sablonmentes

A hátizsákos, aktív, városfelfedezős villámhétvégékről szülőként sem kell lemondani. Egy ilyen úthoz pedig tökéletes célpont az Örök Város, ahol nemcsak a több ezer éves épületek és macskaköves, szűk utcácskák árasztotta varázslatos hangulat, az ízek és a színek kavalkádja tud magával ragadni, hanem az emberek kedvessége, nyitottsága és teljesen más hozzáállása például a gyerekekhez is. Négy nap alatt 87 km séta, a finom ételek és a látnivalók közös felfedezése az egy éves fiunkkal hármasban: így csináltuk mi.

A férjemmel a kapcsolatunk kezdete óta hátizsákos utazók vagyunk, akiknek az utazás aktív kikapcsolódást és a világ közös felfedezését jelenti, minél jobban elmerülve a helyi kultúrában, ízekben, hangulatban és történelemben. Ezt a stílusú utazást pedig nemhogy nem kellett feladnunk attól, hogy gyermekünk született egy éve, csak még nagyobb motivációt kaptunk ahhoz, hogy közösen fedezzük fel a különböző helyeket; mi megmutatjuk neki a világot, ő pedig nekünk azt, hogyan lehet őszintén mindenre rácsodálkozni és kíváncsian, nyitottan állni mindenhez és mindenkihez. Nem történt ez most sem máshogy a rövid római kis vakációnk alatt sem, ahol a négy nap alatt hármasban összesen 87 km-t tettünk meg gyalogosan (oké, ebben volt 5km babakocsis futás is), bejárva a legtöbb látványosságot, és a lehető legtöbb autentikus, helyi ételt és street foodot is végigkóstoltuk.

Nyáron egyébként sosem szoktunk utazni (hiszen nekünk a Balaton a riviéra), most viszont véletlenül megtalált minket egy nagyon olcsó repjegy Bécsből Rómba (hármunknak 50 ezer forint alatt volt), és mivel ott ilyenkor éppen nincs akkora szezon (mint mondjuk tavasszal vagy ősszel), ezért megrögzött utazóként és élménygyűjtőként nem volt mit tennünk, belevágtunk Poldival a harmadik repülős, hátizsákos utazásába is – hiszen ide sem mentünk el több cuccal, mint amennyi befér a Ryanair mini poggyászába. Annyi közös élménnyel lettünk ismét gazdagabbak, hogy mindenkit csak bátorítani tudok arra, hogy kisbabával is merjen nekivágni a világnak.

Ehhez szerettem volna 10 pontban összegyűjteni a mostani tapasztalatainkat kezdve a repüléstől, minimál stílusú pakolástól a szálláson és az étkezésen át a négy napos programbontásig mindent mindenkinek, aki római kiruccanást tervez – kisbabával vagy éppen nélküle, hiszen a napi 20+ km-es sétás programokat minden aktív utazó könnyen a saját igényeire tudja szabni.

1. Hozzáállás

Akik már régóta olvasnak, tudják, hogy minden bejegyzésem ezzel kezdődik, és itt sem szerettem volna kihagyni. Egyrészt ez az út is megmutatta, hogy kisbabával is bátran neki lehet vágni a világnak akár 1-1 kis hátizsákkal is, hiszen valójában nincs sok mindenre szükségünk pár alap cuccon kívül (sőt, az ilyen utakon jövünk rá igazán, hogy nemcsak mi, de már a picik is mennyi felesleges holmival vannak körbevéve, mennyire felesleges ragaszkodunk tárgyakhoz, amelyek nélkül tök jól el lehet lenni), csak kíváncsiságra, nyitottságra és egymásra ahhoz, hogy rengeteg élménnyel gazdagabban térhessünk haza.

Az élethez és a gyermekekhez való hozzáállásról pedig pont az olaszoktól lehet nagyon sokat tanulni, akiknél (a többi latin népekhez hasonlóan) úgy látom, hogy az élet nem áll meg a gyerek születése után, és aki sokkal inkább természetesen az élet folyásának részese lesz ezeken a helyeken, és sokkal kedvesebben és nyitottabban állnak a gyerekekhez is. Minden utazás jellem-és hozzáállásformáló, és szerintem kevés dolog fejleszti jobban az embert, mint az utazás és a komfortzónából való kimozdulás, amikor látja, hogy nem csak egyféle igazság létezik, és hogy a dolgokhoz lehet máshogy is hozzáállni, mint ahogy azt például itthon vagy a mikrokörnyezetünkben természetesnek vennénk.

2. Pakolás egy kis hátizsákba

Eleinte eszembe sem jutott, hogy erről külön pontot írjak, hiszen számunkra annyira természetes és magától értetődő, hogy egy 3-4 hetes útra is 1-1 hátizsákkal indulunk, hogy most sem okozott problémát beleférni 4 napra mindenkinek egy-egy mini poggyászba (40cm x 20cm x 25 cm). Viszont nagyon sok kérdés érkezett ezzel kapcsolatosan, úgyhogy néhány gondolatot szeretnék megosztani ezzel kapcsolatosan.

A képen hármunk négy napnyi cucca van elrejtve:)

Azt hiszem, hogy a pakolásnál is előjön egyrészt a hozzáállás kérdése, másrészt pedig a tapasztalaté: minél többet utazik hátizsákosan az ember, annál inkább rájön – ahogy fentebb is írtam -, hogy mennyi felesleges holmival vagyunk körbevéve, és hogy mennyire egyszerűbb az élet, ha csak a legalapvetőbb cuccokat visszük magunkkal – igen, kisbabával is. Szerintem manapság tényleg nagyon túl van ez az egész gondolva, de amikor rá vagyunk “kényszerítve”, hogy kevés holmival utazzunk, és ezután rájövünk, hogy ha kell, akkor mindent meg lehet oldani, onnantól könnyen fog menni az egész – sokkal könnyebben, mint a 4 napra telipakolt gigabőröndökkel (szerintem). Minden szempontból könnyebb hátizsákkal utazni, de talán – hangozzék ez akármilyen koejjósan is – a léleknek a legkönnyebb így megélni a szabadságnak ezt a formáját.

Na de hogy mit is pakoltam pontosan Poldinak, magamnak az útra?

Poldinak:

• 1 ruha rajta, 3 váltás ruha a 3 napra és plusz 2 tartalék ruha (most azért nem több, mert 30-35 fok volt Rómában – ha bármit ki kellett volna mosni, egy órán belül megszáradt volna)
• Pelenka ~16db
• Egy csomag popsitörlő
• Cipője (amit egyelőre csak akkor adunk rá, ha letesszük a földre, egyébként cipő nélkül van)
• Plüss alvókája
• Plusz 2 cumi
• Kis üveg víz és banán

Magamnak pakoltam:

• 1 ruha (+1 kardigán) rajtam, ezen kívül 3 váltás ruha
• 1 sportcipőben mentem és tök feleslegesen beraktam egy papucsot is
• Alvós top
• 3 váltás zokni, alsónemű
• Ebook
• Telefon, töltő, iratok, pénztárca
• (Férjemnek ugyanezt képzeljétek el nagyjából)

Egy pipere cucc átlátszó tasakban hármunknak:

• Naptej Poldinak (100 ml)
• Naptej nekünk (100 ml)
• Nurofen szirup és kúp Poldinak 
• Szemceruza, szemöldökceruza, szempillaspirál nekem
• Fésű
• Popsikenőcs (100 ml)

Nos, ennyi – és semminek nem éreztük hiányát. Poldit is erre szeretnénk majd tanítani amikor nagyobb lesz, hogy annyi cuccot hozhat magával, ami befér majd az ő kicsi táskájába. A három kistáskát ingyen fel lehet vinni, ezen felül nagyobb csomagért fizetni kell. A babával felvihető „pelenkázó” táska mérete egyébként picit nagyobb (45x35x20cm), de egyiket sem ellenőrizték (nyilván látták, hogy rendben van a méretük). Ezenkívül babával feladható ingyenesen egy babakocsi és egy az alábbiak közül: autós ülés, ülésmagasító vagy utazóágy. Mi kivittük magunkkal a futóbabakocsit, mert félmaratonra készülünk, de ha nem futnánk, akkor nem vittük volna, hiszen mindig, mindenhova hordozóval közlekedünk. Mi nem csomagoltattuk és nem lett semmi baja, de aki félti, annak érdemes lehet befóliáztatni. Sőt, egy olyan tippet is kaptam, hogy erős vegyszerekkel tisztítják a szalagokat, ami babaholmi esetében szintén indokolhatja a csomagoltatást.

3. Repülés fapadossal

Habár a tengerentúlra már repültünk babával, a fapados társaságokkal még nem volt tapasztalatunk eddig. Igazából teljesen rendben volt minden, segítőkészek voltak, semmi probléma nem volt sehol a Ryanairhez tartozó Lauda Motionnel.

Repülés a repülés előtt a bécsi reptéren

Bécsből indultunk, hiszen innen a legtöbb esetben sokkal olcsóbban lehet repjegyet venni – főleg mondjuk az augusztus 20-i hosszúhétvégén. Hármunknak 50 ezer forint alatt volt valamennyivel a repjegy oda-vissza. Két éven aluli (ölben utazó) kisbabáknak fix árat kell fizetni, ami egy útra vonatkozóan 8,750 Ft/ €25 (akkor is, ha a felnőtt éppen olcsóbb – nálunk határeset volt, körülbelül annyiba került Poldi jegye, mint a mienk, azaz oda-vissza mindenkinek 16 ezer forint körül volt). Két éven aluli gyermek a szülő ölében utazik, kivéve ha egy éves kor felett megveszik neki külön a helyet ÉS a légitársaság által engedélyezett autósülést viszik neki. Mi mindenből csak az alapdíjat fizettük ki, azért sem fizettünk külön, hogy egymás mellé ülhessünk – tudtuk, hogy ezt is úgyis meg lehet oldani, és meg is oldottuk mindkét úton. Elég nagy a valószínűsége annak, hogy a mellettünk ülő emberek közül legalább egy valaki egyedül utazik, és szívesen cserél helyet velünk – így is volt, szóval mindkét úton egymás mellett tudtunk ülni. Poldi már harmadjára utazott repülőn (bár az első két alkalommal baby basketet kaptunk), így egyáltalán nem izgultunk az 1 óra 20 perces út miatt, és nem is volt semmi gond (felszálláskor elaludt Poldi rögtön).

Valószínű nem erre számított a visszafelé úton az a szomszédunk, akinek kiült az arcára a rémület a gyerek láttán, és a „Boarding completed” bemondása után úgy menekült előre, mint aki az életéért fut az ókori Colosseumban a véroroszlánok elől.

4. Szállás

Mivel főszezonon kívül mentünk, ezért a Bookingon nagyon jó áron tudtunk lecsapni egy leakciózott, központi helyen lévő, 10/10 pontos szállásra. Három éjszakára 40 pár ezer forint volt – ennyi pénzért alapesetben a Termini környékén lehet megszállni (a Balatonon meg már szinte sehol), most viszont tényleg mindennek a közepén voltunk – a Vatikán 10 perc sétára volt, az Angyalvár és a Tevere 5 perc, Pantheon és Navona 5 perc, Colosseum 20-30 perc mondjuk…a környék hangulatos, biztonságos, a szállás maga pedig egy alapfelszreltségű szoba volt.

Semmi luxi, de mi úgyis csak aludni járunk a szállásra, így általában a jó áron, a tisztaságon, jó elhelyezkedésen és a jó értékeléseken kívül nekünk nincsenek nagy elvárásaink, például hogy “bababarát” legyen (jelentsen is ez akármit) – hiszen Poldival aludtunk már lakóautóban, hajón, sokszor sok helyen, és mindenhol nagyon jókat tudunk aludni. A szobában volt egy ágy, hoztak be egy gyerekágyat, szekrény, abban egy minihűtő, klíma, asztal, a fürdőben pedig wc és zuhanyzó.

5. Étkezés

Az, hogy továbbra is ilyen aktívan és bátran tudunk nekivágni a világnak kisbabával is, az két dolognak köszönhető (a hozzáálláson kívül): az egyik a hordozás (lásd következő pont), a másik pedig a BLW, azaz a falatkás hozzátáplálás – erről ITT találjátok az egyik legnépszerűbb bejegyzésemet. A BLW-nek köszönhetően Poldit soha nem etettük kanállal, és soha nem kapott sem pürét, sem pedig bébiételt, aminek köszönhetően egy percig nem kell azon aggódnunk, hogy találunk-e “neki megfelelő” babakaját, hogy lesz-e lehetőség melegíteni, hiszen a kezdetektől azt és akkor és úgy eszi, amit, amikor, ahogy mi.

Hatalmas öröm volt együtt felfedezni a római gasztronómia remekeit, a pizzát, a pastát és a többi street foodot, és látni, hogy Poldi is mennyire élvezi ezeket az új ízeket. Az olasz konyha ráadásul messze földről híres arról, hogy az alapanyagok minőségében nem ismer megalkuvást, így bátran adtunk minden ételből, amit mi is ettünk, ő pedig olyan végtelen boldogsággal próbálgatott mindent, hogy élvezet volt nézni. Nem csak nekünk, hiszen volt étterem, ahol a kiérkező ételt akkora üdvrivalgással fogadta, hogy az egész étteremmel jót derültünk a helyzeten, máshol pedig azzal nyűgözte le az asztalszomszédokat, hogy pici babaként ette az articsókát.

6. Hordozás

Hogy is mondjam…nem vagyok egy tengerparton heverészős típus. Nagyon nem. Szerencsére ebben is megtaláltuk egymást a férjemmel, akivel mindketten az aktív, túrázós, jövős-menős utazást preferáljuk, és akivel az utazásaink során ritkán van 20-30 ezer lépés alatti napunk. És a legjobb, hogy ezt bizony kisbabával is tudtuk folytatni. Ebben azt hiszem, az egyik legnagyobb segítség a hordozó már szinte az első napoktól, hetektől. Mi például az első félévben egyáltalán nem használtunk babakocsit (tényleg, soha), és akkor is csak azért kezdtük el, mert futóbabakocsit vettünk, amivel hat hónapos kortól lehet mozgolódni.

A babakocsi továbbra is megmaradt a futásokhoz, a mindennapokban viszont a Liliputi hordozónk a legjobb barátunk már a kezdetektől, ami lehetővé teszi az akár több órás hegymenetes túrákat, a városnézést a tömegben, macskaköveken, lépcsőkön, emelkedőkön és lejtőkön. Így nem okozott gondot, hogy minden nap bőven 20 km feletti távokat tegyünk meg – hármasban. Szerencsére Poldi annyira megszokta és megszerette az elejétől a hordozót (hiszen akár nyűgös, fáradt volt, akkor a legtöbbször magamra kötöttem – ő megnyugodott, jó nagyokat aludt, én pedig tettem-vettem tovább), hogy imád benne mozizni és velünk együtt felfedezni a világot. Természetesen ahogy megállunk 1-2-3 óránként mi is pihenni, úgy vesszük ki a fiunkat is átmozgatni és hagyunk neki is időt például parkos területen kimozogni magát. (A futóbabakocsit elvittük magunkkal, mert félmaratonra készülünk. Futottunk vele a Tevere partján, valamint betoltuk a Terminiről és vissza, amikor a három hátizsákot pont rá tudtuk tenni – ilyen szempontból és ebben az esetben jó volt, hogy velünk volt, de nem volt létszükséglet.

7-10. Négy napos aktív programterv

Mivel ennek a bejegyzésnek (és igazából magának a blognak) is meghaladja a kereteit és lehetőségeit, hogy mindent leírjak a látnivalókról, vagy hogy mit kell tudni például a Colosseumról, Pantheonról vagy a Vatikánról, ezért csak a programterv és a menetrend leírására szorítkoznék, hogy mi hogyan osztottuk be a rendelkezésre álló négy napot. Elsősorban (nem túl meglepő módon) terület szerint haladtunk, azaz az egy környéken lévő dolgokat fedeztük fel 1-1 nap. Így az első napon a szállás környékét, a másodikon a Colosseumét, a harmadik napon a folyó másik oldalán lévő Vatikánt/Trasteverét, az utolsó napon pedig azt, ami a Terminire menet útba esett ismét. Mivel nagyon sokat mentünk (átlag 30 ezer lépés/nap), ezért elsősorban aktívabb családoknak és utazóknak lehet ideális egy ilyen menetrend, de szerintem mindenki magára tudja igazítani – ez csak egy kis összegzés a mi utunkról.

1. nap: Termini, Trevi és a környékünk felfedezése

A gépünk reggel 6:20 körül indult Bécsből, ami azt jelenti, hogy 8 órára már a Fiumicinon voltunk. Innen a Terravisionnel mentünk be (hármunknak oda-vissza 20 euró volt) a Terminire, körülbelül 40 perc lehetett az út. A buszjegyet helyben vettük, és 10 percen belül indult is a városba. Kezdésnek be is vetettük magunkat a 2016-ban nyílt Mercato Centrale-ba, ahol nagyon nagy nevek nyitottak helyeket, mindenféle ételt meg lehet itt kóstolni. A piac koncepciója és kialakítása is fenomenális – sokkal jobb, mint amit egy pályaudvarnál lévő újhullámos piacról el tud képzelni az ember, szóval ezt érkezéskor vagy távozáskor semmiképpen ne hagyjuk ki. (Kipróbálandó street food-tippeket ITT találtok.)

Ezután besétáltunk a körülbelül 4 km-re lévő szállásunkra, útba ejtve az 1717-ben épült, 138 lépcsőfokból álló Spanyol-lépcsőt:

…és Róma egyik legnagyobb, és a világ talán legjobban ismert kútját, a Fontana di Trevit, ahova állítólag naponta 3000 eurónyi érmét dobnak be a turisták:

 Instagram vs. reality: a délutáni órákban nyilván tömve volt a hely turistákkal

…és egy boltot, ahol pár dolgot vásároltunk, majd elfoglaltuk a szállásunkat. Kicsit kipihentük a hajnali indulás és az út fáradalmait, majd a várost újra a nyakunkba, Poldit meg a hátunkra vettük, és felfedeztük a környéket, útba ejtve az első kötelező street foodos helyünket, a Suppliziót, ami ráadásul az utcánkban volt. A supplís pihenő után elveszve a belváros történelmi hangulatában elsétáltunk a Navona térre és megnéztük (kívülről) a Pantheont (zárva volt):

és visszamentünk a Trevi kúthoz és annak környékére, amerre olyan sokat sétáltunk, hogy végül ránk esteledett. Pihenőt egy kis aranyos piazzán tartottunk egy templom mellett, ahol mi kipihentük, Poldi meg kimozogta magát, majd elindultunk vissza a szállásra. Közel 28 ezer lépéssel zártuk a napot.

Az első nap címszavakban:

• Reptér, Terravision busz, Buszpályaudvar (Termini)
• Trevi-kút
• Spanyol-lépcső
• Szállás elfoglalása
• Supplí
• Piazza Navona
• Pantheon

2. nap: az ókori Róma

A második napon lassú ébredezés és készülés után a Largo di Torre Argentina tér felé vettük rögtön az irányt:

aminek a túloldalán már a Zsidó Gettó kezdődik, így arra folytattuk az utunkat az ókori romok megtekintése után. Itt nézelődtünk, ittunk egy capuccinot (amit ugye Olaszországban szigorúan csak délelőtt szabad, ha nem akarunk szúrós tekinteteket kapni) és megtaláltuk az articsókás helyünket is. Mivel ehhez a tipikus olasz ételhez még korán volt, így legalább már tudtuk, este merre kell majd visszatérnünk. A Gettóból az olasz főváros legforgalmasabb és leggrandiózusabb tere, a Piazza Venezia felé mentünk tovább, amit körbejárva feljutottunk az Forum Romanum kezdetéhez, ahonnan rálátás nyílt az ókori Róma főterére.

Mivel nagyon meleg volt, így sem sorbanállni, sem bent a napon császkálni nem volt kedvünk, ezért beértük a fenti látvánnyal, és tovább mentünk az i.sz. 80-ban kapuit megnyitó Colosseumhoz. Ide nem is terveztünk bemenni (hosszú sor, előre foglalás szükségessége, stb.), ezért szintén csak körbejártuk a Világ 7 Új Csodájának egyikét, és a környékén beültünk ebédelni egy olyan helyre, ahonnan rálátásunk nyílt még az amfiteátrumra. A pasta, saltimbocca és vino de la casa után feltöltődve és kipihenten vágtunk neki a túra folytatásának hármasban.

Dél felé elhaladtunk a Circus mellett és kívülről megnéztük a mindenki számára ismerős tenyérből jóslós gépezet eredetijét (Bocca della Veritá):

...de itt sem álltunk be a hosszú sorba csak azért, hogy fotózkodjunk vele, hanem továbbmentünk a narancsliget felé (Giardino degli aranci), ahol az a kulcslyuk található, amelybe ha benézünk, a Szent Péter Bazilikára lehet rálátni – ezt aki teheti, mindenképpen ejtse útba, mert hatalmas élmény.

A narancsligetben mi megpihentünk, Poldi pedig kimozogta magát, és pont jó időben indultunk, hogy a Trapizzino 5 órai nyitására odaérjünk. Bár kiderült, hogy kár volt sietni, hiszen Olaszországban kicsit máshogy értelmezik ezt a nyitvatartás-dolgot, és finoman szólva is furcsán néztek ránk, amikor 5 órakor ott toporogtunk az ajtóban. „Igen, 5 óra van, de ez nekünk szól, és mi itt vagyunk, de még semmi nincsen kész.” – hozták a tudomásunkra tört angolsággal, úgyhogy kértünk egy sört, és a közeli parkban megvártuk, amíg elkészülnek az első pizzaszendvicsek. Az energia-és szénhidrátraktárak újratöltése után egyenesen megindultunk az articsókás helyre, onnan pedig vissza a szállásunk környékére, átsétálva még az Angyalvárhoz is. Egy laza 31 ezer lépéses napot zártunk így hármasban.

2. napi program tehát címszavakban:

• Kelet és dél felé mozogtunk
• Largo di Torre Argentina
• Zsidó Gettó, articsóka
• Forum
• Colosseum, pasta, saltimbocca, vino de la casa
• Circus, Boca Veritas
• Narancsliget, kulcslyuk
• Trapizzino

 3. nap: Vatikán és Trastevere

A harmadik napon reggel végre sikerült beiktatnunk egy kis futást – amit egyébként minden reggelre terveztünk, de igazság szerint a 20-25 km-es séták után esténként mondhatni beájultunk az ágyba, és reggel nem igazán akaródzott felkelni reggel 5-6-kor egy hosszabb futáshoz. Így kicsit melegben indultunk már, de  csak a mienk lett egy 5km-es babakocsis futás a Tevere partján (a Lungoteverén), ami egy teljesen másfajta élménye a városnézésnek.

A futás után megittuk a kis capuccinonkat, megreggeliztünk, elkészültünk és megindultunk a Vatikán felé. Itt szerencsére nem voltak olyan nagyon sokan, mint ahogy a férjem elmondása szerint szezonban lenni szoktak, de a bejáratnál így is elég hosszú sor kígyózott – ezt kisbabával ki tudtuk kerülni, és mehettünk a sor jobb oldalának elején található rövid, mozgáskorlátozottaknak fenntartott sorba, ahol körülbelül 2 perc alatt bejutottunk. Kisbabával mindenképpen kérdezzünk rá ilyen helyeken, hogy van-e lehetőség rá, hogy ne álljunk a tűző napon félóra-órát – maximum azt mondják, hogy nem. De nem gondolnám, hogy ez lenne a jellemző. Szóval gyorsan bejutottunk, majd elmerengtünk a Bazilikában (a kupolába nem mentünk fel), nézelődtünk, ahogy kint a téren is kicsit.

Innen megindultunk a következő street foodos desztináció felé, a Vatikán észak-nyugati oldalától 20 perc sétára található Pizzarium felé, ami állítólag a legjobb pizzaszeletes hely a városban. Itt kivártuk a nem rövid sort, a közeli parkban megettük a pizzát, mi pihentünk, Poldi mozgott, majd elindultunk a Trastevere felé – kicsit elveszni ezen a környéken, ami a szűk, hangulatos utcáiról, beülős helyeiről híres. Itt kiróbáltuk a maritozzot és egy szuper vacsorát költöttünk el a Cajo e Gajo-ban:

...majd az Angyalvár felé hazasétáltunk. Ez volt a (futásnak is köszönhetően) leghosszabb, több mint 33 ezer lépéses napunk.

A 3. nap címszavakban:

• A Tevere másik (nyugati) oldala
• Vatikán
• Pizzarium
• Trastevere: mortazza, cacio e pepe, bruschetta, vino de la casa
• Angyalvár

Az utolsó (4.) nap: útban a Terminire

A negyedik, utolsó napunkon elengedtük a futás-dolgot a késői kelés után, és kapkodás helyett egy jó nagyot pihiztünk az ágyban, és nyugiban összepakoltunk a 11 órás kicsekkolásra. Innen már csak a környéken és a Termini felé megindulva terveztünk nézelődni, de  csak azután, hogy megittuk a Campo di’Fiorin a kilépő capuccinót és Peroni sört. Elmentünk a Pantheon felé, ami végre nyitva volt, és így be tudtunk menni megcsodálni ezt az építészeti remekművet. Elsétáltunk a Trevi-kúthoz, ahol ettünk egy fagyit, majd harmadik nekifutásra végre sikerült bevennünk a ZUM nevű legmenőbb tiramsúzót is (némi várakozás után), majd a Colosseum

és a közeli templomban található Michelangelo által készített Mózes-szobor érintésével 5 órára a Mercato Centrale-n voltunk, és egy porchetta paninoval és Birra Moretti IPA-val elbúcsúztunk Rómától:

A busz időben indult és érkezett a reptérre, ahol a beszállással és indulással, majd pedig a repülés során is minden teljesen rendben volt (Poldi aludt végig).

Habár mi időben és pontosan érkeztünk Bécsbe, sajnos a lefixált (és kifizetett) transzfer nem várt minket, és semmilyen elérhetőségen nem tudtuk elérni őket (vagy 3 féle telefonszám, email…), ami elég kellemetlen volt. De szerencsére közel volt a reptérhez a szálloda, ahol leparkoltuk az autót, így fogtunk egy taxit, és 20 euróért elmentünk oda. Amikor a horror-vagy inkább egy Tarantino-filmbe illő szálloda recepcióján jeleztük, hogy mi a problémánk, akkor a recepciós fiú nem úgy tűnt, mint aki először találkozik ezzel a helyzettel, és szó nélkül vette ki a kasszából és adta oda egy félvigyorral a 20 eurót a taxiért…habár az első tapasztaltunk korábban az Arionnal jó volt, most ez nagy csalódás volt, így az Arionon keresztül foglalt Life Hoteles tranfszert nagyon nem ajánlom senkinek sem a bécsi reptér környékén.

De a lényeg, hogy megérkeztünk, megvolt az autó, és hajnal 2-re már az otthonunkban is voltunk, telve élményekkel és közös kalandokkal – és már alig várjuk a következő utazást, hiszen tényleg mindig rájövünk ilyenkor, hogy a legjobb dolog, amit tehet az ember és amire költheti a pénzét, azok bizony az élmények és az utazás. És ahogy a Dalai Láma is mondta: egy évben párszor utazz el olyan helyre, ahol még sehol nem jártál. Tegyetek ti is így, és kisbabával se féljetek belevágni a nagy kalandokba!