sablonmentes

Kisbabával és kisgyerekkel nemcsak lehetséges az aktív és izgalmas utazás, de kifejezetten jó hatása is lehet, hiszen a család együtt van, közös élményeket gyűjtenek, amelyek akkor is pozitívan hatnak a gyerek fejlődésére, ha nem is emlékszik rájuk.

A férjemmel a kapcsolatunk kezdete óta közös szerelem a hátizsákos és kalandos utazás, és számunkra nem volt kérdés, hogy a fiunk születése után is folytatni fogjuk – még akkor sem, ha sok olyan mondattal találkoztunk, hogy “áh, gyerekkel nem fogtok már így/ennyit/ilyen helyekre utazni!”. Mi viszont úgy voltunk vele, ahogy Feldmár is mondja:

A gyerekeknek (...) arra van szükségük, hogy megtapasztalják a szüleik szabadságát, boldogságát és jó közérzetét. Csak ez adhat zöld jelzést nekik, hogy ők maguk is lehetnek boldogok, szabadok, és jól érezhetik magukat.

Nekünk pedig pont az utazás adja a legnagobb szabadságot, ilyenkor vagyunk igazán boldogok és felszabadultak, ilyenkor vagyunk igazán együtt – és nemcsak a világot fedezzük fel közösen, de önmagunkat és egymást is, immáron már mint családot, hiszen a fiunk ebbe csöppent bele, így 2,5 éves korára 26 országban járt már Mexikótól és az USA-tól kezdve Rómán át Jordániáig. Nemcsak sok közös élményt gyűjtöttünk, de legalább ennyi tapasztalatot is, amelyeket szerettünk volna egy csokorba szedni azoknak, akik még a gyermekvállalás előtt/elején vannak, de már esetleg sok olyan felesleges ijesztgetéssel találkoztak, mint amilyenekkel mi is – viszont akik szintén szeretnének a gyermekükkel is nekivágni a világnak.

1. Pozitív példák

Nagyon sokan ijesztgettek minket azzal, hogy majd ha megszületik a baba, akkor nem fogunk már ennyit/így/ilyen helyekre utazni. Azonban mi elkezdtünk pozitív (akkor főleg külföldi) példákat keresni, amelyek bebizonyították számunkra, hogy de bizony nem csak lehetséges, hanem hatalmas élményé s öröm az egész családnak a közös utazás már pici kortól is. Mi is ezért  indítottuk el a VILÁGJÁRÓ CSALÁD oldalunkat, hogy összehozzuk azokat, akik szerint a gyerek születése után sem áll meg az élet, és akik családdal is nekivágnak a világ felfedezésének. Magyarul: mindig nézzetek arra, amerre haladni szeretnétek!

2. Élménygyűjtés a gyerek születése előtt

Érdemes párként is sok-sok élményt gyűjteni és tapasztalatot szerezni a laza/kevésbé szervezett utazásokról, ha kisbabával/gyerekkel is szeretnénk majd világot látni. Sőt, amennyiben komplikációmentes a terhesség és megbeszéltük az orvosunkkal, akkor várandósan is nyugodtan lehet utazni – a legjobb rá a második trimeszter, de mi az első 3 hónapban is voltunk Ausztriában síelni, Ukrajnában és Szlovéniában is, majd pedig félidőnél megjártuk Thaiföldet, Hong Kongot, Makaót és Katart is, rengeteget túrázva és sok élményt gyűjtve, amelyek biztos, hogy hatással voltak arra, hogy Poldi is imádja a sok-sok jövés-menést és utazást a kezdetektől. 

3. Nincs jó idő az elindulása…

…és felesleges is azért halogatni, mert XY szerint a gyereknek arra van szüksége, hogy egy évig a plafont bámulja. Nincs megfelelő idő arra, hogy mikor vágjunk neki az első útnak – amikor úgy érezzük, akkor hajrá! Egy kisbabának az első hónapokban nincs sok mindenre szüksége a szülei közelségén, evésen és alváson kívül (na meg hogy a családban jó legyen a hangulat, a szülei szeressék egymást és őt), ezeket pedig bárhol meg tudjuk neki adni.

Mi két hét után már lenéztünk egy délutánra a Balatonra barátokhoz, egy hónap után lementünk hajózni, másfél hónapos korában pedig már megjártuk Prágát is autóval, 5 hónaposan pedig már Mexikó felé tartottunk repülővel – fokozatosan növeltük a távokat, minden úton tanultunk valamit, ami sokat adott a magabiztosságunkhoz. Emiatt is érdemes időben elkezdeni a felfedezést, hiszen így korán magabiztosakká válhatunk abban, hogy jöjjön bármi is, mindent meg tudunk oldani együtt.

4. Mozduljatok ki!

Azt is elég gyakran halljuk, hogy a gyerek születése után beszűkülnek a programok, pedig ez sem szükségszerű. Hozzánk ugyanúgy jöttek át barátok, mint előtte (többek között azért is, mert sosem feszültünk napirenden vagy azon, hogy csönd legyen a lakásban), és mi is ugyanúgy eljártunk Poldival étterembe, programokra, nagyon sokat jöttünk-mentünk a kezdetektől a hordozóval. Mi úgy vagyunk vele, hogy az élet nem áll meg a gyerek születése után, sőt: a gyerek az élet része lesz, és hisszük, hogy azt úgy szeretné megismerni, ahogy megéljük azt a maga teljességében a barátokkal, programokkal, mindennel. Ha utazni szeretnénk, akkor már amiatt is érdemes minél hamarabb szociaizálni a babát, és bevonni a történésekbe - az életünkbe.

5. Szoptatás és BLW  

Az első félévben az utazó családok legnagyobb barátja a szoptatás, hiszen ez a megoldás mindig kéznél van – tényleg a legegyszerűbb, legtermészetesebb és legbiztonságosabb lehetőség egy utazás során is. Az első félévben mi is kizárólag anyatejjel tápláltuk Poldit, így nem okozott problémát egy mexikói utazás sem 5 hónapos korában. Féléves kor felett pedig egyértelműen a BLW-t tudjuk ajánlani mindenkinek, aki szeret aktívan jönni-menni, utazni, hiszen a BLW teljesen megszabadít az olyan stresszehelyzetektől, minthogy milyen étellel készüljünk, hol tudjuk megmelegíteni, stb. Hiszen a baba hat hós korától azt eszi, amit a család, és elég kevés olyan hely van a világon, ahol ezt ne lehetne megoldani – ha pedig az utazások során is már a kezdetektől bevonjuk a helyi ízek felfedezésébe, azzal nagyon sokat tehetünk azért, hogy később is nyitott legyen az új ízekre a pici.

6. Hordozás

Babakocsit egyáltalán nem használtunk az első félévben – akkor is csak azért került elő, mert elkezdtünk közösen futni. Az első napoktól-hetektől sokat hordoztuk Poldit, így számára ez lett a természetes közlekedési forma, amelynek előnyeiről most nem szeretnék külön írni. Számunkra minden szempontból sokkal praktikusabb, kényelmesebb, sokkal mobilisabbak vagyunk hordozóval akár a repülőn, reptéren, túrázások vagy (macskaköves-lépcsős-nagy tömeges) városnézések során. Így lehet tényleg az, hogy kisbabával, gyerekkel is minden utunkon megvolt a napi átlag 15.000 lépés, hogy jártunk vulkántúrán, dzsungelben, sivatagban és minden olyan csodahelyen, ahova babakocsi biztos, hogy nem jut el.

Egyedül Rómába vittük magunkkal a futóbabakocsit, akkor is csak azért, mert nem sokkal utána jött az első közös családi félmaratonunk – az összes többi utat hordozóval csináltuk végig. És hogy mennyire bírja/élvezi Poldi például a több órás túrákat? A legjobban talán az a helyzet mutatja, amikor Jordániában visszamentünk a szállásra pihenni picit, de a fiunk már kb. 15-20  perc után ütötte az ajtót és mutatta a hordozót, hogy akkor ennyi elég volt a pihenésből, induljunk tovább, vár minket a világ!

A legutóbbi utakon Poldi 2,5 éves kora körül is még nagy szolgálatot tett a hordozó - habár már ő maga is sokat tud egyedül sétálni, a "veszélyesebb" terepeken (Costa Rica-i vulkán- vagy dzsungeltúra vagy Kairó forgataga) még nagyon sokszor vettük jó hasznát. Lassan kinövünk a hordozós korból, de az egyik legjobb dolog lesz, amire ezekből az időkből emlékezni fogunk.

 6+1. Érezzétek jól magatokat!

Mindenképpen olyan utazási formát válasszatok, amiben komfortosan érzi magát mindenki, hiszen ha a szülők feszültek, akkor ez átragad a babára is. Ugyanez igaz fordítva is: ha jól érezzük magunkat, ha felszabadít minket az utazás, akkor a babának sem lesz semmi oka elégedetlenkedésre, hiszen tényleg nincs sokkal többre szükégük, mint a magukat jól érző szüleik közelségére.

Ehhez egyébként még külön kiemelndő egymás támogatása és a csapatmunka - azaz hogy ilyenkor az apa is még inkább be tud vonódni a gyermek körüli teendőkbe, az anya pedig ki tud szakadni a folyamatos készenléti állapotból, a család sokkal inkább egymásra tud hangolódni ideális esetben. Támogassuk, szeressük egymást, érezzük jól magunkat és hajrá, vágjunk bele bátran a világ felfedezésébe!