A tavalyi baltikumi lakókocsis roadtrip után idén délre vettük az irányt, hogy 7 országot bejárva a természeti csodák mellett a helyi konyhákba is belekóstolhassunk egy kicsit – hiszen az utazások egyik legjobb része számunkra mindig új ételek felfedezése. Legyen szó kevésbé ismertekről (albán) vagy az olyan népszerűekről mint a görög, biztos, hogy mindenhol találunk meglepetéseket. Balkán gasztrotúra, 2. rész: Szerbia, Albánia (plusz egy kis Koszovó, Montenegró és Bosznia-Hercegovina).
Ha az egy évvel ezelőtti északi túra után nehéz volt egy bejegyzésem belül összefoglalni az út gasztroélményeit, akkor a balkán után ez hatványozottan igaz még úgy is, hogy Görögországgal külön írásban foglalkoztam. Már csak azért is, mert habár a délszláv államok konyhái között sok a hasonlóság, addig Albánia eléggé kilóg a sorból – nemcsak (hozzánk talán kicsit hasonlóan) a furcsa nyelv, de a konyhája miatt is.
A balkán konyha
Nyilván nehéz általánosságban írni egy olyan térség konyhájáról, ami 11 országot foglal magában, és amelynek elég viharos történelme is volt. Ez (így például a folyamatos háborúk, belharcok és idegen uralmak) persze erősen érződik is a régió gasztronómiáján. A hosszú oszmán jelenlétet könnyű még ma is érezni a török kávétól kezdve a bureken át a paprikáig. De hatással volt a helyi ételekre a mediterrán, perzsa vagy az örmény konyha, Észak-Afrika és persze Közép-Európa is. Változatos, fűszeres és karakteres ételekről beszélhetünk tehát. A fermentált vagy töltött zöldségek és kifejezetten a paprikák igen népszerűek, ahogyan a töltött és húsos ételek is.
Az albánoknál mindezekhez még hozzájön egy erőteljesebb mediterrán hatás, és külön kiemelendő a fokhagyma-és hagymafogyasztás. Ez utóbbiban állítólag a negyedik helyet foglalják el a világon.
Az útról zárójelesen, vagyis keretesen annyit, hogy végig vakdempingeztünk a természetben, így városban nem igazán jártunk, tehát az éttermi kóstolásokra sajnos kevesebb lehetőségünk volt, mintsem hogy belefért volna minden, ami a listánkon volt. És hát két hét alatt ennyi ország konyhájában sem lehet túl mélyen elmerülni. Azért úgy érezzük, így is sikerült a 7 országban sok újdonságot felfedeznünk az alapanyagoktól az ételekig, a fűszerektől és az ízvilágtól a hangulatig. Ezekről a tapasztalatokkal két külön bejegyzésben foglalkoznék – az elsőben a mindenki által talán leginkább ismert és szeretett göröggel, a másikban pedig az összes többivel, élükön Albániával. Két további bejegyzésben pedig az útról, kalandokról és arról írunk, hogy milyen volt egy 4000 km-es vadkempinges balkán roadtripet végigtolni a 3 éves fiunkkal.
VADKEMPINGEZÉS A BALKÁNON: LAKÓKOCSIS ROADTRIP EGY HÁROMÉVESSEL (1. RÉSZ)
Mindenesetre megpróbálom most egy csokorba gyűjteni az összes finomságot és érdekességet, amit a balkán-túra során sikerült felfedeznünk Szerbiától Albániáig ízelítő és kedvcsináló gyanánt:
Szerbia
Itt kerültünk leginkább közelebbi kapcsolatba az úgynevezett „balkán konyhával”, ahol természetesen nem hagytuk ki a legismertebb kötelezőket, mint a…
Paprika na kajmaku
Kezdjük ott, hogy kajmak. Magyar cikkekben nevezték már úgy is ezt a tejszínes készítményt, mint Szerbia büszkeségét, és máshol is bánkódtak már azon, hogy miért nem tudja átlépni a kajmak a magyar-szerb határt. A Táfelspicc megfogalmazásában ez egy érlelt megaludt sós tejszínszerű készítmény, amivel nagyon sokféle formában találkoztunk mind az étlapokon, mind pedig a boltokban is sok helyen jött szembe. Láttuk csevappal párosítva, de ez a grillezett paprikába töltött változat egész egyszerűen 10 pontos volt, szóval mi is beállnánk a „Kajmakot Magyarországra!” mozgalomba.
Csevapi
A térség talán legismertebb és legjellegzetesebb étele, melynek testvérei nemcsak a térség, de ugye a Közel-ákelet országaiban is megtalálható (csak ott köfte kebab néven fog futni). A darált húsból készült hosszúkás grillezett húsétel a bosnyákoknál számít nemzeti fogásnak, de nagyon népszerű a szomszédos országokban is.
Pleskavica
A csevap mellett talán a pleskavicát, azaz a balkán húspogácsát ismerik a legtöbben, ami a csevaphoz hasonlóan darált húsból készül, csak éppen kerek és lapos formában. Hasonlóan kínálják ajvárral, kajmakkal, hagymával. Az egyik nemzeti szerb étel, de persze az egész régióban elterjedt.
Ajvar
Üveges ajvárt a legtöbb magyar bolt polcain is megtaláljuk, így talán senkinek nem is kell bemutatni a paprika és a padlizsán alapú mártogatóst, amely csak a második világháború után kezdett igazán népszerűvé válni Jugoszláviában. A leskovaci és a macedón változatok még a Szellemi Tulajdon Világszervezeténél is be vannak jegyezve.
Érdekesség, hogy a neve (a paprika térhódításához hasonlóan) török eredetű, és kaviárt jelentett. A 20. század előtt ugyanis a tokhalak a Fekete-tengertől egészen felúsztak a Dunán Belgrádig, így errefelé igen népszerű volt errefelé. Az 1900-as évek elejére azonban csökkent a termelés (munkerő-problémák miatt), és az éttermekben a piros ajvárt kezdték kínálni helyette.
Italok
Sörök: természetesen akármerre járunk, mindenhol kihagyhatatlanok a helyi sörök. Szerbiában minden kétséget kizáróan a Jelen van leginkább jelen, de érdemes kipróbálni a Lavot vagy a Zaječarskot is.
Pelinkovac: a rakija mellett talán a másik legnépszerűbb és legismertebb rövidital. Az előbbi közelít a mi pálinkhoz, ez pedig egy gyomorkeserű fehérürömből 28-35% alkoholtartalommal.
Albánia
Az albán konyha számtalan meglepetést tartogatott nekünk, amelyben kifejezetten közelinek érezhetjük a hagyma és a paprika szeretetét, illetve a joghurtos-túrós tejtermékek használatát.
Fergese
Magyarul rákeresve több helyen albán lecsóként emlegetik – nekünk ez eddig nem jutott eszünkbe róla, hiszen a befőttes üvegekben árult krémekben abszolút a „túrós”-sajtos vonal az, ami dominál (azaz krémes kence jellege van), illetve a paprikás változat sokkal inkább egy kísérő étel, mintsem főfogás. Ráadásul éttermekben nem is találkoztunk vele annyira, sokkal inkább jött szembe akár az út menti árusoknál és a boltokban. Ezt kihasználva vagy 4-5 üveggel hoztunk is haza ebből a szuper finomságból, aminek az összetevői között van a helyi túrószerű készítmény, a paprika, a paradicsom, fűszerek és burgonyát is többször láttunk az összetevők között.
Csípős chilipaprikás változata lesz a fergese me spec djeges.
Djathë Kackavall
Habár a Balkán nagy részén ismert és elterjedt maga a kackavall elnevezés is, mi Albániában találkoztunk vele először. Az olasz pecorino sajthoz hasonlította egy új helyi albán barátunk, és tényleg nagyon karakteres sajtról van szó, ami juh- és/vagy tehéntejből készül - tényleg kulináris csúcsokat döntöget. Az éttermekben pedig a sült kackavall az, ami kihagyhatatlan, na és persze a boltokban is érdemes betárazni ebből a kemény sajtból (ahol mi találtunk kecsketejes változatot is).
Albániában egyébként a fetaszerű fehér sajt után a kackavall a legnépszerűbb, és hagyományos albán sajtként él a köztudatban is.
Djathë i bardhë
Na és a már említett fehér sajt, avagy az albán feta. Alapjáraton juhtejből készül, de adhatnak hozzá kis részben kecsketejet is, majd 1-2 hónapot érlelik. Nekünk ez a juhsajt szintén maga volt a gasztromennyország (főleg egy kis fügével vagy salátában), így nemcsak étteremben rendeltünk belőle, de a boltokból is többször töltöttük újra vele a készleteket.
Fli / flija
Palacsintaszerű rétegeket sütnek egyenként egymásra (felső-és alsó parazsas melegítéssel), amelyeket krémmel kennek meg, majd jön az újabb réteg, és az újabb és az újabb…sajnos éppen amiatt nem volt lehetőségünk megkóstolni, mert mondták, hogy még minimum egy óra, amíg elkészül, nekünk pedig a közelgő eső miatt a nagy túra után iparkodnunk kellett vissza a lakókocsihoz. De már maga a sütési folyamat látványa is izgalmas volt!
Spec me gjizë / Spec djeges mbushur me gjizë
Túróval töltött (csípős savanyú) paprikák. Ha van szó, amit valószínűleg meg fogunk tanulni egy albán út során gasztrománokként (a falemenderit azaz köszönöm és az esisme azaz finom mellett) az a spec/speca – azaz a paprika. Szinte minden fogásban szerepel valamiyen formában, szóval a személyes benyomásunk az albánokról az az, hogy nemcsak hagymában, de paprikában is világelsők között lehetnek.
És mit eszik ezekből egy hároméves? Hogyan lehet kisgyerekkel sok új ország gasztronómiáját felfedezni?
Egyszerű: Poldi a hozzátáplálás kezdete óta azt és akkor eszik, amit és amikor mi (köszi, BLW!). Az első napoktól a mi étkezéseinkbe vontuk be hasonlóan ahhoz, ahogy a hátizsákos utazásokba is bekapcsolódott, és így persze az utazás alatti kulináris kalandokba sem volt kérdés, hogy bevonjuk. Nem okozott így problémát 4 hetet lakóautózni 9 hós korában az USA-ban, ahogy 1 évesen is lelkesen kóstolta velünk Rómában a sült articsókát, másfél évesen Jordániában a töltött szőlőleveleket és a humuszt vagy tavaly kétévesek a baltik roadtripen, ahol egy napon kóstolta először a kaviárt és a füstölt malacfület. Sosem rendelünk éttermekben gyerekmenüről, így ezen az úton sem kellett aggódni azon, hogy mit fognak kihozni egy olyan étteremben, ahol semmit nem értettünk az étlapról, mert teljesen albánul volt.
Minden, ami BLW és "jó evő" gyerekek "nevelése" itt a BLOGON és az INSTÁN. Ha pedig az első magyar nyelvű BLW Könyv érdekel, akkor arról ITT találsz infókat.
Speca në Ajkë
Mi magunkban csak az albán tzatzikiként jellemeztük, csak náluk uborka helyett (mint sok minden másba) savanyított paprika kerül, és ezzel a joghurtos túró-sajtszerű sós/sózott krémmel keverik össze. Ennek is elérhető bolti változata, amelyben sokszor nem paprikacsíkok, hanem egész paprika van.
Fshati: az albán sopszka vagy görög saláta
Az igazi klasszikus alapsaláta paprikával, uborkával, paradicsommal és hagymával, na meg persze fehér sajttal. Ideális köretnek a nehezebb húsos ételek mellé.
Tave dheu me mish
Na hát ez a nagybetűs gasztrofelfedezés, AZ Albán Leves, amit kö-te-le-ző kipróbálni. Nem is értjük, hogy nem lett még világhíres ez a fogás, de mi annyira szerelembe estünk vele, hogy másnap újrarendeltük.
Ha nem a levesek között lett volna, mi magunktól biztosan nem címkéztük volna annak, hiszen annyira sűrű és krémes a túrótól (gjizë) vagy fehér sajttól (mindkettővel találkoztam recepteket kutatva), laktató a hústól és izgalmas a fűszerezéstől – és akkor a sok-sok paprikáról, paradicsomról még nem is beszéltünk.
Kernacka – húsgolyó, itt sem jártunk vele sikerrel
Ahogy Görögországban is több helyen próbálkoztunk helyi húsgolyót találni, egyszer sem volt az éttermekben, és sajnos ebbe a problémába itt is belefuttottunk. Mindenesetre ha ti találtok az étlapon, ne hagyjátok ki! Mi pedig boltban vásároltunk, hiszen ideális volt előre legrillezve útifalatnak is.
Mish qengji – bárány
Nemcsak a görögöknél, de talán az egész Balkánon sokkal nagyobb hagyománya van a birka-és bárányhús fogyasztásának, mint itthon, szóval ha egy jó bárányos ételt szeretnénk enni, akkor itt ne habozzunk minél többször ezt kérni (egyes nézőpontok szerint itt az éghajlat miatt nem jellemző annyira a disznóhús-fogyasztás).
Koran
„Amikor Anglia királynője találkozik a tó királynővel” – állítólag Erzsébet királynő ezekkel a szavakkal dicsérte pogradeci látogatása során az ohridi pisztrángot vagy helyi nevén a koránt. Így ha az Ohridi-tónál járunk, mindenképpen rendeljünk belőle egy étteremben, hiszen ez a faj tényleg nem él máshol a világon.
Helyiek felhívták a figyelmünket rá, hogy sajnos sok étteremben „hamisítják”, azaz valamilyen más halat hoznak ki a drágább koran helyett, úgyhogy érdemes erre a célra egy megbízhatóbbnak tűnő éttermet keresni, és persze keressünk rá az interneten, hogy nagyjából mire kellene számítanunk a kinézetét illetően.
A tó mindkét oldalán különböző halászati szabályozásokkal, korlátozásokkal és ellenőrzésekkel igyekeznek védeni a ritka halat.
Kagyló, tengeri herkentyűk
A szocializmus időszakából sokak számára dereng halvány gasztroemlékként az albán kagylókonzerv, amely mára teljesen eltűnt a polcokról. Azonban ha erre járunk, akkor használjuk ki, hogy Albánia nyugati partjait végig tenger mossa, és próbáljunk ki minél több friss halat és tengeri herkentyűt.
Mi a tengerparti részről elég gyorsan elmenekültünk, de még mielőtt végleg elkanyarodtunk volna tőle a hegyek felé, a Llogara nemzeti parknál kérünk egy tál paradicsomos garnélát.
Albán pékáruk, burek és kukoricakenyér
Magyarországon valószínűleg senkinek nem kell bemutatni az „albán pékségeket”, amelyekről nincsenek túl sokan túl jó véleménnyel. Érdemes azonban helyben adni egy új esélyt nekik, és már csak a burek miatt is betérni legalább egy-két pékségbe. Az Oszmán Birodalom nyomán elterjedt és itthon is népszerű bureket pedig szintén senkinek nem kell bemutatni - klasszikus kötelező errefelé járva, így persze mi sem hagyhattuk ki.
Érdekesség egyébként, hogy egy ohridi beszélgetés szerint az Hoxha-éra alatt nem volt rendes lisztből készülő kenyér nagyon Albániában, így mindenki kukoricakenyeret evett – és ez annyira beleivódott a hagyományokba, hogy ma is sok helyen adják ezt vagy lehet külön kérni.
Helyi zöldségek és gyümölcsök
Nemcsak a kisebb utak, de még a forgalmasabb autópályák mentén is sok-sok helyi zöldség-és gyümölcsárust láttunk. Sokan kifejezetten csak hagymát kínáltak, amelyeket az út menti szalagkorlátra akasztottak fel. Mi is több helyen vettünk helyi gyümölcsöket, amelyek közül kiemelnénk a hegyekben álló filléres fügét és az itthon ritkán kapható tőzegáfonyát, amelyet üvegben tartósítva is nagyon ajánlott megvenni egy helyi páros „antioxidanti!” felkiáltással.
Az Ohridi-tónál való tekerésünk során pedig betáraztunk a helyiek által nagyon ajánlott lilahagymából, paprikából, paradicsomból.
Montenegro és a többiek
Itt nem volt lehetőségünk beülni sehova, de szeretnénk kiemelni, hogy az úton sehol ennyi fügefával találkoztunk, mint a Skadar-tó környékén, ahol roskadásig szedtük magunkat friss fügével.
Voltunk még 1-1 megálló erejéig Koszovóban, Észak-Macedóniában és Bosznia-Hercegovinában is. Koszovóban kávéztunk és egy teljesen rendezett európai színvonalú voltban bevásároltunk, Észak-Macedóniában csak sörért álltunk meg, Boszniában pedig szintén csak boltban voltunk és a Drina partján helyi halászok által frissen fogott halat grilleztünk.
És persze a lényeg: mindenhol sikerült egy helyi sört szereznünk, szóval gëzuar, živeli és nazdravlje!
Tetszett a bejegyzés? Nyomj egy like-ot, hogy tudjam és kövesd be a blogot, hogy ne maradj le a legújabb írásokról! Ha pedig még több gasztrotéma érdekelne vagy akár az, hogy hogyan lehet egy minden világkonyhára nyitott kisgyereket „nevelni”, hogyan egyeztethető össze az egészséges életmód az ételek élvezetével, akkor irány az Instagram-oldalam!
Ha pedig az érdekelne, hogy hogyan lehet kisbabával, kisgyerekkel is bátran nekivágni a világnak, akkor Neked szól a Világjáró Család Instagram-oldalunk és a 800 színes képpel illusztrált 270 oldalas 24 ország 24 hónaposan: Világjáró Családok e-Kézikönyvünk!
