sablonmentes

az egészségtudatos élet művészete a skatulyákon & sémákon túl

A kávén és a kakaón túl: gasztrokalandok Costa Ricában

Costa Ricáról elsőre mindenkinek az izgalmas állatvilág, dzsungelek, vulkánok és meseszép tengerpartok juthatnak eszébe. Ha már a konyhájáról van szó, még a gasztronómia szerelmesei is valószínűleg törik a fejüket, hogy a kávén és a kakaón túl vajon miről is ismert a kis közép-amerikai ország konyhája? Friss élménybeszámoló, 1. (kulináris) rész.

20201224_083851.jpg

Tény és való, hogy sokkal kevésbé ismert mint a térségből a világhírű mexikói konyha, pedig ugye rendkívül kedvező adottságainak köszönhetően a világ legjobb alapanyagaiból készülhetnek itt is az ételek az egzotikus és izgalmas gyümölcsöktől, zöldségektől kezdve a frissen fogott halakon, tengeri herkentyűkön át a szabadtartású marhákig (Argentína után a térségben itt van belőlük a legtöbb).

Arról nem is beszélve, hogy az országban található a világ 5 Kék zónájának egyike, Nicoya. Ezek azok a régiók, ahol az emberek feltűnően nagy része éli meg (egészségben) a 100 éves kort. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Costa Rica mindig az élen végez a boldogságfelmérésekben, az már bőven elég ok lehet a helyiek étkezésének megvizsgálásához – hiszen tudjuk, hogy azok vagyunk, amit megeszünk, és az étkezés nemcsak az egészségi kilátásainkat, de a hangulatunkat is igen nagy mértékben befolyásolja.

Mit, hol érdemes kipróbálni és beszerezni?

A kapcsolatunk kezdete óta hátizsákosan utazunk a férjemmel, amin nem változtatott semmit sem a kisfiunk érkezése. Ugyanúgy hátizsákkal járjuk a világot, ugyanúgy igyekszünk a lehető leginkább helyi dolgokat felfedezni...nem volt ez máshogy a most decemberi-januári utazásunk alatt sem! Ezt itt az úgynevezett sodákban tehetjük meg, amelyek kicsi családi kifőzdék. Ennél autentikusabb ízélményt már csak helyi családoknak találhatunk, így ahol lehetett, mi is kerestük a helyi kis sodákat. Ezenfelül amikor tudunk, boltban vásárolunk, ahol szintén sok helyi érdekességre lehet bukkani, és sok mindent megtudni a helyiek szokásairól.

20201215_172625.jpg

Na de nézzük, mik azok az ételek és italok, amelyeket semmiképpen ne hagyjunk ki, ha ebben a kis közép-amerikai országban járunk:

-1. Csapvíz

A teljes lista előtt ezt mindenképpen szerettem volna megemlíteni, hiszen minket meglepett, hogy egy kis közép-amerikai országban szinte mindenhol mondták akár étteremben is, hogy igyunk inkább csapvizet bátran. Így is tettünk, és itt vagyunk. Ráadásul még abban a 9 pontban is helyet kap, ami azt taglalja, hogy vajon miért is lett Nicoya a világ egyik kék zónája az öt közül – a jó minőségű és magas ásványaianyag-tartalmú helyi víz miatt is.

1. Gallo pinto

Az első étel volt, amivel rögtön a megérkezésünk utáni reggelen már találkoztunk is – és azután még elég sokszor, hiszen az összes szálláson ez az a napindító fogás, ami mindenhol járt (ha járt) a szobához. Magyar szemmel elsőre furcsa lehet babos rizzsel kezdeni a napot, de a végén már annyiar megszoktuk, hogy ha nem volt, már kezdtük hiányolni. A gallo pinto (alapja) maga a babos rizs, a reggelihez aztán lehet millióképpen variálni; a legtöbbször rántottával, sült főzőbanánnal kaptuk/kértük.

20201212_072916v2.jpg

2. Casado

Minden kétséget kizáróan az egyik legtradicionálisabb étel, amely minden soda, étterem étlapján szerepel. A casado egyébként házas (férfi)embert jelent, amely egyesek szerint a különböző alapanyagok házasságára utal (mások szerint pedig az étteremben feszolgált ilyen fogásoknak köszönhetően a vendégek úgy érezhetik magukat, mintha otthon főznének rájuk). Ezt a fogást is rendkívül sokféleképpen lehet készíteni, de az alapja ennek is a rizs, a bab, főzőbanán, tortilla, zöldségek/saláta és valamilyen fehérjeforrás (csirke, marha, hal).

20201220_175920.jpg

3. Chifrijo

A chifrijo igazi modern bárkaja vagy sörkorcsolya (igaz, a klasszik snackeknél sokkal laktatóbb és komplexebb). A chicharrón (sült disznó hasaalja) és a frijoles (bab) szavak házasságából ered az elnevezés – ezzel már el is árultuk a két fő alapanyagot, amihez nem meglepő módon jön még egy kis rizs, plusz chimichurri szósz, avokádó és tortilla chips.

20201216_172936_0.jpg

4. Arroz con mariscos

Azaz rizs és tenger gyümölcsei – az egyik nagy kedvencünk! Costa Rica partjait kétoldalról mossa az óceán/tenger, így ha erre járunk, mindenképpen érdemes rámenni a tengeri herkentyűs-halas ételekre is.

20201214_185534.jpg

5. Ceviche

Ha már halak és tengeri cuccok…habár nem autentikusan Costa Rica-i (a legelterjedtebb nézetek szerint inkább perui, but who knows), még így is érdemes itt is párszor rendelni cevichét. Az (ideális esetben nagyon frissen fogott) halat (tintahalat, garnélát, stb.) citromos-lime-os marinádban „főzik meg”, majd jöhetnek hozzá az izgalmas helyi fűszerek. Örök kedvencünk.

20201210_183509.jpg

6. Tamales

Nagy szerencsénk volt, mert a latin országokban elterjedt tamales igazi időszaka Costa Ricában éppen a karácsony, így nagyon sok helyen volt lehetőségünk itt is kipróbálni ezt a tradicionális fogást, amelyet itt főzőbanán-levélbe csomagolva készítenek (szemben pl. a Mexikóban használt kukoricalevéllel) – sőt, az egyik szállásunk még a szállásadónk az általa készített igazi házi tamalesszel is meglepett minket. Feliz navidad!

A levélbe egyébként vízzel elkevert masa harinát (kukoricalisztet) tesznek, majd ennek a közepébe jöhet a hús, rizs, zöldségek és fűszerek. Batyuvá csomagolják, és a lassú főzés során a levél íze is átjárja a tölteléket. Nyami.

20201222_124145.jpg

7. Sopa Negra

Feketebab leves, ami inkább finom mint szép. Alapja az itthon inkább csak gurméboltokban kapható feketebab, amelyeket változatosan fűszereznek, de főtt tojás a legtöbb helyen biztosan kerül még bele.

20201223_125914.jpg

8. Olla de carne

A nagybetűs Costa Rica-i klasszik húsleves gazdagon, amelyet állítólag minden helyi család készít legalább heti-havi szinten. A chifrijóval szemben igazán nagy múltra tekinthet vissza, hiszen az elődjéről még a Don Quijotéban is szó is olla podrida néven, ami egy spanyol cserépedényben (olla) párolt-főtt hús. A hús mellé pedig jöhet minden helyben termett földi jóság a főzőbanántól a jukkán és a kukoricán át a krumpli-és tökfélékig. Csak annyit mondok: a 2,5 éves fiunk a hatalmas tányér felét elette előlünk – reggeli után.

20210106_102929.jpg

9. Patacones

Avagy a helyi gigachips, amit nemcsak zacskózva, de még éttermekben is lehet kapni.

20201227_110544.jpg

A klasszik chipsszel összevetve a fő különbség, hogy nem krumpliból, hanem az egyébként sok tekintetben krumplira hajazó főzőbanánból (plantain) készül úgy, hogy a növényt hámozzák, negyedelik, olajban kisütik, egy speckó eszközzel összelapítják, majd a kilapított félkész chipset még a biztonság kedvéért újra megsütik olajban. Ennyi a titok, plusz a megfelelő salsák, kencék mellé mint mondjuk bab-vagy avokádókence:

20201226_113430.jpg

10. Chorreada

Avagy kukoricapalacsinta. Amiben nem rizs vagy bab van, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a kukorica ott lesz. 

20210106_103142.jpg

11. Salsa Lizano

A helyi szósz, amelyre nagyon büszkék, és amely elég sok fogás összetevője is. Édeskés-savanykás és egyáltalán nem csípős – mi ez utóbbit picit hiányoltuk belőle, de így is elfogyott 1-2 kis üveggel az út alatt. 

20201224_152916v2.jpg

12. Gyümölcsök

Papaya, guava, guanabana (szúrszop) főzőbanán, minibanán, pejibaye, maláj alma, csillaggyümölcs, citrusfélék, ananász, mangó…csak néhány a helyben termesztett izgalmas gyümölcsök közül. Nem kérdés, hogy érdemes mindet végigpróbálni!

20201224_082127.jpg

13. Kávé

Természetesen nem maradhat ki a listáról, hiszen Costa Rica volt az első közép-amerikai ország, ahol meglátták a lehetőséget a kávétermesztésben, amelynek köszönhetően az 1800-as években a szegény ország fejlődésnek indult.

20201219_153305.jpg

Nem hagyhattunk ki így egy igazi fincatúrát, amelynek során egy, a mennyiség helyett a minőségre fókuszáló családi ültetvényre látogattunk el (ahol a kávé mellett a következő két pontban szereplő cukornáddal és kakaóval is találkoztunk). Itt megtudtuk, hogy átlagosan 3 év kell, amíg a cserje szüretelhetővé válik, 1-1 cserje élettartama pedig 20-30 év. A szüretelés kemény munka, nemcsak azért, mert nem egyszerre érnek a kávécseresznyék, hanem ott vannak az időjárás viszontagságai és az olyan veszélyes állatok is mint a mérges kígyók vagy skorpiók. Egy, a derekunkra kötött kosárba 12 kg-t lehet szüretelni, amiből 1-2 kg kávé lesz. A szüret után szárítás, szortírozás, pörkölés következik – na meg a szállítás, hogy reggel megtöltse a lakást a friss kávéillat.

20201219_153531.jpg

14. Kakaó és az igazi csoki

Ki ne szeretné a csokit (a kedvenc férjemen kívül)? És ki tudja, hogy miből, hogyan készül? A túra után mi már igen, és számunkra meglepő fordulat volt, hogy a nyálkás kakaóbabokat első lépésben egy hétig fermentálják – ez meg az első karantén óta tudjuk, hogy egészséges, úgyhogy ennyi. Ezután szárítják, és innen kezd kakaósodni a történet, ebből készülhet majd a csoki is. A csokit híresen utáló férjem eddig egyszer mondta azt, hogy finom: még Guatemalában találtunk igazi kézműves helyi kis csokit…és itt megtaláltuk a testvérét, aminek az összetevői között (szemben a bolti rémségekkel) semmi más nincs, csak kakaó és cukor.

20201219_161238.jpg

15. Cukornád: cukor, cukornádlé és rum

Az ültetvényen az első megálló a cukornád volt, amelyből itt leginkább a hagyományos kis nádcukortömbök készülnek (tapa de dulce), ennek a készítésében is részt vehettünk. A korábban ökrök segítségével, ma már inkább vízimaloméval kivont cukornádlevet addig hevítik, amíg jó sűrű nem lesz, ezt öntik fa felületre, amit gyorsan kavargatva 1-2 perc alatt megkapjuk a megszilárdult, karamelles ízvilágú cukrot. Érdekesség, hogy a világ cukortermelésének 80%-át adja a cukornád, így az itthon egzotikusnak és sokszor egészségesebbnek vélt nádcukor tekinthető a mindennapibbnak – és sajnos nem igen jobb mint az általunk sima fehér-vagy éppen barnacukorként ismert testvérétől (egészségügyi szempontból; az íz az megint más kérdés). Sajnos rum itt nem készült, pedig azt is szívesen kóstoltunk volna.

20201219_151233.jpg

15+1.Imperial

A helyi Soproni vagy Dreher. Nincs mit hozzáfűzni, kellemes középkategóriás sör, a light változata tökéletes szomjoltó a meleg napokon. Cheers!

Egyébként ha már italok, akkor természetesen kötelező a helyi rum (Centenario) és a helyi Chiliguaro koktél megkóstolása is - ez utóbbi a helyi Bloody Mary a nemzeti (cukornádból készülő) Cacique Guaro likőrrel, paradicsomlével, chilivel. 

20201212_164608_1.jpg

Imperial: az élet napos oldala

A fentieken túl még jó pár izgalmas fogást próbáltunk, mint mondjuk az

  • empanada, ami nem Costa Rica-i, hanem egész Latin-Amerikában elterjedt street food (töltött kis taco összehajtva és összesütve)
  • tres leches (3, de igazából négyféle tejjel készült desszert)
  • homár és egyéb frissen helyben fogott tengeri cuccok
  • dehidratált banán
  • csokival és sűrített tejjel nyakonöntött eper a Poas vulkán környékén (avagy az eper megcsúfolása)
  • karibi konyha ahol kókuszos a babosrizs, és ahol nyilván máshogy fűszereznek, mint az ország többi részén
  • helyi sajtok
  • arroz con leche azaz tejberizs
  • guava lekvár,

azonban ezek azok, amelyeket mindenképpen érdemes kipróbálni, ha erre járunk...na és persze minél több mindent! Mi a mostani 4 hetes út végére már teljesen megszoktuk, hogy babosrizzsel indítsuk a napot – lehet, hogy itthon is bevezetjük majd. És sajnos a kézművescsoki-készleteink sem bírják már sokáig, de legalább a reggeleket még egy ideig igazi helyi, családi fincáról származó specialty kávéval indíthatjuk. Pura vida!

Tetszett a bejegyzés? Szívesen olvasnál még gasztrotartalmakat, vagy esetleg az érdekel, hogy hogyan lehet, hogy a 2,5 éves fiunk az összes fenti ételt (a nyilvánvaló kivételektől eltekintve mint kávé, alkohol) hatalmas örömmel és élvezettel próbálta ki velünk együtt? Akkor kövesd a blogot és az Instagram-oldalamat, ahol napi szinten frissülő tartalommal várok mindenkit!

Ha pedig az utazás része érdekel, akkor irány a Világjáró Család Instagram-oldalunk, ahol érkezünk a részletes beszámolókkal, tippekkel nemcsak a közép-amerikai országról, de arról is, hogy hogyan lehet, hogy a fiunkkal 24 hónapos korára 24 országban jártunk, vagy hogy milyen volt mostanában nekivágni 4 hátizsákkal és egy 2,5 évessel Közép-Amerikának.

20201224_082329.jpg

sablonmentes

Egészséges, aktív életmód és kiegyensúlyozott táplálkozás elrugaszkodva a sablonoktól – hogy ne váljunk sem a trendek játékszerévé, sem pedig a rutinok rabjává. Mert dogmák és fix elvek szerint élni, táplálkozni látszólag könnyű, hiszen mindig megvan a betanult megoldás, az élet általában nem így működik. Ha unod a sablonos megoldásokat és a diétás zsákutcákat, ha azt szeretnéd, hogy az étel végre ne stressz, hanem tápanyag és öröm forrása legyen, ha szeretnél egy egészségesebb, aktívabb és teljesebb életet élni, akkor jó helyen jársz.

Friss topikok

süti beállítások módosítása