sablonmentes

A kis egyenlítői ország konyhája kevésbé ismert, mint a szomszédos Perué, pedig igen hasonló adottságokkal és múlttal is rendelkezik, úgyhogy remélhetjük, hogy nagy csalódásban azért csak nem lesz részünk. Így mi is lelkesen vágtunk neki az egy éves latin-amerikai kalandunkat lezáró hazautunk első részének, Ecuadornak, hogy a lehető legtöbb helyi ételt és italt ki tudjuk próbálni az 5 éves fiunkkal együtt. Ha ismersz bármilyen ecuadori ételt akkor azért, ha nem, akkor pedig azért tarts velünk az újabb gasztrotúránkon, izgalmas lesz!

Ecuador konyhája Peruhoz hasonlóan földrajzának, éghajlatának és kulturális örökségének köszönhetően rendkívül változatos. Az ország három fő régióra oszlik: a tengerparti területek, az Andok és az Amazonas esőerdő. Minden régiónak megvannak a maga jellegzetes alapanyagai és ételei, amelyeket az ott élő emberek hagyományai és az elérhető természeti erőforrások alakítottak. A tengerparton nyilván bőséges a hal és a tenger gyümölcsei, míg az Andokban a burgonya, kukorica, quinoa és egyéb magashegyi termények dominálnak (na meg a sertés, a cuy, a láma és az alpaka). Az Amazonas régióban egzotikus gyümölcsök, manióka és vadon élő állatok adják az alapanyagot (egzotikumot tekintve pedig itt találkozhatunk még a hernyóval is). A kulturális hatások is izgalmasak, hiszen nyomot hagytak a konyhában is az őslakos andoki kultúrák (mint az inkák), a spanyol hódítók és az afrikai rabszolgák vagy később az ázsiai, főleg kínai (és meglepő módon a libanoni) bevándorlók is. A különböző népcsoportok gasztronómiai hagyományai összeolvadtak, és egyedi ételeket hoztak létre. Például az afrikai hatások a tengerparti ételekben, míg a spanyol befolyás a húsételekben és fűszerezésben érzékelhető.

Mindezek a tényezők együttesen teszik Ecuador konyháját rendkívül változatossá, ahol minden régiónak sajátos ételei és ízei vannak, tükrözve az ország gazdag természeti és kulturális örökségét.

Így lelkesen vágtunk neki a latin-amerikai viszonylatban „kicsinek” mondható egyenlítői országnak. Sajnos csak egy hetünk volt, hogy Quitoból Guayaquilbe érjünk (ráadásul akkor, amikor épp nagy összecsapások voltak a kormány és a drogbandák között), szóval az amazonasi régió most nekünk ki is maradt (nagy bánatunkra a chontacuróval, azaz a hernyóval együtt), de egyrészt legalább lesz miért visszajönnünk, másrészt pedig így is szinte minden „kötelezőt”, azaz jellegzetes ecuadori ételt és italt sikerült megkóstolnunk. Nézzük is, hogy mit érdemes errefelé kipróbálni:

1. Cuy, azaz tengeri malac

Hát, igen, az európai szemmel az egyik legkevésbé befogadható tétel a listán, tudjuk. Cuki háziállat itt, több száz vagyis inkább ezer éves múltra visszatekintő fogás ott. Peruban kifejezetten jó élményünk volt vele, itt viszont az ország legrégebbi, lassan 500 éves templomának, a La Balbanerának a szomszédságában az utcán több helyen is árult példányával meggyűlt a bajunk. Már a látvány is egyrészt (tragi)komikus volt – na nemcsak a vastag rudakra felszúrt állatokra gondolunk a templomra nézve, hanem sokkal inkább a hely nevére és logójára: La casa del cuy, azaz a Tengerimalac Háza, a képen pedig egy tengerimalac tartja tányéron a tengerimalacot. A szagok és a hely sem volt túl csábító, de valamiért mégis kirendeltünk egy adaggal, amiből próbáltunk 1-1 falatot enni, de ez az volt, amikor kicsit szinesztéziásan érzed a szagot a szádban és látod az ízét…annyira borzasztó volt, hogy utánunk jött egy páros a vezetőjükkel, és inkább odaadtuk a helyi fickónak, akinek láthatólag nem voltak ilyen fenntartásai a fogással. Egészségére!

2.Bolon de verde

Ez a  golyóformájú étel zöld főzőbanánból készül, amelyet péppé törnek, majd sajttal vagy hússal töltve kis golyókká formáznak és megsütnek. Reggelire vagy snackként is népszerű, mi is többször találkoztunk vele mind piacokon, mind kifőzdékben.

3.Ceviche

Habár őshazája hagyományosan Peru, természetesen itt is népszerű ez a tenger gyümölcseiből készült étel, különösen a partvidéken. A nyers halat vagy rákot ugye citruslében (általában lime vagy citrom) marinálják, majd hagymával, paradicsommal és korianderrel tálalják. Gyakran kísérik pattogatott kukoricával vagy banánchipsszel, illetve egy másik fontos különbség más országokhoz képest, hogy itt alapvetően sokkal "levesebb".

4.Encebollado de pescado

Egy másik tengerparti fogás, ez egy sűrű, ízletes halleves, cassavával (yuca), hagymával, paradicsommal és különböző fűszerekkel. Gyakran fogyasztják reggelire, és sokan másnapos gyógyírként is kedvelik. Mi piacon ettük, nekünk bejött!

5.Seco de chivo

A seco de chivo egy népszerű ecuadori étel, amely kecskehúsból készül. A seco alapvetően egy párolt húsétel, amelyet gyakran chicha de jora (fermentált kukoricaital), sör vagy bor hozzáadásával készítenek. A fűszerek, például a fokhagyma, hagyma, koriander és paradicsom gazdagítják az ízét. Ezt az ételt általában rizzsel, sült banánnal (maduros) és avokádóval tálalják. A Seco de Chivo különösen az Andok régióban népszerű.

6.Locro de papa

Az Andok régió egyik legismertebb étele, ez egy krémes burgonyaleves, amely sajtot, avokádót és néha kukoricát is tartalmaz. Gazdag és laktató, különösen népszerű a hidegebb, magashegyi területeken.

7. Llapingachos

Ezek burgonyából készült lapos pogácsák, amelyek sajttal vannak töltve. Általában sült kolbásszal (chorizo), tükörtojással és avokádóval tálalják. Ez a fogás az ország középső és déli részén különösen népszerű.

8.Hornado

Ez a lassan sült sertéshús, amelyet gyakran egész malacból készítenek, az Andokban népszerű. Általában kukoricával, burgonyával és egy különleges hagymás-paradicsomos szósszal, az úgynevezett agrióval tálalják.

9.Humitas és chiviles

A humita egy hagyományos étel, amely az Andok térségében széles körben elterjedt, mi is ezzel indítottuk az ecuadori utunkat, miután felébredtünk a quitói reptérhez közeli szállásunkon, és később is többször jött szembe. Készítéséhez friss kukoricát használnak, amelyet darálnak és hagymával, fokhagymával, tojással, disznózsírral és fűszerekkel kevernek össze. Az így kapott tésztát kukoricalevélbe csomagolják, majd párolják. A humita lehet sós vagy édes, attól függően, hogy milyen fűszereket adnak hozzá. Az étel hasonlít a mexikói tamales-hez, de általában lágyabb és krémesebb állagú.

A chivile kukoricalisztből, sajtból, disznózsírból készül és valamilyen növényi levélben főzik ki, és a cañari nép tipikus étele, mi is Ingapirca inka romjainak környékén találkoztunk vele.

10.Sült főzőbanán sajttal

Semmi különös, csak a félbevágva megsütött és kilapított főzőbanán sajttal – az egyszerű, de mégis nagyszerű ételek iskolapéldája, főleg a bañosi utcákon üldögélő néniktől vásárolva.

11.Kukorica

Nemcsak a nicaraguaiak lehetnének a kukorica gyermekei, az egész latin-amerikai térdég meghatározó alapanyaga. Nincs ez másként Ecuadorban sem, itt is sok helyen sütik-főzik az utcán a kukoricát, de street foodként kis hagymával és paradicsommal összekeverve is nassolhatjuk.

12.Quimbolito

A quimbolito egy desszert, amely szintén kukoricalisztből készül, de édes változatban (azaz mondjuk, hogy a humita édestestvére). Ez egyfajta „sütemény”, amelyhez kukoricalisztet, vajat, tojást, sajtot és néha mazsolát vagy más aszalt gyümölcsöt adnak. A tésztát levélbe csomagolják, majd gőzölik, ami egy könnyű, puha édességet eredményez.

13. Cotopaxi hamburger

Ezért a tételért kénytelen vagyok elnézést kérni, de muszáj megemlítenem. Banosban van egy Cherusker nevű német söröző (igen, tudom, német…), ahova azért tértünk be, mert mindenki ezt a helyet ajánlotta, akárkivel beszéltünk az utcákon. Tényleg szuper helyi csapolt sör volt, de az igazán emlékezetes az a Cotopaxi vulkánról elnevezett hamburgerszörny volt. De most tényleg, ehhez mit lehetne még hozzátenni…:

14.Gyümölcsök

Persze-persze, ebből a térségből semelyik országnál nem maradhatnak ki a gyümölcsök, de itt mi nem is egzotikus gyümölcsöktől estünk már hanyatt egy évet a térségben töltve, de Peruhoz hasonlóan minket az nyűgözött le, hogy itt végre ismét van áfonya és…meggy meg cseresznye! Végtelen boldogság volt! Persze azt mondani sem kell, hogy Ecuadorban is megtalálható mindenféle egzotikus gyümölcs, és az éghajlatnak és domborzatnak köszönhetően végre pár kevésbé egzotikus is!

15.Csoki

Ecuador a világ egyik legjobb minőségű kakaóbabjának termőhelye, különösen a híres Cacao Arriba fajta. Az ecuadori csokoládé mély, gazdag ízvilágáról ismert, gyakran gyümölcsös és virágos jegyekkel. Az országban számos csokoládégyártó működik, akik prémium minőségű termékeket állítanak elő, amelyek nemcsak helyben népszerűek, hanem világszerte keresettek, például a Republica del Cacao. Nekik hatalmas üzletük van a reptéren is. A másik legnagyobb ecuadori craft márka pedig a Paccari, velük sem nyúlunk mellé, az biztos. A csokira még visszatérünk mindjárt!

16. Kávé

Ecuador kávéja kevésbé ismert, mint a szomszédos országoké, de az ország egyre nagyobb elismerést kap a minőségi kávétermesztés terén. A hegyvidéki területeken termesztett arabica kávé különösen ízletes, gyakran édeskés, gyümölcsös aromákkal. Az ecuadori kávé különleges mikroklímákban növekszik, ami egyedi ízprofilt eredményez. Az országban mind a hagyományos, mind a modern feldolgozási módszereket alkalmazzák, és a kávé fontos szerepet játszik a helyi kultúrában.

17.Sör

A legnépszerőbb a Pilsener és a Club, mindenhol mindenki ezeket issza. Igazából nem tudom, hogyan történhetett, hogy egyikről sem készült kép ezen az úton, de helyette van más kézműves fajtából, amit a quitói bazilika tornyában lévő kocsmában ittunk kilátással - ez talán kárpótolja a kedves olvasót. 

És persze az Egyenlítőn egyenlítői sört inni sem mindennapi élmény:

18. Forralt bor

Habár Ecuador a latin-amerikai „borövből” teljesen kiesik (ez a 30-40 szélességi fok között van, lásd szuper chilei vagy argentin borok), mégis van 3 borászata (Chaupi Estancia, Viña del Guayacán, Dos Hemisferios). De nem is ez a szép az egészben, hanem amikor közel egy év után végre először (oké, Peruval együtt másodszor) érzel végre hideget és fázol egy picit, akkor elképesztő érzés meglátni az étlapon a FORRALT BORT. Olyan boldogság és melegség járt át, hogy rögtön meg is ittam két pohárral, és legalább olyan melengető volt, mint a trópusokon egy korty rum. Tényleg, ha valami, akkor nekem ez volt az ecuadori gasztropillanatok csimborasszója.

De úgy egyébként is jól esett egy év után meginni végre egy-egy pohár jó bort:

19. Csokibor és csokipezsgő

Na jó, lehet még fokozni…csokiról, borról már volt szó, de azért a pillanat, amikor egy bazilika egyik tornyában kialakított kocsmában (!) találsz csokibort és csokipezsgőt, amivel még a csokiszakértő Nagy Lillát is meg tudod lepni, akkor tudod, hogy jó helyen vagy. Az ecuadori Afrodisiak mindenféle csokis likőrt gyárt a csokirumtól a csokiszkiig. A bor és a pezsgő eszméletlen volt, tényleg érezni rajta a kakaót, de nem tolakodóan.

Ami kimaradt

Ha már ital, akkor itt valahogy nem jött szembe a colada morada és a canelazo sem. Ugyanígy a fanesca leves, de ezt általában húsvét körül eszik, szóval ez talán annyira nem meglepő, illetve mi nagyon rá voltunk gyógyulva a hernyóra, de ehhez beljebb kellett volna menni Amazóniába. A chontacuro egy egzotikus ecuadori étel, amely az Amazonas vidékén található. Ezek a nagy, fehér lárvák (más néven szágólárvák) a chontapálma fájában találhatók, és az őslakosok egyik tradicionális étele. Általában nyárson megsütik vagy grillezik őket. A chontacuro magas fehérjetartalmú, és enyhén diós íze van. Ez az étel az Amazonas vidék gasztronómiájának különlegessége, és a helyiek számára fontos tápanyagforrás.

Egyébként Banosban barátunk tudott volna szerezni, de vele sajnos kicsit összevesztünk, miután felfelé a Chimborassóra lefulladt az autója, visszamentünk, amíg vártuk a másik autót addig ettük a már említett überbüdös tengerimalacot, majd mire visszaértünk, kiderült, hogy már bezárt a park. Nem lett volna gondunk azzal, ha lehal az autó, de így igazából az egész napunk kuka lett a nagy semmire, szóval nem voltunk vidámak, mivel nem volt több időnk másnap újracsinálni az egészet. Így sajnos elúszott a chontacuro is, de nem baj, kevésbé vaskos és zsíros rokonával megismerkedhettünk már itthon a Gourmet Fesztiválon Wang mesternél és most nyáron a kínai éjszakai piacon is!

Összegzés

 Ecuador konyhája kevésbé ismert, mint a déli szomszéd Perué, pedig nincs miért szégyenkeznie – mi nagyon jókat ettünk és ittunk itt is. Igaz, a „gasztrokalandok csimborasszója” azért költői túlzás a figyelemfelkeltésért, de tényleg egy abszolút szerethető, izgalmas, színes, tápláló és változatos konyháról van szó. Szóval szubjektíven összefoglalva mi kifejezettünk szerettük Ecuador ételeit, nagy favoritunk volt a locro de papa, azaz a krumplileves, a sok zöldség, gyümölcs, kukorica és a krumplilepény, a furanevű llapingachos.