sablonmentes

10 hónaposan 110 féle kóstolt étel, jó étvágyú és mindenevő baba, akit egyáltalán nem kell etetni, hanem önállóan kapcsolódik be már a kezdetekről a közös családi étkezésekbe. A legnagyobb problémánk, hogy nem lehet előtte enni vagy inni, mert mindent kivesz a kezünkből, a boltban pedig örömkiáltásba kezd, ha meglátja az uborkát vagy a répát. És hogy mi mit (t)ettünk ehhez? 8 pontban összeszedtem.

A kép NEM illusztráció: 10,5 hónaposan nagy kedvenc a paradicsom és az uborka, de ugyanígy örömmel ette a marhahúsgolyókat és a brokkolikrémet is. A vacsora után a desszert egy nektarin volt.

Emlékszem, hogy ültünk egy étterem teraszán, és az ismerősi körben volt egy kisbaba is, talán egy év körüli. Emlékszem, hogy elküldték megmelegíttetni a bébiételt, és aztán ahogy kanállal próbálták etetni - már amennyit elfogadott a gyerek. Aztán ahogy terhes lettem, egyre több ilyen történettel találkoztam, hogy a hozzátplálás mekkora macera, hogy semmit nem eszik meg a gyerek, hogy turmixolni kell, meg ilyen dolgok vannak, hogy bébiétel-melegítő...nem tudom, nekem valahogy olyan furának tűnt ez az egész, úgyhogy egyrészt emiatt, másrészt persze szakmai ártalomból is elkezdtem egyre többet olvasni és kutatni a hozzátáplálás témájában. Nagyon sokat foglalkoztam ezzel az egésszel, és elég hamar rátaláltam a BLW (azaz Baby Led Weaning) elnevezésű, itthon igény szerinti vagy falatkás néven futó, a reakciókat látva nem annyira ismert módszerre, de sok mindennel szimpatizálni tudtam az alapelvei közül:

• a gyerek csak azt eszi meg, amit egyedül megfog, a szájához emel,
• ő teszi be a szájába, rágja meg az ínyével (mert igen, fogak nélkül is jól boldogulnak),
• ő választja ki, mi tetszik neki,
• ő dönti el, mennyit akar enni
• együtt eszik a családdal, a kezdetektől a része a közös étkezéseknek

Azaz bizalmat, önállóságot és szabadságot ad a babának bevonva őt a közös étkezésekbe már a kezdetektől, figyelembe véve az ő igényeit. Nincsenek táblázatok (amelyek egy tudatosan és változatosan étkező család esetében egyébként nem is indokoltak, hiszen nincs tudományos hátterük), nincs pürésítés, nincs bébiétel (sőt, a két módszert nem is szabad keverni!), mindennel úgy találkozik, ahogy az valóban kinéz. Nincs méricskélés vagy tukmálás – nekünk talán ez az egyik legszimpibb dolog benne, hogy az első, saját testével kapcsolatos élményeiben is övé a döntés joga. Az is tetszett, hogy a 200 ezres tagságú amerikai csoportban, amiben benne vagyok, leginkább arra "panaszkodtak" csak a szülők, hogy nem lehet a baba előtt enni, mert ha ételt lát a gyerek, akkor extázisba esik, vagy hogy a boltban amikor meglátja a zöldségeket, gyümölcsöket (amiket ugye eredeti formájában ismer), akkor elkezd sikongatni - és ez tényleg így lett nálunk is, a bolti dolgozók nagy derülésére. 

Mivel a sok pozitív és csodálkozó visszajelzés mellett nagyon sok őszinte érdeklődést és kérdést is kaptunk, ezért szerettem volna két bejegyzést szentelni a témának. Ebben az első írásban összegyűjtöttem 8 pontban, hogy mikor, mit, miért és hogyan csináltunk.

Uborka, paradicsom, kuszkusz, kecskesajt és egy sárgabarack desszertre 

1. Mikortól, avagy honnan tudjuk, hogy készen állunk rá

Poldi hat hónapos koráig kizárólag anyatejet kapott – még vizet sem ivott (ahogy az ajánlott). Féléves kora után, amikor stabilan tudott ülni, és nagyon-nagyon érdeklődött az étkezés iránt kezdtünk el adni neki szilárd ételeket, ami mellett ugyanúgy megmaradt a napi 5 szoptatás.

Eleinte a szoptatások után kínáltuk étellel (először egyszer, majd kétszer, háromszor, végül az összes étkezésnél). A szoptatások szép fokozatosan csökkentek a fogyasztott étel mennyiségének növekedésével arányosan, teljesen természetes módon. Habár én úgy terveztem, hogy valószínű egy éves koráig az anyatej lesz a fő táplálékforrás számára, majd utána folyamatosan csökken, ez máshogy alakult, hiszen annyira imád enni és olyan mennyiségeket, hogy szép fokozatosan magától kezdett leválni, folyamatosan csökkentve a mennyiségeket, és mára már csak egy reggeli alkalom maradt, de azt sem igényli igazán. A szoptatás amiatt is fontos volt a hozzátáplálásnál, mert (az ajánlásoknak megfelelően) minden allergént bevezettünk korán (6-7 hónapos korban), és az anyatejnek ilyen szempontból is védőhatása lehet (kutatások szerint ha a gyermek nem találkozik időben, az anyatejes táplálás mellett az adott étellel-allergénnel, később azt idegenként ismeri fel és nagyobb eséllyel alakul ki allergiás reakció).

Medvehagymás rántotta, uborka, mozzarella, paradicsom és guacamole

2. Hogyan, avagy semmi püré vagy bébiétel

Féléves kora körül tehát elkezdtük a hozzátáplálást úgy, hogy ült az ölünkben, majd az etetőszékben, és először 1-2 fajta ételt kínáltunk neki kóstolásra, ismerkedésre. Mandarin, narancs, uborka belső puhább része, banán, párolt alma, répa és körte, sütőtök, főtt tojás, rántotta voltak az első ételek között, majd jött az alacsony sótartalmú sajt, puhára párolt hús, avokádó, zabkása, banáncsinta, quinoa, csicseriborsó, rizs, mindenféle hús, máj, hal, mogyoróvaj... A lényeg, hogy semmit nem tettünk a szájába, csak azt fogyasztotta el, amit a kezével megfogott és a szájához emelte, kanállal pedig csak azt eszik, amit mi is (joghurt, zabkása), és azt úgy, hogy a kanalat “megtöltjük” az étellel, a kanalat megfogja, és a szájához emeli. Igen, erre teljesen képesek maguktól a babák már hat hónaposan is. Mi is meglepődtünk, hiszen erre személyesen nem láttunk példát, és az elején bennem is volt félelem ,hogy mi lesz ha félrenyel, de kutatások szerint erre nincs több esély, mint HT esetén. A babák elképesztően ügyesek, tényleg – ha túl nagy falat volt, nem rágta meg, nem tudta lenyelni, akkor "visszaöklendezte", kiköpte. Ez sokaknak félelmetesnek hathat, de ez egy teljesen természetes folyamat, és nem kell megijedni vagy közbeavatkozni csak akkor, ha kékülne/fulladna - ilyen nem fordult elő (viszont mindenkinek ajánlott részt venni baba életmentő tanfolyamon és megismerkedni a Heimlich műfogással – hozzátáplálási módtól függetlenül).

Semmi püré: párolt fahéjas körte, mozzarella, édesburgonya és avokádó

3. Mit, avagy az egészséges életmód fontossága

A BLW-t sokan azért gondolják könnyű megoldásnak, mert egyik alapelve, hogy a baba azt eszik, amit a család. De szerintem ez így kicsit félreérthető, mármint ez akkor lenne járható út szerintem ideális esetben, ha a család már a baba érkezése előtt átalakítja, tudatossá és egészségessé teszi az étkezését. Ha elköteleződünk és szeretnénk így táplálni a gyermekünket, akkor ez egy remek motiváció lehet arra ,hogy a család is elkezdjen egészségesebben táplálkozni: több zöldség, gyümölcs és otthon készített étel, kevesebb cukros, sós, transzzsírsavakat és mesterséges adalékanyagokat tartalmazó készételek.

Az igazi példamutatás otthon, a konyhában kezdődik

Mi már évek óta nagyon figyelünk az egészséges életmódra, így nálunk soha nincs otthon fehérlisztes pékáru, péksütemények, csokik, cukros üdítők, nem fogyasztünk készételeket, így ilyen szempontból nem volt szükség sok változtatásra, de némi alkalmazkodásra és rugalmasságra mindenképpen. Például mi nem ettünk májat, de Poldinak készítettem párszor. Vagy magunknak nem pároljuk meg az almát/körtét/répát, neki igen. Tartani szoktuk a 40 napos böjt húsmentességét, de Poldit ebbe sem vontuk be, és neki készült hús. Nálunk soha nem volt eddig itthon kenyér/zsömle/kifli, mi továbbra sem esszük ezeket, viszont fontosnak tartottuk egyrészt a glutén bevezetése miatt, másrészt pedig mert előbb-utóbb ezekkel úgyis fog találkozni, harmadrészt pedig ezek tényleg egyszerű és gyors megoldások uzsonnára vagy ha úton vagyunk. Vagy mi ugye legtöbbször a zsírszegény termékeket preferáljuk, azonban a gyerekeknek a magas zsírtartalmúak ajánlottak (például sajtok, joghurt esetében). Vacsorára legtöbbször hatalmas adag salátát eszünk, ami szintén nem opció kisbabának, így neki a saláta számára is fogyasztható összetevőiból adunk (hús, sajt, csicseriborsó, falafel, hal, gyümölcsök, stb.).

A “mit” kérdésnél még szeretném kihangsúlyozni, hogy csak vizet iszik. Nem iszik teákat, tejet, tejitalokat, kakaót vagy gyümölcsleveket – ez sajnos a mai napig széles körben elterjedt információ, hogy a gyümölcslevek egészségesek. Egy éves kor alatt egyáltalán nem ajánlott, de én felette sem teszem jó szívvel senkinek. Nem tesz jót a fogaknak, a vércukorszintet pillanatok alatt a magasba emeli, majd le is ejti, felesleges cukorsokk, főleg kicsi korban – a szabad cukrok aránya egyébként sem lenne szabad, hogy a teljes tápanyagbevitel 5%-át meghaladja. Ebbe beletartoznak a gyümölcslevek is (decinként 8-10 gramm cukortartalommal, ami körülbelül ki is meríti a napi keretet 2 év alatti gyerekeknél).

Mikor a boltban vettem le a polcról az uborkát, répát, akkor Poldi örömében elkezdett sikongatni és mutogatni, hogy adjam oda neki őket - az ott dolgozó nagy meglepetésére, aki csak annyit tudott mondani, hogy "Úristen, én ilyet még nem láttam!"

4. A választás szabadsága, avagy ő dönti el, mit eszik meg

Minden (fő)étkezés alkalmával többféle étel közül választhat, amelyeket leteszünk elé az etetőszékre. Ezek közül ő dönti el, hogy melyikkel szeretne kezdeni, melyiket akarja megenni. Mindig figyelünk rá, hogy minden szempontból változatos és kiegyensúlyozott választék legyen: mindig legyen szénhidrátforrás (zöldség, gyümölcs, gabona), fehérje (állati vagy növényi eredetű) és zsírforrás is. Ha valamit otthagy, akkor ott marad, nem erőltetjük, de ha valamit nagyon jó ízűen eszik, akkor abból adunk még neki. Szerintem nagyon jó dolog, hogy már ilyenkor meghagyjuk neki a döntés és választás szabadságát, főleg, hogy az ő testéről van szó.

Uborka, paradicsom, párolt alma, banán és csicseriborsóból formázott falatok (mivel a csicseriborsó pici és kemény, ezért én inkább ezt még összetörtem, és nagyobb formákat készítettem belőlük)

5. Bizalom, avagy nincs méricskélés, nincs tukmálás

Hiszem, hogy a gyerekek még tényleg tudják, miből mennyire van szükségük. Ha megfelelő választási lehetőségeket biztosítunk számára, ha bevonjuk a jóízű és vidám hangulatú családi étkezésekbe, ha látja, hogy enni egy jó dolog, akkor szerintem sokkal kisebb eséllyel van szükség nincs tukmálásra, könyörgésre vagy méricskélésre. Soha nem számoltuk vagy mértük, hogy miből mennyit eszik. Hiába ijesztgetett a védőnő azzal, hogy falatkásan nem tudnak mennyiséget enni a babák, mi ezt egyáltalán nem így tapasztaltuk – mindig jóízűen eszik, és amikor elég, azt egyértelműen jelezni szokta (elkezd játszani az étellel, ledobálni, trancsírozni, stb.). Szerencsére a súlygyarapodása is ideálisan alakult, 10,5 hónaposan 9,5 kg körül van, ami éppen a percentilis görbe közepén helyezkedik el. 

Paradicsom, rizs, mozzarella, uborka és avokádó egy kis friss bazsalikommal

6. Példamutatás, avagy itt kezdődik minden

A leggyorsabb és legmélyebb tanulás az utánzás – és a gyerekek a legjobbak ebben. Éppen ezért fontos már a legelejétől bevonni a közös étkezésekbe, ahol láthatja, hogy mi hogyan történik, hogy hogyan lehet egészségesen étkezni úgy, hogy élvezzük az ízeket, a változatosságot és egymás társaságát. Ahhoz, hogy ez kivitelezhető legyen, érdemes ugye már a baba érkezése előtt átalakítsuk étkezési szokásainkat (a példamutatás mellett azért is, mert az epigenetika révén egy életre befolyásolja a születendő gyermek egészségét a várandós kismama életmódja. Az első és legfontosabb 1000 nap táplálása bizony már a fogantatás pillanatától kezdődik.). Hiába szeretné minden szülő, hogy a gyermeke egészséges legyen és egészségesen egyen, ha ők maguk soha nem fogyasztanak zöldséget, gyümölcsöt, gyakran van viszont mirelitpizza vagy rendelt étel, reggelire pedig péksüti – akkor a gyereknek ez lesz a normális, hiszen nincs viszonyítása alapja. Ha viszont abba nő bele, hogy a család tudatos az étkezés terén is, akkor ő is nagyobb valószínűséggel lesz az. És igen, tudom, mi a helyzet a bölcsik/ovik menzáján – éppen ezért még sokkal-sokkal fontosabb otthon jó példát mutatni és megalapozni az egészséges étkezéshez való viszonyát!

Közös vacsora

7. Tanulás és felfedezés, avagy ismerkedés a világgal úgy, ahogy van

A gyerekek a legnagyobb kis felfedezők, akiket a világ felfedezése hajt. Imádnak ismerkedni új dolgokkal, és erre remek lehetőséget teremt a BLW, hiszen úgy találkoznak az ételekkel, ahogy azok valóban kinéznek. És ez nemcsak a kinézetre igaz, hanem a színekre, illatokra, textúrákra, formákra – minden érzékszervüket igénybe veszi (megfogják, tapogatják, összenyomják, érzik az illatát, látják a külsejét), és sokkal több mindennel ismerkednek meg ilyen formában. Imádjuk nézni, ahogy ismerkedik az ételekkel, ahogy például először óvatosan hozzáér egy ujjal, aztán óvatosan a szájához emelni, megkóstolja, feldolgozza, hogy ez egy új íz, majd örömmel elkezdi falatozni. Az ételek változatossága mellett pedig korán felfedezik a közös étkezések varázsát is, hiszen ugyanúgy esznek ők is egyedül, mint a család többi tagja, akiktől ellesve megtanulják az étkezés mikéntjét is. Arról nem is beszélve, hogy az egyedüli étkezés, kanálhasználat mennyire fejleszti a motorikus képességeket is.

Úgy találkoznak az étellel, ahogy azok valóban kinéznek 

8. Étterem és utazás, avagy nem gond a kimozdulás

Nem állt meg az élet Poldi születése után, ugyanúgy jövünk-megyünk, éttermezünk és utazunk is. Hat hónapos kora óta, azaz a hozzátáplálás kezdete óta már megjártuk Prágát, Amerikát és a Balatont is, és számunkra mindenhol hatalmas könnyebbséget jelentett, hogy nem kellett babaétel-hűtőt/melegítőt hordani, azt melegíteni/melegíttetni, speciális babakajákat keresni, stresszelni azon, hogy találunk-e neki megfelelő ételt, vagy hogy úgy általában mi lesz ezzel az egésszel. Mi lenne? Mindenhol és minden helyzetben (6-7 órás autóút, 12 órás repülőút, külföld, étterem, 3-4 órás túrázás vagy még hosszabb városnézés) simán meg lehet oldani az étkezést, hiszen magától is könnyen tud enni – ha mást nem, kenyeret, banánt, sajtot, amikkel az ilyen helyzeteket könnyen meg lehet oldani. Étteremben pedig nem igazán tudok elképzelni olyan helyzetet, hogy ne tudnánk olyat választani, ami Poldinak is megfelelő. A legutóbbi balatoni hosszúhétvégén például kóstolt spenótos rizsgolyót, grillezett házisajtot, spárgalevest, garnélát, steak burgonyát, sőt, még citromot is; de Amerikában is a nagy adag kagylóleves legnagyobb részét ő ette meg, mert szinte szó szerint extázisba esett tőle. Ez egy emlékezetes pillanat volt, amin mi is jót derültünk.

+1. Nehézségek, avagy nem fenékig tejfel…

Persze nem lenne korrekt, ha legalább egy pontban ne említeném meg ennek a nehézségeit, vagyis igazából csak egyet tudnék mondani: a takarítás. Nagyon-nagyon-nagyon kemény része az első hónapokban, és sokszor eszembe jutott ,hogy mennyivel egyszerűbb lenne(?) kanállal etetni, és akkor nem kéne naponta 3-5x felseperni, felmosni, kimosni az etetőruhákat, körbetörölni a fél gyereket…de hosszú távon kárpótol, hiszen a BLW-s babák sokkal hamarabb esznek önállóan, és szerintem egy idő után a pürés babáknak is meg kell tanulniuk egyedül enni, így valószínű ott is eljön egy időszak, csak később. Mindenesetre arra fel kell készülni, hogy ez a dolog nagyon maszatos és melós az első hónapokban. Valamint ha a család eddig nem főzött otthon túl sokat, nem gyakorolta napi szinten az egészséges étkezés alapjait, akkor ehhez is kell egy kis idő, amíg az ember rutint szerez benne. (Ha ebben segítségetekre van szükségetek, akkor keressetek bátran, mert egyik legfontosabb feladatomnak tartom a családok egészségtudtatosságban való segítését.)

Ha lenne egy kutyánk, lehet könnyebb lenne a takarítás...avagy a kuszkusz nem a legjobb barát:)

Szóval mi így vagyunk, nem ragaszkodunk mindenféle szigorú irányelvekhez, nem pont azt eszi, amit mi, de nem etetjük, nem tukmáljuk, nem méregetjük, nem görcsölünk a kajáláson, egyszerűen élvezzük, hogy együtt tudunk enni (ami közben ő is eszik, így nem kell külön etetni), hogy jó ízűen eszik, hogy imádja felfedezni a világot ilyen módon is. Életünk egyik legjobb döntése volt, hogy ezen az úton indultunk el, és hatalmas öröm, hogy 10 hónapos korára már több mint 110 féle ételt kóstolt – és mindet elsőre élvezte és imádta. Igen, tudom, millió egy tényező van, ami hatással lehet arra, hogy mennyire nyitott, kíváncsi és jó étvágyú egy gyerek, hogy nekünk is lehet olyan időszak, amikor ez nem így lesz, de egyrészt nekünk az eddigi tapasztalataink ezek, másrészt abban abszolút hiszek, hogy a fenti pontok mind-mind olyan dolgok, amelyek hatalmas segítséget tudnak nyújtani ahhoz, hogy a következő generáció ne csak egészségesen és változatosan egyen, de az étkezéshez is egészségesebb legyen a viszonya.

#100: grillezett házisajt Balatonlellén - ez lett végül a 100. étel, ami kóstolt. Az elsők a banán, mandarin, uborka, narancs, párolt alma és körte, avokádó, sütőtök, párolt zeller és répa voltak, a 100 körüliek pedig ezen a napon a cseresznye, spenótos rizsgolyó, spárgaleves garnélával, steak burgonya és citrom voltak.