Costa Rica és Egyiptom után elérkezettnek láttuk az időt, hogy elinduljunk a 3,5 éves fiunkkal Fekete-Afrika irányába is – elsőként pedig hova máshova, mint Dél-Afrikába? Lakókocsizásban is már egész gyakorlottak vagyunk, így gondoltuk, ebben is ideje szintet lépni, szóval akkor vágjunk neki ennek az izgalmas országnak tetősátras autóval. Az pedig biztos, hogy izgalmakból jutott bőven, hiszen nemcsak oroszlánokkal, leopárdokkal vagy krokodilokkal találkoztunk, de számos váratlan fordulat is ért minket a végül 3 országon átívelő 4500 km-es túránkon. Dél-afrikai kalandozások, első rész!
Szavannák, fekete nők, oo ooo….Afrika!
„Figyi, Latin-Amerikában és nyugati irányban sok felé voltunk már együtt, Közel-Keleten is, Ázsia nem igazán nyitott még…mi lenne, akkor ha most év végén dél felé vennénk az irányt?”
- hát így indult a legújabb utazásunk, amelyre már (a járványhelyzet óta először) pár hónappal korábban már meg is vettük a jegyet. A november végén beütő omikron kicsit bizonytalanná tette a dolgokat, így mondhatni, ez is last minute dőlt el, hogy belevágunk ebbe a kalandba is!
Na de nézzük az alapkoncepciót: fogjunk egy tetősátras autót és menjünk körbe Dél-Afrika általunk legszebbnek, legizgalmasabbnak tartott helyein. Tudjátok, hogy miért jó egy tetősátras autó? Mert könnyen kezelhető, mivel 4x4-es autón van, bárhová el tudsz menni, autó tetején aludni biztonságosabb, mint földön, könnyen lehet mozogni vele városban is, bárhol meg tudunk állni és egyszerűen menő. Induljunk Johannesburgból és Fokvárosból vissza repülővel. Szóval kell egy repjegy, és egy ilyen autó. Ennyi! Repjegy viszonylag egyszerű, szinte minden nagyobb társaság repül Johannesburgba és Fokvárosba is. Az autó karácsonyi ünnepek alatt már nem megy ennyire könnyen. Minden lehetséges kölcsönzőtől kértünk ajánlatot, akinél volt szabad autó az méregdrága volt. Hát akkor ez nem járható út…aztán egy nagyon kis cég küldött elfogadható áron egy ajánlatot és ami szép volt, az fokvárosi visszaadásért 1000 ZAR-t vagyis kb. 20 000 HUF-ot számolt fel, ami nagyon jó árnak számít. Nem kért extra pénz határátlépését és jó áron adta a teljekörű biztosítást is. A cég értékelése közepes (vagy 1-es vagy 5-ös értékelések…), szóval van kockázat, de vagy ez, vagy ez, mert így akarunk menni… Ez így lesz egy igazi kaland! – gondoltuk, és az is lett! Kaptunk hideget-meleget, és nem csak az időjárásra gondolok…
A repülés szokás szerint simán ment, a 3,5 éves fiunk zökkenőmentesen hozta az utat is (nem meglepő, tapasztalt utazónak mondható, hiszen ez lesz a 34. országa!), sőt, most először a rajzfilmek teljesen lekötötték. Ha gyerekkel terveztek hosszabb utat, mindenképpen érdemes éjszakai járatot választani, mert egy nagy rohangálás és csúszdázás a dohai reptéren, majd egy nagy alvás a hosszú járaton és már meg is érkeztünk.
Délelőtt szálltunk le, gyorsan beszereztük a SIM-kártyát, készpénzt az automatából és ott van Guy, a kölcsönzős fickó az autóval. Upsz! Egy Toyotát ígért, amit hozott, az egy Ford Ranger, amivel nem is lenne baj, de az autó finoman fogalmazva sincs a csúcson. A gumik elfogadhatóak (éppen), nincs hűtőrács, a felszerelés leharcolt, a hátsó részt nem lehet zárni, de a motor 3,2-es, masszív építmény. Elkezdem mondani, hogy ez nagyon nem az, amit képeken küldött előzőleg és a karosszéria is ütött-kopott... Guy egyszerűen lezárja a vitát: ez van, vagy visszavisz a reptérre… Köszi! Aztán azzal búcsúzunk el, ha nem indul az autó, akkor ezt és ezt csináljuk, vagy ha ki kell cserélni az önindítót, cseréltessük ki, kifizeti… Boldog karácsonyt neked is!
Dinokeng – bevezetés az afrikai szafarik világába
Bevásároltunk egy nyitva levő boltban és indulás. A rossz hír, hogy a boltban nincs sör, csak bor, pedig mindig egy sörrel szoktunk koccintani a szerencsés megérkezésre. Egy éjszakai repülés után nem akartunk messzire menni, de Johannesburgban sem akartunk maradni, így a 1,5 órányi távolságban levő Dinokeng Game Reserve-t választjuk. Nem ismerjük a parkba belépés rendszerszerét, de mosolyognak ránk és beengednek. Tekergünk kempinget keresve, és viszonylag hamar találunk is egyet, aminek van egy mini medencéje, szabadtéri tusolója. Gyorsan kipakolunk és pattintunk egy üveg bort, koccintunk. Helló Afrika!
A búr házigazdáink mondják, este nagy tüzet raknak és mehetünk hozzájuk grillezni, de hoznak grillezőt és fát is, ha magunk szeretnénk. Élvezzük a hangulatot, Poldi ugrál a medencébe, minden rendben van. A szomszédaink is átjönnek beszélgetni, ők is hívnak grillezni. Mindenki búr, azaz fehér, kedves, mosolygós. Megtanulunk pár alapszót afrikánerül – danki! Mi úgy döntünk, mivel fáradtak vagyunk, ezért csak parazsat hozunk és megsütjük gyorsan a készletünkből a csirkét. Gyönyörű a naplemente, de felhők kezdenek gyülekezni. Egy széllökés feldönti az asztalunkat és összetöri a frissen vásárolt borospoharunkat. Szerencsére csak egyet, mi pedig négyet vettünk – nem vagyunk már kezdők. Éppen befejezem a sütést, amikor elkezd esni, az autó takarásában esszük a vacsorát. Gyorsan összepakolunk, fogmosás és gyerünk be a sátorba. Éjszaka olyan armageddon volt, égszakadással, villámlással és viharos széllel, hogy ha nem lettünk volna hullafáradtak, valószínűleg rettegtünk volna, de így aludtunk, ha nem is úgy, mint a bunda.
Reggelre megállapítottunk, hogy a sátor bizony beázik, a matrac és az ágynemű is durván vizes lett. Gyors helyzetelemzés: ágynemű bekerül a kocsiba, ott könnyebben szárad, a matrac a platóra, neki ott van esélye. Mi megyünk tovább, mert vár a Krüger, de előtte azért szétnézünk, hiszen ez is egy big5-os terület, vagyis itt is él elefánt, kafferbivaly, orrszarvú, oroszlán és leopárd….na és persze víziló, krokodil, varacskos disznó, hiéna, gnú és mindenki, akivel az Oroszlánkirályban találkozott már az ember vagy akiket elképzelünk egy szafarin. Az utak feláztak, de a terepjáró teszi a dolgát. Hamarosan meg is látjuk az első szépséget: egy zsiráfot pár méterre az autótól. Az első dolgok valahogy mindig megérintik az embert. Képzeld el: ott áll melletted egy zsiráf szabadon és néz rád, te pedig elkerekedett szemmel és leesett állal, szapora szívveréssel bámulod őt. Ő már nézett emberre, de te még így nem láttál zsiráfot. Ahhh! Hát ezért jöttünk!
Látunk még gnúkat, zebrákat, de indulunk tovább mert még 5,5 óra az út a Blyde Canyonig – a Krüger túl messze lenne, így ezt a megállót iktattuk be, ami úgy néz ki a képeken, mint a Horseshoe Bend Arizónában (ahol Poldi 9 hós korában jártunk).
Irány a Blyde River Canyon!
Útközben megállít a rendőr, aki még életében nem látott magyarokat, nézegeti az autót, forgatja a jogosítványt (érvényes ez? Tényleg?), csóválja a fejét, mert látja, hogy balesetes volt a Ford és helyzetjelző sem világított, de elengedett. Útközben egy balesetet is látunk, egy nyomornegyedből kiszaladt valaki az autópályára és elütötték. Ha velünk történne ilyen, itt biztosan meglincselnének, szóval csak óvatosan. Limpopóban vagyunk, aminek a hangzása nagyon tetszik Poldinak és nagyokat nevet rajta. Limpopó, Limpopóóó! Itt végre megtaláljuk a választ is arra, hogy miért nem találtunk sört az első boltban: az arab országokhoz hasonlóan, itt is külön liqoure store-okban lehet alkoholhoz jutni (kivéve borhoz, azzal találkoztunk boltokon belül is, de külön részen, amit hétvégente lezártak!).
Lassan már a jobbkormányos közlekedést is megszokom, csak az indexet keverem össze az ablakmosóval, mert az fordítva van és néha rossz oldalon akarok beszállni, de az mentem azzal, hogy csak Timinek akartam ajtót nyitni. Késő délután érünk a kiszemelt kempingünkbe, ami a Forever mlm-es márka tulajdonában van. Hatalmas medence, játszótér, ami mennyország Poldinak, aki Timivel el is megy lubickolni, míg én a kocsi körül pakolok.
Szerencsére minden megszáradt és még a nap is kisütött mire megérkeztünk (az egész úton tartó esőzés után), így kiszellőztetünk minden. Van egy kis bolt, ahol hideg sört is árulnak. Mindenki boldog, de úgy döntünk, ma étterembe megyünk, mert nincs kedvem már tüzet csinálni és sütögetni. Jó tesz egy kis séta. Az étterem szinte üres, hiába, itt nemzeti sport a grillezés, vagy ahogy itt hívják: a braai. Amikor megkérdezem, hogy milyen sört ajánlanak, akkor egy namíbiai sört mondanak, amit már ismerek és szeretek, így maradok is ennél. Habár túl sok kipróbálandó helyi ételt nem találtunk Timi gasztrobakancslistájáról, azért így is jót ettünk! Ma sem kell altatni bennünket. Éjszakai ismét volt egy kis eső, de a takaróponyvával extrán betakartam a sátrat, így ma minden száraz maradt. Alakulnak a dolgok!
Reggel végre pihenten ébredtünk; egy rántottát akartam csinálni, de a gázégő sem működik. Bravo! Szerencsére szuper szendvicseket hozott össze Timi, volt red bull, de egy kávé jól esett volna. Innen nem messze van egy gyönyörű Horseshoue-bendszerű kilátó, amit a God’s Window-ra dob ki a kereső, ugyanakkor fontos tudni, hogy ez nem az Isten abalaként jelölt helynél van, hanem pont 5 percre a kempingtől autóval, szóval még jobb. Sajnos ködös és párás az idő, de hátha szerencsénk lesz és odáig feltisztul az ég…hát nem tisztult! Olyan köd volt, hogy az orrunkig nem láttunk. Volt ez már így Costa Ricában a Poas vulkánnál, de itt legalább nem kértek belépőt ezért a mutatványunkért. Na mindegy, gyerünk a Krügerbe!
Insta vs. reality (a bal oldali kép forrása: pinterest/gophari.com)
Krüger, az állati paradicsom
Az úton majmokat látunk, de Poldi simán elaludt indulás után. Megérkezünk a park bejáratához és rögtön kérik a foglalásunkat, ami ugye nekünk nincs. Nincs foglalás? Hát azt meg hogy? Vidékről, azaz Európából jöttünk, és egy nappal az indulás előtt derült ki, hogy tudunk jönni! Látszik rajtunk a döbbenetet és gyorsan megnyugtattak, hogy keresnek egy helyet és majd holnap intézünk magunknak valamit ott a további napokra.
És a jó hír: pont a lehető legjobb helyen fekvő kempingbe találtak helyet, ami a park közepén van, egyenesen kell kelet felé haladnunk tovább kb. egy órát. Igeeen! Mi boldogan vettük magunkhoz a Satara Rest Camp foglalását és beléptünk az egyik áhított helyre, a Krüger Nemzeti Parkba, ami akkora, mint Izrael. Ki ne ismerné az Oroszlákirályt? Na azt itt is forgathatták…volna. Itt vagyunk! Bent vagyunk! Juhuuu! Nem is tudom, hogy mit vártam, de sima aszfaltúton közlekedtünk, ami jobb minőségű, mint Békésszentandrás és Békéscsaba között a 44-es. (Mondjuk nem nagy kihívás.) A kemping 50 km, vagyis 1 óra, ami alatt annyi állatot láttunk, mint még soha. 20 perc elteltével vagy 10 autó állt az úton, teljesen eltorlaszolva az utat. Ez mi? Hamarosan kiderült, hogy egy oroszláncsalád sütteti magát a délutáni napon. Kell hozzá szem, hogy észre vegye az ember, de látjuk! Oroszlánt! 20 perce sem vagyunk itt! Ahjjj, de jó!
Láttunk még számolatlan impalát, elefántot, zebrát, gnút, vízilovat, varacskosdisznót, zsiráfot. Poldi elképesztő biztonsággal ismeri fel mindegyiket. Micsoda 50 km volt!
Egészen elszaladt az idő mire a kempingbe érünk. A bejelentkezés simán ment, de sorra küldték el az autókat, mert teltház van. Két ünnep között soha nincs hely, mondja a recepciós, ha biztos akarsz lenni a dolgodban, 10 hónapra előre kell foglalni. Ha szoba kellet volna, akkor semmi esélyünk nem lett volna, de így egy sátorhely is elég. Útközben (a Krüger előtt) vettünk egy gázfejet, búr kolbászt, serpenyőt, így kolbászt sütök, míg Timi salátát dob össze. Van már abroszunk, gyertyánk is, reméltük, hogy egy nyugis vacsoránk lesz, de ahogy elkészültünk, jött megint egy hatalmas vihar. Már rutinosak vagyunk, beülünk az autóba enni, zenét kapcsolunk, Amarulát iszunk, ami a helyi Baileys, énekelünk és jóízűen vacsorázunk. Ha nincs hatalmunk az eső felett, akkor nem bosszankodunk rajta! Szerencsére a zápor nem tartott sokáig és nyugodtan alszunk.
Szafarizás kempingtől-kempingig: irány a Skukuza!
Másnap kisütött a nap, így egy kiadós reggeli és kávé után megtámadjuk a medencét. Nagyon sok gyerek van a kempingben, ami meglepő, sok a karonülő. Elmegyek a recepcióra feltérképezni a mai lehetőségeket. Ha nem tudunk kempingben helyet találni, ki kell mennünk a parkból. Szerencsénk volt, mert éppen lemondta valaki a foglalását és van egy hely a Skukuza kempingben, ami dél felé van és mi arra akartunk menni! Köszi Simba, biztosan te intézted. Hagyjuk Poldit lubickolni, nagyon megérdemli. Egy szava nem volt egész úton, semmi nyafogás, hiszti. Szerintem mi jobban le vagyunk fáradva, mint ő. Összerakjuk magunkat is, az autóban is elpakoltunk, szereztünk dobozokat, van már konyharuha, szemetes, mosogató, hideg sör, Savanna cider, bor és ami a csúcs, szárított impala húsunk, bivalykolbászunk. Yes!
GYIK – oltások.
Dél-Afrika nem igazán maláriaveszélyes terület, kivéve hivatalosan a Krügert, de a gyakorlatban ez nem az a veszély, amire gyógyszert kellene szedni, nem véletlen van minden kemping itt is tele kisgyerekes családokkal, akik szintén azt mondták, hogy elég a megfelelő öltözet és a szúnyogriasztó. Ugyanígy sárgaláz oltás sem kötelező ide. A fiunk minden kötelező és ajánlott oltást megkapott a lehető legkorábban, ezek mellé mi pluszban a HepA+B kombinált oltást adattuk be már az út előtt; ezután a sárgalázt tervezzük majd a további utazásokhoz. Ezért is gondoljuk, hogy Dél-Afrika a belépő szint Fekete-Afrika családos felfedezéséhez.
Az idő briliáns, ideje nekivágni ismét a szavannának. Kinézek egy utat, aminek a nagyobb része nem burkolt. Nem számítunk sok állatra, mivel a legaktívabbak hajnalban és este, mi pedig egykor vágunk neki az útnak, de a délelőtti rekreáció mindenkinek hasznos volt. Hát a kevés állatnál is kapkodtuk a fejünket. Ha ez kevés, mi a sok? A zsiráfokkal nem tudunk betelni.
Néha az elefántok elfoglalják az utat, ilyenkor megvárjuk, míg elsétálnak, aztán hopp egy 8 fős kafferbivaly galeri dagonyázik az út mellet, tőlünk 3 méterre. Ők a big5-ból a 3. nekünk - már láttunk oroszlánt, elefántot és most a kafferbivalyt. Szép nagy állatok ők is!
Közeledünk a kempinghez, de még egy folyón át kell menni.
Nézd már ott egy krokodil! -mondom Timinek.
Itt nincsenek krokodilok! - mondja ő.
Hát pont egy jól megtermett példány mellett álltunk meg. Mi a hídon voltunk, ő egy sziklán, elég közel, hogy lássuk, de biztonságos magasságban. A nagy melegben kinyitotta a száját és Poldi megijedt, pedig már látott korábban is krokodilt (Mexikóban, Costa Ricán élőben, és jó pár kitömött példányt Egyiptomban). Amikor megkérdeztük, hogy mi a baj, kiderült, hogy a nagy szája a félelmetes. Elmondtuk neki, csak azért nyitotta ki, mert melege van és mert köszönni akart nekünk. A krokodil nem barátunk, mert tud félelmetes lenni, de velünk biztonságban van. Aztán biztosította Poldi Timit, hogy mindenképpen megvédjük a krokodiltól apával, mert mi bátrak vagyunk és megvédjük a lányokat! És ez így is van!
A Skukuza tényleg tele van, nem találunk üres placcot, így megkérünk egy családot, hogy melléjük állhassunk. Nagyon kedvesek voltak. Egy szuper duplatengelyes off-road lakókocsijuk volt, mellé csili-vili Range Rover és persze egy giga grillezőjük. Úgy néztünk ki mellettük, mint a szegény keletnémet turista a nyugati rokonnál. Hát gondoltam, akkor ma csapunk mi is egy braai-t, ahogy kell, egy szuper 1kg-os marhabélszínnel. Próbáltam tüzet csiholni, de az elmúlt napok esői nem tettek jót a fának, amit szereztünk. Szerencsére a szomszéd fiúk jöttek és kisegítettek egy kis faszénnel és egy komolyabb továbbképzéssel a hússütés tudományában. Hát még egyszer köszi, igazán fejedelmi lett a vacsora! Gyorsan eltettük magunkat, mert reggel ki akartunk menni a szavannára, a reggeli vadászat idejére.
Ismét ránk mosolyog a szerencse
Már hajnalban ébredek, lemegyek kávét csinálni, Timi jön utánam. Mosolyogva ülünk, beszélgetünk, mennyi minden történt ezalatt a pát nap alatt. Az autónk működik, bár néha karácsonyfát játszik és minden világít, aztán elmúlik, szerencsére az indítással sincs gond. Mennyi kalandunk volt és mennyire jó, hogy itt vagyunk. Éppen szürcsöljük a kávét, amikor felbukkan mellettünk a semmiből egy varacskosdisznó, vagyis személyesen Pumba, egy méterre tőlünk. Hát ilyet? Még egy kávét sem tudunk nyugodtan meginni! Szépen elhúzódtunk és hagytuk menni az útjára.
Gyors tusolás, pakolás és indulás. Poldi pizsamában nyomta be a reggeli szendvicsét, míg én a recepción próbáltam az aznapi kempinget intézni. Sorry! Fully booked! Na jó, de mi szegény európaiak... A nő rám néz: hova akarnak menni? Hát nekünk a Berg-en-Dal lenne a legjobb. Vág egy grimaszt, majd telefonál, de nem értem, mert zuluul beszél. Ok! Pont van még egy hely. Uhhh. Hálás köszönet! Ez a nap is jól kezdődik! Ahogy haladunk az úton, egy nagy dugó van. Egy zebra fekszik az út közepén. Valaki elüthette - gondoltam. De nem: egy oroszláncsalád vadászott le több zebrát és egy az úton maradt. Egy másikat egy hím cibált az út mellet. Micsoda erő van ezekben az állatokban! Döbbenten nézzük az eseményeket. Tényleg, mintha egy Natgeo forgatáson lennénk. Felfoghatatlan. Nézzük egy kicsit még a két nagy sörényes oroszlánt a zsákmányával. Nehéz betelni a látvánnyal!
Megyünk tovább, egy domb oldalán látunk 3 elefántot, de nincs ormányuk. Figyu már! Az orrszarvú. Neee! Azok nem orrszarvúk…aztán megállt egy másik autó, aki szintén lelkesen mondja, hogy rhinos! Tényleg, de nagyon messze vannak. A negyedig a big5-ból, de sajnos messze voltak. Már nagyon keveset fényképezünk, teljesen ott vagyunk a jelenben.
Bejelentkezünk a kempingbe, napközben egy kicsit pihenünk, medencézünk, de nem pakolunk ki, mert a naplementekor is ki akarunk menni, mert sok a leopárd a környéken, hátha. El is indulunk és hamarosan közelebbről is találkozunk néhány orrszarvúval – hát tényleg itt vannak! De szépek vagytok! Látunk egy dugót, sok autóval – ez mindig jót jelent! Egy leopárd van a távolban – mondják, mutatják….hát, látjuk is meg nem is. Várunk, de csak egy foltot tudunk kivenni a távolban. Hát ez nem az igazi. Fogadjuk el 4,5-nek!
Megyünk tovább, lekanyarodunk egy földútra a naplementében, ami narancsos-lilásra festi az eget. Aztán egy hiéna fut velünk egy darabon és végül a kempinghez nagyon közel 6 orrszarvú bukkan fel, közvetlen a kocsi mellett. Csak állunk és nézzük egymást. Életemben ma láttam először orrszarvút és rögtön háromszor. Micsoda nap! Este gyors grillezés és egy jól megérdemelt pihenés.
Másnap reggel kényelmesen készülünk. Ma elhagyjuk a parkot, ahol végül 3 éjszakát töltöttünk és a 3 nap alatt a nagy ötösből csak találkoztunk mindenkivel, vagyis hát 4,5-lel…és megannyi állattal! Hihetetlen képek égtek bele az agyunkba. A szomszédunknak is segítek a pakolásban. Rövid beszélgetés alatt megtudom, hogy ilyenkor akár több hétre felverik a sátrukat, vagy jönnek a lakókocsival és felépítenek egy hatalmas komplexumot, amiben a két ünnep közötti időszakot eltöltik. Mindenki kimozdul és kempingezik, mármint minden búr. Feketékkel elvétve találkozunk, illetve ők dolgoznak mindenhol. Az egyik fura szolgáltatás, mármint nekünk fura, hogy minden reggel a szemét elvitelével egyidőben elviszik a grillezőből a hamut. Ez minden kempingben megszokott.
Kempingezés a Krügerben
A Krügerben mindenféle szállás van, az exkluzív lodge-tól a sátorhelyig több mint 20 ilyen kempingben! Mindenképpen érdemes előre foglalni, kinek-kinek az elképzelése, pénztárcája szerint. Mi vettünk egy családi Wild cardot, amivel szinte minden parkba be tudunk menni. Külföldieknek elég borsos (több mint 6000 ZAR), de még így is sokkal jobban jöttünk ki az út végére, mintha egyenként vettük volna a belépőket (amik 20 ezer forint körül lettek volna kb. naponta!). A kempingek tökéletesen fel vannak szerelve, van bolt, étterem, medence, benzinkút. Minden rendezett, jól karban van tartva, a személyzet kedves.
A legjobban az tetszett, hogy mindenhol volt egy térkép a parkról és különböző színű pontokkal meg lehetett jelölni, ki merre látott érdekes állatot. Mi ez alapján indultunk kifelé, útba ejtve egy olyan helyet, ahol előző este leopárdot láttak. Ismét több autót látunk az út mentén. Mutatják, hogy hajnalban egy leopárd az útszéli fára felvitt egy impalát és várják, hátha visszajön. A tetemet mi is látjuk, nagyon közel van. Egy ideig várakozunk, de aztán indulunk tovább. Egy kis utat választunk kifelé, amiről kiderül, le van zárva. Na mindegy, gyerünk vissza. Ismét sok autó az impala tetem mellett, megállunk ismét, hogy látnak-e valamit, ééééés ott van! Ugyan nem közel, de tisztán látjuk, ahogy a fán, egy ágon fekszik a leopárd! MEGVAN! Micsoda élmény ismét! 5/5!
Nem volt elvárásunk, hiszen tudtuk, nem tudunk befizetett szafarira menni helyi vezetővel, mert a minimum korhatár 6 év, tehát maradt a self-drive, vagyis mi vezettünk és úgy tűnik, szerencsések vagyunk. Mindent megkaptunk a Krügertől, amiről álmodoztunk vagy talán többet is. Az biztos, hogy gyönyörű, elképesztő, varázslatos, magával ragadó, nagyon különleges, máshoz nem lehet hasonlítani ezt a parkot. A szavanna világában a Krüger az etalon. Az a szép benne, hogy míg Kenya, Botswana, Namíbia parkjait vezetővel vagy tapasztalt emberrel érdemes, szabad bejárni, addig itt egy kezdő földi halandó, egyedül, egy sima autóval is - nem kell 4x4 - csodákat láthat. Ha valaki ide indulna, mindenképpen érdemes több napot maradni, míg fel tudja fogni a látottakat, és tényleg meg tud érkezni ide.
A kempingekre egyenként 400 ZAR körül költöttünk, ez a legolcsóbb, egy sima szoba 1500 ZAR-tól kezdődik, a határ a csillagos ég. Itt a kempingek vannak elektromos kerítéssel körbe kerítve, nem az állatok. Az élelmiszerek, borok, benzin olcsóbbak egy kicsivel, az éttermek hasonló áron vannak, mint itthon. Vadkempingezni a parkokban szigorúan tilos (igazából még kiszállni is az autóból, bár van az a pillanat, amikor az ember ezt figyelmen kívül hagyva kiugrik egy pillanatra egy fotó erejéig – de legyen eszünkben, hogy nem javasolt!), az ország többi részén nem ajánlott a közbiztonság miatt. Mi nem is terveztünk vadkempingezést, inkább vállaltuk az extra felárat, mert a biztonság megfizethetetlen…ahogy az az út második részén sajnos ki is fog derülni!
Merre tovább...?
A Krüger után választanunk kellett Maputó (Mozambik) és Szváziföld között. Szváziföldön átvezetett az út, Maputó 200 km-es kitérő. Ha kíváncsiak vagytok, hogy merre vettük az irányt, hogy miért kell majd kocsit cserélnünk vagy hogy milyen tapasztalataink lesznek az ország egyik legveszélyesebb városában, olvassátok el a hamarosan jövő második (és harmadik) részt is, addig pedig kövessétek a blogot és a Világjáró Család Instagram-oldalunkat!
Ha pedig tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot, hogy tudjuk!
Ha pedig az érdekel, hogy hogyan lehet, hogy a fiunk 3,5 éves korára már több mint 35 országban járt, akkor arról a 24 ország 24 hónaposan – Világjáró Családok e-Kézikönyvében mesélünk!
