Ha azt mondjuk, Guyanák, akkor jó eséllyel hirtelen nemhogy tipikus ételt nem tudnánk mondani, de sokan még az elhelyezkedésükkel is gondban lennének…Afrika? Nem-nem…Dél-Amerika, amelynek a három legfurcsább és leginkább testidegen országáról beszélhetünk. Az egyikben angolul, a másikban hollandul, a harmadikban franciául beszélnek, a lakosság összetételét nem is említve, van itt minden és mindenki. A turistacsapáson sincsenek rajta, utazó erre ritka mint a fehér holló, így tényleg nem csoda, ha keveset tudunk vagy hallottunk róluk. Hát, minket természetesen éppen ezért izgattak annyira, szóval nem volt kérdés, miután találtunk egy jó árú repjegyet Panamából, hogy itt koronázzuk meg az egy éves közép-amerikai kiköltözésünket.
Guyanák…azt eszik vagy isszák?
Csak hogy gyorsan képbe kerüljünk, nézzük címszavakban az úticélunkat: a három Guyana a dél-amerikai kontinens északkeleti csücskében található, Brazília és Venezuela és az Atlanti-óceán által határolva. Az országok 80-90%-át őserdő borítja, a világ legritkábban lakott országai közé tartoznak!
- A korábbi francia gyarmatból lett Francia Guyana, ami egyébként az EU része, ahol „üdv itthon” felkiáltással üdvözölt a határőr, a Telekom meg egy év után egy „Üdvözlünk a Karib-térségben, ahol érvényes az EU-díjzóna, ezért úgy mobilozhatsz, mint otthon”.
- Suriname volt a holland gyarmat, ahol hollandul beszélnek és a bal oldalon vezetnek.
- A „sima” Guyana meg a briteké volt, itt angolul beszélnek, egy órával arrébb van a másik kettőtől, és itt kevésbé meglepő a baloldali vezetés, az már inkább, hogy a lakosság fele indiai (a másik fekete), és az ő kezükben is van minden.
Ennek megfelelően egyrészt a konyhájukban sok az eltérés, de a közös is, mivel nagyon vegyes a lakosság összetétele, amelynek mindhárom országban látható részét képezik mindenféle ázsiai népe (kínai, indiai, indonéz, vietnámi, maláj, stb.) a feketék mellett, de van itt karibi, indián hatás is. Sajnos a három országra csak két hetünk volt, amiből sokat elvitt a guyanai vízumra várakozás és a közlekedés, így a szokásos nagy és nagyon részletes gasztrokalandos blogbejegyzésekkel ellentétben ez most sokkal inkább egy random élményeken alapuló szubjektív kulináris beszámoló lesz, hiszen ennyi népség konyháját és jellegzetes ételét hogy végig tudjuk kóstolni, legalább két hónap kellett volna (ami még tervben is van, mert nekünk hatalmas szerelem lett a 3 Guyana). Még ezzel együtt is azt kell mondjam, hogy ez volt az egyik legizgalmasabb, ugyanakkor legbizarabb gasztrokalandunk, pedig az elmúlt 6 évben már 60 országban jártunk az azóta éppen 6 éves kisfiunkkal.
Szerintünk nincs nagyon még egy ilyen szeglete a világnak, ahol ennyiféle kultúra és konyha keveredne egymással, az eredmény pedig igencsak ínycsiklandó! Igazi felüdülés mondjuk Nicaragua és úgy általában a latin-amerikai országok babosrizses és egy idő után egysíkú konyhája után!
Na de nézzük is részletesebben a három országot, és hogy mit ettünk vagy mit/hol lehet érdemes kóstolni….a majomtól a tatuig!
Suriname
A volt holland gyarmat Suriname konyhájában mind az indián, afrikai, karibi/kreol, európai és ázsiai hatások erősen érvényesültek, ami nem túl meglepő, hiszen a lakosság 90%-a valamilyen más országból származik! 27% indiai, 21% afrikai, 15% kreol, 14% jávai, 13% keverék, 4% indián, 1,5% kínai, 0,3% fehér…20% a hinduk, 13,5% a muszlimok aránya. Az őserdőnek, az óceánnak és az éghajlatnak köszönhetően pedig alapanyagokban is igen gazdag az ország. Így Latin-Amerikában ritkábban használt alapanyagokkal is találkozhatunk mint az okra, a spárgabab, zöldbab vagy padlizsán a rizs, a főzőbanán és a manióka mellett. A pikáns ízvilághoz a Madame Jeanette paprikákat használják. Nagyon tipikus ételek az indiai roti és csirkecurry, az indonéz nasi goreng, a kreol pom, a kínai moksi meti és snesi foroe.
Az első este a Twenty4 hostelünkhöz tartozó Souposo étteremben ettünk, és a szintén tipikusnak mondható mogyorólevest, jávai saoto levest és ázsiai ropogós tésztasalátát rendeltünk.
Szintén a hostel tulajáé még egy étterem, a Zuz&Zo, ahol kip creole-t, azaz édes-savanyú csirkét a híres pommal, zöldségekkel és rizzsel kértünk, valamint witi fisit, ami ropogós sült halfilék cajun krumplival és zöldségekkel, illetve sate van zus-t, azaz csirkenyársakat mogyorószósszal és cajun krumplival.
Kedvenc helyünk a parton található Riverside kis étterem/bár, ahol rácsok mögül lehet kikérni a sört, és egy külön kis ablaknál egy krétával felírt tábláról pedig a napi menüt lehet rendelni. Hollandul nem sokat tudunk, szerencsére valamennyire beszéltek angolul, és nagyon finom házi kosztjuk volt, így a legtöbbször itt ettünk, általában fogalmunk sincs, hogy mit egyébként. De jó volt, a kilátással és a hangulattal együtt! Szerettük azt, hogy a fogások mellé mindenhol nagyon izgalmas zöldségköretek is voltak a holland-német hatásúnak tűnő párolt káposztától a párolt zöldekig.
Kifejezetten roti étteremmel is találkoztunk, ahol indiai roti 50 árnyalatával ismerkedhet meg az ember igazán jó áron.
De jártunk más indiai étteremben is, ahol tényleg a fél indiai konyhát végigkóstolhatjuk a curryktől a vajas csirkén át biryaniig.
Kedvenc italok
Suriname-ban természetesen nem maradhat ki a fővárosról Paramaribóról elnevezett Parbo (ahogy egyébként a helyiek is hívják a fővárost). A térség nem meglepő mód elég rumokban is, a helyieké a Borgoe rum, ami nekünk azért lett nagy kedvencünk, mert van egy igazán kellemes vaníliás íze-illata. Aki kedvet kapott hozzá, az itthon is meg tudja rendelni!
Francia Guyana
Itt már túlnyomó többségben lesznek az afrikai származásúak, de meghatározó a mulatt, karibi, kínai és indián lakosság is, valamint a 10% nem kínai ázsiai lakosság a régi délkelet-ázsiai francia gyarmatokról. De a francia származású fehérek is 12%-ot tesznek ki.
Na de mi történik, ha a csigafaló franciákat és a “bozótnégereket” ötvözzük? Hát megkapjuk Francia Guyana konyháját és Miguelt, akinek szaramaka boszorkánykonyháján a dzsungel gyümölcseiből készít mindig valami izgalmat…ottjártunkkor épp tapírt és majmot, de csak azután, hogy mutogatta, hogy nemrég jaguár volt, amit a bátyja lőtt.
Nagy vadászok, akik nem kedvtelésből teszik ezt, hanem azért, hogy legyen mi az asztalon. Miguelék 42-en vannak testvérek egyébként, ami a szaramakáknál nem is olyan ritka, főleg, hogy a francia állam elég bőkezűen osztogatja a pénzt minden gyerek után. A szaramakák a hat marún törzs egyike, akiket „bozótnégereknek” hívtak azért, mert nem jött be nekik valamiért a rabszolgaság, és jobbnak látták elszökni a dzsungelbe, ahol a helyi indián törzsektől eltanulták az életben maradáshoz szükséges képességeket, amelyeket a mai napig őriznek egy szabad nép nagyfokú büszkeségével együtt. Így lehet, hogy amikor Francia Guyanában egy robogós jött szembe a hóna alá csapott lajhárral, akkor a legnagyobb természetességgel mondta Miguel, hogy vacsorára viszik, azaz itt tényleg mindent megesznek, ami él és mozog a dzsungelben.
Így lehet, hogy miután Miguel segített az amúgy elég megfizethetetlen Francia Guyanában a kouroui gettójában nemcsak egy egész megfizethető szállást találni, de neki köszönhetjük életünk legbizarabb fogásait is: a tapírt és…a majmot! Úgy, hogy az EU-ban vagyunk! Hát nem hihetetlen?
A tapír egyébként nagyon zsíros volt:
a majom meglepően finom, de a mentális gátak és az ebolától meg egyéb betegségektől való félelem miatt csak 1-2 falatot ettünk belőle, és hiába kérte Poldi, mondtuk, hogy ez most ennyi volt:
Így már meg sem lepődtünk rajta, amikor a világvéginek tűnő határmenti faluban egy random étteremben az étlapon az általunk amúgy nagyon nem kedvelt gyerekmenü mellett (és helyett) megtaláltuk a „Gibiers” azaz „vadhúsok” szekciót, amik közül a kép alapján mi csak a tatut és az agutit ismertük fel. Szerencsénkre éppen a tatu volt az étlapon (ami mellé még halgolyókat is rendeltünk), így elmondhattuk a francia megyéből való kilépés előtt, hogy az EU-ban ehettünk életünkben először tatut, majmot és tapírt is…és a jaguár sem sokon múlt!
A kouroui étteremben magyar barátunkkal, Zsolttal rendelt vaddisznó pedig már igazán hétköznapi fogásnak tűnt mindezek után!
Oh, és ha már Zsolt – Cayenne környékén, távol mindentől, a dzsungel szélén egy csak hajóval megközelíthető helyen van egy étterme, ahova csak előzetes foglalással lehet érkezni. Ha erre járnátok, mindenképpen keressétek fel őket az Auberge du Mahuryban!
Cayenne paprika
Ha már Francia Guyana, akkor ugye mindenki tudja, hogy mi a „fővárosa”, vagyis pontosabban megyeszékhelye? Igen, Cayenne! Igen, az a Cayenne! Innen származik a híres cayenne paprika. Érkezünkkor épp vasárnap volt, ráadásul karneválzáró vasárnap, így minden zárva volt, kivéve egy kínai boltot, ahol erre a paprikára volt írva, hogy cayenne, szóval most mondjuk azt, hogy (v)ettünk cayenne-t Cayenne-ben!
Francia alapanyagok
Nemcsak az árak vagy az időszűke és rohanás miatt nem ettünk sokat étteremben, hanem mert egy év Latin-Amerika után majdnem elsírtuk magunkat örömünkben, amikor végre igazi francia baguette-et, sajtot és sonkát ehettünk, konkrétan ölelgettük a hűtőt. Francia borok és pezsgők! Úristen! Boldogság! Hihetetlen ízorgia volt, az egyik legjobb vacsoraélményünk, amikor ülünk a lepukkant (amúgy jó eséllyel kéjlakként üzemeltetett) szaramaka gettóbéli lakásban és kéjesen falatozzuk a baguette-et vajjal, sajttal, sonkával…leírhatatlan volt!
Meg is ünnepelhettük végre ezt igazi pezsgővel, vagyis champagne-nyal!
Itteni klasszik ital még a T’punch (hasonlóan a többi francia nyelvű karibi országhoz/szigethez), illetve amin meglepődtünk, hogy (Jamaicához hasonlóan) itt is nagyon megy az overproof (azaz 50-60+ %-os) rum. Főleg azért, mert amikor rendeltünk két Caipirinhát (mi mást, ha már a kouroui Copacabanán vagyunk), akkor nem erre a maró körömlakklemosóra vágytunk, de mindegy, azért lecsúszott. Ha jól rémlik, a Belle Cabresse volt az, mert kértem, hogy mutassák meg az üveget, hogy milyen idegmérget is tettek a közel ihatatlan koktélunkba…
Készül itt amúgy csoki is, érdemes kipróbálni:
Guyana
A brit Guyanáról tudni kell, hogy a lakosság 40%-a indiai, 30%-a pedig fekete, akik között a másik két országtól eltérően itt nagyobb az ellentét, miután az indiaiak kezében van minden (például az El Dorado rum, amiből nem is isznak/ihatnak a feketék nagyon El Mirador Endre beszámolója alapján). Guyana volt az őserő a három ország közül, valahogy sokkal nyersebb volt, de mégis talán itt futottunk bele a legtöbb nemvárt kedvességbe (például mikor a boltban nem működött a kártyánk, helyi pénzünk már elfogyott, akkor a mögöttünk álló tagbaszakadt 2 méteres fekete fickó simán kifizette a bevásárlásunkat, és nem fogadta el, hogy elmenjünk ATM-hez és visszahozzuk a pénzt).
Guyana konyhája szintén tükrözi a változatos etnikai összetételét. Itt is találkozhatunk a népszerű currykkel, rotival, dhallal és a karibi babos („borsós”) rizs helyi változatával (cook-up rice). A guyanai pepperpotot emlegetik még a legnépszerűbb ételek között, amit általában különleges alkalmakkor és ünnepeken szolgálnak fel, talán ezért sem jött nagyon szembe velünk. Népszerűek még a guyanai stílusú kínai ételek is mint a lo mein, chow mein, ezekben nem szenvedtünk viszont hiányt. Az izgalmas alapanyagokban itt sincs hiány, bátran használják a manióka mellett az édesburgonyát, okrát többek között.
Az első nap későn futottunk be az amúgy nem túl bizalomgerjesztő, szemétben úszó Georgetownba, így azt ettük, ami a hotelünkhöz a lehető legközelebb volt és nyitva volt - kínait:
Másnap ebédre is valahogy egy kínaiba sikerült betévedni:
Egy jó indiait a Kitti negyedben ettünk, amit a mecsetből kijövő imám ajánlott.
Kedvencünk lett a határmenti faluban a játszótér mellett, a mecset aljában sütögető fekete fickó és felesége által készített currys csirkekolbász, amiből kétszer is vettünk. Amúgy nem értjük, itthon miért nem lehet a játszók köré kitelepülni és árulgatni a csomagtartóból házi ételeket meg ott sütögetni és eladni, mi nagyon élveztük.
Megtaláltuk a marketing kreatív mestereit is Guyanában:
A kompra várva pedig a fűszeres csicseriborsót fogyasztottuk örömmel, ezt egyébként többször láttuk zacskóban is, hogy ezt eszegették (például a shared taxiban, mikor beült mellénk valaki).
Banks sör
Ha sör Guyanában, akkor Banks, a karibi láger! Abszolút iható. Egyébként Barbadosnak is a Banks a nemzeti söre.
El Dorado rum
Egy évet töltöttünk Latin-Amerikában, így elég nagy szégyen lenne, ha ez idő alatt ne kerültünk volna valamennyire képbe velük és ne kedveltük meg volna őket. Persze szakértőnek így sem neveznénk magunkat, így ismét Endrére hivatkozva merem írni, hogy „az asztali rumok közül talán a legjobb, bőven felülmúlja a Diplomaticót vagy az Abuelót, a karibiakról már nem is beszélve.”
Oh, és ha valami magyarra vágynánk, akkor még itt sem kell lemondanunk a Hell energiaitalról. Sajnos a tejeskávéjuk itt még nem elérhető!:)
Összegzés
A Guyanák tökéletes úti cél azoknak, aki igazi csemegére vágynak a tömegturizmuson túl. Kevés olyan szeglete van a világnak, ahol ennyiféle náció élne együtt és ahol ennyiféle kultúra lett volna hatással egy ország konyhájára, amely ráadásul a mai napig szoros kapcsolatban áll és él a természettel. Habár Latin-Amerikában vagyunk, de franciául, angolul vagy éppen hollandul rendelhetjük a jávai, indonéz, indiai, kínai vagy mondjuk kreol fogásokat. Egy nem megszokott úti cél igazán szokatlan és nemvárt élményekkel – mi még tuti, hogy egyszer visszatérünk ide!
Tetszett a bejegyzés? Érdekel, hogyan lehet élmény a gyerekekkel is az utazás és az új kultúrák és konyhák felfedezése? Hogy hogyan lehet, hogy a fiunk 6 éves korára már 60 országban jártunk, vagy hogyan lehet bátor gasztrofelfedezőket nevelni? Akkor gyere az Instagram-oldalamra vagy nézz be a Világjáró Család oldalunkra!
