A hagyományos kanalas-pürés hozzátáplálás módszere sokáig megkérdőjelezhetetlen volt annak ellenére, hogy nagyon sokan találkoztak azzal, hogy gyermekük nem fogadja el, hogy etessék. Nem véletlen indult világhódító útjára a BLW módszere az elmúlt 1-2 évtizedben. Mind több szülő fedezi fel, hogy a hozzátáplálás akár egy önfeledt és szórakoztató élmény is lehet a család minden tagja számára. De mikor válasszuk ezt a módszert? Mik a buktatói? Hogyan lehet jó evő a gyerek? Interjú Dobos-Kufcsák Judit dietetikussal.
Ha hozzátáplálás, akkor szerintem kevesen vannak, akiknek elsőre nem az ugrik be, hogy kanál, püré, bébiétel, amivel anya etet, baba pedig vagy elfogad, vagy (ahogy sokan tapasztalják) nem. Annyira beleégett az elmúlt évtizedekben a köztudatba a kanalas-pürés hozzátáplálás képe, hogy sokszor el sem gondolkozunk rajta, hogy vajon miért utasítja el olyan sok baba azt, hogy etessék (főleg, ha kivárták az ajánlott hat hónapos kor utáni kezdést), és hogy esetleg lehetne másképpen is csinálni a hozzátáplálást. Amiben az étkezés, az etetés nem stressz forrása mindenkinek, amiben nem kell méricskélni vagy külön készíteni, pürésíteni a babának mindent.
Pedig az elmúlt 10-15 évben (nem sokkal a WHO új hozzátáplálási ajánlásának 2003-es megjelenése után, amelynek köszönhetően végre világszerte egyre elterjedtebb a hat hónapig tartó kizárólagos szoptatás, és a hozzátáplálás féléves kor utáni megkezdése) egy új módszer indult világhódító útjára – megnyerve a szülői szíveket, de sokszor erős ellenállást vagy értetlenkedést váltva ki a szakembereknél, rokonoknál; akik nemcsak Magyarországon, de akár az USA-ban, Új-Zélandon, Ausztráliában vagy az Egyesült-Királyságban sem tudják még sokszor, hogy mit is kellene kezdeni a BLW-vel. Pedig ma már az egyre több gyakorlati tapasztalat és ismeret mellett számos kutatási eredmény is bizonyítja, hogy a leggyakrabban említett félelmek (fulladásveszély, energia- vagy tápanyaghiány) odafigyeléssel és tudatossággal egyrészt mind elkerülhetők (annyira, hogy a legtöbb kutatás szerint a BLW-s babáknál nemhogy nem fordul elő többször fulladásveszélyes helyzet, hanem éppen fordítva – a pürével táplált babák a falatkákra való áttérés során szignifikánsan többször nyelnek félre), másrészt pedig az olyan elvárások, minthogy „mennyiséget egyen a baba”, szintén a korábban elterjedt hozzátáplálási mód által keltett mentális gát, amelyen saját magunkban kell először túllépni. Hiszen a mennyiségi evés akkoriban azért volt elvárás, mert a hozzátáplálást túl korán kezdték meg (akár 3-4 hónapos korban), és egyértelmű célja volt a szoptatás mielőbbi kiváltása, a gyermek túl korai elválasztása - ezért siettették. Azonban mára a hozzátáplálás megkezdését 6 hónapos korban ajánlott elkezdeni, a szoptatást pedig 2 éves korig folytatni.
A BLW-s bejegyzéssorozat korábbi részeit itt olvashatjátok:
És ezt - mármint a régi sablonokon, mentális gátakon történő túllépést és az újszerűnek tűnő dolgoktól való idegenkedést - a legkönnyebben úgy tehetjük meg, ha elolvassuk a témában született tudományos kutatások eredményeit (amelyeket mind sorra fog venni a hamarosan megjelenő BLW-s ebookom), vagy ha a témában jártas szakemberekkel beszélgetünk. A BLW-s bejegyzéssorozat mostani részében abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy Dobos-Kufcsák Judit dietetikus és gyakorló BLW-s édesanya nemcsak szakmai, hanem gyakorlati szempontból is megosztotta velem, veletek a gondolatait és a tudását az igény szerint hozzátáplálással kapcsolatosan.
Miért választottátok a BLW-t?
Dietetikus lévén a BLW módszerrel már a kisbabám megszületése előtt találkoztam. Már akkor tetszett ez, a hagyományostól eltérő hozzátáplálási módszer, ennek több oka is volt. Egyrészt mélyen és őszintén hiszem, hogy a babák (még) rendelkeznek azzal a képességgel, hogy tudják, mikor mennyi ételre és mire van szükségük. Másrészt azt gondolom, hogy rengeteg táplálkozással összefüggő pszichés és szomatikus betegség elkerülhető, ha a helyes étkezés alapjait már a kezdetektől megteremtjük szülőként. Ez pedig sok szempontból a bizalmon, a másik testének és testi érzeteinek, határainak, valamint döntéseinek a tiszteletben tartásán és az ezzel párhuzamos példamutatáson alapul. Ahogy az igény szerinti szoptatást is az első perctől magaménak éreztem, úgy tudtam, hogy nálunk a BLW lesz az az irány, amit követni fogunk – saját magunkra alakítva.
Mikor kezdtétek a hozzátáplálást?
A hozzátáplálást 6 hónapos korban kezdtük, habár már ennek betöltése előtt 1-2 héttel előfordult, hogy engedtem a kisfiamnak, hogy megkóstolja, amit ettem: mivel nyár volt, ez akkor barack vagy banán volt. Soha nem erőltettem vagy tukmáltam neki az ételt, de erőteljes jelzésekkel a tudtomra adta, hogy készen áll, amikor a kezemben ülve magához ragadta a gyümölcsömet. 6 hónapos korában még nem tudott magától kiülni, ezért egészen addig, amíg először fel nem ült, az ölemből evett. Nem kerítettünk nagy feneket a dolognak, amikor én ebédeltem, illetve vacsoráztunk a férjemmel, magamhoz vettem és megkóstolhatta az ételt, ha akarta. Így indultunk.
Miért gondoltátok, hogy a BLW lesz a ti utatok? Miért gondoljátok egy jó módszernek?
Szakmai szemmel és gyakorló anyukaként is azt látom, hogy a BLW-nek nagyon sok előnye van, ugyanakkor elég sok rizikót is rejt magában a módszer, amik könnyen kivédhetők, ha a család kellően tudatos és felkészült. Nyilvánvalóak a praktikus szempontok, miszerint nem kell
- külön főzni a babának,
- miniatűr adagokban készíteni az ételét,
- turmixolni,
- pürésíteni,
- rengeteget mosogatni ezeket a gépeket,
- külön időt szánni arra, hogy a babát etessük.
Kár is lenne tagadni, hogy ez már önmagában vonzóvá teszi a módszert. Azonban az igazán nagy előnye, hogy a baba a családdal együtt étkezve fedezi fel és tanulja meg az étkezés élményét, saját, eredeti valójában ismeri meg az alapanyagokat, élelmiszereket, lehetősége van eldönteni, mennyit, és a felkínált ételekből mit eszik meg, így az éhség-jóllakottság érzésének és a saját teste fölötti kontroll kialakulásának is hihetetlen nagy fejlődési lehetőséget adunk. Emellett az ételek tapintása, a textúrák, színek, illatok, ízek fölfedezése a szenzoros képességeit is nagymértékben fejleszti. Köztudott, hogy a BLW-s babák a hagyományosan, kanállal hozzátáplált babákhoz képest hamarabb tanulnak meg
- csippenteni,
- önállóan evőeszközzel enni,
- koordinálni a kezük mozgását a szájuk felé.
Minden valószínűséggel elfogadóbbak lesznek az új élelmiszerek és ízek iránt, és alapvetően pozitívabban élik meg az étkezés élményét. Természetesen ezek az előnyök nem pusztán abból fakadnak, hogy egy baba darabosan vagy pürés formában kapja az ételt. Pürézéssel is elérhetők ezek a pozitívumok, a kulcs a szülők, gondviselők hozzáállásában van az étkezést illetően!
Fontos beszélnem a rizikókról is. Sokan azt gondolják, hogy a falatkás hozzátáplálás a fulladás miatt veszélyes, de én egyáltalán nem ezt tartom problémásnak, sőt. Az igazi kihívás, hogy a család, a szülők készen álljanak mentálisan a hozzátáplálás feladatára, ami azzal kezdődik, hogy a saját étkezésüket és az evéshez fűződő viszonyukat vizsgálják és reformálják meg igen alaposan, amennyiben szükséges. A babáknak ugyanis a felnőttektől eltérő tápanyagigényük van, és egyáltalán nem jó módszer, ha valaki a BLW égisze alatt a saját, helytelen étkezési szokásait aggatja a kisbabára, olyan ételeket kínálva neki, amik nem szolgálják az egészségét (és nyilván a felnőttekét sem!). Ezért fontos kiemelni, hogy az ’egy félét főzünk’ módszer akkor működhet jól, ha az az egy féle a baba szükségleteit tartja fókuszban, azaz nem tartalmaz hozzáadott sót, cukrot és édesítőszert sem, ahogyan mézet, füstölt árukat vagy hőkezeletlen tejtermékeket-tojást, vagy bármilyen egyéb élelmiszert, ami a kicsi egészségére veszélyes lehet. Mondanom sem kell, hogy az alapot pedig a kiegyensúlyozott, változatos, egészséges táplálkozási elvek jelentik. Sajnos sok esetben látom szakemberként, hogy BLW jelszóval, hagyományos (igen sós) csirkepaprikással, bundás kenyérrel, rántott hússal és krumplival – zöldségek, gyümölcsök nélkül - etetik a babát, hiszen a család is azt eszi. Ez nagyon hibás gyakorlat, úgyhogy érdemes már a babaváráskor de legkésőbb a megszületésekor elkezdeni a szülőknek megreformálni az étkezésüket, hogy mire a baba is odaér, már az apró lépéseikből egy egészséges életmód legyen.
Milyen nehézségekkel találkoztatok a hozzátáplálás során? Milyen „hátrányai” lehetnek a BLW-nek?
A BLW kétségtelen hátránya a takarítás. A viccet félretéve, erre azért fel kell készülni, főleg, ha valaki úgy képzeli el a hozzátáplálást, ahogy sokszor én is látom: a plázában az anyuka csinosan felöltözve a babakocsiban ülő babának mosolyogva a szájába kanalazza az üveges ételt, aminek minden cseppje a baba gyomrában landol. Egy önetető babánál ez inkább így néz ki: trancsíroz, ütlegel, dobál, elejti, kiönti, leeszi mindenét is, majd minden étkezés után lehet kisikálni az etetőszéket, cserélni a ruhát vagy az előkét és irány a kád.
Milyen reakciókkal találkoztatok a környezetetekben?
Alapvetően elég kevesen, mondhatni senki nem volt, akik ismerték a BLW-t. Amikor elmondtam, mit és hogyan csinálunk, mindenki lelkes és elfogadó volt, kivéve, ami a falatkás evést illet. Az elején nagyon aggódtak (az amúgy is aggódós) nagymamák és rokonok, hogy szegény gyerek megfullad, főleg, amikor egy-két öklendezést is végignéztek. De elég határozottan kezeltük ezeket a dolgokat, nem engedtünk senkit belenyúlni ilyenkor a kisfiam szájába, bíztattuk őket, hogy várjanak, lássák meg, milyen ügyesen megoldja magának a dolgot.
Mi még a legelején letisztáztuk a bővebb családdal, hogy a tudtunk nélkül senki semmit nem adhat a kisfunknak enni, és úgy egyébként sem kell kínálgatni, mert az étkezésnek megvan a helye és az időpontja, és ajándékozási, szeretetet kifejező szándékkal nem szeretnénk, ha ételt kapna. Ezzel igazából azóta sem volt gond, hamar elfogadták a játékszabályokat.
Eleinte, amíg nagyon sok volt a maszatolás, párszor megjegyezték rokonok, családtagok, hogy szörnyen morcsolósan eszik a kisfiunk, és hogy remélik, ezzel a módszerrel nem azt tanulja meg, hogy az étellel játszani lehet. Én ilyenkor mindig elmondtam, hogy nekik ebben az életkorban még nemcsak hogy lehet, de kell is! És hogy ne aggódjanak, meg fogja tanulni az étkezőasztalnál érvényes szokásokat is. És ez így is lett, másfél éves korára remekül tud egyedül enni evőeszközzel, nem kell neki segíteni az evésben, keveset kell utána takarítani, és ennek mindenki a csodájára jár.
Miért ajánlanátok másoknak a BLW-zést?
Én elsősorban azt ajánlanám minden édesanyának és apának, hogy ne foglalkozzanak azzal, hogy minek mi a címkéje, BLW, hagyományos, pürés, falatkás, akármi is, hanem a babájuk igényeinek megfelelő táplálási formát válasszák. Bízzanak benne, ne aggódják túl a dolgot, és egyenek együtt jókat!
Van-e tapasztalatotok BLW és a hagyományos hozzátáplálás között?
Saját gyermekkel nincs tapasztalatom ilyen téren, de a családban sok gyermeket láttam már hagyományosan hozzátáplálni. A tapasztalataim továbbra is azt mondják, nem az étel állaga, hanem a család hozzáállása határozza és határozta meg ezekben az esetekben is azt, hogy milyen kapcsolata lett a gyermeknek az evéssel, mennyire válogatós, elfogadó, ’jó vagy rossz evő’.
Érdekel az igény szerinti hozzátáplálás, és hogy mi a szakemberek álláspontja a BLW-vel kapcsolatosan? Mit mond a tudomány, mit mutat a tapasztalat? Érdekel, más magyar anyukák hogyan élték meg, hogy ezt a hozzátáplálási módot választották?
Van egy jó hírem! Pár héten belül elkészül az első olyan magyar nyelvű összefoglaló ebook, amely a legutolsó, evidence based kutatási eredmények és nemzetközi hozzátáplálási ajánlások bemutatása mellett gyakorlati tudnivalókkal, képes felvágási kisokossal és egészséges családi életmód tippekkel, valamint kipróbált egészséges BLW-s receptekkel lesz tele közel 200 oldalon – szakemberek ajánlásával és jóváhagyásával. Ne maradj le róla, iratkozz fel az előjegyzési listára a sablonmentes@gmail.com email címen, hogy az elsők között olvashass bele 15%-os megjelenési kedvezménnyel. Addig pedig kövesd a blogot és az Instagram-oldalamat, ahol napi szinten mutatom meg, hogy mi hogyan oldjuk meg az egészséges életmódot és a BLW-zést az egy éves fiunkkal (akivel nemrég futottuk le az első közös félmaratonunkat babakocsival).
Ha pedig szeretnétek egészségesebben enni, megreformálni a családotok életmódját, akkor is jó helyen jársz: küldetésem és hivatásom segíteni a családok egészségtudatosságának fejlesztésében, és egy élhető, kiegyensúlyozott életmódot kialakítani velük. Ha úgy érzed, segítségre van szükségetek, keress bizalommal emailben vagy privát üzenetben az Instagramon.
Források:
- Brown, A. ( 2018) No difference in self‐reported frequency of choking between infants introduced to solid foods using a baby‐led weaning or traditional spoon‐feeding approach. J Hum Nutr Diet. 31, 496– 504. Elérhető: https://doi.org/10.1111/jhn.12528
- Brown, A., Jones, S. W., & Rowan, H. (2017). Baby-Led Weaning: The Evidence to Date. Current nutrition reports, 6(2), 148–156. Elérhető: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5438437/
- Cameron, S. L., Taylor, R. W., & Heath, A. L. (2013). Parent-led or baby-led? Associations between complementary feeding practices and health-related behaviours in a survey of New Zealand families. BMJ open, 3(12),Elérhető: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3863128/
- Rapley Weaning. Elérhető: http://www.rapleyweaning.com/index.php
