Anya kezében a műanyag kanál és a bébiételes üveg/tálka, a baba pedig ül és várja a falatot. Így néz ki a hozzátáplálás a reklámokban, ezt látjuk mindenhol, így ritkán jut eszünkbe megkérdőjelezni. De biztos, hogy csak így lehet? Biztos, hogy ez (a) jó a babának vagy a szülőknek? Hiába a bevett szokás: a gyakorlat és a tudomány szerint nem feltétlen.
Vannak ilyen alaptézisnek elkönyvelt dolgok az életben, főleg a szülővé válás során, amelyeket készen kapunk, és annyira beleivódtak már a mindennapokba és a köztudatba, hogy legtöbb esetben meg sem kérdőjelezzük őket, hanem simán elfogadjuk létezésüket. Ilyen az, hogy ha gyerekünk születik, akkor “nem fogunk tudni aludni, utazni, edzeni, egészséges enni majd” (nem igaz), a várandósságot kötelező plusz kilókkal zárni (nem igaz), a babakocsi/babaétkészlet a babakelengye kötelező része (nem igaz), vagy hogy a hozzátáplálás az úgy néz ki, hogy anya ül, kezében a pürés műanyag színes tál/üveg, a színes kiskanálon a pulykás-körtés-tökös püré, a baba pedig elfogadón nyitja a száját. Vagy nem, és a falon landol az egész püré, de a püré-kiskanál az akkor is ott van. Mert ez így működik.
Disclaimer: a posztnak nem célja senkiben rossz érzést kelteni, aki a pürés táplálást választja, választotta, sokkal inkább azoknak szól, akik még/újra a hozzátáplálás előtt vannak. Nekik szeretne információt, új perspektívát átadni, elgondolkodtatni a sablonokról, sémákról – és hogy érdemes mindent megkérdőjelezni. Hiszen a helyesen feltett kérdés néha többet ér, mint a helyes válasz. És ahogy már volt szó róla: a hozzátáplálás sikere nem (csak) a formán múlik, sokkal inkább a szülői hozzáálláson és tudatosságon.
Ki gondolt már bele abba, hogy nem, egyáltalán nem kötelező sem pürésíteni, sem kanállal etetni a babát? Hogy nem kell, hogy a hozzátáplálás egy nyűg legyen (akár a pürésítéssel, akár a külön főzőcskével, a külön etetéssel vagy a szájzáras babával történő harccal)? Hogy lehet úgy is, hogy a baba a hozzátáplálás kezdetétől becsatlakozik a családi étkezésekbe, önállóan eszik és azt, amit az egészségtudatosan étkező család többi tagja? Hogy lehet a hozzátáplálás és a közös étkezés öröm és kaland? És ha azt mondom, hogy nemcsak nem kötelező pürésíteni, de számos pozitív hatása lehet kutatások szerint annak, ha kihagyjuk az etetést és a bébiételeket? Megfordítom: negatív hatása lehet a pürékkel történő etetésnek egyes tanulmányok szerint. Amelyekből sajnos meglehetősen kevés van, hiszen a legfurcsább az egészben, hogy még a témát kutatót is mint alapaxiómát kezelik a pürét/kanalas etetést. Pedig nem az.
Egy kis történelem
Az egész helyzet onnan datálódik egyébként, hogy a 2. világháború után
Benjamin Spock amerikai gyermekgyógyász és a sztálinista felzárkózó iparosodás bürokratái egyaránt abban látták a megoldást [a demográfiai és termelési kihívásokra], ha a termelésnek rendelik alá a csecsemők bioritmusát. A jó anya nemcsak szült és dolgozott, de időre szoptatott, és hamar elválasztotta néhány hetes korától zöldség- és gyümölcspürékkel táplált gyermekét.
– írja Balázs Zsuzsanna. Az ajánlások sokáig ezt követték le, és csak szép lassan az évtizedek folyamán jutottunk el odáig, hogy 2002-ben megjelent a WHO 6 hónapos korig tartó kizárólagos szoptatásról szóló ajánlása.
Hiába telt el azóta közel 20 év(!), a hozzátáplálási ajánlások szinte sehol nem követték le azt, hogy a hozzátáplálás ideális esetben hat hó körül/után kezdődik – amikor pedig már a babák képesek önállóan enni falatkákat a családi ételekből (vannak üdítő kivételek, mint az izraeli ajánlás, amely maximum pár napig javasolja a püré kínálását; és vannak elég abszurd ajánlások is, mint a magyar, amelynek furcsaságairól ITT írtam az egyik legolvasottabb bejegyzésemben). Azaz a püré indokolt volt akkor, amikor korán kezdték a hozzátáplálást, hiszen pár hetes vagy hónapos babák valóban nem képesek más formátumban segítség nélkül enni. De ez nem így van hat hónapos kor után. Pedig mind a gyakorlat, mind egyre több kutatás bizonyítja, hogy hat hó felett a babák képesek egyedül enni falatkás, családi ételeket, és bizony számos pozitív hatása van, ha a természetes fejlődésüket ilyen módon támogatjuk. Ez maga a BLW, amelynek áldásos hatásairól már számtalan bejegyzésben írtam (na meg persze egy egész könyvet az első magyar komplex BLW-könyv szerzőjeként), így most itt az ideje, hogy a másik oldalról is megvizsgáljuk a történetet: a BLW előnyeivel szemben mik lehetnek a pürés hozzátáplálás és a kanállal történő etetés hátulütői és problémái?
A bejegyzés megírásához Gill Rapley két kutatását hívtam segítségül, amelynek bevezetőiben ő is megjegyzi, hogy sajnos annyira alapaxiómává nőtte ki magát a püré és a kanalas etetés, hogy még a tudósok és kutatók ezt tekintik a természetesnek, így nagyon kevés kutatás készült a témában. Ő viszont összegyűjtött mindent, én pedig az ő eredményeit foglalom össze a saját és a tanácsadások során szerzett tapasztalatommal és ismereteimmel kiegészítve. A téma fontossága miatt két külön bejegyzésben írok a pürékről és a kanalas etetésről. Ez az első rész a pürésítés lehetséges buktatóival foglalkozik. Nézzük is őket:
1. A babák képesek önállóan rágni és nyelni
Hat hó felett a babák már képesek rágni és nyelni, ezért a pürés forma akár késleltetheti a fejlettebb orális-motorikus készségek megjelenését. Ráadásul ezeket a készségeket (harapás, rágás, nyelés) NEM kell megtanítani, megtanulni: ezek a baba természetes fejlődésének a lépcsői ugyanúgy, ahogy magától kezd el forogni, kúszni-mászni, felállni majd járni - akkor, amikor megérik rá (felesleges és káros is ugye korábban erőltetni ezeknek afejlődési lépcsőknek a megugrását). Érdemes is minél több lehetőséget biztosítani ezen megjelenő képességek gyakorlására – és nem hátráltatni őket a pürével, és hónapokkal eltolni egy természetes fejlődési lépcső fokának meglépését.
Itt érdemes azt is megjegyezni, hogy igen, erre fogak nélkül is képesek! Gondoljunk csak bele, mi sem az (általában elsőként kibújó) a metszőfogainkkal rágunk, hanem az őrlőkkel, amelyek viszont sokkal inkább másfél éves kor körül jelennek meg. A fogak ott vannak az íny alatt, és lehetővé teszik az ételek megrágását.
2. Az ételek kinézete és az ételpreferenciák
A pürésítés csökkenti (vagy teljesen lehetetlenné teszi) annak a lehetőségét, hogy a babák felismerjék az ételeket a kinézetük alapján, és hogy így megbízzanak a saját képességeikben, hogy képesek 1-1 ételt felismerni. Ez azért is járulhat hozzá a válogatóssághoz, mert így egy kellemetlen élmény valamilyen narancssárga pürével később oda vezethet, hogy minden narancssárga ételt el fog utasítani, legyen az narancs, sütőtök, barack (pontatlan dedukció).
A kicsi gyermekkorban megjelenő neofóbiában az egyik kulcs, hogy az adott étel hogyan néz ki, kinézete alapján mennyire tűnik újnak az adott étel a gyermek számára. Azaz ha nem látta magát az ételt elégszer (csak püré formájában találkozott a brokkolival hónapokig, miközben más baba ugye már hat hós korától eredeti formájában látja), akkor azzal nagy mértékben meg tudunk alapozni annak, hogy megjelenjen a válogatósság, hiszen neki újra kell kezdenie az ismerkedős periódust – és lehet, hogy ez egy éves kor felett sokkal nehezebb lesz, mint hat hónaposan. Az is probléma lehet, hogy ugye a kanalas etetés során az ételt rögtön a gyerek szájához teszik, anélkül, hogy megvizsgálhatná, hogy mi is az pontosan – itt ismét a vizuális élményektől és felfedezéstől fosztjuk meg.
Ne felejtsük el, hogy bizonyos kutatások szerint akár már a hat hó körüli babák is képesek az adott ételek ízét, textúráját és kinézetét összekötni. Azaz nagyon fontos lenne, hogy mindhárommal ismerkedhessenek a kezdetektől, hiszen ez arra enged következtetni, hogy már az első hetek-hónapok (éppen az az idő, amikor a pürét szokták adni falatkás ételek helyett) kritikusak lehetnek abból a szempontból, hogy a babák már ilyenkor képesek vizuális referenciákat kialakítani és elraktározni – ez pedig később segíthet a válogatósság megelőzésében. Talán nem véletlen, hogy sok esetben a neofóbia megjelenése egybeesik a pürékről a családi ételekre való áttérésre, hiszen ők pár hónapos lemaradással kell, hogy kezdjék az ismerkedést ezekkel az ételekkel.
3. Textúrák, ízek és élvezeti érték
A pürésítés megfosztja a babát a különböző textúrák felfedezésének lehetőségétől, és az ételek ízének intenzitását és természetét is megváltoztatja , és a homogén textúra ráadásul az ízek „torzításához” vezet, amely csökkenthet ez étkezések élvezeti értékét (ugyanúgy, mint a natúr, fűszerektől és ízektől mentes bébiételek) – pedig az élvezhetőségnek már ilyen pici korban is hatalmas szerepe lenne a gyermektáplálásban. És őszintén, mekkora az élvezhetősége egy felnőtt ember szerint az almás-tökös pulykapürének (mind küllemre, mind ízben)? Miért érdemelne kevésbé élvezhető fogásokat egy pici baba, mint mi?
Nemhogy nem kell ízetlen és „natúr” ételeket adni a babáknak, de az aromás fűszerekkel (fahéj, kardamom, gyömbér, kurkuma, curry, római kömény, bazsalikom, oregano, rozmaring, stb.) ízesített ételek kínálata kifejezetten hasznos, hiszen minél hamarabb találkoznak a babák minél változatosabb ízekkel, annál inkább arra trenírozzuk az ízlelőbimbókat, hogy később is sokkal nyitottabbak legyenek az új, izgalmas ízek és ételek iránt.
4. Egészségügyi megfontolások
A pürésítés nemcsak az ételek kinézetét, állagát, ízét (és élvezeti értékét) változtatja meg, de a sejtszerkezetet is. Így egyrészt növeli a viszkozitását, az ilyen ételeket viszont sokkal nehezebb szájon belül kezelni, azaz nem a legmegfelelőbbek a babák számára. Ráadásul nem segíti a rágásra (falatkákra) való áttérést sem, hiszen a püréken nincs mit rágni. Azaz a rágó mozdulatok hiánya (abban a korban, amikor szükség lenne rá, hiszen képesek ugye egyedül enni és rágni 6-7 hónaposan is) további fejlődési problémákhoz vezethetnek.
Arról nem is beszélve, hogy a túl gyorsan lenyelhető kalóriatartalmú ételek/italok túlzott súlygyarapodáshoz is vezethetnek, hiszen a rágásnak fontos szerepe van az éhség csillapításában. És kutatások szerint vezetnek is problémákhoz: a hagyományosan hozzátáplálást babáknál sokkal magasabb a túlsúlyosak aránya, míg a BLW-s babák között magasabb a normális súlyúak aránya. Ehhez hozzájárulhat az is, hogy a pürékben található cukrok a „szabad cukrok” kategóriába esik. A WHO meghatározása szerint „szabad cukroknak” éppen azokat a cukrokat tekinthetjük, amelyeknek a szerkezetét meg/lebontják – így nemcsak a hozzáadott cukrok kerülendők 2 éves kor alatt teljes mértékben (amelyek egy csomó 4-6-8 hónapos babáknak marketingelt ételben is benne van), de ugyanígy emiatt bizony a gyümölcslevek és a pürék is. A szabad cukrok kutatások szerint nemcsak túlzott súlygyarapodáshoz vezethetnek, de fogproblémákhoz, megváltozott ételpreferenciákhoz, emésztési problémákhoz, és növelik a későbbiek során a diabétesz és a kardiovaszkuláris beteségek megjelenésének kockázatát. Többek között.
A túl gyorsan lenyelhető ételek emellett az emésztés hatékonyságát is befolyásolják (hiszen csökken az idő, amíg az étel a nyállal keveredhet); rövidítik az ízekkel való ismerkedésének/felismerésének idejét is.
5. Csökkenti a példamutatás lehetőségét
A példamutatás az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy a kisgyermek is egészségesen egyen – azaz nagyon fontos lenne, hogy a gyermek ugyanazokat az ételeket, ugyanúgy és ugyakkor egye (egészséges, változatos, ízletes), mint a szülő. Azaz ha külön időben etetjük a babát a családtól, vagy őt etetjük, amíg a mi ételünk kihűl, akkor nem tudjuk bevonni és megmutatni neki a családi étkezéseket, kizárjuk belőle. Ráadásul a mi ételünk is kihűl.
Sokan tapasztalják azt is, hogy a baba nyúl a szülői tányéron lévő ételek után, azt, abból és úgy szeretne enni, mint a szülők. A pürés táplálással mégis megfosztjuk őket ennek a lehetőségétől ha azt gondoljuk, hogy a babáknak bébiételt kell enniük, vagy akkor, ha nem vagyunk hajlandók szükség esetén átgondolni a saját étkezési szokásainkat és változtatni rajtuk úgy, hogy úgy egyen a család, hogy az nagyrészt tökéletesen megfeleljen akár egy 6-7 hónapos babának is. Hiszen ha a gyermekünknek nem adnánk, akkor mi miért esszük? Nagyon kevés kivétel van, amit ne lehetne adni a megfelelő és biztonságos módon kínálva (mézet, nyers húst/tojást/halat, nem pasztőrözött tejtermékeket és nyilvánvalóan fulladásveszélyes ételeket mint egész olajos magok, popcorn, egész szőlőszem, stb.) a kezdetektől – megkímélve magunkat a pürésítéstől, a gyermekünket pedig a legtöbb esetben teljesen felesleges pürés szakasztól.
Ezzel kapcsolatosan mindenképpen szeretném hangsúlyozni azt, hogy ahhoz, hogy a gyermekünket a hozzátáplálás kezdetétől bevonjuk a családi étkezésekbe, először át kell gondolnunk a saját étkezésünket és az étkezéshez való viszonyunkat: egészségtudatos, változatos, kiegyensúlyozott és élvezhető mindenkinek? Szoktunk együtt enni megterített asztalnál? Tisztában vagyunk testi-lelki szükségleteinkkel? Ezekkel a kérdésekkel ha nem is gyermekünk hat hónapos korában foglakozunk, előbb-utóbb akkor is kell, hiszen legkésőbb egy éves kor körül már minden családi étkezésbe javasolt a gyermekek bevonása. Viszont ezt minél előbb tesszük meg, annál több pozitív hatást tapasztalhatunk később! Ne feledjük: együnk úgy, ahogy a gyermekeinket szeretnénk enni látni!
Összefoglalás
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az ételek pürésítése egy olyan korból maradt velünk, amikor valóban nem volt úgymond más választás, hiszen a 2-3 hetesen (de még a 3-4-5 hónaposan) hozzátáplálált babák valóban nem tudnak még önállóan falatkákat enni. Ez azonban megváltozik hat hónap körül, hiszen ekkor megérnek arra, hogy önállóan egyenek a családi ételekből falatkákat, és a természetes fejlődésüket ezzel is tudnánk leginkább támogatni. Viszont nagyon fontos lenne, hogy ezek a családi ételek egészségtudatosak, változatosak, kiegyensúlyozottak legyenek, a szülők viszonya az egészséges étkezéshez pedig egészséges legyen.
A következő részben hasonló részletességgel járom majd körbe a kanállal történő etetés lehetséges hátulütőit.
Ha tetszett a poszt, ha nem szeretnél lemaradni a hasonló tartalmakról és a következő részről, akkor kövesd a blogot és az Instagram-oldalamat, ahol ráadásul napi szinten frissülő tartalommal várok mindenkit, akit érdekes az egészséges családi életmód.
Források
- Balázs Zsuzsanna: Hogyan lesz a nőből anya? (link)
- Gill Rapley: Are puréed foods justified for infants of 6 months? What does the evidence tell us? (link)
- State of Israel. Ministry of Health: Complementary Foods for Breastfeeding and For Baby Formula Nourishment (link)
- WHO: A definition of free sugars for the UK (link)
