sablonmentes

A tavalyi baltikumi lakókocsis roadtrip után idén délre vettük az irányt, hogy 7 országot bejárva a természeti csodák mellett a helyi konyhákba is belekóstolhassunk egy kicsit – hiszen az utazások egyik legjobb része számunkra mindig új ételek felfedezése. Legyen szó kevésbé ismertekről (albán) vagy az olyan népszerűekről mint a görög, biztos, hogy mindenhol találunk meglepetéseket. Balkán gasztrotúra, 1. rész: Görögország.

Olívaolaj, ouzo, girosz, feta – csak néhány görög étel-ital, amit talán senkinek sem kell bemutatni, ahogy a híres mediterrán diétát sem, amelyet nem véletlen választottak már többször, több helyen a világ legjobb diétájának.

De azt talán kevesebben tudják, hogy maga a diéta is görög eredetű szó: a díaita ókori értelmében még magát életmódot, életvitelt jelentett – ami ugye pont a lényege lenne az egészséges életmódnak (azaz hogy ne csak pár hetes divatdiétákat kövessünk, hanem egy életen át fenntartható kiegyensúlyozott és élvezhető életmódot tudjunk kialakítani). És már akkoriban Hippokratész is úgy vallotta, hogy egészséges életmóddal, táplálkozással meg lehet előzni a betegségeket.

Ahogy az sem olyan ismert, hogy a világ öt Kék Zónájának egyike is éppen egy görög sziget, Ikaria. A Kék Zónákban élnek a világon a legtovább (egészségesen, boldogan) az emberek, és ezek közül is kiemelkedik Ikaria, ahol talán a legtöbben érik el a 90-100 éves kort is. Ezt többek között természetesen az étkezésüknek is tulajdonítják (növényi alapú mediterrán diéta, halak, olívaolaj, gyógyteák), de persze fontos az aktív élet, a szociális és társas kapcsolatok, az élet élvezete, a stressz csökkentése.

Szóval a görögök ételekhez, étkezéshez való viszonya az ókortól máig nagy hatással van a világra, és Ikaria példája is jól mutatja, hogy van mit tanulnunk tőlük, és érdemes lehet pár alapanyagot vagy fogást ellesni tőlük és beiktatni a mindennapokba.

1. Olajbogyó és olívaolaj

A görögök nemcsak fogyasztják a világon a legtöbb olívaolajat, de extra szűz változatából állítólag ők is a legnagyobb exportőrök. Ezt nem nehéz elképzelni, ha tudjuk: 120 millió termékeny olajfa van az országban, amelyből 350 ezer tonna olajat készítve a világ termelésének 16%-át adják, és a legtöbb listán  2-3-4. helyre teszik. Nem meglepő tehát, hogy a görög konyha alapjaként is tekinthetünk rá.

Olívaolajos, olajbogyós reggeli a több száz éves olajfák árnyékában

Igazi kulináris élmény volt Pargában ellátogatni egy olajmanufaktúrába. A Paragaea hagyományos üzeme a ’70-es évek elejéig működött, miután a ’60-as években megjelentek az elektromosság mellett a turisták is, akik a helyiekkel szemben nem tudtak szemet hunyni az olajgyártás végtermékének számító bűzös, fekete víztől, amelyet a tengerbe engedtek. Mára egy igazán magas minőségű olajokra specializálódott gyárat hoztak össze. 5 euróért nemcsak kóstolót kapunk, de előadást a régi, és videófilmet a modern termelésről is, mindenképpen keressük fel, ha erre járunk. És persze ne felejtsünk el feltankolni mindenféle finomságból az extra szűz olívaolajoktól kezdve az oreganós, citromos, narancsos gurmé olajoktól az olívaolajos szappanokig.

2. Görög joghurt

Azon lehet vitatkozni, hogy a görög joghurt (főleg az itthon ilyen néven árult változat) mennyire görög (legalább annyira lehet török, indiai vagy éppen közel-keleti is az elofloras.hu oldal alapján), azon azonban nem, hogy tényleg nagy kulturája van ebben a mediterrán országban (gondoljunk csak az olyan előételekre mint a tzatziki, galotiri), és ha valahol, hát itt érdemes végigkóstolni az olyan lecsöpögtetett (azaz a savótól megszabadított) joghurtokat, amelyekben szó szerint megáll a kanál.

3. Feta sajt

Amíg a görög joghurt görögségéről megoszlanak a vélemények, addig a feta sajt már egy egész konkrétan levédetett elnevezés az itt juh-ésvagy juh-és kecsketejből készülő fehér sajtra. Bemutatni talán senkinek sem kell, és még a boltokba betérve is kész kánaánban érezhetjük magunkat az itthoni krémfehér sajtokkal elárasztott polcok után.

Nemcsak a bolti fetákból érdemes betárazni erre, de a különböző fetás fogásokat is kóstoljuk meg mint például a sült feta vagy a fetás kencék (lásd lejjebb).

4. Sajtok: juh-, kecskesajtok, metsovone

Maradjunk a tejtermékeknél: nemcsak a joghurtokat és a méltán híres feta sajtot kell helyben is kipróbálnunk, de az összes többi tejterméket is, élükön a kézműves kecske-és juhsajtokkal. Metsovo kifejezetten híres ezekről a sajtjairól, ahol mi magunk is beszereztünk például helyi vörösborral, helyi fűszerekkel gazdagított változatokat, és az eladó javaslatára grillen is kipróbáltuk őket. MENY-NYE-I!

5. Tzatziki

Egy igazi kötelező Görögországban, ami próbálhatunk akárhogyan elkészíteni itthon, valahogy soha nem lesz olyan, mint kint. Bár ki tudja, hátha segít majd rajtunk itthon az út során beszerzett tzatziki-fűszerkeverék. Mi egyébként annyira rákaptunk a sűrű uborkás-joghurtos kencére, hogy akárhányszor voltunk boltban, étteremben, mindenhol vettük és kértük, sőt. A Zagori-régió egyik kőhídjánál letáborozva realizáltuk, hogy kifogytunk a tzatzikiből, így Kedvencférj leszedte a bringát, és betekert a faluba, ahonnan elvitelre kért az étteremből egy jó nagy tállal, hogy az esti grillezés mellől ne hiányozhasson.

6. Grillezett padlizsánsaláta

A tzatzikhez hasonló előétel, mártogatós, amelyet boltokban is mindenhol lehet kapni kis dobozokban (ahogy grillezett padlizsánt is üvegben eltéve). Mi grillezéshez kóstoltuk, saláták, húsok és sajtok mellé tökéletes!

Érdekesség, hogy a boltokban találkozni grillezett egész padlizsánokkal is, üvegbe eltéve, tehát a padlizsán itt nem a kispályás kategória.

7. Galotiri

Joghurt, tej és fetasajt – egy krémes és finom előétel, a tzatziki testvére is lehetne.

8. Görög saláta / horiatiki

Amíg a görög joghurt görögsége kérdéses, addig a görög salátáról, avagy ahogy a helyiek mondják, a horiatikiről tényleg elég biztos lehet mondani, hogy egy görög fogásról van szó. Paradicsom, uborka, fetasajt (egészben vékony szeletként a saláta tetején), lilahagyma, oaljbogyó, oregano, olívaolaj, só és bors. Szokás szerint a legegyszerűbb (és természetesebb) dolgok a legjobbak a világon.

9. Piték

Elsőre nem ugrottak volna be a különböző sós piték mint klasszik görög ételek, de amikor például Kipoiban az étteremben dél körül még nem volt konyha, és kérdeztük, hogy lehet-e valamit rendelni, akkor ráböktek valamire az étlapon – kérdezem, ez mi. „PÁJ”. Tessék? „PÁJ”. „PÁÁÁÁJ”. Aztán leesett. Ja, pite! Oké, akkor egy sajtosat kérünk. Ha viszont valami igazán klasszikusban utaznánk, akkor a spanakopita, azaz a spenótos pite lesz a mi barátunk. Mi vele nem találkoztunk, de fetás-spenótos csigát például kértünk Poldinak Metsovóban, az meg valami egészen hasonló, fogjuk rá.

10. Töltött ételek – dolmadakia/dolmaedes

Külön kategória a különböző töltött zöldségek – mármint tényleg többféle, például nekünk is egy tálon hoztak töltött paprikát és padlizsánt egy fogáson belül. Izgalmas, fűszeres rizzsel vannak töltve, nem lehet vele mellélőni.

11. Muszaka

A muszaka talán már elég sokak által ismert rakott padlizsán - természetesen itt báránnyal készítve. A közel-keleti és a balkán régióban is elterjedt, de a világon talán a görög muszakáról hallottak a legtöbben (annak is az 1920-as években egy Nikólaos Tselementés nevű népszerű séf által újraértelmezett és készített változatáról). Nem lehet nem szeretni: padlizsán, paradicsom, darált hús, fűszerek és a tetején egy krémes (esetleg besameles) réteg.

12. Szuvlaki (és girosz)

Szuvlaki, girosz, kebab, kofta, shawarma…hasonló húsos dolgok a mediterrán és közel-keleti térségből, amelyeket könnyű összekeverni. A szuvlakit szokták a görög kebabnak is hívni, a girosz pedig a görög shawarma is lehetne (vagy fordítva, a shawarma a közel-keleti girosz). Lényeg a lényeg, ezekről is megoszlanak a vélemények, de nagy általánosságban a szuvlaki lesz a nyársra/pálckákra tűzött és úgy megsütött húsdarabok, addig a girosz meg ugye a nagy körbeforgó húsrétegekről függőlegesen leszelt hús tálon vagy pitába töltve.

13. Bárány

Itthon elég ritkán és kevés helyen lehet jó bárányt enni, na de nem úgy a Balkánon, ahol tényleg szinte mindenhol szerepel az étlapon – és ennek megfelelően meg is van hozzá a jó alapanyag és a tudás is az elkészítéséhez. Mi Görögországban citromos szószban kértük, de érdemes keresni a paidakiát, azaz a bárányoldalast is.

14. Tengeri herkentyűk: citromos kagyló

Hiába Görögország fő vonzereje a tenger, mi nagyrészt a középső erdős-hegyes vidékeken jártunk, és a tengerparton is egy estét leszámítva végig vadkempingeztünk, így nem volt lehetőségünk túl sokat kipróbálni a helyi tengeri herkentyűk közül, egyedül citromos kagylót ettünk, ami nagyon finom volt.

15. Édesség

A görög édességek elég közeli rokonságot mutatnak a közel-keletiekkel, amelyek nem nagy kedvenceink, így proaktívan itt nem kerestük őket (baklava, samali és barátaik). Egy helyen kaptunk ajándékként jégkrémet, egy másiknál pedig egy klasszik baklava-ízű finomságot. Egynek finom volt és elég is volt.

16. Ouzo

Az ouzot általában vagy szeretni, vagy utálni szokták. Mi itthon magunktól biztos, hogy nem kérnénk, de Görögországban azért van egy hangulata az esti vadkempingezést és grillezést megkoronázni egy-egy pohár, a hideg vízzel opálossá varázsolt ánizslikőrrel (ez a varázslás ugye a louche-hatás vagy ouzo-hatás, ami annak köszönhető, hogy az ánizsolaj vízben nem oldódik, ezért ilyenkor kicsapódik a párlatból és többé-kevésbé átlátszatlan, fehéres színt ad neki).

17. Bor

Ha italok, akkor inkább gondol valószínűleg bárki az ouzóra (vagy Metaxára), mint a borra. Pedig Görögország bortermelése 6500 éves múltra tekint vissza, és az utóbbi időkben kezdenek újra komolyabban foglalkozni vele állítólag. Szóval érdemes lehet egy-egy helyi borral kísérletezni – mi például Metsovóban szeretünk be helyi borokat, és kifejezetten finomak voltak.

18. Sör

Mit mondhatnánk? Akármerre járunk, alap, hogy a lehető legtöbb helyi sört végigkóstoljuk. Nem volt ez másképp itt sem. Amíg a nagy közkedvenc Mythos Kedvencférjnek nem annyira jött be, addig az Alpha viszont igen. Én pedig hiszek neki, ha sörökről van szó. Yamas!

18+1. Grillezés helyi alapanyagokból 

Helyi friss zöldségek (padlizsán, cukkini, paprika, paradicsom, gomba), helyi húsok, sajtok...a tökéletes alapanyagok egy jó kis grillezéshez. Így talán nem is meglepő, ha - amikor csak lehetőségünk volt rá - a páratlan görög természetet választottuk távol mindentől és mindenkitől, és a helyben beszerzett finomságokból varázsoltunk mi magunknak szinte minden este valamilyen szupervacsorát még szuperebb kilátással. 

Ami még feltűnt,

• hogy sok ételben szerepelt a spenót és feta kombinációja vagy csak a spenót,
• illetve a babos ételek (a számunkra viccesen hangzó faszolada leves vagy az általunk is kóstolt spenótos-paradicsomos bab). Be is szereztünk pár csomag lima babot.

Ami kimaradt (lévén nagyrészt vadkempingeztünk és a világtól távol voltunk, így limitált lehetőségünk voltak sajnos a további gasztrofelfedezésekre):

• mindenhol próbáltunk kérni, de valahogy sehol nem volt szerencsénk a görög húsgolyókkal (keftedes), de görög húsgolyó-fűszert hoztunk haza, szóval itthon próbálkozunk majd vele.
• favával sem találkoztunk sehol az étlapon
• gyrost pedig nem volt kedvünk kérni (de ez úgyis közeli rokonságot mutat a szuvlakival)
• friss tengeri herkentyűk és halakból szerettünk volna sokkal többet kóstolni (de ez maradt végül Albániára)
• magiritsa, ami egy bárányos leves
• giouvetsi, ami egy sütőben sült görög tésztaétel, ami az orzo helyi rokonából, a kritharaki tésztából készül – ha mást nem, ezt legalább vettünk a boltban itthonra, szóval majd kísérletezünk itthon is ezzel

Oh, és a lényeg: nosztimo és efariszto, azaz finom és köszönöm – ezeket használjuk bátran, ha erre járunk. Még tőlünk is nagyon örültek ezeknek a szavaknak, hát még amikor a három éves fiunk kiabálta az étteremben.

És mit is mondhatnánk? Tényleg nosztimo minden errefelé, nem véletlen lehet a görög konyhát egy lapon emlegetni akár az olasszal, mexikóival vagy az indiaival ismertségében és kedveltségében. Főleg, ha tudjuk, hogy milyen nagy múltra tekint vissza és hogy egy kis szigetén élnek ezeknek az ételeknek is köszönhetően a világon a legtovább.