sablonmentes

Kisgyerekes szülőknél egyébként is meglehetősen gyakori panasz, hogy a gyerek „rossz evő”, válogat, alig eszik meg valamit, most a karantén ideje alatt viszont talán még többeknek okozhat fejtörést, hogy hogyan oldják a gyerek egész napos ellátását egy ilyen helyzetben, ami kiélezheti a problémás helyzeteket.

Habár bizonyos mértékig és bizonyos korokban életkori sajátosság lehet a „válogatósság” (az egyéni jellemvonásokról nem is beszélve), ugyanakkor egyrészt már egészen pici kortól, másrészt egy ilyen helyzetben is nagyon sok dolgot tehetünk azért, hogy az új ételekre és a természetes ízekre nyitott kis foodie-kat neveljünk – mert ezek bizony tanulható és tanítható dolgok ugyanúgy, mint az olvasás vagy az írás. És ugyanúgy hosszú évek kitartó és konzisztens, tudatos munkáját igénylik – és legalább annyira megéri a befektetett időt, energiát. És hogy mit tehetünk azért, hogy támogassuk a kicsiket ezen a területen is?

12 pontban összegyűjtöttem, mit mond a tudomány és mit mutat a tapasztalat a hozzátáplálás kezdetétől a nagyobb gyerekekig.

1. BLW, azaz falatás vagy igény szerinti hozzátáplálás

Ezt azoknak szeretném megemlíteni, akik még gyerekvállalás vagy hozzátáplálás előtt vannak. Habár a mai napig erősen tartja magát az a téves elképzelés, hogy a hozzátáplálás egyenlő a pürékkel, kanállal történő etetéssel (és sokszor azzal, hogy a szülők alig várják, hogy vége legyen ennek a „szenvedésnek”), ez egyáltalán nem igaz. Sem az, hogy a hozzátáplálás egy nyűg kellene, hogy legyen, sem pedig az, hogy egy hat hó feletti babának bármit pürésíteni kellene, vagy egyáltalán etetni kellene kanállal. Nem véletlen kezdődnek sokszor már a hozzátáplálás kezdetén le az étkezés körüli csatározások, megalapozva a későbbi problémáknak – hiszen ahogy ösztönösen fordulnak át egyik oldalról a másikra, kezdenek el kúszni-mászni a babák maguktól, úgy képesek önállóan az étkezésre is arra, amikor erre megérnek (általában hat hó körül), és ezt tudják jól. Ha ebben támogatjuk a gyermekünket, ha nem vesszük el tőle a tanulás, felfedezés, fejlődés lehetőségét, ha számára megfelelő ételeket kínálunk biztonságos formában, akkor új távlatok nyílnak meg az egész család számára a pici bevonásával a közös étkezésekbe (a külön ételekkel történő külön etetés helyett). Így az sem véletlen, hogy én BLW-s családtól nem igazán hallottam még azt, hogy „rossz evő” lenne a gyerek – a nagyobb „problémát” inkább az szokta okozni, hogy a gyerek előtt nem lehet enni, vagy nem lehet elmenni bevásárolni, mert sorra enné a már ismert zöldségeket, gyümölcsöket. A BLW persze nem a szent grál, de hatalmas segítség lehet olyan viselkedésminták támogatásában (mind a szülőnél, mind a gyermeknél), amelyek nagyon fontosak abban, hogy a gyermekünk nyitott, érdeklődő legyen az új ételekre.

2. DOR, avagy oszd meg, és...inkább NE uralkodj! 

Ellyn Satter – a DOR megalkotója – szerint azért van annyi rossz evő gyerek, mert a felek átlépik a saját felelősségi köreiket. A Division of Responsibility in Feeding, azaz a felelősség megosztása a gyermektáplálás (és szándékosan nem etetés) során a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szülőnek 3 dologért tartozik felelősséggel: MIT, MIKOR és HOL kínál; a gyermeknek pedig 2 felelőssége van: elfogad-e BÁRMIT, és ha igen, MENNYIT. Nagyon fontos, hogy a felek egyrészt ne lépjék át a saját felelősségi köreiket (ez történik a tukmálás, méricskélés során - amikor a szülő akarja meghatározni a mennyiséget vagy erőlteti, hogy meg KELL enni a zöldséget; ez történik akkor, ha a gyerek egész nap rágcsál, üdítőt iszik – a gyerek határozza meg azt, hogy mikor/hol/mit). Másrészt pedig hogy a saját felelősségi köreinket tartsuk be; azaz szülőként igenis hatalmas felelősségünk van abban, hogy a gyermekünk számára kiszámítható időközönként, nyugodt körülmények között (megterített asztal, nyugodt légkör, közös étkezés etetés helyett) egészséges, változatos, tápláló, kiegyensúlyozott és élvezhető – legnagyobb részt otthon/együtt készített – ételeket kínáljunk. Ha ezt szülőként elhanyagoljuk, ha egész pici kortól nem nekik való ételekkel (cukros, többszörösen feldolgozott, nem otthon készült), kiszámíthatatlan időközönként random kínálunk kocsiban, kutyafuttában ételeket, akkor könnyen megágyazhatunk a válogatósságnak, „rossz evőségnek”.

3. Hozzáállás: bizalom, elvárások, címkék

Ha úgy tapasztaljuk, hogy problémás a gyerek evése, akkor sokszor először a saját nézőpontunkat és hozzáállásunkat érdemes felülvizsgálni. Megadom a gyermekemnek a bizalmat a saját testével kapcsolatos döntésekben (azaz hogy tudja, hogy miből és mennyit szeretne enni)? Nincsenek irreális elképzeléseim arról, hogy mennyit és mit „kellene” megennie? Miért hiszem, hogy ennyit és ezt? Mert a védőnő/rokonok/szomszédnéni azt mondta vagy xy online portál azt írta? Másrészről még az is nagyon fontos lenne, hogy ne úgy álljunk a saját gyerekünkhöz, hogy áh, rossz evő – ha elkönyveljük annak, akkor egy idő után valóban azzá tesszük, hiszen elvesszük tőle azt a lehetőséget, hogy megtanuljon megtanulni az új ízekre való nyitottságot (például azzal, ha újra és újra csak a pár kedvencét kínáljuk, mert „mást úgysem eszik meg, hiszen fényevő, de legalább a tésztát megeszi”).

4. Példamutatás

A gyerekeknél a tanulás elsődleges módja az utánzás (mimézis), azaz a kicsik másolva tanulnak – tehát a családban nem arra figyelnek, amit mondanak nekik, hanem arra, ki mit csinál, hogyan él, és ezt utánozzák. Hiába mondjuk, hogy egye meg a brokkolit, ha minket soha nem lát zöldségeket fogyasztani. Hiába panaszkodunk azon, hogy a gyerek nem szeret enni, ha például restriktív diéták, szigorú és felesleges szabályok miatt mi magunk is egy nyűgnek érezzük az étkezést, ha nem okoz örömet sem a főzés, sem a közös étkezés, akkor a gyerek is azt fogja levenni, hogy enni rossz. A legfontosabb tehát: együnk úgy, ahogy a saját gyermekeinket szeretnénk enni látni!

5. A saját étkezésünk megreformálása

Az előző pontból következik, hogy ideális esetben már a gyermekvállalás előtt rendbe tesszük a saját étkezésünket és életmódunkat – és így az étkezéshez fűződő viszonyunkat is. Egyrészt az epigenetikai programozás és az első 1000 nap táplálásának leírhatatlan jelentősége miatt, másrészt pedig nagyon hamar eljön az az idő, hogy a gyermekünk becsatlakozni a közös étkezésekbe. Ha ott pedig azt látja, hogy bizonyos ételeket utálunk, kerülünk, ha bizonyos diéták miatt külön kell főznünk magunkra, ha utáljuk az egész étkezés-témát, ha nem okoznak örömet számunkra az ételek és a közös étkezés, ha olyan ételeket eszünk, amelyeket nem adnánk (ideális esetben) a gyereknek (cukros vagy akár édesítős, többszörösen feldolgozott), akkor ott érdemes felülvizsgálni az étkezési szokásainkat, mert hosszú távon nem sok jóhoz fognak vezetni – sem nálunk, sem a gyermekünk étkezését tekintve. A gyerekek „jó evősége” a szülő „jó evőségével” kezdődik – ami nem azt jelenti, hogy mindent is meg kell enni, hanem hogy olyan egészséges, tápláló és változatos ételeket kínálunk, amelyeket örömmel fogyasztunk úgy, hogy azok az egészségi céljainkat is szolgálják.

6. Otthon főzés

Tudom, korunk rákfenéje a krónikus időhiány(ra panaszkodni), ami miatt

az anyák egy része alig főz, inkább előre csomagolt, elkészített ételeket vásárol, porokból készít ennivalót, vagy gyorséttermi ételekkel eteti a családot

– ez viszont egy nagyon szomorú gyakorlat Pászthy Bea cikke szerint, hiszen az elfogyasztott étel minősége nagyban befolyásolja az életünket, főként a felnövekvő gyerekek egészségét. A növekedésben lévő gyermek minden sejtje képződéséhez a táplálékból származó anyagokat használja fel, ezért nem lenne szabad sajnálni az időt és energiát attól, hogy a lehető legjobb ételeket készítsük el - akár együtt is.

A főzést és az otthon készítést egyébként nagyrészt az élelmiszeripari marketingüzeneteknek is köszönhetően tartjuk ennyire időrabló dolognak, hiszen elhitetik velünk, hogy mindenki jobban jár, ha készítés helyett mindent megveszünk készen/rendelünk), ez azonban nem igaz – menütervezéssel, előre készüléssel nagyon sok időt, energiát és pénzt takaríthatunk meg egyrészt, másrészt pedig egészen egyszerűen nincs semmilyen megoldás, ami felvehetné a versenyt az otthon készült ételekkel a testi-lelki egészségünkre gyakorolt hatás szempontjából. A világon egyedül nekünk lehet fontos az, hogy a gyermekeinket minőségi ételekkel tápláljuk – hiába akarják ugyanezt elhitetni az élelmiszeripari marketingüzenetek, ott mindig a profit lesz az első.

Az otthon főzésnél külön jó dolog, hogy a gyerekeket bevonhatjuk a konyhai tevékenységekbe, amelyeknek számos pozitív hatása van – az egyik, hogy sokkal nagyobb valószínűéggel kóstolnak meg új ételeket a gyerekek, ha részt vettek az elkészítésében; ha hagyjuk őket szedni belőle; ha sokkal inkább részesei az egész folyamatnak. Használjuk ki, hogy most többet vagyunk otthon együtt, hogy bevonhatjuk a gyerekeket a főzésbe; hogy ebédidőben együtt van lehetőségünk feldobni a tésztát főni és felszeletelni hozzá a paradicsomot vagy összeállítani a salátát. Mikor máskor kezdenénk bevonni a gyerekeket, ha most nem?

7. Közös étkezések, jó hangulat

Az evés és az étel megosztása közös öröm, és túlmutat az éhség csillapításán. Együtt enni ősi, archaikus örökség (Porkoláb-Minarik), és a családban is fontos szerepe van….vagyis lenne, hiszen ma már egyre kevesebbszer van erre lehetőség/igény. Ahogy Pászthy Bea is szomorúan tapasztalja praxisában, hogy a családok jelentős része hetente kevesebb mint három alkalommal ül le közösen étkezni. Pedig ezek az alkalmak nagyban segítik nemcsak az egészséges evési magatartás kialakulását a gyermekeknél, másrészt az étkezési etikett, szociális készségek és a szókincs is sokkal jobban fejlődik, ha együtt vacsorázik a család. Azokban a családokban, ahol együtt esznek a gyerekek a szülőkkel, jóval több gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak el, változatosabban esznek és többféle ételt próbálnak ki – azaz kevésbé válogatósak. Nagyon fontos azonban, hogy ezek a közös étkezések valóban jó hangulatúak legyenek, és soha ne arról szóljanak, hogy mit (nem) eszik a gyerek – szóljanak egymásról, az érzések, gondolatok és a világunkat betöltő absztrakciók megosztásáról.

Itt is csak azt tudom javasolni, hogy azok a családok, akiknél mindkét szülő számára biztosított, hogy otthonról dolgozzon, használják ki most az ingázással megspórolt időt, és üljenek le együtt reggelizni, ebédelni, vacsorázni – hiszen most nem lehet kifogás, hogy „szeretnénk együtt reggelizni, de reggel ezer felé kell mindenkinek rohanni!” . HA valamikor, hát most talán bevezethetjük a közös étkezések jó szokását, amelyek nagy mértékben támogatják a gyermekek új ízekre való nyitotságát.

8. Felejtsük el végre a gyerekmenüt!

Sem az étteremben, sem otthon nincs szükség semmilyen gyerekmenüre, azaz arra, hogy külön készítsünk a gyereknek bármit is. A hozzátáplálás kezdetétől fontos lenne, hogy a gyerekek ugyanazt kapják, mint a család – ehhez ugye viszont az is fontos, hogy a család megreformálja az étkezését úgy, hogy mindenki által fogyasztható egészséges ételek kerüljenek az asztalra. Ha mindig külön készítjük a gyerek kedvencét, ha mindig ugyanazt a pár ételt eszi, ha ő diktál, hogy mit szeretne enni, az egyenes út a későbbi válogatóssághoz, hiszen nem szokja meg, hogy az bizony egy elvárás, hogy nyitott legyen az új, természetes és változatos ízekre és ételekre. Ezek tanulható dolgok, és hosszú évek alatt lehet ugyanúgy elsajátítani, mint mondjuk az olvasást - és a legjobban úgy segítjük a gyermekeinket benne, ha megadjuk számukra a lehetőséget arra, hogy megszeressék azokat az ételeket, amelyekről igazából csak mi hisszük tévesen azt, hogy nem eszik meg a gyerekek. Csak egy példa: a másfél éves fiunk imádja velünk együtt a különböző curryket, a bazsalikomos-epres zabkását balzsamecetkrémmel, a mentás borsóhumuszt gránátalmával, a zöld, friss fűszernövényeket, vagyis azokat az ételeket, amelyeket mi is fogyasztunk és kínálunk számára a kezdetektől.

9. Mi kerül az asztalra?

Amíg az egyáltalán nem a szülő felelőssége, hogy a gyerek mennyit és mit eszik meg a felkínált ételekből – az viszont már az övé, hogy ezek az ételek mennyire változatosak, egészségesek, természetesek. Az előbbi – azaz a változatosság – egy elképesztően fontos szempont! Kutatások mutatták ki, hogy ha minél korábban minél változatosabb (és egészségesebb) ételeket kapnak a babák már a hozzátáplálás kezdetétől, akkor az segít nekik egy életre abban, hogy nyitottabbak legyenek az új és természetesízekre (értsd: kevésbé válogatósak). Ugyanezért javasolt már a 6 hónapos kor körül megkezdett hozzátáplálás elejétől a pürén túllépve változatos textúrákat, és egy-egy alapanyagot minél többféle változatban kínálni. Egyes kutatások szerint a legnagyobb hatása az egy éves kor alatti változatosságnak van az új ételekre való nyitottságra, 1-2 éves kor között már valamivel kisebb – de sosem késő ezen is elkezdeni változtatni.

Az ételekkel kapcsolatosan fontos még az is, hogy soha ne minősítsünk bizonyos ételeket például úgy, hogy ez egészséges, ez rossz, ez egészségtelen. Beszélhetünk viszont a gyerekekkel a kóstolt ételek színéről, ízéről, textúrájáról.

10. Imád, ismer, ismerkedik

LLL, azaz Love it, Like it, Learn it – egy szuper módszer arra, amivel segíthetünk a gyermekünknek az új ízekkel, ételekkel megismerkedni ÉS arra nevelni őket, hogy nyitottak is legyenek ezekre. A módszer lényege, hogy a gyerek tányérjára minél többször kerüljön egyszerre ez a három kategória; azaz olyan biztonságos étel, amit imád (love it), olyan, amelyet általában megeszik, azaz ismer (like it), és olyan is, amely vagy új számára, vagy eddig nem volt hajlandó megkóstolni, tehát ismerkedik vele (learn it). Ez utóbbi egy nagyon fontos kategória, ahogyan az is, hogy ne vegyük soha sem magunkra, sem elutasításnak/lázadásnak, ha tizedjére sem hajlandó még csak ránézni sem az adott ételre – kínáljuk újra és újra, olyan ételek társaságában, amelyeket ismer/imád, hiszen így sokkal kevésbé ijesztők a számára. Ráadásul ahelyett, hogy megszoknák, hogy minden étkezésnél a biztonságos, kedvenc ételeket kapnák (hiszen csak ezt eszik meg), megértik és megtanulják, hogy a családi étkezések változatos ételeket foglalnak magukba, amelyeket a család minden tagja élvez. Ezáltal sokkal magabiztosabban és nyitottabban fognak későbbi s az újdonságokhoz állni ahelyett, hogy idegesek lennének. Azt is megtanulják így, hogy bízunk bennük, hogy a saját tempójukban ismerkedjenek meg az új ízekkel ahelyett, hogy elvennénk tőlük a lehetőséget (azáltal, hogy 1-2 alkalom után soha többet nem kínáljuk), ezáltal pedig csalódnának magukban – egyre kevesebbszer próbálkozva az újdonságokkal, hiszen ők úgysem képesek megszeretni őket -a szüleik szerint!

Ugyanitt említeném meg zárójelesen, hogy amikor azzal próbálják a szülők kezelni a válogatós, rossz evő gyereket, hogy csak a kedvenceit kínálják, mert „azt legalább megeszi” – ennél rosszabbat nem igazán tudnának tenni. Azaz ha valamivel, akkor pont a gyerek kedvére történő főzéssel és csak a kedvencek magában történő kínálásával lehet megágyazni a válogatósságnak.

11. Maradjunk konzisztensek és legyünk kitartóak

Soha ne felejtsük el, hogy a kicsik nagyon gyorsan fejlődnek, tanulnak és változnak – ez igaz az étkezésükre is. Az például abszolút életkori sajátosság – főleg a totyogóknál – hogy egyik nap sokat esznek, másik nap alig valamit. És ez teljesen rendben van. Az is, hogy egyik nap imásnak egy ételt, másik nap rá sem akarnak nézni. Habár ilyen helyzetekben nehéz lehet, fontos, hogy konzisztensek maradjunk a korábban említett viselkedésmintákhoz. Ne kezdjük el minősíteni akkor sem az étkezését, ha sokat eszik, akkor sem, ha aznap keveset. Mindig maradjunk konzisztensek a saját szabályainkkal, kínáljuk konzisztensen akkor is a nem kedvel/ki nem próbált ételeket, ha már 20-jára tesszük meg. Nagyon sokszor ennyi próbálkozás kell hozzá, hogy egyáltalán ránézzenek egy új ételre. Ha feladjuk, ha össze-vissza váltogatjuk az elveinket, a hozzáállásunkat, akkor összezavarjuk a gyereket.

11+1. Kérj segítséget!

Tudom, hogy főleg a jelenlegi helyzetben lehet megterhelő még erre is figyelni, a fentieket mind tudatosan betartani. Fontos, hogy tudd, nem vagytok egyedül ezzel a helyzettel, és azt is, hogy lehet rajta változtatni, hiszen a gyerekek nem születnek „rossz evőnek” , és az új ételekre való nyitottság tanulható dolgok. Ha úgy érzed, hogy túlnőtt rajtatok a helyzet, hogy már nem látod a fától az erdőt, ha azt gondolod, hogy a jelenlegi étkezési szokásaitok nem éppen a legideálisabbak a példamutatáshoz; ha sok olyan ételt fogyasztotok, amelyet nem adnátok a gyereknek; ha kevés a közös étkezés; ha krónikus diétázó vagy; ha szeretnétek változtatni az életmódotokon, de valamiért pár hét után mindig valami közbejön, akkor kérjetek segítséget!

Összegzés

A legtöbb pont lényege, hogy először a saját étkezésünket és az étkezéshez való viszonyunkat kell helyretenni – ha azt látjuk, hogy a gyereknek problémás az étkezése (az életkori sajátosságokon) túl, akkor érdemes átgondolni, hogy a saját életmódunkon, hozzáállásunkon célszerű-e esetleg változtatni. Mert azok az életmódbéli döntések, amelyeket MI hozunk meg MA, határozzák meg a következő generáció egészségét.