Az utazások egyik legizgalmasabb része a helyi konyha felfedezése - főleg, ha olyan országokról van szó, amelyeknek kevésbé ismertek a fogásai, mint mondjuk a mexikóiaknak vagy olaszoknak. Mi sem tudtunk sokat a lett, litván vagy észt konyháról, azonban az augusztusi lakókocsis roadtripünk során lehetőségünk nyílt sok mindent kipróbálni a füstöl tintahaltól, 1 eurós kaviárt a helyi túrórudin át a rozskenyeres desszertig, és bátran állíthatjuk, hogy gasztrománoknak is nyugodtan bakancslistára kerülhet ez a három pici ország.
Az egyik legjobb dolog az utazásban felfedezni új országok konyháját, megismerni a helyi étkezési szokásokat, hagyományos ételeket és italokat – sőt, talán ez az egyik legjobb módja az adott ország, kultúra megismerésének. Sokszor a helyi konyhának jobban utánaolvasunk, mint a látnivalóknak…de az biztos, hogy nem kevésbé. Így volt ez a legutóbbi 5500 km-es lakókocsis roadtripünkön is, amikor augusztusban 6 ország konyhájába nyílt lehetőségünk betekintést nyerni – még ha csak egy kicsit is, hiszen 3 hét alatt ennyi ország gasztronómiáját szó szerint éppen csak megízlelni lehet.
Azonban így is sok újdonság kipróbálására volt lehetőségünk, főleg a három balti országban, amelyek konyhája nagyon sok hasonlóságot mutat, hiszen mind az elhelyezkedésük, földrajzuk, történelmük mutat közös vonásokat (a nyilvánvaló különbségek mellett). Természetesen tisztában vagyok vele, hogy három különböző nyelvű és kultúrájú országot nem ildomos egy kalap alá venni, de – ahogy Bede Marci is írja – a Baltikum három állama speciális eset, így én is egy posztban foglalkoznék a három ország konyhájának érdekességeivel.
A balti konyha
Ami kérdés, hogy mint olyan, létezik-e egyáltalán, de tételezzük fel egy ilyen felületes betekintést nyújtó blogposzt keretéig, hogy igen. Az legalábbis biztos, hogy a fő alapanyagok a gyökérzöldségek (krumpli, cékla), a húsok, a tejtermékek, a rozs és a halak – nyilván, hiszen mindegyik ország partját hosszan mossa a Balti-tenger. Ezenfelül a rövid nyarak és a hosszúúú, hideg telek miatt fontos szerepe van a különböző tartósítási eljárásoknak (kovászolás, füstölés, savanyítás) és persze a magas energiatartalomnak, amit mi más, mint a tartalmas, magas zsír-és szénhidráttartalmú fogások biztosítanának. Ezek alapján nyilván nem meglepő, hogy a térség konyháinak remekei nem olyan ismertek és keresettek, mint mondjuk az olasz, thai vagy mexikói, pedig mégis sok-sok érdekességet tartogatnak, és igenis vannak közöttük világszínvonalú dolgok mint a füstölt halak, a fekete rozskenyér vagy a cigánymeggy nagyságú áfonya (kilónként 4-5 eurórért). Oh, és még egy dolog, ami biztos a térségben: a kapor.
Na de elég a szócséplésből, inkább nézzük, hogy mik voltak a legizgalmasabb fogások, amelyekkel ebben a három országan találkoztunk a lakókocsis roadtripünk során:
1. Krumpli…
…minden mennyiségben és formában, ami természetesen az éghajlatnak is köszönhető. Kaptuk köretként főtt (és persze kapros, lásd később) krumpli formájában Riga legrégebbi bárjában a szintén nagyon balti túró és hering mellé:
vagy panírozott krumpligombócként is az észt fővárosban szintén nagyon helyi hering, hagyma na és az elmaradhatatlan rozskenyér mellé:
de persze főfogásként az igazi ebben a térségben – és a legváltozatosabb felhasználásában talán a litvánok jeleskednek a leginkább. Ilyen például a nemzeti ételül, a zeppelin (cepelinai), ami léghajószerű formájáról kapta új nevét a 20. században, ami főtt és nyers krumpliból készült hosszúkás gombóc disznóhússal töltve – és egy jó adag baconös öntettel plusz tejföllel meglocsolva. Könnyű, diétás nyári fogásnak semmiképpen nem nevezném, sőt...:
Zeppelin és a pokol konyhája
És persze kihagyhatatlan a szintén Litvániában kóstolt krumplipalacsinta (tradiciniai bulviniai blynai) szintén tejföllel:
2. Rozskenyér
A térség egyik legelterjedtebb gabonanövénye a rozs (amelynek fő termesztési öve ugye Kelet-Közép-és Észak-Európa Észak-Németországtól Litvánián és Lettországon keresztül Közép-és Észak-Oroszországig), így nem meglepő, hogy kihagyhatatlan a térségben a helyiek által is nagy mennyiségben fogyasztott fekete rozskenyér. Természetesen mi is csak ilyet vettünk az útra (reggelikhez, uzsonnákhoz):
Étterrmekben, bárokban, kocsmákban pedig kihagyhatatlan a fokhagymás sült kenyér (a litvánoknál kepta douna, a letteknél Ķiploku grauzdiņi, az észteknél pedig küüslauguleivad - csak hogy érezzük, hogy tényleg 3 különböző nyelvről beszélünk ) igazi helyi sörkorcsolya, ami olajban sült fokhagymás kenyér sajtszósszal:
De az igazi művészet az, amikor desszertként végzi a kenyér, mint Lettországban, ahol lekvárral, tejszínhabbal és persze Riga Black Balsammal rétegezik (rupjmaizes kārtojums):
3. Tartósított ételek: kovászolás, savanyítás
Még az előző pontnál maradva: a kenyérből nemcsak desszertet, de alkoholt is tudnak fakasztani: ez a sokak által ismert kvasz, ami igazából csupán 1-2 százalékos. Az éghajlat miatt nem meglepő, hogy tényleg mindent is fermentálnak, savanyítanak a hosszú telekre: uborkát, káposztát, gombát, halakat, hagymát, répát…:
4. Baconös sárga/szürkeborsó
Az egyik legemblematikusabb példája a „tartalmas” ételeknek a szalonnás sárgaborsó, ami a litvánoknál kihagyhatatlan (Žirniai su spirgučiais):
a lett testvére pedig ugyanez pepitában – vagyis szürkében, hiszen itt a szürke borsóval megy a bacon. Ez utóbbi ráadásul az a letteknek, mint nálunk a lencse, azaz az újévi szerencsehozó fogás. Nekünk egyébként ez kifejezetten ízlett:
5. Disznóságok
Mint mondjuk a disznófül, amivel Litvániávan találkoztunk az előételek és a főételek között is többféle formában – mi snackként rendeltük kolbászkákkal és „hússal” együtt:
6. Hideg céklaleves
Avagy nagyon pink, hideg borscs leves, természetesen kaporral.
7. Tejtermékek
Elsőre nem a tejtermékek jutottak volna eszembe a balti országokról, pedig nem véletlen ajánlják őket kipróbálásra errefelé a helyi (kapros) sajtoktól a kefiren, joghurton át a túróig.
Na és persze a túrós édességek – volt szovjet tagállamokként nem meglepő, hogy itt is mindenkinek megvan a maga túrórudija:
A litvánoké:
Az észteké:
8. Halak és tengeri herkentyűk
Frissen, fagyasztva, füstölve, bárhogy és mindenhogy. Akár a rigai piacról beszélünk, akár egy sima kisebb-nagyobb boltról, a különféle halaknak hatalmas részlege (a rigai piacon külön hangárja) van.
A legjobb az egészben, hogy a hazai árak töredékéért lehet mindenféle tengeri dolgot beszerezni...talán tényleg ez volt az egyik legjobb az útban, amit igyekeztünk is kihasználni, és szinte minden nap került valami közülük az asztalunkra a garnélától kezdve a füstölt tonhalon át a kaviárig (lásd következő pont).
A fiúk nagy kedvence lett a füstölt alien...vagyis tintahalcsáp:
Jó, ők mondjuk szegények tényleg elég ijesztőek voltak:
9. 1 eurós kaviár
Oké, oké, persze, nem kaviár, de nekünk magyarként 1 euróért ekkora ikrát kapni igenis kaviár-élményt nyújtott (itthon hatszoros áron kb. harmad-vagy negyedekkore méretűeket lehet kapni). Jól be is tankoltunk, és szinte az egész utunkat végigkísérte az „egy eurós litván kaviár”, amit leginkább görög joghurttal, lilahagymával, sóval és borssal összekeverve pirított rozskenyérre tettünk.
Egy nehéz gyerekkor mementója...amikor két évesen egy napon eszel először kaviárt és füstölt disznófület, majd újra és újra kaviárral indítod a reggelt, végül tonhallal folytatod és garnélával zárod. Nehéz volt itthon elmagyarázni, hogy nem lesz minden nap garnéla:) Egyébként Poldi a kezdetektől (6 hó) a mi étkezéseinbe csatlakozott be (köszi, BLW), így nincs olyan étel, amit ne kóstolna meg velünk együtt szívesen - és így felfedezni más országok konyháját még nagyobb élmény!
10. Kibinai
Ez kifejezetten litván street food, vagy a Litvániában élő kariaték nemzeti étele (akik eredetileg törökök, de évszázadok óta itt élnek). Egyébként egy klasszikus töltött „péksütemény”, amelyet tölthetnek hússal, zöldségekkel, sajjtal, lekvárral – mi a húsosat próbáltuk az első Litvániában töltött esténken egy street foodos helyen.
11. Kapor
Ami a mexikóiaknak a koriander, az olaszoknak a bazsalikom, a magyaroknak a piros paprika…na az lesz a kapor a balti népeknek. Tényleg. Mindenhez. Is. Illik. A. Kapor. Legyen szó savanyúságokról, kovászos uborkáról, krumpliról, heringről, túróról, céklalevesről, nincs olyan fogás, amihez ne lehetne szabadon és bátran használni.
12. Áfonya
Nagy hibát követtünk el azzal, hogy kimentünk a rigai piacra – Poldi eddig is nagy áfonya-fan volt, de amikor meglátta a mindenhol áfonyáktól roskadozó asztalokat, kitört az armageddon, és mihamarabb vennünk kellett. Először még a 2 eurós árakon ámultunk, de aztán láttuk, hogy 4-5 euórért már akkora áfonyákat adnak, mint a cigánymeggy, úgyhogy a fél kilós kiszerelések váltak Rigában az útravalóvá. Szegény Poldinak azóta is nehéz elmagyarázni, hogy már nem tudunk minden nap kilószámra gigantikus áfonyákat venni.
13. Riga Black Balsam
A lettek Unicuma, a szintén nagy múltra visszatekintő gyógynövénylikőr, hasonlóan keserű ízvilággal és alkoholszázalékkal. Unicumon edződött magyarokként nagy meglepetés nem ért vele, 1-1 kis pohár hűvösebb estéken esti sztorizásokhoz jól jött, vagy a reggeli kávéba egy cseppel. Egyébként egy barátunk lett főnöke annyit mondott erre, hogy valójában ezt a lettek maximum akkor isszák, ha betegek…amit én meg tudok érteni, lévén alapból nem kedvelem a sötét színű töményeket.
Riga Balsam szigorúan a rigai kikötőben (ahol vadkempingeztünk)
14. Vana Tallin, Vana Tallin Spritz
Na és akkor az észtek nemzeti (és a fővárosáról elnevezett) itala sem maradhat ki a felsorolásból, ez pedig a szintén sötét színű tömény, a rum alapú Vana Tallin, ami fiatalabb lett testvérénél, hiszen csak az 1960-as években kezdték gyártani. Természetes fűszerekkel ízestik mint például citromolaj, fahéj és vanília.
Vana Tallin hol máshol, mint Tallinban
De a legjobb, hogy az észtek úgy gondoltál, hogy ha van Aperol Spritz, akkor miért ne lehetne Vana Tallin Spritz is? Na ugye! Ebben a formájában egyébként egészen vállalható kategória, de jövőre a Balaton partján továbbra is maradnék az Aperolnál.
15. Rigai piac
Tudtátok, hogy a rigai piac az egyik legnagyobb Európában? Különlegessége még, hogy öt korábbi Zeppelin-hangárban és annak környékén került kialakításra. Az egyik hangárban a tejtermékek, a másikban például a halak találhatók, az épületek körül pedig nagyrészt áfonyával találkoztunk és kicsit távolabb ruhaárusokkal. Annyira megtetszett mind a hangulat, mind pedig az áruk, hogy nemcsak a rigai megállónkon ejtettük útba, de Finnországból visszafelé is tettünk egy kis kitérőt, hogy feltankoljunk áfonyával, füstölt halakkal és túróval.
Összegzés
Habár egy ennyire aktív és mozgalmas roadtrip során (amikor egy helyen a legritkább esetben alszunk kétszer és amikor 3 hét alatt 5500km-t megyünk) nyilván csak felületes ismereteket és tapasztalatokat gyűjthet az ember, főleg, ha 1-1 ország konyhájáról van szó. Azonban ennek ellenére is úgy érzem, hogy a lehető legtöbbet hoztuk ki ilyen szempontból is az útból, ami gasztroszemszögből is sokkal többet adott, mint amit vártunk (vagy gondoltunk volna) a három pici balti országtól. A természet és a látnivalók mellett a konyhájuk miatt is érdemes felvésni őket a bakancslistára, és ha erre járunk, akkor nem kihagyni a füstölt halakat, a hatalmas áfonyát, a Riga balzsamot és persze a millió krumplis étel valamelyikét – a helyi túrórudikról nem is beszélve.
Tetszett a poszt? Érdekel az egészséges, de mégis élvezhető és bármilyen élethelyzetben (akár egy utazás során is) fenntartható egészséges életmód kialakítása, avagy hogyan élvezhetjük a helyi ízeket bűntudat nélkül? Ha igen, akkor kövesd a blogot és az Instagram-oldalamat, ahol napi szinten frissülő tartalommal és tippekkel, trükkökkel várok mindenkit, aki szeretne egy élvezhető egészséges életmódot kialakítani!
Oh, és a témában érkezik még további beszámoló egyrészt az egészséges vadkempingezős ételekről, na meg a finn, lengyel és német finomságok is külön posztot érdemelnek! Ne maradjatok le róluk!
