sablonmentes

Az elhízástól féltjük legkevésbé gyermekeinket, miközben nyakunkon a súlyos testi-lelki következményekkel fenyegető gyermekkori elhízásjárvány. Mit tehetnénk, hogy a következő generáció egészségesebb legyen? 8 pontban gyűjtöttem össze a tudomány és a pszichológia segítségével, hogy mi az, ami segíthet megelőzni és visszafordítani ezt a problémát.

Sajnos az már szinte mindenki által ismert tény, hogy Magyarország az EU legelhízottabb országa, és az OECD-államok között is csak eggyel sikerült lecsúsznunk a nem túl megtisztelő dobogóról. Hazánk lakosságának egészségtudatossága, az egészséges életmódhoz és a mozgáshoz való hozzáállása bizony sok tekintetben gyerekcipőben jár – és ennek éppen a gyerekeink isszák meg a levét. A felnőtt lakosság kétharmada, addig az 5-12 éves korosztály több mint 20%-a elhízott. Amíg régen (nem is olyan régen, 15-20 éve) egy gyerek volt esetleg túlsúlyos az osztályban, addig mára a normális testalkatú fiatalokból lehet egyre kevesebbet látni.

Ez azért igen aggályos, mert ezeknek a gyereknek a 80%-a felnőtt korában is túlsúlyos lesz. Sokkal-sokkal rosszabb esélyük van a normális testsúly elérése, mint azoknak, akik kamaszként vagy fiatal felnőttként híznak meg Lukács Liza táplálkozáspszichológus szerint. Arról nem is beszélve, hogy milyen súlyos egészségügyi következményeket vonhat maga után a gyermekkori elhízás: nagyobb eséllyel alakul ki közöttük magas vérnyomás, 2-es típusú cukorbetegség, asztma, depresszió, alacsony önértékelés-és önbecsülés. Azaz testileg és lelkileg komoly veszélyeknek tesszük ki a következő generációt…

…de mégsem féltjük a gyerekeinket

Egy tavalyi kutatásban a megkérdezett magyar anyák az elhízástól féltik legkevésbé a gyerekeiket, a válaszadók kevesebb mint fele tart attól, hogy a fia vagy lánya túlsúlyos lesz – mindezt úgy (még egyszer hangsúlyoznám, mert nem lehet elégszer), hogy az EU legelhízottabb országa vagyunk. A tudatosságbeli problémákhoz külön adalék, hogy a felmérésben részt vevő anyák 96 százaléka azt is gondolja, hogy tud tenni az elhízás ellen – ez a szám megfázás esetében 87 százalék. Mennyire mástól féltjük a gyerekeinket, mint ami valóban aggályos. Olyan dolgoktól tartunk a leginkább, amelyek nagy eséllyel gyógyíthatók (csonttörés, mandulagyulladás, influenza, bárányhimlő stb.), a hosszú távú következményektől pedig kevésbé félünk.

Na de mit tehetünk valójában?

Mert az szuper lenne, ha tényleg a szülők 96%-a nemcsak úgy gondolná, hogy meg tudja akadályozni, hanem meg is tenne mindent, hogy a gyerekeik valóban egészségesen éljenek. Tényleg a prevenció a legfontosabb, hiszen aki gyerekként kövér felnőttként is az lesz elég nagy valószínűséggel. A korai  táplálásnak komoly jelentősége van a későbbi evési magatartás kialakulásában (Pászthy), sőt: az első 1000 nap táplálása sok mindent meghatároz már a foganantatás pillanatától kezdve a gyermekek későbbi egészségére nézve.

A jó hír, hogy rengeteg dolgot tehetünk azért, hogy nemcsak megállítsuk, de vissza is fordítsuk a lassan járványméreteket öltő gyermekkori elhízást. Összegyűjtöttem, hogy miket ajánlanak a szakemberek, és amelyekre mi is tudatosan figyelünk nap mint nap.

1. Hozzáállás és tudatosság

Igen, minden egyes felsorolós bejegyzésem ezzel kezdődik, legyen szó kisbabás utazásról (Mexikó, USA), életmódváltásról, fitt anyukaságról, és nincs ez másképp ebben az esetben sem. Itt leginkább a fenti kutatás eredményeire szeretnék visszautalni – amíg nem vesszük komolyan a gyerekkori elhízás következményeit, amíg úgy állunk hozzá, hogy mi is felnőttünk valahogy zsíroskenyéren meg csipszen, vagy hogy azért kap kakaóscsigát a gyerek, mert azt szereti, addig nehéz lesz változtatni. Ugyanígy érdemes az olyan régi, de káros berögződéseket és sablonokat azonosítani, mint például hogy

• magyar ember evés közben nem beszél, hiszen az étkezések jó hangulatához az élménymegosztás, a beszélgetés is hozzátartozik
• addig nem állunk fel az asztaltól, amíg mindent meg nem eszünk
• csak az kap édességet, aki mindent megeszik
• ha jól viselkedsz, kapsz csokit
• a kövér gyerek cuki

Tudatosítsuk, hogy a gyerekkori elhízás nem cuki, hanem egy komoly egészségügyi probléma, ahogy az elhízás maga is betegség a WHO szerint.

2. Terhesség és szoptatás alatti táplálkozás

Az anya várandósság alatti életmódja sokkal nagyobb mértékben befolyásolja a születendő gyermek egészségét (az epigenetikai programozás révén), mint azt sokan gondolják. Éppen ezért fontos, hogy a közhiedelemmel ellentétben ne együnk kettő helyett, hogy ne fogjuk a gyerekre a kívánósságot és hogy olyan dolgokat eszünk meg, amely egyikünk egészségét sem szolgálja. Én ugyanúgy folytattam az egészséges életmódot, ugyanúgy eljártam hetente 5-6x (egyre csökkenő intenzitással, szigorú pulzuskontrollal) edzeni, ugyanúgy figyeltem a változatos és kiegyensúlyozott étkezésre, mint korábban, majd a szoptatás alatt is. A várandósság során a vérképem végig tökéletes volt (a cukorterheléssel együtt), a fiunk átlagos méretekkel született a várt időpontban, a rendszeres mozgás és egészséges táplálkozás pedig nemhogy negatívan, hanem szerintem sokkal inkább pozitívan befolyásolta a tejtermelést is (az első hat hónapban kizárólag anyatejet kapott a fiunk), amely alatt a gyarapodása is végig normálisan zajlott (zajlik most már a falatkás hozzátáplálás során is).

Egy kutatás szerint például a fruktóz megjelenhet az anyatejben, amely összefüggésbe hozható a gyermek megnövekedett testsúlyával (nagyon sok feldolgozott élelmiszer és üdítő tartalmaz fruktózt, olyanok is, amelyekre nem is gondolnánk). Ha a kisbabákat és a kisgyermekeket a szükségesnél nagyobb cukorterhelésnek tesszük ki (ahogy láthatjuk, akár az anyatejen keresztül is!) a fejlődésük és növekedésük során, akkor az nemcsak a kognitív fejlődés és tanulás területén okozhat problémákat, hanem életre szló egészségügyi kockázatokat is jelent például az elhízásra, diabéteszre és zsírmájra Michael Goran, a Gyermekkori Elhízás Kutatóközpont vezetője szerint.

Másrészt pedig a várandósság és szoptatás alatti étrend bizonyítottan befolyásolja a gyermek későbbi ízlésvilágát (hiszen az ízlelőbimbók 12-15 hetes korunkban elkezdenek fejlődni). Ha magas zsír-és cukortartalmú ételeket fogyasztunk, akkor gyermekünk is nagyobb valószínűséggel ezeket az ételeket fogja preferálni. Egy másik kutatásban várandós nőket három csoportra osztottak, és négy deci répalevet ésvagy vizet ittak hetente háromszor az utolsó trimeszterben és a szoptatás első két hónapjában. Majd később a hozzátáplálás során megnézték a kisbabák reakcióit arra, amikor vízben, majd répalében áztatott gabonapelyhet kaptak. Azok a gyerekek, akik akár a magzatvízben, akár a tejben megtapasztalták a répa ízét, máshogy reagáltak, mint azok, akiknek az édesanyja a vízivós csoportban volt: kevesebb negatív arckifejezést mutattak a répás gabonapehelyre.

4. Hozzátáplálás  

Ideális esetben a kisbabák hat hónapos korukig csak anyatejet kapnak, azonban féléves kortól ajánlott a hozzátáplálás megkezdése. Nagyon nem mindegy, hogy az első, étkezéshez kötődő élmények hogyan zajlanak, hiszen ezek befolyásolhatják a következő hónapokat, így pedig a következő évek táplálkozáshoz való viszonyát. Mi ezért választottuk a BLW-módszerét, amely bizalmat, önállóságot és szabadságot szavaz a babának, amelyben nincs etetés, tukmálás, méricskélés, pürézés, hanem a kicsi saját maga egyedül eszi azt, amit a család, amit ő maga megfog, kiválaszt, és annyit, amennyit szeretne. Őszinte meggyőződésem (és a visszajelzések alapján a tapasztalatom is), hogy a BLW sok esetben egy jó megoldás lehet arra, hogy az étkezések ne váljanak csatatérré vagy központi témává a családban, hiszen a baba nincs kényszerítve semmire, viszont egyedül fedezheti fel az ízeket, formákat, textúrákat és sajátíthatja el az (egészséges) étkezés alapjait. (A BLW-ről, azaz a falatkás vagy igény szerinti hozzátáplálásról ITT írtam bővebben.)

De akár a hagyományos, akár az igény szerinti utat választjuk, vannak olyan dolgok, amelyeket a későbbi egészség érdekében fontos szem előtt tartani egy evés kor alatt: ne kapjon hozzáadott cukrot, sót, mesterséges adalékanyagot, édesítőt tartalmazó ételeket a gyermekünk, lehetőleg vízen kívül ne kapjon mást inni (gyümölcslevet sem!), és törekedjünk arra, hogy a lehető legtöbb esetben általunk készített étel kerüljön elé és elénk az asztalra friss, változatos és minőségi alapnyagokból. Igen, ez a nehezebb és macerásabb út, de a gyermekünk hosszú távú egészsége érdekében úgy gondolom, hogy ha valami, ez biztos, hogy megéri (ne feledkezzünk meg az első 1000 nap táplálásának fontosságáról).

5. Példamutatás, vagyis hiteles együttélés

A leggyorsabb és legmélyebb tanulás az utánzás – és a gyerekek is így sajátítanak el mindent. Azaz hiába mondjuk azt, hogy de jó lenne, ha a gyerek megenné a brokkolit és eljárna valamit mozogni a TV helyett, ha tőlünk nem ezt látja, akkor elég minimális az esély rá, hogy szavakkal bármi hatásunk lesz rá. Erre mondja Vekerdy Tamás azt, hogy igazából gyereknevelés nincs is (“Edd meg azt a brokkolit, mert egészséges!”) , csak hiteles együttélés a gyerekkel (tehát én egészségesen eszem, így a gyermeknek is az lesz természetes). Nem elég úgy csinálni, mintha – ez vonatkozik arra is, hogy ne csináljunk úgy, mintha nem ennénk csokit, aztán dugiban még a gyerek készleteit is megesszük, és a gyerek pedig nem fogja érteni, hogy miért kövérek a szülei, miközben “soha nem esznek semmit”.

A példamutatás vonatkozik arra, hogy

• Mit eszünk: egészséges fogások, tudatos készülés előre, otthon főzés természetes alapanyagokból
• Mikor eszünk: legyen meg az étkezéseknek az ideje, ne rohanva kapkodjunk be valamit
• Hogyan eszünk: legyen meg az evésélmény az asztalnál, együtt, családdal, ne a hűtő/TV előtt, telefont nyomkodva együnk, mert ha nincs evésélmény, akkor hajlamosabbak vagyunk a túlevésre többek között
• Miért eszünk: mert éhesek vagyunk, és nem azért, mert valamilyen érzelmet akarunk elenni (azaz valamilyen pszichológiai éhséget akarunk csillapítani, mint kapcsolat-vagy ingeréhség például) vagy azért, mert unatkozunk, mert így illene vendégéségben vagy azért, mert bár már teli vagyunk, de a szemünk még mindig kívánja, és nem akarunk senkit megbántani azzal, hogy nem szedünk ötödjére is. Hallgassunk a testünkre, és tanítsuk erre a gyerekeket is.

Nem könnyű, tudom, néha én is szívesebben haladnék a dolgommal (írással, munkával, házimunkával, válaszolnék üzenetekre), amíg a fiunk eszik, mert legalább addig is elvan az étellel. De NEM – nagyon határozottan tudatosítom magamban, hogy nem szeretnék egyrészt ilyen példát mutatni, másrészt azt sem, hogy ott egyen magában. Nehéz, de őszintén hiszem és tudom, hogy ha bármi, akkor ez is megéri (az előző pont mellett).

6. A gyerekek bevonása

A példamutatás következő lépcsője az, amikor nemcsak mutatjuk neki, de bevonjuk a gyereket is pár éves kortól (sőt, a BLW erre ad lehetőséget már a kezdetektől). Ha az étel elkészítésének és elfogyasztásának is aktív részese, akkor sokkal valószínűbb, hogy ő is jóízűen elfogyasztja az ételt. Fontos, hogy ő is hozzányúljon, hogy magának szedjen, maga vágja fel, kapjon kis gyerekkést, ne csak elé kerüljön az étel/etessük – mondta Lukács Liza egy előadásán. Hozzátette, hogy sajnos ezt nagyon kevesen csinálják, hiszen macerásabb, és sokkal hamarabb végzünk, ha én – a felnőtt – csinálok helyette mindent, de sajnos ez hosszútávon visszájára fordulhat.

Tudom, korunk rákfenéje a krónikus időhiány(ra panaszkodni), ami miatt „az anyák egy része alig főz, inkább előre csomagolt, elkészített ételeket vásárol, porokból készít ennivalót, vagy gyorséttermi ételekkel eteti a családot” – ami egy nagyon szomorú gyakorlat Pászthy Bea cikke szerint, hiszen az elfogyasztott étel minősége nagyban befolyásolja az életünket, főként a felnövekvő gyerekek egészségét. A növekedésben lévő gyermek minden sejtje képződéséhez a táplálékból származó anyagokat használja fel, ezért nem lenne szabad sajnálni az időt és energiát attól, hogy a lehető legjobb ételeket készítsük el - akár együtt is. 

7. Közös étkezések, nagy beszélgetések

Az evés és az étel megosztása közös öröm, és túlmutat az éhség csillapításán. Együtt enni ősi, archaikus örökség (Porkoláb-Minarik), és a családban is fontos szerepe van….vagyis lenne, hiszen ma már egyre kevesebbszer van erre lehetőség/igény. Ahogy Pászthy Bea is szomorúan tapasztalja praxisában, hogy a családok jelentős része hetente kevesebb mint három alkalommal ül le közösen étkezni. Pedig ezek az alkalmak nagyban segítik nemcsak az egészséges evési magatartás kialakulását a gyermekeknél, másrészt az étkezési etikett, szociális készségek és a szókincs is sokkal jobban fejlődik, ha együtt vacsorázik a család. Azokban a családokban, ahol együtt esznek a gyerekek a szülőkkel, jóval több gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak el, változatosabban esznek és többféle ételt próbálnak ki. Kutatások szerint az együtt étkező családoknál a gyerekkori elhízás kevesebb, ahogy a nassolás aránya is alacsonyabb. Ezzel szemben a kapkodva evés, útközbeni nassolás, gyorséttermi étkezés nem túl meglepő módon növeli a gyerekkori elhízás kockázatát.

8. Érzelmek és ételek

Sajnos szintén gyakori probléma, ami a gyerekkori elhízásnak megágyazhat, az evés érzelmekhez való kötése. Ahogy Lukács Liza is mondja, nagyon jó lenne, ha elfelejtenénk az olyan mondatokat, minthogy

• Aki megeszi a főzeléket, az kap csokit
• Aki nem eszi meg, nem mehet játszani
• Hagyjátok abba, különben nincs édesség
• Ha jól viselkedsz, ehetsz Nutellát
• Nagyon ügyes vagy, hogy ilyen sokat eszel

Az ételt használni büntetésként, jutalmazásként, konfliktusfeloldásra, düh elnyomására vagy arra, hogy a gyerek végre fogja be a száját sajnos egy nagyon elterjedt, de borzasztó káros gyakorlat, és Lukács Liza javaslata szerint is gyorsan le kellene szokni róla otthon és az intézményekben is, hiszen a gyerek gyorsan össze fogja kötni az evést érzelmi állapotokkal. A másik problémás terület, amikor feladat az evés ("edd meg mindet"). Az étkezés egy nagyon hatékony eszköz arra, hogy bizonyos viselkedéseket leállítson/elindítson, és éppen ezért tűnik rövid távon hasznosnak – ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy hosszú távon ne lenne rettentő káros, például elhízás tekintetében.

Ugyanez igaz az édességek ajándékozására – a szeretet máshogy is ki lehet fejezni, de ezt már szinte csak zárójelesen és halkan merem megjegyezni, hiszen tudom, hogy ez milyen szinten van jelen mindenhol. A gyerekeknek nem úgy születnek, hogy tudják, hogy nekik csoki és édesség jár szülinapra, névnapra, ballagásra, gyereknapra, mikulásra, karácsonyra, húsvétra vagy csak úgy – ezeket mi mutatjuk nekik. Én alapból nem vagyok híve a tárgyi ajándékozásnak (inkább élményekre és utazásra költjük az ajándékokra szánt pénzt), a csokiénak pedig főleg nem (és egyáltalán nem is tartunk itthon ilyen dolgokat) – tudom, ezzel most nem leszek népszerű, de ez van. Sajnos túl sokszor találkozom azzal napi szinten, hogy milyen hatalmas gondokat okoz felnőtt korban az elhízás (mind testi, mind lelki oldalról), és ennek megágyazása már gyermekkorban kezdődik a legtöbb esetben.

Viszont hiszek abban, hogy hatalmas lehetőség van a kezünkben, és hogy ha tudatosan figyelünk először saját magunkra, a saját életvitelünkre, majd pedig a példamutatásra és a régen berögzült káros sablonok megváltoztatására, akkor bizony nemcsak megállíthatjuk, de vissza is fordíthatjuk a következő generációkat érintő elhízást és a hozzá kapcsolódó egészésgügyi problémákat. Legyen a következő generáció fittebb, egészségesebb és boldogabb!

Felhasznált irodalom:

• HVG Pszichológia Szalon: Lenyelt vágyak – függésben ételtől-italtól (Dr. Lukács Liza és Dr. Kapitány-Föveny Máté előadása)
• Lukács Liza: Nem magányügy – diéta a családban (HVG Pszichológia 2019/1)
• OECD Obesity Update 2017 (https://www.oecd.org/els/health-systems/Obesity-Update-2017.pdf)
• Molnár Csaba: Újabb magyar siker: elsők vagyunk az EU-ban elhízásban (Index-cikk)
• Pászthy Bea: Anya etet. Az első ezer nap. (HVG Pszichológia MAgazin 2019/1.)
• Porkoláb-Minarik Annamária: Jól enni és jól lenni. A családi étkezések pszichológiai előnyei. (HVG Pszichológia Magazin 2019/1.)
• Zen Vuong: From mother to baby: ‘Secondhand sugars’ can pass through breast milk (University of Southern Californa)
• Mennella JA: Prenatal and postnatal flavor learning by human infants (National Center for Biotechnology Information