sablonmentes

Egyiptom nem véletlen szerepel sokak utazási bakancslistáján: több ezer éves történelem a fáraókkal és istnekkel, ókori piramisok és lenyűgöző templomok, izgalmas konyha, a Nílus, a Vörös-tenger és megannyi természeti és történelmi látnivaló egy varázslatos országban. Minket is elvarázsolt a hely, ahol számtalan élményben és kalandban volt részünk - és még több tapasztalattal lettünk gazdagabbak.

16 napot töltöttünk az országban, ahol a piramisoktól a sivatagi sátorozáson és a nílusi hajózán át a vörös-tengeri búvárkodásig sok-sok izgalmas program során fedezhettük fel az országot a 2,5 éves kisfiunkkal. Naponta átlagosan 15.000 lépést mentünk, és összesen kilencszer aludtunk új szálláson – azaz egy valóban aktív út gyakorlati tapasztalatait szerettük volna összegyűjteni nektek a helyi közlekedéstől a programok foglalásán át az árakig, hogy minél felkészültebben vághassatok bele az utazásba.

1. Egyiptomi árak

Nagyon jól váltották most a dollárt, érdemes lehet azt vinni. Azt is csináltuk, hogy amikor valakivel csak számokban beszéltünk, akkor végig euróról volt szó, amikor a végén voltunk, akkor mondtak, hogy oké, de akkor legyen 50 EUR helyett 50 USD és mindig rábólintottak, pedig 20% most a különbség. Alapvetően mindenhol LE-ben fizettünk, ami 20 HUF. Mi Kairóban 18 USD-t fizettünk a 3 ágyas szobáért, de ettől lehet sokkal olcsóbban és drágábban is foglalni. A luxus magas szintjén is lehet pihenni, de alapvetően nem kell mélyen zsebünkbe nyúlni. Az ételek az 5LE-es (100 HUF) falafel szendvicstől és helyi kenyértől vagy a pár száz forintos kosaritól az 500 LE-es (10.000 HUF) homárig minden van. Egy sör a boltokban - csak dedikált helyeken lehet kapni, muszlim ország lévén - 25-35 LE, de éttermekben 100 LE körül mozog. A 1,5 literes víz 5 LE, ennyiért lehet kólát is kapni, de a turistáktól 10-15 LE-t kérnek (ilyenkor érdemes mondani, hogy ennyit biztosan nem fizetünk). Egy jobb étteremben 4 hideg és 4 meleg mezzéből álló válogatás 195 egyiptomi font volt (4.000 HUF), egy leves 30, főételek pedig 55-135 között. A Luxor-Hurghada busz egy irányba 115 LE volt, amiért egyébként egy szervező 200-at kért volna. Alapvetően nem számít a drága országok közé, de ha minőséget akarunk, azért itt is fizetni kell.

Kártyás fizetésre sok helyen volt lehetőség, bár a drágább belépőknél pont nem.

Még egy fontos gondolat: baksheesh és borravaló. Ahogy később is lesz még róla szó, nagyjából mindenhol elvárt, hogy fizessünk pluszban akár a szolgáltatásnál (~ borravaló), de szolgáltatás nélkül is sokan szeretnének egy kis plusz pénzt (bakseesh). Ugyanígy érdekes, hogy hiába voltak horror áron a belépők (legtöbbször 4-5.000 forint körül és ugye főleg a piramisok vagy a déli nílusi templomok környékén egy nap akár 3-4-5 helyre is mehet az ember), a mosdóért, a pár száz métert megtevő kisvonatért utána ugyanúgy kellett fizetni. Ez itt ilyen, ezekre érdemes felkészülni.

2. Alkudozás

Nem tudom, ti mennyire szoktatok alkudozni, de az arab országokban ez néha (oké, mindig) kötelező. Nincs ez másként Egyiptomban sem, bár ők nem vallják magukat arabnak. Mi alapvetően azt az ökölszabályt vezettük be: az első ár fele éppen jó lesz nekünk. Úgy tapasztaltunk, nagyon magasan kezdik az alkudozást a helyiek. Például a Nagy Piramisnál a tevegelést 400-ról indították, de ahogy egyre többen jelentek meg 200 LE lett, és a végén 100-ért mentünk 2 tevével fél órát! Alapvetően nem kell szégyenkezni, ha nem éri meg nekik, nem adják el. Azt tapasztaltuk, hogy a feléért mindent odaadtak. Azt is tudnotok kell, hogy majdnem mindenhol két ár van: a helyi és a turista (ugyanígy kétfajta étlap van), ezt ők nem átverésnek hívják, hanem ez a normális. Mindig azt szoktuk csinálni, hogy ránézünk valamire és eldöntjük, nekünk mennyit ér. Ha összejön, akkor ok, ha nem, akkor hagyjuk. Abban biztosak lehettek, bármit is vettetek, biztosan meg lehet venni olcsóbban, úgyhogy inkább ne ellenőrizzétek az árakat.

3. Autóbérlés

Mi nem béreltünk autót, viszont nagyon sokat utazunk vele. Kairó forgalmában vezetni kifejezetten profizmust igényel – ahogy az egyik sofőr mondta, az egyiptomi közlekedéshez 3 dologra van szükséged: egy jó dudára, egy jó fékre és sok szerencsére. Elvileg mindenki kaotikusan közlekedik, pedig természetesen van benne logika. A sávok még csak tájékoztató jelleget sem jelentenek, az utakon annyi sáv van, ahány autó elfér és még pár. Az autók meg vannak nyomva, szinte koccanással váltanak sávot. Sajnos balesetet is láttunk és abba még belegondolni is rossz, hogy arab nyelvtudás nélkül mi lenne velünk mire a rendőr kiér. Illetve érdemes azt is figyelembe venni, hogy nekünk az ország közepébe való önálló utazást nem javasolták (hely-és nyelvismeret nélkül), illetve a távolságok sem akkorák mint mondjuk Jordániában vagy Izraelben, ahol tényleg körbeautózza az országot az ember. A fentiek miatt (illetve mivel olcsó volt mindenhol a taxi, transzfer) mi itt kihagytuk az autóbérlést. Persze aki ennek ellenére belevág, annak hajrá!

4. Wifi / internet

Az utazásunk során csak ezzel volt problémánk. Ha fontos a net és folyamatosan utaztok, mindenképpen vegyetek helyi kártyát. Ha volt is net, általában nagyon lassú volt, de sok helyen egyáltalán nem volt (még úgy sem, hogy írták vagy ígérték, hogy van). Ha élvezitek a világháló hiányát, akkor javaslom, hogy töltsétek le a maps.me-t, ami offline is működik és elég sok információt meg tudtok nézni arról, hogy mi van a közelben, vagy merre jártok.

Oké, a sivatagban nem számítottunk rá, de mindenhol máshol meglepetésként ért minket az internet hiánya

5. Gyerekekhez való viszony.

Imádják a gyerekeket, jellemzően 3-4 gyerek van egy családban. Nagyon nyitottak és Poldi naponta kapott játékot, csokit vagy valami apróságot, illetve fiatal, idős mindenki örömmel leállt vele játszani, kommunikálni vagy az étteremben szórakoztatni. Éttermekben sem jelent problémát egy kis rohangálás. A problémát inkább az jelenti, hogy túl közvetlenek és azonnal fel akarják kapni a gyereket, simogatni, ölelgetni, szelfizni vele. Néha szabályosan ki kellett menekíteni az emberek közül Poldit, mert a szőke haj mágnesként vonzott nőket, férfiakat, gyerekeket.

Az éttermekben rögtön kaptunk egy ajándék italt és egy kis adag ételt, felár nélkül. Az utak alatt soha nem kellett extra pénzt fizetni 2,5 évesért, bár egyszer próbálkoztak egy buszon, de kinevettük őket, ők meg szintén nevettek. Nice try!

6. Helyi utazási irodák

Mi mindent helyben oldottunk meg. Alapvetően nem volt semmi gond velük, de azért előfordult, hogy nem ment minden tökéletesen. Ezt bele kell kalkulálni az embernek. Ha valami nem tetszik és még jogos is, akkor érdemes ennek határozottan hangot adni és azonnal intézkednek, valamiért nem szeretik, ha egy vendég nem érzi jól magát és feszült lesz. Az online tértől is tartanak és tudják, hogy sokan ez alapján választanak maguknak szervezőt, ezért mindenki nagyon kért, hogy írjunk pozitív véleményt és ez tényleg fontos nekik, tehát tesznek érte. Az idegenvezetők és mindenki tartja a markát az apróért. Természetesen ezt nem kell adni, de mindenki örül neki és nem kell nagy összegre gondolni; 20-50 LE már nagy boldogság, tehát aki szimpatikus, ne sajnáljátok tőle.

Mi egyébként nem igazán szoktunk befizetett túrákra menni, itt azonban háromra is beneveztünk, és mind a hármat ott szerveztük le, ahol első éjszaka megszálltunk Kairóban (egy olcsóbb kis hotel volt). Miután az első piramisos nappal elégedettek voltunk,

így utána másnapra lefoglaltuk a sivatagi túrát (Baharía oázis, éjszaka a sivatagban sátorban), majd miután ez is rendben volt, végül velük foglaltuk le a nílusi hajótúrát is és a hozzá kapcsolódó programokat (Abu Simbel, Aswan, Edfu, Kom Ombo, Luxor túravezetővel) szintén másnapra. Emiatt volt egy kis izgulás, de végül mindenhol mindenki segítőkész és kedves volt, és összességében rendben is ment minden így. Illetve még az út végén Hurghadában szintén a szállodában foglaltuk le az utolsó napra a random búvárkodós programunkat is, amivel meg voltunk elégedve. 

7. Belföldi utazás

Mi repültünk, hajóztunk, buszoztunk, taxiztunk, metróztunk, lovaskocsival is mentünk. A busz minősége rendben volt és elég jól tartotta a menetrendet, emellett tiszta is volt. A taxinál azonnal meg kell egyezni előre a viteldíjról, még így is bepróbálkoznak, hogy pl. nagy volt a forgalom. Mi néha megkérdeztünk helyieket, hogy mennyi a taxi innen, ha oda megyünk és nagyon segítőkészen akár le is intenek autót. Egyébként nagyon olcsó a taxi, például egy 6 km út 600 HUF volt forgalomban. A metró olcsó (100 forint a jegy) és tiszta, érdemes használni, mert gyors.

A leginkább a lovaskocsikra hívnám fel a figyelmet – azaz az egyiptomi Ferrarira, ahogy itt kiabálta mindenki. Velük nagyon érdemes figyelni, mert semmilyen azonosító nincs rajtuk és ezt tudják. Ha mentek, akkor tisztázzátok az árakat és az időt, és nagyon vigyázzatok az értékeitekre. Sok problémát tudnak okozni, és ezek az emberek általában az életükért küzdő, alacsony iskolázottságú emberek, nem feltétlenül látnak messzebb az orruknál, őket csak a napi betevő érdekli. Ha féltek, inkább hagyjátok. Javasolt szervezetten utazni, mert akkor nagyjából lekövetik, hogy merre jártok. Sajnos mindig még mindig vannak olyan helyek, ahova külföldieknek nem javasolt egyedül menni, érdemes figyelni erre! Persze az üdülőhelyek eléggé komolyan védettek, ott biztonságos.

8. Higiénia, egészségügy

Nem Európa. Az egészégügy az afrikai országokhoz képest fejlett és vannak kifejezetten profi klinikák, de a földi halandóknak inkább kerülendő a kórház. Érdemes jó biztosítást kötni. Patikák mindenhol vannak, ott pelenkát és minden egyéb piperedolgot be lehet szerezni a gyógyszerek mellet. A legtöbben hasmenés, illetve gyomorrontás szokta a nyaralásukat komplikálni. Erre nincs bevált recept. Érdemes kicsit jobb szállást választani, és ott enni. Ha az utcán esztek, ahogy mi is, akkor érdemes nagyforgalmú helyen enni és kerülni a salátákat, hiszen azt a helyi vízben mossák. Ha tutira akartok menni, akkor maradnak az csomagolt cuccok, mint a chips, csoki vagy magok. Ha vészhelyzet volt, akkor, helyi kenyeret vettünk vagy magok voltak nálunk. A palackos víz nagyon olcsó, mi csak azt ittunk. Sokszor ettünk étteremben, és ezekből is csak a nagyforgalmúakat választottuk. Szerencsére komolyabb problémák nélkül megúsztuk.

9. Biztonság

Alapvetően biztonságos ország, nem éreztük, hogy félnünk kellene. Természetesen az alapvető biztonsági dolgokat betartottuk. Érdemes vezetőt fogadni magunk mellé, sok kellemetlenségtől meg tud óvni. A piramisok körüli olcsóbb szállodákban az a hír járta, hogy a szobában hagyott csomagokat át szokták nézni és tűnnek el dolgok. Tényleg javasolt a szállásoknak utána nézni, 8-as értékelés alatt nem javasolnám. Mindenki tudja, hogy nagyon sokan élnek a turistákból és próbálnak vigyázni rájuk, de néhány helyi is mosolygott, amikor pár dolgot meséltünk, ők egymást is átverik, ha arról van szó, legalábbis szerintük.

10. Ételek

Egyiptom konyhájában számos ismert közel-keleti fogással vagy annak érdekes helyi változatával (fava babos falafel) találkozhatunk, azonban ezen felül még az afrikai és mediterrán térség is hatással volt az ország konyhájára, ahogy a fáraók kora is nyomott hagyott rajta (például a sajtkészítés már az első dinasztia idején is jelen volt, ahogy a sörfőzés tudományát is Oziriszig lehet visszavezetni). Jelen vannak török, francia és brit hatások is, ahogy a muszlim és kopt keresztény szokások. Ne feledkezzünk meg róla, hogy nemcsak a világ leghosszabb folyója, a Nílus szeli ketté az országot, de a Földközi-és Vörös-tenger is mossa partjait, azaz minden adott a kitűnő halas fogásokhoz is. Vegetáriánusok is otthon érezhetik magukat, hiszen a legtöbb fogás húsmentes – ebben nagy szerepe van természetesen az árnak (nem véletlen a legnépszerűbb ételük a legolcsóbb alapanagokból készülő kosari). Így összességében azt is elmondhatjuk, hogy főleg ha ott és azt eszünk, amit a helyiek, akkor elég olcsón meg tudjuk itt oldani az étkezést (100 forintos falafel szendvics, pár száz forintos kosari).

Persze külön kihangsúlyozandó, hogy az egyéni érzékenységeket figyelembe véve és nagyon betartva a higiéniai szabályokat. Az utunk alatt is többen kérdezték, hogy nem okoztak-e nekünk problémát a kinti ételek, mert nekik vagy rokonaiknak elég rossz tapasztalatuk volt. Szerencsére nekünk nem volt ilyen problémánk, pedig ettünk bőven zöldséget, gyümölcsöt, helyi ember is rendelt nekünk helyi étkezdéből arabul dolgokat és a sivatagban is főztek ránk. Ha részletesen is érdekel, hogy mi az a 17+1 kihagyhatatlan étel és ital, amit erre járva mindenképpen érdemes megkóstolni, akkor a gasztrobeszámolónkban mindent megtaláltok részletesen:

10+1. Két hetes útvonalterv

Egyiptomban eredetileg 12 napot terveztünk tölteni, azonban menet közben az Egyptair törölte a járatunkat, és módosítani kellett gyorsan a terveket a plusz napokkal (16 nap lett így). Ha eredetileg ennyi nappal terveztünk volna, Hurghada helyett biztos, hogy a Siwa oázist tettük volna még be. Végül így nézett ki az utunk:

A program egyébként mindig menet közben alakult, a túrákat 1-2 nappal előre foglaltuk, ahogy szállást is sokszor csak aznap reggel. Nagyon sok minden belefért ennyi időbe; ha több időnk lett volna, akkor mi még az északi részt iktattuk volna be.