sablonmentes

Habár sokan rémisztgettek minket is azzal, hogy gyerek mellett úgysem fogunk majd edzeni járni, de szerencsére többek között ez a sablonos ijesztgetés sem jött be. A fiunk most múlt el hét hónapos. Ez idő alatt pedig...igen, meg tudtuk oldani a férjemmel ketten (segítség nélkül) nemcsak a mozgást heti 4-5 alkalommal, de azt is, hogy ő felkészült és lefutotta élete első maratonját New Yorkban, amiben én maximálisan támogattam - ahogy ő is engem, hogy legyen magamra is időm.

Mert ha valami, akkor a család tényleg igazi csapatsport, amiből úgy tudjuk kihozni a legtöbbet, ha együtt csináljuk, támogatva egymást. Az egészséges életmód folytatását is úgy oldottuk meg, hogy az az alap, hogy a fiunk az első helyen van – velünk EGYÜTT. És igen, ez azt is jelenti, hogy – horribile dictu – nem a gyerek a legfontosabb, hanem UGYANOLYAN fontos, mint az, hogy magunkkal és egymással is foglalkozzunk. Amibe nekünk beletartozik a testi-lelki jól-létünkhöz és jó közérzetünkhöz, egészségünkhöz elengedhetetlen mozgás és aktív életmód is. Én legalábbis úgy gondolom, hogy a fiunknak nem egy teljesen lestrapált, a 4 fal közül maximum a boltig/gyerekorvosig kimozduló, önmagával és az életével elégedetlen, frusztrált anyára van szüksége, hanem egy olyan energikus, fitt és vidám nőre, aki felvállalja azt, hogy jól szeretné érezni magát a bőrében, és ezért hajlandó is tenni. Nem vagyunk feneketlen kutak, valahonnan igenis töltekezni kell mindenkinek, amit nekem a testmozgás szabadsága és öröme ad meg többek között – ami után feltöltődve, friss energiákkal telve tudok hazatérni a családomhoz, és még nagyobb lendülettel és kedvvel belevetni magam az otthoni dolgokba.

Éppen ezért számunkra nem volt kérdés, hogy a fiunk születése után is meg fogjuk oldani a mozgást valahogyan. Azzal kapcsolatosan mondjuk csak homályos elképzeléseink voltak, hogy ez hogyan is fog kinézni a gyakorlatban, de végül annyira belejöttünk, hogy simán hozható volt a heti 4-5-(6) edzés mind a kettőnk számára – rokonok, az egyébként vidéken élő nagymamák és bébiszittersereg segítsége nélkül és úgy, hogy a fiunk fél éves koráig tartó kizárólagos szoptatása is az elsődleges szempontok között volt. Na meg persze az is, hogy egymásra (mind kettesben, mind hármasban) is jusson minőségi közös időtöltés. Összegyűjtöttem 6 pontban, hogy az első 6-7 hónapban hogyan is tudtuk ezt mind megoldani:

1. Hozzáállás

Ahogy azt már több bejegyzésben is hangsúlyoztam, szerintem az élet minden területén ez a legfontosabb. Mindset, attitűd, hozzáállás, felfogás – hívjuk, ahogy akarjuk. Én eldöntöttem, hogy folytatni fogom az edzést, olvasást, egészséges kajálást; az addigi életünket, amibe integráljuk a gyereket, nem pedig fordítva (egészséges kompromisszumokat keresve természetesen). Tudtam, hogy meg fogjuk oldani, ahogy minden mást is. Meg is oldottuk. Elcsépelt, de igaz: ahol akarat van, ott út is. 

Ezenfelül azt is tudatosítottam magamban, hogy az nem valami ördögtől való önző és gonosz dolog, hogy szeretnék magammal is foglalkozni és feltöltődni, hanem éppen fordítva: ha jól érzem magam a bőrömben, ha energikus vagyok, akkor a mindennapok strapáit is sokkal jobban bírom, kevésbé vagyok fáradékony és ingerlékeny. Tudatosan figyeltem arra is, hogy ne keltsek (vagy ne hagyjam, hogy keltsenek) feleslegesen bűntudatot olyan dolog miatt, ami teljesen abszurd. Az énidő és a feltöltődés mindenkinek jár, ráadásul a család minden tagja profitál belőle: anyaként energikus és kiegyensúlyozott vagyok, feleségként pedig továbbra is csinos és fitt - igen, nekem ez is fontos.

2. Az első hetek

A gyermekágy hat hete alatt pihentem – de ezt az időszakot is igyekeztem a lehetőségekhez képest aktívan tölteni. Sokat sétáltam mind Poldival a hordozóban, mind pedig egyedül a környéken, amíg a férjem volt a fiunkkal. Ez volt az énidőm, és erre nagyon figyeltünk a kezdetektől, hogy minél többször legyen napi 1-2 olyan óra, amikor nem én vagyok a gyerekkel. Így egyrészt hamar elkezdte megszokni, hogy nem csak nálam van biztonságban és szeretben, másrészt pedig az apukájával is korán elkezdett kialakulni közöttük a kapcsolat.

3. Visszatérés a terembe

A másfél hónap letelte után újra elkezdtem lejárni két szoptatás között az öt perc autóútra lévő uszodába és terembe - ilyen távon soha nem szoktam autót használni egyébként (15-20 perc séta), de ebben a fél évben kivételt tettem, hogy minél hamarabb megjárjam, és ha van valami, akkor gyorsan hazaérjek. Először csak könnyű úszás, pilates és laza aerob mozgás volt az ellipszis tréneren, majd 3 hónap után újra elkezdtem a kondit és a futást is fokozatosan visszépíteni, amíg a férjem volt Poldival. Vagy akkor mentem le az első hajnalni/reggeli szoptatás után, mielőtt elment dolgozni, vagy pedig azután, hogy hazajött a munkából este. Nekem elmondhatatlanul jól esett kiszabadulni egyedül a négy fal közül és emberek közé menni, feltöltődni, kikapcsolni az agyamat, zenét hallgatni és érezni, ahogy elönti a testemet az endorfin. Hiszem, hogy ez (és a férjem segítsége) is nagyban hozzájárult, hogy végig energikus, pozitív, jókedvű voltam, ami biztos, hogy valamennyire hatással lehetett arra is, hogy Poldi is egy végtelen nyugodt, kiegyensúlyozott, a kezdetektől jó alvó, nem nyűgösködő, állandóan vigyorgó baba (a mai napig). Mert ha anya jól van, akkor mindenki jól van állítólag.

Ezekben az első hónapokban meg kellett kötnünk azt a kompromisszumot, hogy felváltva mentünk le a terembe, és így azt az egy-másfél órát külön töltöttük (amit korábban együtt, mert általában egyszerre jártunk edzeni). De tudtuk, hogy ez egy átmeneti állapot, és nekünk megérte ezt az "áldozatot" az, hogy kiszakadjak a négy fal közül egy kicsit és feltöltődjek. Este így is maradt még több óránk együtt azért.

4. Otthoni edzés

Rendszeresen előfordul, hogy a férjem pár napra elutazik, így ezekben az esetekben nyilván nem játszott a konditerem (az első fél évben; lásd következő pont). Ilyenkor nem is volt kérdés, hogy a jó hosszú hordozós sétákat otthoni erősítéssel egészítem ki, ami ugyanolyan hatékony tud lenni a legtöbb esetben, mint a konditerem. Sőt! Szerintem a saját testsúlyos alapgyakorlatok (guggolás, kitörés, fekvőtámasz, felülés, plank, stb.) azok, amik a legjobban átmozgatnak, és amiket mindenkinek csak ajánlani tudok. Ha pedig van egy jó hordozónk, akkor egy remek közös móka lehet a hordozós edzés is - mi imádjuk.

Arról nem is beszélve, hogy ma már olyan szuper online video csomagokat lehet venni a konditermi bérletek árának töredékéért, hogy tényleg csak az nem oldja meg otthon az edzést, aki nem akarja. A legjobb ebben a műfajban szerintem Sasafitness, akinek számos edzésprogramja közül lehet választani az edzettségi szintnek és a céloknak megfelelően (sőt, még jógaprogramot is találtok a csomagok között). Napi 25-30 perc intenzív edzéssel már elképesztő eredményeket lehet elérni, így ha valaki sajnálja az időt/pénzt a kondira vagy egyszerűen nem az ő műfaja a terem, akkor is minden lehetőség adott a mozgásra. 

5. Játszóház

A konditeremben van játszóház, amit fél éves kortól lehet igénybe venni. Hogy őszinte legyek, én már tökre vártam, hogy kipróbáljuk, amikor eljön az ideje. Tudom, itthon ez egy eléggé megosztó kérdés, mi viszont az elejétől igyekszünk minél aktívabb életet élni Poldival, hogy szokja az embereket; hogy nem csak a négy fal között vagyunk ketten-hárman; hogy a világ egy olyan rendes hely, ahol más emberekben is meg lehet bízni, másokkal is jól el lehet lenni vidámságban meg szeretetben.

Ehhez pedig úgy gondoltuk, egy következő érdekes és hasznos lépcsőfok a játszóház – egyfajta bölcsi-előkészítőként tekintünk rá, hiszen itt maximum egy-másfél órát marad, ha bármi van, nem érzi jól magát, akkor egy percen belül ott vagyok, ha hívnak, közben pedig ismerkedik más gyerekekkel, jól elvan a szakképzett gyerekfelügyelőkkel (akik mellesleg iszonyat jóarcok, és bármiféle aggodalom nélkül hagyom velük a fiunkat). Szóval mi egyszerűen nem láttunk indokot arra, hogy miért ne próbáljuk ki (annál többet, hogy miért igen), és hálisten’ az első naptól bejött a dolog mindenkinek. Az elmúlt közel másfél hónapban már elég sokszor voltunk így együtt, és csupán egyetlen egy alkalom volt, amikor Poldinak nyűgösebb napja volt, és nem akart maradni. Ekkor gond nélkül átöltöztem, és sétáltunk a hordozóval egy nagyot a környéken.

6. Közös futás

Ahogy az előző bejegyzésben is említettem, mi csak futóbabakocsit vettünk, és alig vártuk, hogy felavassuk 6 hónap után. Ez nemrég megtörtént, és szerencsére úgy néz ki, ez is nagyon tetszik Poldinak. Így már nemcsak ketten, hanem hárman együtt is tudunk végre edzeni menni, ami szerintem az egyik legjobb közös családi program (főleg úgy, hogy mi ugye egy futóverseny után ismerkedtünk meg a férjemmel) lesz a következő hónapokban. Reméljük, hogy futóversenyre is tudunk menni majd hármasban. 

Hát, így telt az első 7 hónap nálunk edzés szempontjából, és visszatekintve úgy gondolom, hogy nincs semmi, amit másképp csinálnánk. Poldi hozzászokott, hogy az apukájával is töltenek időt kettesben (majd később ahhoz, hogy másokkal is jó bandázni), egy rendkívül nyugodt és kiegyensúlyzott, mosolygós baba, én fitt vagyok és energikus, és ennyi edzés mellett is ugyanúgy rengeteg tejem volt - fél éves koráig anyatejen kívül semmit sem kapott, és jelenleg a hozzátáplálás mellett ugyanannyit szoptatok továbbra is napi öt-hatszor.

Elképesztően élveztem az első hónapokat, amiben szerintem hatalmas szerepe volt annak, hogy figyeltem magamra (és magunkra, a páromra is, ahogy ő is figyel rám/ránk), hogy nem adtam fel önmagamat, hogy vállaltam, hogy én tenni akarok magamért, hogy akkor is elmentem mozogni, amikor a hátam közepére sem kívántam egy nagyon-nagyon-nagyon fárasztó és nyűgös nap végén – mert utána mindig újult erővel és vidámabban tudtam folytatni a mindennapokat!

Nem érzem úgy, hogy fel kellett volna adnom a mozgás örömét csak azért, mert anya lettem. Sőt, csak még erősebb motivációt érzek magamban az egészséges életmódhoz, hiszen most már van, akinek példát kell mutatni. Mert tudjátok: a gyerek ne a kifogás és az alibi legyen, hanem a motiváció az egészséges életmódra.