Minden szülő a legjobbat szeretné a gyermekének, és mindent igyekszik megadni neki. Azonban sokszor megfeledkezünk talán az egyik legfontosabbról; arról, hogy egy gyermek életre szóló egészségi kilátásait (így az elhízásra, betegségekre való hajlamot, kognitív képességeket) már a születése előtt nagyon nagy mértékben tudjuk befolyásolni – mind pozitív, mind pedig negatív irányban. És hogy hogyan? A válasz: epigenetika.
Az elmúlt évtizedekben határozottan előtérbe kerültek nemcsak a gyerekek, a gyereknevelés, de a szülőség minősége (jó anya/apa vagyok?) is, millió nézet és tanács van arra vonatkozóan, hogyan lehetnénk jobb szülők, hogy hogyan tehetnénk meg mindent a gyermekeink boldogságáért, kielégítve minden létező és elképzelt igényeiket, feláldozva értük sok mindent. Ennek a jelenségnek számos oka és következménye van (ez utóbbira példa, az overparenting jelensége és a “totális anyaság korszaka”, vagy hogy “egy átlagos anya ma kétszer annyi időt tölt gyermekével, mint 50 évvel ezelőtt, cserébe kevesebbet pihen, kevesebb ideje jut a férjére, a barátaira, kevesebb időt fordít a házimunkára és a szépítkezésre”), amelyekkel lépten-nyomon összefut az ember. Mi is nagyon sokszor találkoztunk már a várandósságom alatt olyan – a fentieket előre vetítő - mondatokkal, hogy
- minek jársz edzeni/minek figyelsz ennyire az étkezésre, pihenj a baba miatt, és egyél kettő helyett/edd azt, amit a baba kíván!
- na, Timi, végre most te is ehetsz tortát! (utalva arra, hogy várandósan, hmm nem is tudom, minden belefér/megengedett?)
- nem fogtok utazni/aludni/edzeni/figyelni az egészséges életmódra, de megéri!
- elveszíted a tested/formád/eddigi életed, de megéri!
- az első pár év nem rólad, rólatok szól, az a babáé!
- majd foglalkozol magaddal, ha nagyobb lesz a gyerek! (ugyanígy majd utaztok, ha nagyobb lesz és a többi)
- jaj, még nem hízott meg? Nyugi, a terhesség végére mindenki meghízik! (ezt a férjemnek címezve)
A fentiekhez hasonló mondatok miatt pedig nagyon gyakran előfordul, hogy várandósan és kisgyerek mellett a (leendő) szülő már nem foglalkozik az életmódjával, magával, a mozgással, tudatos étkezéssel, hiszen ennek nem most van itt az ideje. Vagy ha meg is próbálná, akkor a fentiekhez hasonló mondatok miatt bűntudatot és szorongást érez, hogy magával is foglalkozna, nem csak a gyerekkel. Pedig egyre több a bizonyíték rá, hogy az anya életmódja (kiemelt helyen a táplálkozása) várandósság során és a szülés után egy egész életre meghatározhatja a gyermek egészségi kilátásait kezdve az elhízásra és egyéb betegségekre való hajlamtól. Azaz ha az anya hallgat a fenti jó tanácsokra, akkor bizony negatívan befolyásolhatja a gyermeke kilátásait. És hogy ez hogyan lehetséges? Ahhoz, hogy megértsük, először beszéljünk pár szót a…
…méhekről és virágokról
A méhkirálynő nem genetikailag meghatározott – azaz ugyanazzal a genotípussal rendelkezik, mint a herék, és csak az eltérő etetési gyakorlatoknak köszönhetően válik királynővé. Ha a 13 napos lárvastádium során végig méhpempővel etetik, akkor fejlődik királynővé a lárva, azonban ha csak az első három napban kap méhpempőt (amelyet aztán méz és pollen követ), akkor dolgozó méh fejlődik ki belőle. Emiatt a felfedezés miatt is ütött be anno a royal jelly őrület is, de sajnos – szokás szerint – feleslegesen vásárolták meg annyian a totálisan túlárazott terméket. Ugyanis nem méhpempő az, ami meghatározza a fenotípust, hanem a méz és pollen korán elkezdett táplálása okoz DNS-metilációt (tehát elnyom bizonyos géneket, amelyek segítenék a királynői fenotípus fejlődését).
Tudom-tudom, nem vagyunk mi sem méhek, sem egerek, de bizony nagyon sok mindenre rávilágít (és jó kérdéseket vet fel) a méhek világa is, melyet a tudomány is alátámasztott már az esetünkben is – azaz hogy a környezeti hatások (így például a táplálkozás) milyen mértékben képesek befolyásolni a magzat fejlődését. Egyre több bizonyíték áll rendelkezésünkre arról, hogy a magzatot és a kisbabát az első 1000 napban érő környezeti hatások nagyban befolyásolják egy életre az egészségi kilátásait. Ilyen környezeti hatások lehetnek a témában jártas szakember, Megyeriné Rákóczi Dorina (szakmai névjegyét lásd a keretes írásban) szerint a kiemelt (sőt, bizonyos kutatások szerint a legelső helyen) lévő táplálkozás mellett a
- fizikai aktivitás
- gyógyszerek
- fertőzés
- dohányzás
- sugárzás (pl. szolárium)
- fény
- zene
- stressz
- magatartási, lelki, meditatív hatások
- szociális környezet
- mikrobiom (testünkben élő baktériumok)
- környezetszennyezés
- társadalmi hatások
A környezet és a gének közötti kapcsolat eszköze lesz az, amit epigenetikának hívunk – mondja a szakember. A témát elég régóta kutatják, már az 1800-as évek második felében megjelentek az első tanulmányok, majd a háború után, a náci Németország hatására vált kiemelten fontos területté. Akkoriban abban a tévhitben éltek – teszi hozzá Dorina -, hogy a genetika a minden, ez jelentette az “árja” fajelmélet “tudományos” alapját. Igen ám, de kiderült, hogy attól, hogy valakinek a szülei ilyenek-olyanok, még nem biztos, hogy a gyerek is rendelkezni fog azokkal a tulajdonságokkal. A környezet hat a gyerekekre, sejtszinten is. Az eugenetikát azóta teljesen visszavonták, a figyelem pedig az epigenetika felé fordult. Leghíresebb példa talán a holland éhínségé, amely után megfigyelték, hogy akik az éhínség ideje alatt születtek, kortársaiknál súlyosabb egészségügyi problémákkal küzdöttek úgy mint elhízás, cukorbetegség, skizofrénia, és idős korukban halandóbbak is lettek.
NÉVJEGY
A cikk szakértője: Megyeriné Rákóczi Dorina
Molekuláris bionika mérnöki alapszakon és orvosi biotechnológia mesterszakon szerezte diplomáját molekuláris biotechnológia szakirányon. Dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia Enzimológiai Intézetében és a PPKE-ITK Molekuláris biológia laboratóriumában. Elvégzett egy nyári iskolát a Varsói Egyetemen, ahol agykutatásra specializálódott. Jelenleg otthon van a másfél éves kislányával, és blogján, honlapján és az Instagram oldalán is azon dolgozik, hogy ehhez hasonló fontos, tudományos témákat közérthetően mutasson be a szélesebb olvasóközönségnek. Aki szeretne még több ismeretre szert tenni, nézzen szét a Dodo Sapiens Insta-oldalon vagy weboldalon, ahol ráadásul élményalapú tanulással is igyekszik közelebb hozni hozzánk a sejtek csodálatos világát.
Azaz a lényeg, hogy a gének nem minden, hiszen ezeket mind negatív, mind pozitív irányban lehet befolyásolni (hiszen a betegségre hajlamosító géneket akár epigenetikai hatásokkal el lehet csendesíteni). Negatívra talán a legmegrázóbb példa Dorina szerint a várandós anya dohányzása. A dohányzással többek között asztmára hajlamosító géneket “csal elő” a születendő gyermekében. Ráadásul ha lányt vár, akkor az unokáit is károsítja ezzel, mert a petesejtek már magzati korban kialakulnak. Mindennek epigenetikai háttere van. De kutatások szerint negatív hatása van az anyai elhízásnak/túlsúlynak (vagy éppen alultápláltságnak) is, hiszen ezzel jelentősen növelheti a (születendő) gyermek elhízásra való hajlamának kockázatát, és az ehhez kapcsolható betegségekét, mint cukorbetegség, illetve szív- és érrendszeri problémák. Helytelen táplálkozással olyan génmintázat alakulhat ki, ami számos betegségre hajlamosít. A zsírsejtek keletkezésében szerepet játszó génekre egyértelműen hat az anya túlsúlya. Az “elhízás génjének” (az elhízás valójában poligénes) nevezett leptinre is hat a túlsúly – hangsúlyozza a szakember.
Azaz ha édesanya elkezd hallgatni azokra a mondatokra, hogy várandósan már ne mozogjon, feleslegesen foglalkozik magával, hogy egyen kettő helyett, hogy az ilyenkor felszedett túlsúly (a javasolt súlygyarapodás 10-14kg) teljesen rendben van, ne foglalkozzon vele (majd csak akkor, ha 18 éves lesz a gyerek), akkor bizony azzal úgy programozhatja a gyermekét, hogy hajlamosabb lesz az elhízásra és egyéb betegségekre.
EPIGENETIKA – EGY „KIS” TUDOMÁNY
A genom kovalens és reverzibilis módosítása (erősítés, csendesítés) az örökölt DNS bázissorrendjének változtatása nélkül. Mit jelent ez? A teljes DNS állományunkat nevezzük genomnak. Az emberi sejtek örökítőanyaga a DNS. A sejtek magjában található bizonyos fehérjékre hurkolódva. Úgy néz ki, hogy egy vázról kicsi molekulák (bázisok) lógnak le sorban egymás után. Négy féle bázis van a DNS-ben: adenin (A), timin(T), citozin(C), guanin(G). Ezekből állnak össze a gének is. Minden génnek megvan a maga kódja (Pl.ACATACCTCCTAACAGTTCCTAGAAAATGG... (ez egy valódi részlet a laktáz génjéből). ) Minden ember kapott egy adag DNS-t az anyukájától és egy adagot az apukájától. Minden génünkből 2 darab van a sejtekben. De pusztán egy gén megléte vagy hiánya még nem jelenti azt, hogy a sejtre is hatása lesz. Egy gén arra jó, hogy belőle fehérje tud keletkezni. Ez az a pont, ahol az epigenetika megjelenik. Hogy egy génből lesz-e fehérje vagy sem vagy kevesebb vagy több mint egyébként. Vegyük például a laktáz enzimet. Ez a fehérje kell ahhoz, hogy valaki le tudja bontani a tejcukrot. Igen ám, de egyszer csak a gén végleg elcsendesül és kialakul a laktóz-érzékenység. Hiába van jelen, hiába ép, nem lesz róla fehérje. Hogy mindezt hogyan teszi meg a sejt, az az epigenetika. Kémiai módosítások történnek vagy magán a DNS-en vagy azokon a fehérjéken, amikre a DNS rá van tekeredve. Összefoglalva: a környezeti hatások képesek kicsomagolni és becsomagolni géneket.
/Megyeriné Rákóczi Dorina/
Persze napjaink egyik legsúlyosabb népegészségügyi problémájának, az “elhízásjárványnak” számos oka van; például a történelmünk – hangsúlyozza Megyerné Rákóczi Dorina. A sok éhezés miatt a szüleink/nagyszüleink/dédszüleink génjei arra álltak rá, hogy nincsen étel, tehát ami van, azt nagyon jól el kell raktározni. Ehhez a környezethez adaptálódott egy adott génmintázat és részben ez öröklődött tovább. Sok ember anyagcseréje afféle “háborús módban” van, tehát túlzottan raktároz. Továbbá a mozgásszegény életmód, a krónikus stressz, a fogyasztói társadalmi berendezkedés, a rossz bélflóra, a gyenge mentális állapot mind-mind az elhízás felé “hajtja” a szervezetet, ugyanis ezek mind képesek hatni egyes gének előtérbe, mások háttérbekerülésére.
Nagyon fontos azonban – hívja fel a figyelmet a szakember, hogy egyrészt reverzibilisek, tehát visszafordíthatók a változások, azaz igenis tehetünk érte, hogy egészségesek legyünk mi is és a gyermekeink is. Másrészt fontosnak tartja azt is kiemelni, hogy a géneknél sokkal fontosabbak a fehérjék. Minden tulajdonságunkhoz köthető egy, de inkább több fehérje. Ezt hívják fenotípusnak, vagyis hogy a fehérjék összjátéka milyen tulajdonságot alakít ki. A csecsemők génállománya nagyon változékony az első időkben. Ennek az az evolúciós oka, hogy a babának adaptálódnia kell a környezethez, hiszen nem tudja, hogy például eszkimó vagy trópusi családba születik, tehát milyen étrend, életmód vár rá és ahhoz milyen gének kellenek. Tehát nem mindegy, hogy a baba milyen környezethez adaptálódik és igaz ez a táplálkozásra is. Milyen ételekhez szokik hozzá? Milyen tápanyagarány? Ezek mind hatással lesznek egyes gének erősödésére, mások csendesítésére hosszú távon is.
És hogy mit tehetünk azért, hogy a lehető legpozitívabb irányban befolyásoljuk a gyermekünk életre szóló egészségi kilátásait?
Egy mondatban összefoglalva: a gyermekünk legyen a motiváció az egészségesebb életmódra, és ne a kifogás! Figyeljünk még jobban az egészségtudatos és kiegyensúlyozott táplálkozásra mind a várandósság során (sőt, ha lehet már előtte, hiszen várandósan vagy kisbaba mellett életmódot váltani…hát, lehet, de nem a legegyszerűbb), mind pedig a gyermekünk születése után. A várandósság és a szoptatás alatti egészséges életmódot övező tévhitekről és régi, káros sablonokról sok-sok bevált tippel az alábbi két cikkben foglalkoztam részletesen:
KETTŐ HELYETT ENNI TERHESEN: BIZTOS, HOGY EZ ÍGY VAN?
KISBABA MELLETT IS FITTEN: 12 TIPP AZ ELSŐ 12 HÓNAPRA
Ezekben sok mindent megtaláltok, amivel hozzájárulhattok ahhoz, hogy a következő generáció sokkal egészségesebb lehessen, mint a miénk, mind a várandósság előtt/alatt, mind pedig a gyermekünk születése után. Ugyanis az epigenetika után ott lesz a gyermek későbbi ízlésénnek befolyásolása például az anyatejjel (bebizonyított, hogy ha változatosan, egészségesen étkezik a szoptató kismama, akkor a gyerek is nyitottabb lesz az új ízekre), később pedig tudatos hozzátáplálással (itt hívnám fel a figyelmet a BLW-re, amely szerintem a legjobb módja lehet annak, hogy megelőzzük az étkezés körüli csatákat, játszmákat, és hogy “jó evő” gyerekeket neveljünk), a példamutatás a közös étkezésekkel és a közös programokkal. Azaz ha a gyermekünkért szeretnénk tenni, akkor először magunkkal kell foglalkoznunk. Mert a következő generáció egészsége azoktól az életmódbéli döntésektől függ, amelyeket MI hozunk meg MA.
Ha szeretnél te is tenni az egészségedért, ha szeretnél egy olyan életmódot kialakítani, amelyet várandósan és szülőként is fent tudsz tartani, ha szeretnéd szülőként is jól érezni magad a bőrödben, vagy ha szeretnél tudatosan készülni a várandósságra, akkor dolgozzunk együtt, örömmel segítek Neked is!
Ha érdekel az egészséges életmód, akkor kövesd a blogot és az Instagram-oldalamat, ahol napi szinten frissülő tartalommal, receptekkel, gyakorlati tippekkel várok mindenkit, aki szeretne minden nap egy picivel többet tenni magáért.
Ha pedig tudományos témákról szeretnél olvasni érthetően, akkor kövesd Dorinát is az Instagramon, és olvasgasd a blogját!
Források:
- Belinda Luscomb: Why You Shouldn’t Love Your Kids More Than Your Partner. Time Magazin. (LINK)
- Ludwig Maximilian University of Munich (LMU) Nutrition and Lifestyle in Pregnancy kurzusán tanultak
- LMU Early Nutrition e-Academy kurzusain tanultak
- Dömötör Ágnes: Szuperanyu már alig bírja. Gyereklélek Magazin 2018/1.
- Király A.: Génjeikben hordozzák a nagy 1944-es holland éhínség nyomait az akkor születettek (LINK)
- Yuanyuan Li: Epigenetic Mechanisms Link Maternal Diets and Gut Microbiome to Obesity in the Offspring (LINK)
