sablonmentes

 Sajnos sok szülőnek okoz fejtörést (és sokakat meg is gátol igazából) az utazásban/kimozdulásban is az, hogy “jaj, mit fog majd ott enni a gyerek”? Pedig ennek nem kellene így lennie, és erre a kérdésre egész egyszerűen lehetne az a válasz a hozzátáplálás első napjaitól, hogy “hát azt, amit mi!” Számunkra sosem volt stressz, hogy hogyan fogjuk megoldani a fiunk étkezéseit, sőt: hatalmas élmény volt vele mindenhol felfedezni a helyi konyhákat, akár 1,5 évesen Jordániában a falafelt vagy a humuszt, akár a homárt Costa Ricán 2,5 évesen, a krokodilpástétomot 3,5 évesen Dél-Afrikában vagy utána a csigát Párizsban. Igen, csigát. Igen, egy dackorszakos kiscsoportos ovissal. És hogy hogyan lehet élménnyé és kalanddá tenni a közös étkezéseket a kicsikkel mind itthon, mind pedig az utazások során? Ehhez gyűjtöttük össze a saját tapasztalatunkat és tippjeinket a legfrissebb kutatások alapján.

Külön poggyász a bébiételeknek és babaétkészletnek, az étterem és szállás előre csekkolása, hogy biztosan legyen „gyerekmenü” (sőt: gyerekbarát szálloda és étterem választása), asztal körüli csatározások, hogy a gyerek semmit sem hajlandó megenni vagy megkóstolni, alkudozás a pincérekkel az üres tésztáért és a gyerekkel (ha megeszed, kapsz jégkrémet), majd a petrezselyemtől sikítófrászt kapó gyerek…valószínű sokaknak ismerős a kép, és emiatt valahogy azt is gondoljuk, hogy ez már csak így van, a gyerekek válogatósnak születnek és képtelenség velük élvezni egy éttermet vagy utazást.

De van egy jó hírem: ennek nem kellene így lennie! Sőt: a gyerekeket az ételek terén is az explorációs (azaz felfedezési) vágy hajtja az első hónapokban…amíg aztán ez az uralkodó hozzátáplálási és gyerektáplálási tanácsoknak is köszönhetően nem kezd el megkopni. Pedig kb. a hozzátáplálás kezdetétől ( 6 hótól) egy-másfél éves korig mindenre is nyitottak lehetnek általában. Igen. MINDENRE. A garnélára, a curryre, a fűszerekre, a krokodilra, a struccra vagy éppen a csigára. Ha ezekben a legnyitottabb hónapokban odafigyelünk arra, hogy az ételek, ízek, alapanyagok lehető legszélesebb skálájával ismertessük meg (na meg a példamutatásra), akkor már nagyon sokat tettünk.

Struccpástétom reggelire a dél-afrikai tetősátras kempingezés során

Na de mit mond a nem túl naprakész és előremutató magyar HT ajánlás (szemben a világ más ajánlásaival)? Hát hogy fűszert azt nehogy adjunk, meg etessük natúr és unalmas pürékkel a gyereket 10 hónapos koráig…pedig számtalan kutatás mutatja, hogy 8-9 hós korig nem kap lehetőséget más textúrákkal való ismerkedésre és az önálló étkezés gyakorlására, akkor megnőhet a válogatósság problémájának valószínűsége. 

Na de nézzük inkább azt, hogy mit tegyünk azért, ha azt szeretnénk, hogy a következő nyaraláson már ne egy stressz, hanem élmény és öröm legyen az új ételek felfedezése akár kisbabával, akár 1-2-3-4+ éves kisgyerekkel is:

-1. Várandósság és szoptatás

Ez a pont azoknak szól, akik még a (következő) gyerekvállalás előtt vannak – hiszen már bizony a várandósság és a szoptatás alatt fogyasztott izgalmas és tápláló ételek is befolyásolhatják a születendő gyermek ízlésvilágát. A védőnőtől kapott „szoptatás alatti tiltólistás ételek” listáját pedig nyugodtan felejtsük el, hiszen preventív(!) jelleggel ez nemcsak a tápanyagbevitel szempontjából lehet problémás, de igen, az ízlésvilág alakítása szempontjából is az lehet. Csak akkor szabad és érdemes bármit is kivenni, ha bebizonyosodott, hogy problémát okoz, de előre semmiképpen.

Sokszor idéztem már a répaleves kutatást: egy kutatásban várandós nőket három csoportra osztottak, és négy deci répalevet ésvagy vizet ittak hetente háromszor az utolsó trimeszterben és a szoptatás első két hónapjában. Majd később a hozzátáplálás során megnézték a kisbabák reakcióit arra, amikor vízben, majd répalében áztatott gabonapelyhet kaptak. Azok a gyerekek, akik akár a magzatvízben, akár a tejben megtapasztalták a répa ízét, máshogy reagáltak, mint azok, akiknek az édesanyja a vízivós csoportban volt: kevesebb negatív arckifejezést mutattak a répás gabonapehelyre.

1. Hozzátápálás

Miután elfelejtettük a szoptatás alatti tiltólistás ételek listáját, tegyünk ugyanígy a hozzátáplálás idejére adott papírokkal – így a bevezetési meg méricskélős táblázatokat. A világon már mind több ország előremutató és evidence based, naprakész (és fejét nem homokbadugós) ajánlása mondja ki, hogy

• Lehet pürézni csak éppen felesleges az érettség jelei után kezdett ht esetén (ha pürézünk is, akkor is minél hamarabb érdemes önálló étkezésre bátorítani és más textúrákkal is kínálni a babát)
• A táblázatoknak semmilyen tudományos háttere nincs és felesleges terhet rakhatnak a szülők vállára
• Felesleges a 3-4-5 napos bevezetési szabály ( mivel a változatosság rovására is megy)
• A baba mindent ehet az érettség jelei után (6 hó körül) kezdett ht esetén néhány kivétellel: nyers hús/hal/tojás, nem pasztőrözött tejtermék, fulladásveszélyes/nem biztonságosan kínált ételek, túl sok só, hozzáadott cukor (kiváltképp a méz 1 éves kor alatt, de a cukrot amúgyis 2 éves korig kerülni kellene), ultrafeldolgozott készételek (mint mondjuk a cuki cukros babakekszek) és nagyjából ennyi! Ahogy a finnek vagy az izraeliek is mondják, innentől kezdve a legegyszerűbb, ha a baba azt és akkor eszi, amit és amikor az egészségtudatosan étkező család
• Minél később kap lehetőséget az önálló étkezésre vagy a textúrákkal való ismerkedésre (értsd: 9-10 hós korig tartó kizárólagos pürés etetés), annál nagyobb lehet az esélye valamilyen táplálási probléma megjelenésének
• A fentieket nagy mértékben tudja támogatni a BLW, ami egyre több ország hivatalos ajánlásában is megjelenik (pl. Skócia)

5000 km-es lakókocsis roadtrip az USA nyugati partján 9 hónaposan - itt sem okozott túl sok fejtörést, hogy pl. vadkempingezés során mit kapjon Poldi. Azt, amit mi!

Cacio e pepe, azaz sajtos borsos tészta Rómában 1 év körül

Fontos, hogy a hozzátáplálás időszaka szólhatna az örömről és a felfedezésről, és így a felfedezés öröme lenne az alapasszociációja a gyereknek az étkezéshez is – ezt gondolom nem kell magyarázni, miért fontos a későbbiekre nézve. Figyeljünk a fentiekre, a családi izgalmas, színes, változatos ételekből kínáljuk a babát akkor, amikor mi eszünk, élvezzük az étkezéseket és egymás társaságát és ahogy a franciáknak, úgy nekünk is legyen változatosság az elsődleges célunk. Ahogy Karen Le Billon írja, a franciák tisztában vannak azzal, hogy korlátozott idő áll rendelkezésükre az új ízű, aromájú és állagú ételek bevezetésére, az egészséges étkezési szokások alapjainak megteremtésére. Épp ezért törekednek arra, hogy minél változatosabban táplálják gyermekeiket életük első két évében. Azt akarják elérni, hogy az új nemzedék is szeresse és igényelje a változatosságot – hiszen ez az alapja annak, hogy később is nyitott legyen mindenféle izgalmas ételre legyünk bárhol a világban.

2. Otthoni minta és példamutatás

Nagyon fontos, hogy a babát a kezdetektől a családi étkezésekbe vonjuk be – ezek pedig legyenek ízletesek, színek, izgalmasak, az étkezések pedig legyenek jó hangulatúak, amelyek egymás társaságának és az ételnek az élvezetéről szólnak (és nem a gyerek piszkálásáról, hogy mit nem eszik meg). Rendkívül meghatározók a közös családi étkezések, amelyek a megterített asztalnál együtt történnek (és nem a TV vagy a hűtő előtt össze-vissza). A „jó evő” gyerek a „jó evő” szülővel kezdődik, szóval a gyerek etetése helyett mindenképpen a saját étkezésünkre fókuszáljunk, hogy az olyan legyen, amibe egy 6-7 hónapos babát is be tudunk vonni, és ugyanazt tudjuk enni a hozzátáplálás első napjaitól – együtt, egy időben, egy asztalnál. Hiszen a HT célja nem az, hogy mi csatlakozzunk a gyerekhez az etetőszéknél (azaz beszűkítsük és lebutítsuk a családi étkezéseket néhány „gyerekkajára”), hanem az, hogy a gyerek csatlakozzon a családi asztalhoz.

Falafel másfél évesen Jordániában

Szintén másfél évesen Jordániában, ahol többen felkapták Poldit vagy megkínálták az ételükből, neki pedig nem kellett kétszer mondani, hogy együtt enni és új ételeket felfedezni a legjobb dolog

 3. Utazzunk a konyhánkban

Ahhoz, hogy együtt elkezdjük felfedezni a világ konyháit (és így elkezdjünk egy kis gasztrokalandort „nevelgetni”) igazából ki sem kell lépni a lakásból. Ma már mindenféle nemzet konyhájának izgalmas receptje elérhető az interneten, a boltokban pedig a fűszerek, fűszerkeverékek lehető legszélesebb választéka, így semmi sem tarthat vissza minket attól, hogy a heti menübe minél több izgalmas fogást tervezzünk be. Sőt, ez nagyon jól tudja tematizálni akár a tervezést, akár a heteket is. gondoljunk csak az olasz, a spanyol, a mexikói, kínai, japán, thai vagy a közel-keleti konyhák finomságaira.

Amúgy már csak azért is jó minél többet kipróbálni otthon, mert hát lássuk be, a klasszik magyar konyha a piros paprikán és a vegetán kívül sajnos nem sok fűszert használ/ismer (ez persze végre szerencsére kezd változni, de ehhez mi is kellünk!), így a mi repertoárunk is bővül, a változatosságról nem is beszélve.

4. Éttermek, rendelés

Persze nem kell mindig magunknak főzni meg kísérletezni – annyiféle nemzet autentikus konyhája található meg már itthon is, ha tehetjük, hetente-pár hetente próbáljunk ki egy újat. Ha nem rendelünk, akkor minél korábban és minél többször vigyük magunkkal a gyereket is az étterembe, hogy szokja ezt a közeget is.

Ha igazi autentikus helyeket keresünk, akkor csak hogy néhányat említsek a legutóbbi látogatásaink közül: például a libanoni séffel az ARZ, a szintén libanoni tulajjal és séffel a Byblos, a francia tulajjal a Pavillon de Paris.

ARZ - egy autentikus libanoni étterem

5. Minél korábbi kalandos utazás

Persze az otthoni főzés és az autentikus éttermek mellett érdemes minél hamarabb nekivágni a világnak – igen, pici babával is! Sőt, ahogy az ízek felfedezését is a lehető legkorábban érdemes elkezdeni együtt, úgy az utazást is, hiszen pár hónapos babával a legegyszerűbb utazni (és ilyenkor magabiztosságot szerezni ebben). Mi pl. az 5 hónapos Poldival Mexikóban jártunk, 9 hósan az USA-ban, 1 évesen Rómában, másfél évesen Jordániában, aztán így 4 éves korára már 40 országnál járunk együtt, legutóbb Libanont, Párizst és egy horvát vitorlázást jártunk meg, ahol millió izgalmas fogást kóstoltunk együtt.

Ehhez nem árt, ha úgy utazunk, hogy nyitottak vagyunk a helyi ételekre és konyhákra, nem pedig ugyanazokat az ízeket és ételeket keressük, amiket itthon megszoktunk (lásd még: kontinentális reggeli meg a többi…). Mi a legtöbbször ezeken az utakon utcán eszünk és ott, ahol sok a helyi, a boltokban a helyi alapanyagokat keressük – és hát úgy általában is igyekszünk letérni a megszokott turistaösvényről.

Costa Rica 2,5 évesen

Csak ha megkérdezték volna a 2,5 éves Poldit, hogy evett-e már homárt Costa Ricá-n, ne kelljen azt mondania, hogy nem!

6. Ne rendeljünk (csak) a gyerekmenüről és felejtsük el a baba/gyerekkajákat

De tényleg. És ha lehet, kerüljük el messziről a drogériák bébiételes részlegét is, mert nemcsak felesleges és drága (és még a babák egészségét sem támogatja a legtöbb itt található termék, de most nem ez a lényeg), de itt már belekerül az ember a gyerekkaják ördögi körébe, amiből nehéz szabadulni. Ne főzzünk a babának, gyereknek külön semmit. Azért, mert valamit nem eszik meg, meg főleg ne, azaz magunknak, a családnak főzzünk úgy, hogy abból a kicsit is kínálni tudjuk.

Szerencsére végre a gyerekmenü és gyerekkaják nem éppen kedvező hatásairól tanulmányok és könyvek kezdenek születni, és nem véletlen: az elmúlt évtizedek egyik igen ártalmas jelenségéről van szó, legalábbis ami a válogatósságot illeti, hiszen ez az egész csak tovább mélyítheti ezt az egész problémát. Hiszen mi az üzenete? Hogy a gyerekeket nem tartjuk képesnek arra, hogy megtanuljon megszeretni izgalmas és „felnőttes” ételeket, és el is vesszük ennek lehetőségét ezekkel.

Pedig aki látott már kisbabát, az tudja, hogy utánzás útján tanulnak és az érdekli őket, amit és amiből a szülők esznek, isznak („elfordítja a fejét, elutasítja a pürét, csak az érdekli, amit mi eszünk, mit csináljak?”). Szeretnének kompetens és jó evők lenni, szeretnének megtanulni megszeretni új ételeket és olyan izgalmas ételeket enni, mint a szüleik, ám azzal mi magunk vehetjük el a lehetőséget, ha akár otthon, akár az étteremben csak a pár kedvencet kínáljuk/kérjük. Ahhoz, hogy megtanuljunk megszeretni új ételeket ugyanis rengeteg lehetőség és találkozás kell – gyakorlás. És mit veszünk el néhány gyerekétel kínálásával? Hát pont ezt.

Közös ebéd Libanonban

Dél-afrikai finomságok: bobotie, strucc és tintahal

Szváziföldön sem kellett aggódni, mit fogunk enni (a képen többek között kuduhús)

Arról nem is beszélve, hogy a gyerekmenü néhány ismétlődő tétele véletlen sem sorolható sem az egészséges, sem pedig az izgalmas vagy gourmand kategóriába – ha pedig újra és újra csakis erről rendelünk vagy csak ilyenek kínálunk, akkor hogyan várhatnánk el, hogy a gyerek maga az legyen?

Amúgy erről is van már tanulmány, miszerint a „felnőttes” ételekkel hozzátáplált babáknak nemcsak a mikrobiomja lesz évek múlva is sokkal jobb állapotban, de sokkal nyitottabbak is lesznek az egészséges ételekre is. Felejtsük el, tényleg, mind a babáknál, mind pedig a gyerekeknél, hogy nekik speckó nekik készült (marketingelt) ételekre lenne szükségük. Nem, nekik izgalmas, színes családi ételekre van szükségük a HT első napjától mind otthon, mind a kimozdulások során.

7. De mindig legyen valami biztonságos és ismerős étel

Nagyon fontos, hogy új vagy addig akár 20x visszautasított ételt mindig csakis úgy kínáljunk, hogy van mellette valami ismerős és általában kedvelt fogás is, és akkor is picike mennyiségben legyen ott az újdonság. Ez klasszikusan lehet akár a kenyér, krumpli, stb. Az étlapokon biztos, hogy fogunk olyat találni, amit alapból szeret a gyerek (tészta), de ezt nem ketchuppal meg üresen kérjük, hanem pl. tenger gyümölcseivel. Nem tetszik a kagyló? Semmi gond, akkor edd a tésztát, edd azt, ami tetszik.

Ehhez persze fontosak az otthoni alapok és az, hogy SOHA nincs B, C menü kínálva, ezzel nyilván nem egy étteremben kezdünk el kísérletezni – azaz egyébként ahogy a kisbabás utazás is otthon kezdődik (és ahogy otthon vagyunk mint család és a babával), úgy az utazás alatti étkezések is innen indulnak. Ha otthon el van tolódva az egész, akkor nem a nyaraláson fog eljönni a megváltás.

Egyébként az, hogy mindig legyen valami safe food az asztalon (kiváltképp új helyen!), maga az LLL módszere, amit érdemes ismerni. Három kategóriába sorolja az ételeket: Love it, Like it, Learn it. Mindig legyen valami Love it a többi mellé. Ha csak azt eszi meg? Semmi gond – nem az a lényeg, hogy mit eszik meg, hanem hogy mit kínálunk (sajnos mivel sokan fordítva ülnek ezen a lovon is, ezért is lesz annyi gyerek válogatós).

8. Utazás alatt is tartsuk be a legfőbb szabályokat (cadre/keret)

Attól, hogy utazunk, nem gondolom, hogy indokolt, hogy a gyerek egész nap édességet egyen, gyümölcslevet igyon (ami után csodálkozunk, hogy a vacsoraasztalnál nem eszik semmit és kezdhetünk vele veszekedni). Úgy vélem, hogy ilyenkor is fontos néhány alapszabályra nagyjából(!) odafigyelni, így például:

• DOR, azaz Division of Responsibility in Feeding. Mindennek az alapja, amikor ez eltolódik, szinte biztos, hogy valamilyen táplálási probléma fogja felütni a fejét. A szülő felelőssége az, hogy MIT, MIKOR és HOL kínál, az viszont teljes mértékben a gyereké, hogy a felkínált ételből elfogad-e bármit, és ha igen, akkor mennyit. Azaz amikor a szülő erőszakoskodik vagy könyörög, hogy egyen már egy kis zöldséget vagy két falatot a gyerek, akkor azzal átlépi a hatáskörét, vagy ha hagyja, hogy a gyerek határozza meg, mikor és mit akar enni (klasszikusan az egész napos össze-vissza nassolás is ez a kategória).
• Rendszeres időközönkénti és nagyobb részt tápláló étkezések (amelyek között nincs kalóraitartalmú ital, édesség), zöldség ésvagy gyümölcs kínálása a lehető legtöbb étkezés mellé – nincsen étkezés ezek nélkül, így olyan tál se kerüljön a gyerek elé, amin pl. csak sült krumpli és rántott hús van (ha ezt is kérjük, legyen mellé pl. uborkasaláta vagy valamilyen zöldségköret még)
• Ez nem jelenti azt, hogy ne ehetne akár minden nap egy fagyit, de annak legyen meg a helye, ideje, és bőven sok ezt napi egyben maximalizálni, és valamelyik étkezéshez tenni.
• Végletek helyett törekedjünk az arany középút felé: pl ha chips akkor legyen mellé egy alma vagy zöldség, azaz az egyensúlyt keressük, de úgy jön ki, hogy csak egy jégkrém van uzsonnára, akkor sem történik semmi. Mennyiség, gyakoriság (és minőség) – legyen ez a szemünk előtt
• Soha ne minősítsük az ételeket, pl hogy azért nem veszünk ilyet mert ez rossz, vagy hogy „csalónapot” tartunk és ma minden belefér. Az édesség nem jutalom, SOHA ne mondjuk azt, hogy ha megette az ebédet, majd akkor kap jégkrémet. Tényleg, soha. Édességet bátran adjunk a főétkezés MELLÉ, és nem utána jutalomként.
• Víz, víz, víz, víz, víz – egész nap étkezések mellé és étkezések között. Más folyadék pl gyümölcslé kis mennyiségben (2 év felett hiszen alatta nem is ajánlott egyáltalán!) étkezések mellé, lehetőleg hígítva vízzel.
• Gyümölcslevet otthon pl nem tartunk, utazás során nem minden éttermezésnél, néhánynál kérünk neki. Sokkal többször iszik így ilyet, mint otthon (lazábbak vagyunk), de mégsem hagyjuk, hogy menet közben ilyet igyon vagy össze-vissza (keret). Amúgy azt meg felejtsük el, hogy a gyümölcslé egészséges vagy jó választás lenne gyerekeknek vagy bárkinek, főleg olyan mennyiségben, amilyben láthatóan fogyasztják.
• Az étterem az új ételek felfedezésének helye, ahogy az utazás is ennek a terepe, nem a megszokott ízek kereséséé

9. Elvárások

„Amit gondolsz a gyerekedről, azt fogja gondolni magáról” – írja Záborszky Zsófi pszichológus, ami nagyon rímel Edith Eger szavaira: „Ha nevet adsz a játéknak, a gyerek eljátssza azt.” Azaz ha úgy vágunk bele az utazásba, éttermezésbe, hogy alapból azt feltételezzük, hogy a gyerek a maga szintjén nyitott és bátor lesz, és talán még 1-2 újdonságot is megkóstol, akkor azzal

Azt se felejtsük el, hogy mit értünk mi magunk jó evő alatt: nem az a jó evő, aki rögtön ráveti magát a polipra, csigára vagy mindig mindent is megeszik, azaz ne legyenek irreális elvárásaink sem. Főleg egy a gyerek számára új és idegen környezetben érdemes inkább csökkentenünk az elvárásainkat. Álljunk hozzá pozitívan és bátorítóan, de ha nem kóstol meg új ételeket, akkor se kezdjük el ezzel őt piszkálni vagy azzal, hogy mit eszik, mit nem eszik (DOR!). A legfontosabb a jó hangulat, amit csak elrontunk az étkezések fölötti aggódással meg csatározásokkal. Hagyjuk békén a gyereket. 

10. Legyen a felfedezés a szenvedélyünk

Nyilvánvaló, hogy a „jó evő” gasztrofelfedező gyerek a „jó evő” gasztrokalandor szülőkkel kezdődik, akik számára öröm és élmény új ételeket felfedezni a világ bármely pontján. Ahogy Vekerdy is idézi Jungot: felejtsük el, hogy a gyereket akarjuk nevelni – sokkal fontosabb az önnevelésre fektetni a hangsúlyt.

Jung, századunk egyik legjelentősebb pszichiátere írt arról, hogy ez a század valami kétségbeesett elszánással vetette magát a nevelésre – önnevelés helyett. Mert ez könnyebb. Gyerekeinkből akarunk ’személyiséget’ nevelni – anélkül, hogy mi magunk felnevelődtünk volna. Neveletlen felnőttek – erőszakoskodva neveljük gyerekeinket.” - Dr. Vekerdy Tamás tanár úr

Azt gondolom, hogy a fenti idézet abszolút megállja a helyét a "jó evő" felfedező gyerek "nevelésével" kapcsolatosan is. Úgy szeretnénk, hogy mindenevő és az új ízekre, ételekre nyitott legyen a gyerekünk, hogy közben a mi kapcsolatunk az ételekkel és az étkezéssel sokszor távolról sem mondható egészségesnek...sokszor még akkor sem, amikor annak hisszük. Úgyhogy először legyen a mi szenvedélyünk a felfedezés, utána ez lesz természetes a gyereknek!

Rengeteg élményt és kalandot ad az, ha nem kell azon izgulnunk, hogy mit fog enni a gyerek - így akár egyiptomi sivatagi éjszakázást, núbiai finomságok vagy klasszik helyi ételek (kosari) felfedezését - ezek mind az egyiptomi utunkon történtek

Összegzés

Ha szeretnénk, ha a nyaralás nem a kajacsatákról szólnának és a gyerekekkel bátran beülhetnénk bármilyen helyre, az bizony otthon kezdődik – sőt, már a gyerek születése előtt. Így érdemes a lehető leghamarabb elkezdeni figyelni a saját étkezési szokásainkra, minél változatosabb és izgalmasabb ételeket készíteni otthon és kipróbálni az éttermekben az egész családdal. Minél korábban vonjuk be a gyerekeket a „felnőttes” ételekbe és a kalandos utazásokba, úgy ahogy a bababarát szállásokat/utazásokat, úgy a baba-, és gyerekételeket is érdemes elfelejteni. Élvezzük az életet és az ételeket gyerekkel is, hiszen csak ez adhat számára zöld jelzést, hogy érezheti magát ő is jól a bőrében, élvezheti az ételeket és az életet. Tudjátok: ételöröm = életöröm, már a legkisebbek számára is! Ezek azok többek között, amiket mi megtehetünk, de fontos tudni, hogy ez is csak egy része az egésznek - ez az, ahogy mi csináltuk, ez az, amiket a fenti kutatások, ajánlások tartalmaznak, de ennek ellenére természetesen nem ez a szent grál minden család számára. Csak egy gondolat, ötlet, lehetőség, ami remélem, hogy valakinek segítséget jelenthet.

Persze ez sok munka és odafigyelés részünkről, de kevés jobb befektetést tudnék mondani, mint hogy az új ételekre nyitott gyerekeket "nevelünk" (önmagunk "nevelése" által), akikkel egyszerű kimozdulni és felfedezni a világot. Ahogy Pamela Druckerman is mondja a Nem harap a spenótban: "azzal megtiszteled a gyerekedet, ha képesnek tartod arra, hogy ugyanazt egye, mint te. Arról nem is beszélve, hogy a gyerek jobban viseli a társaságot. Bárhova elviheted és talál majd olyasmit, amit szeret. Nem kell bocsánatot kérned a vendéglátóidtól, akik nem tálalnak fel sima tésztát. Cinkosság alakul ki közted és a gyerek között, ahogy ezeket a helyzeteket megoldjátok. Élvezetesebb a gyerek számára. A világ kitárul előtte, amint felfedezi a különböző ízeket, szagokat és állagokat. "