5000 km lakóautózás 8 ország végtelen útjain, 200+ km gyaloglós városnézés és túrázás, vadkempingek és kempingek...Sok helyen jártunk, még több csodát láttunk: összefoglaló bejegyzés a 3 hetes lakókocsizásról sok-sok képpel, személyes sztorival és a végén térképpel, hogy merre is jártunk pontosan.
A sorozat további részei:
LAKÓKOCSIS ROADTRIP KISGYEREKKEL: ÉSZAKI KALANDOZÁSOK (1. RÉSZ)
VÉGTELEN SZABADSÁG ÉS MÉG TÖBB KALAND: MINDENT A (KISGYEREKES) LAKÓAUTÓZÁSRÓL
GASZTROROADTRIP A BALTIKUMBAN: 15 KULINÁRIS ÉRDEKESSÉG AZ ÚTRÓL
1.Úton
A pár nappal hosszabb USA-roadtripünk során csak alulról súroltuk az 5.000 km-t, most viszont sikerült ezt bőven túllépnünk, és a 3 hetes túrát 5.500 km-rel zártuk, azaz naponta átlagosan 250 km körüli távokat mentünk. Igazából az első és az utolsó napokon mentünk hosszabbakat (hazafelé egy brno-i megállóval abszolváltuk a 666km-es Drezda-Budapest távot). Nagyjából 80 órát töltöttünk az autóban vezetéssel (oké, a királyi többes túlzás, hiszen végig Zoli vezetett), viszont ezt jól osztottuk el, így egyáltalán nem volt fárasztó vagy nyűg, még Poldinak sem – és egyébként is a lakóautózásban pont az úton levés az egyik legjobb dolog, nem az a célunk ilyenkor, hogy gyorsan odaérjünk A-ból B-be, hanem maga a roadtrip a lényeg…azaz a cél az út!
2. Gyalog és biciklivel
Nemcsak az utakon, de gyalog is sok mindent sikerült bejárnunk, hiszen 23 nap alatt kb. 285.000 lépést tettünk meg, azaz napi 12.500 lépést, közel 10 km-t sétáltunk úgy, hogy ebben benne vannak azok a napok is, amikor szinte egész nap autóban voltunk. Ahhoz, hogy ennyit tudunk kisgyerekkel is túrázni, továbbra is az egyik legnagyobb segítségünk a hordozó, ami szó szerint a kezdetektől (1-2 hetes korától) lehetővé teszi, hogy ugyanúgy tudjunk jönni-menni, felfedezni és mindent is bejárni, mint Poldi születése előtt.
A gyalogos városnézések és túrák mellé ezen az úton még lehetőségünk volt még biciklivel is bejárni sok-sok izgalmas helyet a litván Kur-földnyelvtől kezdve a Balti-tenger partján át Wroclawig. Erről sajnos nincsenek statisztikáink, de nagyjából minden másnap előkerültek a bringák – amit Poldi is nagyon élvezett, sokszor mondogatta, hogy “bicikli, bicikli!”. A legjobb az egészben, hogy akár úton, akár gyalog (hordozóval vagy nélküle), akár bringával mentünk, Poldi mindegyikben rögtön partner volt, és ő is meg tudja mindenféle utazási és világjárási formában találni az élvezetet.
3. Országok
A roadtrip során 8 országot érintettünk, ebből 7-ben álltunk meg, és 6-ot fedezhettünk fel és ismerhettünk meg egy kicsit – annyira, amennyire egy olyan tempós úton belefér, ahol ritkán alszunk ugyanazon a helyen kétszer. Szlovákián oda-és visszafelé is csak átmentünk, majd megálltunk oda-és visszafelé is Lengyelországban, bejártuk kicsit Litvániát, Lettországot és Észtországot, pár napot vadkempingeztünk Finnországban, majd lefelé visszacsorogtunk Észak-Lengyelországon keresztül még Németország egy keleti csücskéig, Drezdáig, és onnan visszafelé megálltunk még Csehországban. Németország lett egyébként Poldinak a 24. ország, amit 24 hónapos koráig meglátogatott velünk együtt.
4. Városok
A lakóautózásban az úton levés mellett a legjobb, hogy a legtöbb helyen bárhol meg lehet állni a természetben is – ezt pedig szeretnénk minél jobban kihasználni, és minél távolabb lenni mindentől és mindenkitől. Azonban nyilván nem hagytuk ki a fővárosokat és nagyobb városokat, így felfedeztük Vilniust:
Rigát:
Tallint:
Helsinkit:
illetve még Wroclawot:
és Drezdát is:
5. Ma itt alszunk
Fele-fele arányban sikerült végül vadkempingezni és kempingezni, mivel Lengyelországban vagy Németországban sajnos nem annyira elfogadott a vadkempingezés, mint a balti vagy a skandináv országokban (vagy az USA-ban volt). Észtországban például olyan államilag fenntartott vadkempinges kempinghelyek vannak a tengerparti fenyvesekben, amelyekért fizetni sem kell, és tényleg szinte bárhol meg lehet állni.
A városi vadkempingezés az ugye egy informális kempingezést jelentett legtöbbször valamilyen parkolóban (például Tallinban a kompkikötőhöz közeli parkolóban, ahol rajunk kívül is elég sok lakóautós volt még). Minden összeadva többször volt olyan, hogy semmit vagy nagyon minimális (pár eurós) összeget kellett fizetnünk az éjszakázásért, így végül átlagosan napi 7 eurót költöttünk szállásra. Ezt megdobta a königsteni glampinges helyünk az Elba közvetlen partján, kilátással a Königsteini erődre, és az út utolsó estéjén úgy gondoltuk, hogy itt az ideje egy kis fényűzésnek (30 euórért, de az élmény ugye megfizethetetlen).
6. Legészakibb pont
Magunk között északi roadtripnek hívjuk az utat, és amikor kérdezték, hogy merre megyünk, annyit mondtunk, hogy Finnországba. Ez is lett a legészakibb pontja az útnak, ahova komppal érkeztünk Tallinból. Mivel nagyon drága lett volna a parkolás Helsinkiben, ezért csak a 4 órás ingyenes parkolási lehetőéget használtuk ki, biciklire pattantunk, és pár óra alatt bejártunk a belvárost és környékét, majd indultunk tovább a finn fjordokhoz (amelyek picit délebbre voltak a finn fővárostól).
7. Legkeletibb pont
Habár más körülmények között biztosan benéztünk volna Fehéroroszországba is (ha már éppen erre járunk), így a belarusz határtól 30km-re lévő Vilnius lett utunk legkeletibb pontja. A barokkos litván fővárosban is egy napot töltöttünk, és a számunkra legizgalmasabb része egyértelműen Uzupis városrésze volt, amely nemcsak kikiáltotta magát önálló köztársaságként, de saját alkotmánya és pénzneme is van. Igazi bohém művésznegyed.
8. Legdélebbi pont
Balatonlelléről indultunk, de ha ezt nem számoljuk, akkor Königstein volt az utunk legdélebbi pontja, ahonnan elindultunk végül vissza Pestre. Az itteni Elba-parti kempinghelyünkkel és kilátással a königsteini erődre sikerült megkoronáznunk ezt az egyébként is 10 pontos utat. A kempinghelyünkkel annyira szerelembe estünk, hogy végül a szász Bastille bejárását is kihagytuk, és a 3 hetes út végén csak élveztük a kilátást, a grillezést, a thüringiai kolbászt és a Radeberger sört a folyó partján, és felkészültünk a másnapi ránk váró 666 km-es útra, amelyet végül egy brno-i megállóval toltunk le.
9. Legnyugatibb pont
Igazából még a lengyel-német határnál sem voltunk biztosak benne, hogy merre menjünk, de nagyon jó döntésnek bizonyult begurulni az Elba menti Firenzébe: Drezdába. Itt szinte a folyó partján, közvetlenül szemben az óvárossal sikerült egy lakókocsikkal teli parkolóhelyet. Nem véletlen választották ezt rajtunk kívül olyan sokan, hogy csak a szerencsének köszönhető, hogy mi is le tudtunk itt végül parkolni: a látnivalók 10-15 perc sétára vannak, és egy napra 15 euró volt a parkolás (amiért a még szerencsésebbeknek még áram is jutott).
A drezdai bombázást valószínűleg senkinek nem kell bemutatni, amely után viszont igazi német precizitással kezdték meg az azóta is tartó újjáépítést. Hiába új sok minden, a történelem így is kézzelfogható. A kihagyhatatlan kolbászozással-sörözéssel egybekötött városnézést stílusosan egy kis laptopos mozizással zártuk este a lakóautóban; hiszen hol máshol nézhetnénk a Drezda – a pokol napjai cm. filmet? (Ugyanígy a Farkasodúban a Valkűrt néztük.)
10. A természet csodái
A balti és a skandináv országok leginkább a természeti csodáikról ismertek, és nem véletlenül – rendkívül ritkán lakott területekről van szó, így tényleg lehetőségünk van közelebb kerülni a természethez. Néhány csoda, amivel találkoztunk:
Európa legmagasabb homokdűnéi a Kur-földnyelven:
Finn fjordok: a legjobb időszakban (augusztusban) érkeztünk, így még fürödni is tudtunk a kb. 20-22 fokos fjordokban – ahol legtöbbször sehol egy lélek nem volt rajtunk kívül.
Fenyvesekből kilépni a fehér homokos (és szinte teljesen üres) tengerpartokra
Mazuri-tavak: nem véletlen hívják a tóhátságot Lengyelország tüdejének, hiszen mindenhol erdőkkel körülvett tavakat látni, amelyeket a tömegturizmus sem tett még tönkre.
11. És a történelem csodái
Farkasodú: Hitler itt töltötte a háború nagy részét, és itt is történt ellene a leghíresebb merényletkísérlet is. Egyébként akár a természet csodái közé is sorolhatnánk, hiszen tényleg lenyűgöző, hogy néhány évtized alatt mennyire visszafoglalja az élővilág az elhagyatott bunkereket.
Trakai szigetvára Litvániában:
Drezda - a földdel tették egyenlővé, az újjáépítés azóta is tart
Wroclawi törpék - az ellenállás szimbólumai
Bastei sziklahíd:
Összegzés
Nyugodtan mondhatjuk, hogy az augusztusi észak-európai roadtripünk a legek útja volt, hiszen egyetlen út alatt 8 országot érinteni, ennyi várost, természeti és történelmi érdekességet felfedezni, szinte minden nap máshol aludni...ritkán adatik meg az embernek. Már csak ezért is gondoljuk, hogy a lakókocsizásnál kevés utazási forma adhat (a hátizsákoskodás mellett) ekkora szabadságot és ennyi élményt. Alig várjuk, hogy újra nekivágjunk a világnak együtt!
Tetszett a bejegyzés? Akkor nyomj egy lájkot, hogy tudjuk! Érdekel a kalandos utazás, és hogy hogyan lehet ezt akár kisbabával, kisgyerekkel is megoldani? Akkor kövesd a blogot és a Világjáró Család Instagram-oldalunkat, hogy ne maradj le a beszámolókról, tippekről és érdekességekről.
Ha pedig még több kaland és izgalom is jöhet, akkor van egy jó hírünk: hamarosan megjelenik a 24 ország 24 hónaposan c. e-könyvünk, amelyben mindent összegyűjtünk arról, hogy a kisfiunk hogyan járt 2 éves korára ennyi helyen velünk együtt, avagy minden, ami utazás várandósan, pici babával és kisgyerekkel. Ne maradj le róla, az előfeliratozói kedvezményért pedig iratkozz fel a vilagjarocsalad@gmail.com email címen, hogy elsők között olvashasd a könyvet.
