sablonmentes

Amíg Egyiptom történelme, ókori kultúrája és világhírű látnivalói messze földön híresek, addig a konyhájáról általában kevesebbet tudunk. Ki gondolná például, hogy a nemzeti ételük tésztás? Vagy azt, hogy az egyik legelterjedtebb reggeli állítólag már a fáraók eledele is volt (és babból készül)? És azt, hogy pár ezer évvel ezelőtt a mára már muzulmán országban a sör az étrend alapvető eleme volt? Egyiptomi képes gasztrobeszámoló, avagy ételek-italok, amelyeket mindenképpen ki kell próbálnunk, ha erre járunk.

Egy adott kultúra felfedezésének egyik legfontosabb eleme (szerintem) a helyi konyha kipróbálása. Minden utazásunknál külön felkészülési pont a helyi gasztronómia, és külön kis bakancslistával is érkezünk. Nem volt ez másként a mostani egyiptomi utunkon sem, amelyen szokás szerint rengeteg meglepetéssel találkoztunk.

Habár a közel-keleti konyhát kedveljük és valamennyire ismerjük is, ez természetesen nem jelent semmit (szükséges, de közel sem elégséges), hiszen Egyiptom konyhájára még az afrikai és mediterrán térség is hatással volt, ahogy a fáraók kora is nyomott hagyott rajta (például a sajtkészítés már az első dinasztia idején is jelen volt). Jelen vannak török, francia és brit hatások is, ahogy a muszlim és kopt keresztény szokások. Ne feledkezzünk meg róla, hogy nemcsak a világ leghosszabb folyója, a Nílus szeli ketté az országot, de a Földközi-és Vörös-tenger is mossa partjait, azaz minden adott a kitűnő halas fogásokhoz is.

Vegetáriánusok is otthon érezhetik magukat, hiszen a legtöbb fogás húsmentes – ebben nagy szerepe van természetesen az árnak (nem véletlen a legnépszerűbb ételük a legolcsóbb alapanagokból készülő kosari). Így összességében azt is elmondhatjuk, hogy főleg ha ott és azt eszünk, amit a helyiek, akkor elég olcsón meg tudjuk itt oldani az étkezést. Persze külön kihangsúlyozandó, hogy az egyéni érzékenységeket figyelembe véve és nagyon betartva a higiéniai szabályokat. Az utunk alatt is többen kérdezték, hogy nem okoztak-e nekünk problémát a kinti ételek, mert nekik vagy rokonaiknak elég rossz tapasztalatuk volt. Szerencsére nekünk nem volt ilyen problémánk.

Na de nézzük, hogy miket érdemes mindenképpen végigkóstolnunk, ha a fáraók földjén járunk:

1. Kosari

Amíg a lista nagy része kisebb-nagyobb változtatásokkal megtalálható a térség konyháinak nagy részében, addig a kosari az csak Egyiptomban van – és egyúttal maga A Nemzeti Étel is. Tészta, lencse, rizs és csípős paradicsomszósz az alapja, amit tovább lehet extrázni csicseriborsóval és sült hagymával. Habár a kosari nyilván nem a fáraók korából ered, valahogy mára mégis ez vált a nemzeti étellé. Annyira szeretik a, hogy számos étterem van, ahol semmi más nincs a menün – így például az általunk is meglátogatott Abu Tarek, amely egy 3 emeletes étterem volt, és mindig tele volt, akármikor mentünk.

2. Ful medames

A nagybetűs egyiptomi reggeli, aminek alapja a bab (ugyanúgy, ahogy Costa Ricában a gallo pintonak is hangsúlyos eleme ez a hüvelyes).

Magyar szemmel talán furcsa lehet egy nagy tál fűszeres főtt fava babbal indítani a napot, de hát egy egész nép csak nem tévedhet! Nálunk egyébként mérsékelt sikert aratott – sok minden múlik a fűszerezésen. Egy próbát mindenképpen megér!

3. Falafel / ta’ameya

A falafel hagyományosan közel-keleti étel, amely csicseriborsóból készült sült kis golyókat jelent – na de nem Egyiptomban, ahol szinte az összes többi országgal ellentétben lóbabból készül, és ta’ameyának hívják. Jellemzően itt is inkább reggeli ételnek számít, és nemcsak magában, de pitában, szendvicsben is kiváló. Az utcán egy falafeles szendvics például 100 forint körül volt.

Korábbi BBC és Guardian cikkek szerint a világ legfinomabb falafele egyébként az egyiptomi babos változat. Ezeket a címeket persze mindig érdemes fenntartással kezelni, de az biztos, hogy kihagyhatatlan – a falafelnek sem tartozik a világon talán a legnépszerűbb ételek közé. Innen már csak egy lépés egy babos csavar és az, hogy akár reggelire is kipróbáljuk akár itthon is.

4. Kofta és kebab

A helyi fűszeres fasírt (kolbász formájú húsgolyó) darált marha vagy bárányhúsból egy nyárson tűz felett megsütve. Nem össztévesztendő a kebabbal, amelynél nem darált hús, hanem húsfalatkák vannak megsütve a nyárson. Mi a koftát próbáltuk többször.

5. Humusz

A csicseriborsóból készült kence szintén az egész Közel-Keleten népszerű, de a helyi változatot is mindenképpen kóstoljuk meg (akár egy jó mezzeválogatásban, akár szendvicshez, akár magában).

6. Mezzék

Ha helyi étterembe látogatunk, mindenképpen érdemes kikérni 1-2 mezzeválogatást – talán a legjobb módja, hogy minél több ízt, ételt kóstolhassunk meg egyszerre. Hideg és meleg mezzék közül lehet választani, érdemes mindkettőből válogatni. A különféle kencék mellett (humusz, a helyi padlizsánkrémek mint baba ganoush vagy mutabel, joghurtos/fehér sajtos mártogatósok) olyan kis kóstolókat is kérhetünk, mint a töltött szőlőlevél, töltött minipadlizsán, zöldséges és hüvelyes saláták vagy akár húsos falatok mint marinált borjúmáj, kis húsgolyók vagy darált marhával töltött ropogós minipite (sambousa). Luxorban egy job étteremben egy 4 hideg és 4 meleg mezzéből álló válogatás 195 egyiptomi font volt (4000 ft).

7. Molokhia

Az egyiptomi spenót vagy zsidómályva néven is ismert zöld leveles molokhia jelenti mind a növényt, mind pedig a belőle készülő sűrű, “nyálkás”, leveses fogást is. Szegény vizuálisan nem a legszexibb étel, és a békalencseszerű állagán sem feltétlen tudja magát mindenki túltenni – nekem sem sikerült, de azért természetesen megkóstoltuk. Lehet enni hússal, rizzsel, kenyérrel mártogatva. Egy próbát mindenképpen megér, hiszen egy igen nagy múltra és hagyományokra visszatekintő étel.

8. Okra / Bamya

Az okra egy afrikai (trópusi) zöld színű, pici zöldség, amellyel többször is találkoztunk az út során. Nagy kedvencünk lett a núbiai okra tajin – annyira, hogy itthon is megpróbálunk majd beszerezni ebből a szuper alapanyagból.

9. Kenyér – eish baladi

Az egyiptomi arabban használt eesh szó jelentése élet. Kell-e ennél többet mondani, hogy mit jelent Egyiptomban a kenyér? Annyira szimbolikus, hogy a 2011-es kairói megmozdulásoknál az egyik legnépszerűbb rigmus volt az “Eesh, hooreya, aadala egtemayah”, ami azt jelenti, hogy “kenyér, szabadság, szociális egyenlőség”.

Akármerre megyünk, szinte biztos, hogy pár (száz) méterenként belefutunk majd utcai árusokba vagy akár a napi friss adag kenyérrakománnyal a fejükön egyensúlyozó biciklisekbe. Filléres tétel, és tényleg mindenhez is kaptunk ilyen kenyeret.

10. Tenger gyümölcsei és halak 

Északon a Földközi- keleten pedig a Vörös-tenger mossa Egyiptom partjait (az országot átszelő Nílusról nem is beszélve), így mindenképpen érdemes halas és tengeri herkentyűs fogásokkal is próbálkozni. Mi Hurghadában ettünk egy nagy mindent bele tálat homárral, rákokkal. 

11. Rizspuding

Népszerű édesség Egyiptomban, amelyet mi sem mutat jobban, mint hogy a már említett Abu Tarekben a kizárólagosan felszolgált kosari mellett még ez a rizspuding volt az, amit lehetett kérni. Máshol pedig kifejezetten ilyen tejalapú édességeket áruló kis helyekbe futottunk bele, és a sült tejberizst próbáltuk. Nekünk kifejezetten tetszett, mert a klasszikus arab édességekhez képest kifejezetten értelmezhető tartományon belül volt a hozzáadott cukor mennyisége (és íze).

12. Arab édességek

Elnézést kérek mindenkitől, aki az arab édességek nagy rajongója, de sajnos ezen az úton sem tudtuk elmélyíteni a kapcsolatunkat a nálunk csak “arab édességek” fedőnéven futó cukorsziruptól ragacsos barna színű finomságokkal. Az egyik legjobb és legnépszerűbb kairói helyi édességes bolt a közelünkben volt, és itt szereztünk be  egy nagy doboz válogatást, de sajnos túl sok különbséget nem tudtunk felfedezni az egyes desszertek között, és ez a tál kifejezetten elég is volt az egész útra. Egyébként Jordániához hasonlóan itt is népszerű a kunafeh, amit ott kifejezetten megkedveltünk (szintén amiatt, mert a benne lévő nyúlós sajtos réteg miatt kevésbé gejl), tehát ha valamivel, akkor azzal érdemes lehet mindenkinek megismerkedni, és természetesen egyszer mindent végig kóstolni. Oh, és a szezámmagos édesség, a halva is kifejezetten ínyünkre való volt, amit reggelire kaptunk párszor (vagy a datolyás kekszek, lásdb lejjebb).

13. Helyi gyümölcsök - legfőképp a datolya

Egyiptom a világ legnagyobb datolyatermesztője, megelőzve Iránt és Szaúd-Arábiát is. Nagy kedvenc itt is, a datolyás kekszek és csokik számtalan változatával találkoztunk, de a legjobb, hogy a sivatagi oázisban (ahol datolyát is termesztenek) frissen is szedhettük és kipróbálhattuk. 

14. Fűszerek

Természetesen nem lehet teljes egy egyiptomi út a fűszerpiac felfedezése nélkül – mi núbiai római köménnyel és hely curry keverékkel jöttünk haza, na meg persze porított hibiszkusz teával. A klasszikus közel-keleti konyha fűszerei természetesen itt is népszerűek: római kömény, koriander, babérlevél, kardamom, fahéj.

15. Tea

Ami máshol a kávé, az Egyiptomban a tea! Aminek sokszor nem is maga a tea a lényege, hanem a teázás maga és az azáltal másokkal együtt töltött idő, legyen ez reggel, délben, este vagy éjszaka. Leginkább kenyai tealevekkel készülnek a forró italok, amelynek számos elkészítése módja van (a két fő a koshary és a saiidi). Nekünk a sivatagban beduinokkal volt lehetőségünk többször teázni (tényleg minden alkalommal főztek teát), amely során a fekete teát tűz felett sokáig forralták, majd sok-sok cukorral és mentalevéllel ízesítették. Annyira sűrű, tömény és erős, mint egy kávé.

17. Sör

Habár muzulmán országról beszélünk, itt a sör története sokkal messzebbre nyúlik vissza, mintsem hogy az arabok és az iszlám megjelent volna. Még a hieroglifákon is szerepel, és az ókori egyiptomiak étrendjének alapvető eleme volt a sör – sőt, gyakran még a béreket is sörben fizették, és a gízai munkásfaluban a piramisok építésén keményen dolgozók is naponta három alkalommal kaptak az italból. Ráadásul állítólag az egyiptomiak voltak az elsők a világtörténelemben, akik tökéletesítették a sörfőzés tudományát (Ozirisznek köszönhetően). Egy 3000 éves mondás/felirat szerint pedig „egy tökéletesen elégedett embernek a szája sörrel van megtöltve” – ki tudna ezzel vitatkozni? Cheers! Akarom mondani fe sahetek!

Egyébként akárkivel beszéltünk kint, mindenki azt mondta, hogy Egyiptom egy liberális(abb) ország, ahol mindenki azt csinál, amit akar, és sok helyi is szokott sörözni (ami nem meglepő, hiszen a 100 milliós ország 10%-a keresztény). Ez is számít a legnépszerűbb alkoholos italnak, így mindenképpen kóstoljuk meg a helyi Stellát vagy Sakarát - amelyeket külön engedéllyel rendelkező éttermekben vagy speckó italboltokban (mint nálunk mára a dohánybolt) lehet beszerezni. 

17+1. Különlegesség: ebéd és vacsora a sivatag közepén

Mindenképpen meg szeretném említeni még a sivatagi túránk étkezéseit, amelyeket tényleg a semmi közepén dobtak össze nekünk Iszlámék. Ilyen körülmények között ilyen fogásokat fogyasztani tényleg nem mindennapi élmény: 

És ami kimaradt…

Sajnos ezen az úton sem sikerült mindent kipipálni a gasztro-bakancslistánkról, így kimaradt többek között a

• Shawarma
• Gránátalmalé
• Hawawshi
• Mashi
• Fatah
• Egyiptomi pizza

És valószínűleg még sok minden más is – de egyrészt legalább lesz még miért visszajönnünk, másrészt pedig a legismertebb és legfontosabb ételeket sikerült megkóstolnunk. Ezeket tényleg csak ajánlani tudjuk, és érdemes minél többféle helyi ételt, italt kipróbálni, ha a Nílus országában járunk.

Felhasznált források:

• Anthony Bourdain No Reservations S04E18 Egypt
• CNN: Food in Egypt: 13 delicious dishes and drinks you shouldn't miss (link)
• Egyptian Cuisine Wikipedia
• Egypt Online Visa: Guide to Eating and Drinking in Egypt (link)
• Passion Passport: Egyptian Cuisine and Egypt’s history (link)
• BBC: Does Egypt have the best falafel in the world? (link)
• Sulyok Józsefn (SzépZöld): Termessz mályvalevelet egyiptomi módra! (link)
• Joshua J. Mark (World History Encyclopedia): Beer in Ancient Egypt (link)
• Ancient Egypt Online: Beer in Ancient Egypt (link)