támogatni tudják gyermekük beszédfejlődését?
Kiemelném, hogy már a hozzátáplálás előtti időszakban sokat tudnak tenni a megfelelő beszédfejlődés érdekében. Elsősorban a minél tovább tartó szoptatásra gondolok, másodsorban a megfelelő minta biztosítására. Az utánzás egy ösztönös tevékenység. Már a pár hónapos csecsemő is figyeli szüleit, testvéreit, a környezetében lévőket és megfigyeli, lemásolja azok mozdulatait, viselkedését, beszédét és nyelését is. A gyermek az első 6 évében nem tanul, csak utánoz.
A hozzátáplálás megkezdésekor érdemes a pépes ételek mellett a darabos, rágható falatokkal is megkínálni a babákat. Szerintem fontos a különböző színű és textúrájú ételek kínálása. Hiszen, ha csak pép formájában ismerik meg a különböző ízeket, ételeket, akkor a rágás, mint funkció nem aktivizálódik, az izmok nem fejlődnek. Illetve az evés is egy tanulási folyamat, nem csak kizárólag a beszédet fejleszti a megfelelően kivitelezett hozzátáplálás.
Azzal, hogy hagyom a gyermeket önállóan enni,
- fejlődik a finommotorikája (az ujjaival csipeget, kicsit később evőeszközt fog a kezébe),
- fejlődik a szem-kéz koordinációja (kezével a szájához emeli a falatot, a fiamon láttam mennyire nehéz is ez elsőre)
- a kognitív funkciók is fejlődnek (figyelem/megfigyelőképesség, érzékelés-észlelés, emlékezet, gondolkodási funkciók)
- az orofaciális izomzat és a nyelv izomzata erősödik,
- az érzelmek kifejezése is szerepet kap (ha valamit finomnak talál a fiam sokszor hallom tőle a „mmmmm” hangot, ha nem, akkor szétdobálja)
- a passzív szókincse is bővül. Természetesen, ez akkor valósulhat meg, ha a gyermek mellett van egy felnőtt, aki folyamatosan beszél hozzá, elmondja, hogy mit eszik, mit lát, mit csinál… stb.
Nem csak eszünk, iszunk is, de nem mindegy miből tesszük. Vagyis, hogy miből és mivel kínáljuk a gyermeket.
Az elhúzódó cumisüvegből táplálást, ivást, ha lehet, hanyagoljuk, ugyanis negatívan hathat az állkapcsok, a szájpad és a fogak fejlődésére. A csőrös itatópohár is negatívan hat az arc izmainak harmonikus fejlődésére és ugyanez a helyzet a sportkulacsokkal is. Nem kell túlgondolni, egy egyszerű üveg kávéspohár, vagy bármilyen pohár megfelel a célnak. A mivel kérdésre pedig, csak egy jó válasz van. Vízzel. Ha víz kell az állatoknak és a növényeknek, miért adnánk mást a gyermekünknek?!
A helytelen nyelés rossz testtartást is okozhat
A helytelen nyelés, okozhat helytelen, rossz testtartást is. Sokan nem értik, hogyan függhet össze a két dolog, de ezt szeretném most levezetni - teszi hozzá Veronika. Ahhoz, hogy egy helyben álljunk, nem kevés izommunkára van szükség. Hát még az egyenes és szép testtartáshoz, mennyi izmot kell aktiválni! De nem csak az izmaink végeznek munkát, hanem a fasciális hálózat is. A fascia egy kötőszövet, a teljes testet körülveszi, az izmokat beburkolja. Ha a fasciáról beszélünk, egy láncolatra kell gondolnunk. Képzeljünk el, egy asztalterítőt, aminek az egyik végét összecsippentjük és elkezdjük húzni, nem csak az a rész kezd el mozogni, amit összecsípünk, hanem a terítő egésze. Ugyanez történik az emberi testtel is. Az izmoknak van eredése és tapadása.
A nyelvcsont és az őt tartó izomzat több helyen is kapcsolódik, többek között a koponyán, a szájfenék izomzatán, a vállövi területen és még hátul a lapockánál is. Ismerjük azt az érzést, amikor valamilyen sérülésből kifolyólag nem mozgathatjuk pl. a karunkat. Az izmok elkezdenek leépülni, letapadni, a fascia is sérülhet, megrövidül, feszes lesz. Akadályozza a mozgásunkat. Ugyanez játszódhat le a rágáshoz szükséges izmoknál is. Ha nem rágunk, az izmok nem fejlődnek, a fasciális láncolatra is kihat és így a testtartásunkat is negatívan befolyásolja.
Ahogy a legelején is említettem, érdemes holisztikusan kezelni a problémát. Nem elég a nyelést korrigálni vagy csak a testtartást javítani, hiszen így látjuk már, hogy a kettő szorosan összefügg.
A logopédus hogyan és mikor tud segíteni, mikor fontos az ő segítsége?
Egy logopédusnak számos területen kell helyt állnia, de mivel mi most a hozzátáplálásról beszélgetünk, így leszűkítem a logopédus feladatait erre a témakörre.
A logopédus szerepe a helyes nyelés és a helyes légzés megtanítása, az izomdiszfunkciók (hibás izomműködés) megszüntetése, a helyes izomműködés kialakítása és az artikulációs zavar (hibásan ejtett hangok) korrigálása. Bizonyos terápiáknak megvan az életkorhoz kötött ideje, ezt érdemes szem előtt tartani. Ha a szülő vagy fogorvos/fogszabályzó szakorvos problémát észlel, mindenképpen érdemes felkeresni egy logopédust, aki a szakszerű vizsgálat után diagnózist állít fel, majd egy kezelési/fejlesztési tervet készít, illetve elirányíthatja a megfelelő orvoshoz, szakemberhez a minél hatékonyabb fejlesztés érdekében. Például a lenőtt nyelvfék még mindig elég gyakori probléma, sokszor későn ismerik fel. Aprócska problémának tűnhet, de sok gondot (és fájdalmat) okozhat a szoptatásnál, cumisüvegből táplálásnál, szilárd ételek fogyasztásánál, akadályozhatja bizonyos hangok képzését is (pl. az R,L hangok). Ám mindaddig, amíg egy fül, orr, gégész szakorvos nem oldja meg ezt a problémát, a logopédus nem tud hatékonyan segíteni a gyermeken, tanítványon. Tehát fontos az együttműködés más szakemberekkel.
Összegzés
Rágni jó és rágni kell – lehetőleg minél korábban kezdve és minél többször. Ugyanis a rágás hiánya már gyermekkorban is hozzájárulhat a válogatósság mellett a fogászati és beszédfejlődési problémákhoz, felnőtt korban pedig légúti betegségekhez, horkoláshoz, alvási apnoéhoz is. Ehhez az egyik legnagyobb segítség lehet, ha a babát a hozzátáplálás kezdetétől a családi étkezésebe vonjuk be – azaz BLW-zünk. Ahogy Veronika is megjegyezte, a BLW nem csak egy hozzátáplálási mód, hiszen a sok izgalmas, színes, fűszeres, ízes, látványos étel kóstolása mellett, nagyon sokat tanulhatnak a gyerekek és nem csak ők, hanem mi, szülők is, hiszen kevés jobb időszak van a saját étkezéseink átgondolására és megreformálására, mint amikor ebbe bevonunk egy 6-7 hónapos babát.
Úgyhogy ahogy mondani szoktam, #kösziBLW és köszönöm Veronika a hasznos és izgalmas gondolatokat!
Tetszett a bejegyzés? Akkor oszd meg a várandós és kisbabás, kisgyermekes ismerőseiddel, hogy ők is megismerhessék a fentieket! Illetve persze kövesd a blogot és az Instagram-oldalamat, ahol naponta frissülő tartalommal, receptekkel, tippekkel és ötletekkel várok mindenkit, akit érdekel, hogyan lehetnek egyszerre egészségesek, finomak és szépek a családi ételek és jó hangulatúak a családi étkezések a gyerek születése után, és hogyan „nevelhetünk” bátor gasztrofelfedező gyerekeket, akikkel öröm az új és izgalmas ételekkel való ismerkedés.
Ha pedig a BLW érdekelne, akkor itt mindent megtalálsz az első magyar nyelvű BLW-könyvről!
