Szikrázó napsütés, friss és kristálytiszta levegő, ropogó hó, tökéletes és szinte üres pályák, családi és családos barátok, glühwein, sör, perec és vidám hangulat – ezekkel a szavakkal lehetne talán a legjobban leírni az elmúlt évek osztrák sívakációit. Pedig 2 éve már a pocakomban volt Poldi (másfél hónapja), tavaly 4,5, idén pedig 16,5 hónaposan jött velünk, így most már többször volt lehetőségünk megtapasztalni és megélni, hogy kisbabával is megoldható nemcsak az aktív síelés, de a szórakozás és kikapcsolódás is a barátokkal. 9 pontban összegyűjtöttük, hogy mi hogyan éltük és oldottuk meg így a síelést.
Általános iskolás koromtól az életem része a síelés, és a férjemmel is a kapcsolatunk kezdete óta a közös életünk része egyrészt az aktív utazás, másrészt a sportolás, így nagyon örültünk, hogy a síelés/boardozás is közös szerelem, amit együtt tudunk csinálni. A baráti társaságban már hosszú évek óta hagyomány a szezonnyitó murai síelés, és számunkra nem volt kérdés, hogy ez a közös kikapcsolódás is ugyanúgy az életünk része marad a gyerek születése után, mint ahogy például maradt továbbra is az aktív, egészséges életmód vagy a hátizsákos utazás – és milyen jó döntés volt, hiszen az összes közös síelésünk legalább akkora élmény volt, mint a korábbiak, és sem a síelés, sem a kikapcsolódás szempontjából nem éreztük úgy, hogy bármivel is kevesebbet tudtunk volna megélni ezekből. De nézzük is a legfontosabb dolgokat, amelyek szerintünk hozzájárultak ahhoz, hogy ilyen nagy élményként éljük meg a családban mindannyian a közös időtöltést.
1. Helyszín
Murauba, egész pontosan St. Lorenzen ob Muraunál található Kreischberghez szoktunk járni, ami Budapesttől 5 óra autóútra van. Ez egyrészt kisbabával is abszolút vállalható táv (egy megállót szoktunk beiktani), másrészt pedig ha reggel 6-kor elindulunk, akkor a délutánt már a pályán tudjuk tölteni, visszafelé pedig szintén még egy napot nyerünk úgy, hogy a délután 4-es pályazárás után elindulva is még 9-10 körül már itthon vagyunk (ezzel pedig spórolhatunk két éjszakai szállást). Szerintünk abszolút pozitívum, hogy sok a magyar, a kiszolgálószemélyzet elég jelentős része is beszél magyarul, így esetleg azok is bátran nekivághatnak, akik nem nagyon beszélnek nyelveket. A személyzet mindig, mindenhol (szállodától kezdve a hüttékig) kedves, ahogy az ide utazók is – könnyű bárkivel és mindekivel összebarátkozni, az egész helynek van egy nagyon laza, oldott és közvetlen, családias hangulata. A kreischbergi pályák tökéletesek, mindenki megtalálja a tudásának megfelelőt a sok-sok lankásabb vagy éppen meredekebb lejtő közül – ahol ráadásul magyar oktatás is elérhető kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
2. Pakolás
A minimalista stílusú, hátizsákos utazás megszállott szerelmesei vagyunk, akik 3-4 hétre is 1-1 hátizsákkal vágnak neki a világnak. Ezen sem változtatott sokat Poldi érkezése, és minden utazásnál igyekszünk minimalizálni a bepakolt cuccok mennyiségét. Persze ez egy téli utazásnál kicsit nehezebb, hiszen már a síruhák (kabát, nadrág, kesztyű, aláöltöző) alapból nagy helyet foglalnak el, de így is befértünk 3 táskába a 4 napra, plusz a tetőboxba mentek a lécek, bakancsok, sisakok, board, szánkó, és még elvittük a babakocsit, a babakocsiba bundazsákot. Poldinak 5 napra elegendő pelenkát, egy csomag popsitörlőt, popsikenőcsöt vittünk, piperecuccok, nekünk 1-1 farmer és hozzá minden napra felső, illetve Poldinak is 5 váltás ruha. Játékok közül beraktunk 2 könyvet, egy labdát, egy fa kirakós játékot és egy autót.
3. Szállás
Tavaly a pálya alján található faházakban szálltunk meg, hiszen akkor velünk tartott anyukám, így mindenki kényelmesen elfért, és napközben is elég nagy tér állt anyukám rendelkezésére – egy faházban azért komfortosabban van el az ember egy kisbabával, mint egy hotelszobában. A pályaszállás pedig akkor Poldi miatt volt kiemelten fontos, hiszen akkor még kizárólagosan anyatejes volt egyrészt (így a két szoptatás közötti idő maximális kihasználása fontos szempont volt), másrészt pedig ha bármi lett volna, és hívott volna minket anyukám, akkor még a pálya tetejéről is negyedóra alatt leértünk volna – jó érzés volt tudni, hogy bármi van, azonnal ott tudunk lenni. Szerencsére nem volt rá szükség, egyszer sem hívott anyukám, aki nagyon jól elvolt Poldival az igazán hangulatos, jól felszerelt faházban. A kellemes konyhában még ebédet is tudott főzni, hogy mire leértünk délre, addigra meleg ebéd fölött tudjunk együtt beszélgetni.
Idén nem tudott velünk tartani anyukám, így nem érte volna meg kivenni a faházat, ezért a szintén a pálya alján (az út másik oldalán) található Club Hotelben szálltunk meg, ahol ha nem is a faházhoz hasonló konyha, de azért kis sütés-főzésre elegendő sütőlap, mosogató, tányérokkal és poharakkal teli szekrény, evőeszközök és hűtő is voltak, így simán összedobhatunk magunknak reggelire egy rántottát (mi nem fizettünk be reggelire), a hűtőt pedig fel tudjuk tölteni az 1,3km-re lévő Sparból. A szobába kértünk babaágyat (ez sajnos plusz pénz), és még ezzel együtt is egész kényelmesen elvoltunk. Az idei szállásunk non plus ultrája mondjuk minden kétséget kizáróan a kilátás volt:
A szállásokkal kapcsolatosan fontos kiemelni, hogy érdemes nagyon időben foglalni, hiszen hamar elkapkodják a szobákat, az összes pályaszállás nagyon népszerű – már előszezonban is (ami egyébként nagyságrendekkel olcsóbb, mint december 24. után, így érdemes karácsony előtt, vagy március 14. után menni, ez a két legolcsóbb időszak). Egyébként mind a tavalyi, mind pedig az idei szállással abszolút elégedettek voltunk minden tekintetben.
4. Időpont & időjárás
Mindig december közepén szoktunk menni, ami előszezonnak számít, így van benne egy kis rizikó az időjárást illetően, de eddig minden évben hatalmas szerencsénk volt az idővel. Idén például 0 fok körüli hőmérséklet, szikrázó napsütés, tökéletes pályák voltak mind a négy nap során (vasárnaptól szerdáig) – amelyeket az tesz még tökéletesebbé, hogy az előszezon miatt teljesen viselhető mennyiségű ember van itt ilyenkor, így sem a felvonóknál nem kellett egyszer várnunk, és sokszor tudtunk úgy veretni lefelé egy-egy pályán, hogy sehol egy teremtett síelő lélek nem volt rajtunk kívül. Ez pedig leírhatatlan élmény, ahogy csak te vagy, a hatalmas hófödte hegyek, a síléc susogása, a mögötted felvert hó árnyéka, a sebesség és a végtelenség érzése.
5. Síelés
Ha már síelni utazik az ember, akkor legtöbbször igyekszik minél több időt tölteni a pályán, hiszen mind az ott töltött idő, mind pedig az éves sívakációk száma meglehetősen véges és alacsony. Éppen ezért nagyon nagy segítség volt tavaly, hogy anyukám velünk tudott tartani, így az egész napot a pályán tölthettük, maximálisan kihasználva a napot és az időt. Reggel 8 körül meegszoptattam Poldit, majd húztuk a sícuccokat és a csíkot, hogy az első felvonókkal már úton legyünk a 2000 méter feletti csúcsok felé, hiszen tudtuk, hogy 3-4 óra múlva újra lent kell lennünk a következő szoptatásra. Így 11-12 körül lementünk ebédelni, bandázni és szoptatni, majd utána jött a délutáni körünk, amikor szintén tudtuk szinte zárásig tolni a siklásokat, 4 körül visszaérve az újabb szoptatásra. Ezután pihentünk, majd este vagy a faházban vagy a barátoknál voltunk együtt.
Idén viszont felváltva kellett megoldanunk a síelést, amivel kapcsolatosan én először azt gondoltam, hogy „áh, nem gond, idén nem síelünk annyit”, de igazáól mivel tudtuk, hogy most tényleg kevés az idő, ezért azt annyira igyekeztünk kihasználni, hogy megállás nélkül mentünk (ha ott van az egész nap, akkor hajlamosabb a megfáradt síelő többször és több időre elcsábulni a hütték szirénhangjaira) – simán összehozva 25-30km-eket, így végül abszolút semmilyen hiányérzetünk nem maradt a síeléssel kapcsolatosan sem. Sőt, egy barátunk olyan jófej volt, hogy bevállalt egy délelőttöt Poldival, hogy azért csak tudjunk mi is csúszni párat közösen is – ez volt az egyik legnagyobb élmény, újra együtt csúszni a végtelen és friss pályákon reggeli, ketten.
6. Étkezés
Poldi féléves koráig kizárólag anyatejes baba volt, így szerintünk ez az időszak emiatt is abszolút ideális utazásra, hiszen erről nem kell külön gondoskodni. A szoptatásokat a fent leírt módon oldottuk meg, azaz két szoptatás között tudtunk síelni.
Idén sem okozott semmilyen problémát Poldi étkezése, hiszen BLW-zünk, azaz a kezdetektől akkor és azt eszi, amikor és amit mi – egyedül, önállóan, ami szerintünk hatalmas segítség az utazások során is, hogy nem kell külön vásárolni, melegíttetni, etetni, stb. (A BLW-ről szóló első magyar nyelvű könyvemről itt találtok részletes információt).
Ahogy a többi utazás során, úgy itt is leginkább boltból oldottuk meg az étkezést, hiszen így egyfelől csomót lehet spórolni (főleg a hüttés, éttermes árakkal összevetve), másfelől pedig így azért a legtöbb esetben egészségesebben is meg tudjuk oldani az étkezéseket sok-sok zöldséggel, gyümölccsel, jó minőségű kenyérrel, magas hústartalmú sonkákkal, sajtokkal, tojással, lazaccal – egyszerű, természetes alapanyagok, ennyi a lényeg kb.
7. Szórakozás
A sítúrák kihagyhatatlan részei a hütték és az esti baráti összejövetelek, iszogatások és beszélgetések – amiből szerintünk azután sem kell kimaradni, hogy gyerekünk született. Mikor én mentem délután síelni, Zoliék simán elvoltak a hüttében a barátokkal és Poldival – aki annyira élvezte a hangulatot, zenét, embereket, hogy hatalmas partit nyomott le az asztalon járkálva és táncolva, az ott lévők legnagyobb derülésére. Mivel a társaságban mindenki családdal, gyerekekkel volt, ezért amikor esténként a szülők összejöttek beszélgetni, kártyázni, akkor a gyerekek meg jól elvoltak egymással, és mindig volt valaki, aki lefoglalta Poldit (aki a legkisebb volt), azaz a kicsik és nagyok is remekül érezték magukat.
8. Gyerekprogramok
Habár Poldi még kicsi a különböző gyerekprogramokhoz, azért például a hotel játszóházában állítólag nagyon jól elvolt akkor, amikor a barátaink vigyáztak rá, és elvitték oda. Ezenfelül láttuk, hogy van gyerekmozi az egyik felvonó tetejénél, később pedig egyértelműen a síelés lesz majd neki is a program (ráadásul gyermekek 15 éves korig a szülők kíséretében díjmentesen használhatják a kreischbergi pályarendszert). Voltunk egyébként egy rövidet futni is babakocsival, a jó levegőn nagyokat aludt kint Poldi, illetve lehet a gyerekekkel szánkózni, popsisízni is.
9. Társaság
Ha gyerekkel megyünk síelni, akkor is kifejezetten előnyös, ha minél nagyobb társasággal megyünk (ahol minél több a gyerek), így ha csak kis időre is, valaki biztos szívesen foglalkozik Poldival, illetve így mindig van valami történés, ami leköti a gyerek figyelmét. Egyébként olyan megoldásról is meséltek a barátaink, hogy ők anno úgy oldották meg, hogy a gyereket felvitték a hüttébe, ahol a nagy társaságból mindig volt éppen valaki, és akkor ott váltogatták egymást, a gyerek meg jól elvolt végig.
Ahogy az összes többi közös utazásnál, úgy a síeléseknél is azt tapasztaltuk, hogy a babák elképesztően kooperatívak, és főleg ilyen pici korban ők akkor érzik magukat jól, ha a szülei jól érzik magukat, ha jó a légkör a családban, ha vidámság van – legyenek is éppen akárhol. A babák a legnagyobb kis felfedezők, akiket minden érdekel a világból, és akik örömmel jönnek felfedezni azt. Őszintén hisszük, hogy a gyerek születése nem egyenlő azzal, hogy fel kellene adni az életünket vagy a korábbi hobbijainkat, sőt: minél inkább önmagunk és boldogok maradunk, minél inkább bevonjuk a mi saját életünkbe a gyermekünket, annál
Érdekel a hátizsákos és a kisbabás utazás? Szeretnétek gyerekkel utazni, de sokszor halljátok, hogy ez nem lehetséges? Utazási tippekért, sztorikért és egy szuper pozitív világjáró családos kis közösségért kövessétek a blogot és a Világjáró Család Instagram-oldalunkat, ahol most éppen Jordániából fogunk jelentkezni a következő napokban – és a következő évre is sok-sok izgalmas utazós tervünk van hármasban. Gyertek, járjátok a világot velünk!
