sablonmentes

Hiába az első 1000 nap lehet a legfontosabb egy gyermek egész életre szóló egészségi kilátásainak megalapozásában, sajnos a mai napig sok olyan káros tévhit tartja magát, mely szerint várandósan kettő helyett kell enni, vagy hogy kisbaba mellett “luxus és önzés” lenne magunkra és az életmódunkra figyelni. Pedig kevés olyan lehetőség van az életben, amikor olyan hatalmas mértékben tudnánk akár pozitív, akár negatív irányban befolyásolni gyermekünk jövőjét, mint a várandósság során és a kisgyermek első két életévében. A fiunk 2. születésnapja alkalmából összegyűjtöttem a mi tapasztalatainkat a tudomány támogatásásval, amelyek segíthetnek, hogy mind a baba, mind a szülők a "legtöbbet hozzák ki" közösen ebből az időszakból.

Poldi most töltötte második születésnapját, amely egyet jelent az első 1000 nap végével is. Nem titok, hogy az Instagram-oldalam a fiunk születése után pár héttel azért is indult el, mert rengeteg megdöbbentő kommentet kaptam azzal kapcsolatosan várandósan, hogy minek is járok továbbra is hetente 5-6x edzeni, hogy minek dobozolok továbbra is magamnak ételeket, hogy miért is figyelek ennyire az életmódomra/étkezéseimre, hogy „végre én is ehetek a [munkahelyi ünneplés során] a tortából” vagy hogy “úgyis meghízok majd, mindenki meghízik a végére”. Őszintén ledöbbentem minden ilyen mondatnál (a későbbiekre vonatkozó ijesztgetésekről nem is beszélve, miszerint nem fogunk aludni, utazni, egészségesen enni és edzeni…hát, egyik sem jött be).

2. szülinapi menü Poldi legnagyobb kedvenceivel (garnéla, lazac, sonka, dinnye, banán, mogyoróvaj és spagetti) a főszerepben: füstölt lazacos édesburgonya falatkák, bazsalikomos dinnyeleves prosciutto sonkával, garnéla spagettivel, cukkinivel és balzsamos sült paradicsommal, banános-mogyoróvajas sajttorta

A szakmámból is kifolyólag számomra nem volt kérdés, hogy az egészséges életmódot ugyanúgy fogom folytatni mind várandósan, mind pedig a fiunk születése után. Azonban minél inkább beleástam magam az ezzel kapcsolatos kutatásokra és tudományos anyagokba, annál világosabb lett, hogy a sok régi káros berögződés és kéretlen tanács/kommentnek számos, élethosszig tartó negatív hatása lehet. Éppen ezért küldetésem lett azóta megmutatni, hogy nemcsak lehet, de érdemes is formában maradni és figyelni magunkra, hiszen ezzel tehetjük a legtöbbet nemcsak magunkért, hanem elsősorban a gyermekünkért. Ugyanígy küldetésemmé vált abban is segíteni másoknak, hogy anyaként hogyan lehet egy egészséges és mindenki számára élvezhető életmódot kialakítani, ebbe a kezdetektől bevonni a picit is; és hogy a hozzátáplálás és a közös étkezések lehetnének öröm és kaland az egész családnak – és hogy „jó evő”, az új, egészséges ételekre nyitott gyerekeket nevelni sem lehetetlen küldetés. Mert ezek nemcsak lehetségesek, de rendkívül fontosak is lesznek abban, hogy erős alapokat adjunk gyermekünknek, amelyre majd ő is biztonsággal tud építkezni azután, hogy egyre inkább kikerül a családi fészekből.

Az első 1000 nap fontos mérföldkövei: a születés, az első és a második születésnap, amely ennek a talán legmeghatározóbb korszaknak a végét is jelenti

Mielőtt összegyűjteném az elmúlt 1000 nap során szerzett tapasztalatimat és a legújabb kutatások alapján elsajátított ismereteket, néhány szóban szeretném leírni azt, hogy…

…miért is olyan fontos az első 1000 nap?

Az első 1000 nap (azaz a fogantatástól számított időszak a gyermek két éves koráig) táplálása rendkívül fontos a gyermek hosszú távú egészsége, idegrendszeri fejlődése és élethosszon át tartó mentális egészsége szempontjából, hiszen az ember egész élete során nem növekszik és fejlődik ilyen ütemben és ennyire intenzíven, mint életének első három évében. A gyermek súlya ötszörösére, a magassága kétszeresére növekszik, agyszövete pedig mindennap plusz 1-1 grammal gyarapodik. Különösen nagy jelentősége van ennek, ha azt is szem előtt tartjuk, hogy az újszülötteknek testtömegkilogrammonként háromszor annyi energiára van szükségük, mint a felnőttkorúaknak, makro- és mikronutriens (vitamin és ásványanyag) szükségletük pedig jóval meghaladja a többi korosztály igényét, miközben szervezetük a tápanyagokat csak korlátozott mértékben képes tárolni és a korosztályos igényektől eltérő táplálékbevitelt kiegyensúlyozni.

Az élet ezen érzékeny időszakában a táplálkozásban meglévő különbségek programozni képesek az egyén jövőbeni fejlődését, anyagcseréjét és egészségi állapotát. A programozás folyamatáért az epigenetika a felelős.  Azaz a lényeg, hogy a gének nem minden, hiszen ezeket mind negatív, mind pozitív irányban lehet befolyásolni (hiszen a betegségre hajlamosító géneket akár epigenetikai hatásokkal el lehet csendesíteni). Ez az időszak egy hatalmas lehetőség és felelősség is egyben a szülő számára, hiszen már az is sok mindent befolyásol (az epigenetikai programozáson keresztül), hogy az anya mit eszik a várandósság és a szoptatás során, majd legalább ilyen fontos a hozzátáplálás időszaka is, amelyet nem véletlen határoznak meg úgy, hogy két éves korig tart. A gyermek-és felnőttkori egészségügyi kockázatok, mint például az elhízás, magas vérnyomás és cukorbetegség is mind-mind programozhatók ebben a kritikus időszakban a szülői életmód által.

Most, hogy már tudjuk, hogy miért is olyan fontos figyelni ebben a rendkívül szenzitív időszakban magunkra (és ezáltal a gyermekünkre), összegyűjtöttem azt is (időszakokra bontva a felkészüléstől a várandósságon és az első/második féléven keresztül egészen a kisgyermekkorig), hogy ez a gyakorlatban hogyan is működött nálunk.

-1. lépcső: tudatos felkészülés a várandósságra

Kutatások szerint az anya várandósság előtti életmódja is befolyásolja a születendő gyermek későbbi egészségét – és ugye a teherbeesés valószínűségére is igen nagy hatással van az anya egészségi állapota és életmódja. Arról nem is beszélve, hogy mind a várandósság, mind pedig egy kisbaba születése hatalmas változás az ember életében. A fogantatás pillanatától kezdve a várandósság alatt, majd a szülés után rengeteg hormonális, fizikai, lelki és mentális változás történik. Vajon biztos, hogy ilyenkor a legjobb belevágni az életmódváltásba is? Ahogy Dr. Lukács Liza táplálkozási pszichológus is írja Lenyelt vágyak c. könyvében, a diétázás/életmódváltás egy kríziskeltő szituáció, ráadásul a túlsúlyos emberek megküzdési és stresszkezelési képességei gyakran hiányosak. Ez megfejelve egy új élethelyzettel (anyaság), hát, nem a legkönnyebb szerintem. Sajnos nem véletlen ragadnak bele az örökös "majd" kergetésébe:

• "majd figyelek, ha megszületett",
• "majd ha végetér a szoptatás",
• "majd ha bölcsibe/oviba megy",
• "majd ha kirepülnek"

- és eltelt 20 év, miközben az a fránya 10-20kg még mindig ott van "a gyerek miatt", utána pedig "arra a 20-30 évre meg már mindegy". Előzzük meg, készüljünk fel, és vágjunk bele úgy a várandósságba és a szülőségbe, hogy a mindennapjaink természetes részét képezi a rendszeres mozgás, az otthon főzés, a nyugodt és közös étkezés az asztalnál, a menütervezés és előre készülés (amelyek mind-mind az öngondoskodás alapjait képezik). Önáltatás, ha fiatalon azt gondoljuk, hogy nekünk erre a munka/suli mellett nincs időnk - ez utóbbiból egészen biztos nem lesz több kisbaba mellett sem, főleg nem kisgyerek és munka mellett. Az életmódváltásra a legjobb idő mindig a MOST.

1. Várandósság

Ideális esetben tehát úgy vágunk bele a várandósságba, hogy az életünk szerves része az egészséges életmód – ezután ezt már csak fent kell tartani, folytatva az egészségtudatos táplálkozást is. Tápanyagdús, természetes alapanyagokra épülő, kiegyensúlyozott és változatos étkezés esetén nagy változtatásokra egyáltalán nincs szükség, és az sem igaz, hogy kettő helyett kell enni ilyenkor. Sőt! A várandósság alapból egy inzulinrezisztensebb állapotot hoz létre, ezért még sokkal óvatosabban kellene bánni a cukros, feldolgozott ételekkel (csoki, keksz, jégkrém és társaik), azaz nem igaz, hogy mindent meg kell enni, amit „a baba megkíván” – biztos, hogy nem a baba kívánja meg az X tábla csokoládét. Ahogy Lukács Liza is írja oldalán:

Mivel a közgondolkodásban a terhesség és a kívánósság együtt járnak, ezért sok kismama szinte vadássza ezeket az érzéseket. Korábban azzal magyarázták, hogy ilyenkor bizonyos, hiányzó tápanyagok szükségletét jelzi a szervezet. Ma már a táplálkozástudomány képviselői kimutatták, hogy ez koránt sincs így. Másrészt sokan kívánósság címszó alatt csipa értéktelen ételt fogyasztanak (cukrászsüteményeket, gumicukrot, karamellát, stb.) – könnyű belátni, hogy ezeknek biológiai haszna nincs. Az már más kérdés, hogy lelkileg van-e szüksége ezekre az ízekre vagy magára az evés aktusára. A lelki hiányokat, pszichológiai éhséget viszont nem ételekkel kell orvosolni a várandósság hónapjai alatt sem.

Az sem igaz, hogy sokkal többet kellene enni várandósan. A számok eltérők, de az biztos, hogy az első trimeszterben nem változik az energiaigény (szemben a mikrotápanyag-igénnyel! – azaz emiatt is fontos ugye a tápanyagdús táplálkozás), a másodikban minimálisan (80 kcal, azaz egy alma), a harmadikban pedig esetleg 200-250 kcal (egy doboz túró, egy nagyobb szelet sült csirkemell, 30-40g olajos mag), de ez sokszor ennyi sincsen, főleg, ha az anya a korábbi aktív életmódjából visszavesz, és csökken az aktivitása.

Ugyanígy javasolt folytatni a rendszeres testmozgást is az orvos engedélye után komplikációmentes terhesség esetén. Hiszen mind a mamára, mind a babára jó hatással van a mérsékelt és pulzuskontrollal végzett edzés. Nem ilyenkor kell rekordokat döntögetni és új sportokat kipróbálni, de az addigi testmozgásokat nyugodtan lehet a legtöbb esetben folytatni.

Én személy szerint végig edzettem (futás, majd kocogás és tempós séta szigorú pulzuskontrollal, konditermi erősítés hasgyakorlatok kivételével, aerob edzések pl elipszisen, úszás és spinning) – Poldi hétfőn született, szombaton még leugrottam egy laza elipszises aerob edzésre a terembe. Pulzuskontrollal és a jó közérzetért, jókedvért és kettőnk egészségéért mozogtam, ami mindig feltöltött, és biztos vagyok benne, hogy hatalmas szerepe volt abban, hogy végig jól éreztem magam, egyáltalán nem vizesedtem, nem volt légszomjam, jól aludtam és a vérképem is végig olyan volt az orvosom szavait idézve, mint „aki nem is várandós”.

2. Az első hetek és hónapok (0-6 hó)

A kisbaba születése utáni első hetek a pihenésről és az összecsiszolódásról szólnak. A gyermekágy időszaka alatt ha mozogni nem is javasolt (ugyanakkor nagy sétákat tenni együtt és bizony egyedül is – igen!), a táplálkozásra ugyanúgy érdemes figyelni, hiszen a tápanyagban gazdag étkezés segíti a regenerációt, a tejtermelést is. Ha lehetőségünk van, kérjük a férjünk, családtagok segítségét, gyűjtsük össze a kedvenc egészséges receptjeinket, írjunk előre bevásárlólistát. Az első héten nekem is nagy segítségemre volt a férjem, utána pedig örömmel tértem vissza én is a konyhába. A szoptatás alatti egészséges étkezés már csak azért is fontos (a saját erőnk, állóképességünk és hangulatunk mellett), mert az anyatejben megjelennek az elfogyasztott ételek ízei – azaz a változatosan, sok-sok zöldséget, gyümölcsöt fogyasztó anyák gyermekei bizonyítottan nyitottabbak lesznek az egészségesebb ételekre (és ugyanígy fordítva: a túl sok finomított szénhidrátot, cukrot és zsírt tartalmazó ételeket fogyasztó anyák gyermekei is inkább ezeket preferálták később). Oh, és azzal tévhittel is számoljunk le gyorsan, hogy a szoptató anyának prevenciós jelleggel bármit kerülnie kellene! Nem, nem és nem! Változatos, egészséges, szélsőségektől mentes étkezés javasolt továbbra is, és csak probléma esetén szükséges bármit is kizárni. A kisbabák hasfájását a legritkább esetben okozza az anya étrendje (ezzel szemben bizonyos pszichológiai kutatások szerint a szülők kapcsolatának minőségének annál nagyobb szerepe lehet benne).

Én ugyanúgy ettem szoptatás alatt is, mint előtte: egészségesen, változatosan (továbbra is kerülve a többszörösen feldolgozott élelmiszereket, hozzáadott cukrot); és a gyermekágy hat hetének letelte után ugyanúgy visszatértem a heti 4-6 edzéshez is (a férjem segítségével), amely nagyon sokat tett hozzá, hogy ezekben az első hónapokban is végig fitt, energikus és vidám maradjak – hiszen volt lehetőségem kikapcsolódni, feltöltődni. Hiszem, hogy egy kisbabának nem 0-24-ben egy lestrapált és kimerült anyára van szüksége, hanem 22-23 órában olyanra, aki jóban van önmagával, és foglalkozik önmagával is - aki jól érzi magát a bőrében. Ahogy Feldmár András is mondja: 

A gyerekeknek arra van szükségük, hogy megtapasztalják a szüleik szabadságát, boldogságát és jó közérzetét. Csak ez adhat zöld jelzést  nekik, hogy ők maguk is lehetnek boldogok, szabadok és jól érezhetik magukat.

Nálunk is beigazolódott: ha anya jól van, akkor a baba is jól van. A heti 4-6 edzés és a „normális” étkezés mellett is hat hóig kizárólagosan szoptattam a fiunkat, a születése után 3-4 héttel pedig jobb formában voltam, mint valaha - miközben a fiunk másfél hónapos korától átaludta az éjszakákat, a kezdetektől egy vidám, kiegyensúlyozott, barátságos és nyugodt baba - vagyis már kisgyerek.

Plusz egy tipp: utazás!

Ez is egy visszatérő eleme volt az ijeszgetéseknek, hogy nem fogunk majd utazni babával, vagy hogy "szegény gyereknek 1 éves koráig a négy fal között a kiságyban van a helye". Mi ezt is másképp gondoljuk, és az is ismert, hogy a kisbaba agyának fejlődésének új ingerekre van szüksége - ne véletlen tapasztalják sokan (így voltunk vele mi is), hogy utazások, kimozdulások során ugranak meg bizonyos fejlődési lépcsőket a kicsik. Arról nem is beszélve, hogy az utazás segít  a hetek-hónapok óta nagyrészt otthon lévő anyának is kimozdulni, akit így végre friss ingerek érnek, az apa is jobban be tud csatlakozni a gyerek körüli teendőkbe - azaz minsőgéi időt tölthet együtt a család, új élményeket gyűjtve, és megmutatva a gyereknek, hogy a világ egy jó és izgalmas hely, amiben bárhol jól és biztonságban érezhetjük magunkat! Ja, de hogy nem emlékszik majd rá? Hát nem is azért kell utazni, hanem hogy a szülők jól érezzék magukat - hiszen akkor biztos, hogy jó lesz a családi légkör is, akkor pedig mi oka lenne egy kisbabának rosszul éreznie magát? Semmi. Nálunk legalábbis így volt, hiszen másfél hónaposan Prágában, 5 hónaposan Mexikóban voltunk, és ha valaki, hát akkor Poldi hozta a legjobban ezeket az utazásokat (aki azóta 18 országban járt már), mára pedig egy végtelenül nyitott és barátságos kisgyerek, aki minden helyzetben azonnal feltalálja magát, és mindenkivel megtalálja a közös hangot. Mi csak biztatni tudunk az utazásra is mindenkit (jelen helyzetben nyilván óvatosabban és itthon vagy közeli országokban), mert nekünk az egészséges életmód mellett bizony ezek az utazások is rengeteget adtak és tettek hozzá, hogy ennyire jól működjünk együtt az új helyzetünben és szerepeinkben is. 

3. Féléves kortól egy éves korig

Az első félév után kezdenek még izgalmasabbá válni a dolgok, hiszen a gyermekünk elkezd forogni, kúszni-mászni, ismerkedni a világgal - és az ételekkel. Ideális esetben ugye a baba féléves koráig csak anyatejet (vagy annak hiányában tápszert) kap, és csak azután kezdődik a hozzátáplálás, hogy az érettség összes jelét mutatja. A jó hír, hogy ilyenkor (6 hónapos kor környékén) a babák bizony megérnek arra, hogy pürék és etetés helyett önállóan kezdjenek falatkákat enni – azaz semmi szükség nincs miniatűr pürék gyártására, külön etetésekre! Sőt, a tapasztalat mellett már a tudomány is egyre többször igazolja a BLW, azaz a falatkás hozzátáplálás előnyeit (és fordítva: a pürék és a kanalas etetés lehetséges hátrányait). Nem véletlen választják egyre többen ezt az utat.

Az ételekkel és étkezéssel való ismerkedés első hónapjai a legfontosabbak ahhoz, hogy a későbbi jó szokásokat elkezdjük megalapozni. Érdemes kihasználni ezt az időszakot, és (mind formában, textúrában, ízvilágban) minél változatosabb fogásokkal ismerkedni közösen. A pürék egyik nagy hátulütője, hogy sok szülő benneragad a pürézésben hosszú hónapokra, elszalasztva az első hónapok vissza nem térő lehetőségeit. Kutatások szerint ugyanis ha egy bizonyos korig (9-10 hó) nem találkoznak minél többféle textúrával (a püré az ugye csak egyfajta), akkor később sokkal nehezebben fogják elfogadni azokat - nem véletlen kezdődnek aztán a harcok sokszor egy éves kor körül, amikor a családi ételekre kellene átállni a pürékről. A textúrák mellett ugyanez igaz bizony az ízekre is. Nem igaz, hogy a babáknak ízetlen és unalmas ételeket kellene ennik, sőt! Kifejeztten javasolt lenne minél többféle zöldfűszer, fűszernövény és aromás fűszer használata.

Poldi nálunk is 6 hós koráig kizárólag anyatejet kapott, ezután kezdtük a BLW-t. Azaz soha nem kapott sem pürét, és soha nem etettük – a kezdetektől a változatos és egészséges családi ételekből eszik velünk együtt. Őszintén hiszem, hogy a BLW-nek hatalmas szerepe volt abban, hogy Poldi hihetetlenül „jó evő” baba lett, akivel élmény akár az utazások, akár az éttermezések során a közös étkezés és az új ételek, konyhák felfedezése; hogy nincs olyan étel, amit ne kóstolna meg, és hogy a kedvencei között ott van a garnéla, a gránátalma, az avokádó, a lazac…de igazából nagyjából bármit írhatnék. Ez nem szerencse kérdése, hanem a legfontosabb időszak (a szilárd ételekkel történő első és döntő találkozások meghatározó ereje) tudatos formálása. Őszintén hiszem, hogy nem véletlen hallani olyan gyakran a pürés hozzátáplálásról negatív élményeket és véleményeket, amíg BLW-s szülőktől én még nemigen hallottam, hogy szenvedés lenne a történet. Sőt!

Azaz a baba bekapcsolódik lassan a családi étkezésekbe féléves kora fölött – emiatt is fontos, hogy mostanra rutinból menjen az egészséges életmód, az otthon főzés, a közös étkezések, hiszen ha rendben van a szülők táplálkozása, akkor gond nélkül kaphat belőle (1-2 kivételtől eltekintve és kisebb módosításokkal) a pici. Ha azonban a saját étkezésünk elcsúszott, rendszertelen, akkor még kevesebb időnk lesz ebben változtatni, hiszen ezentúl már nemcsak a kúszó-mászó baba fog minket lefoglalni, de az is, hogy neki külön pépeket gyártsunk…és itt könnyű bekerülni egy ördögi körbe, és megmaradni annál a káros rendszernél, hogy a baba máskor és mást kap, mint a család. Viszont a jó hír, hogy ez az időszak hatalmas motiváció is lehet a változtatásra és a családi étkezések megreformálására.

A féléves kor azért is hozhat változásokat, mert ettől kezdve el lehet kezdeni futóbabakocsit használni – ami számunkra hatalmas segítség és közös örömforrás is lett (már 2 babakocsis félmaratont is futottunk együtt). Gondolom, nem kell ecsetelni a babakocsis futás előnyeit: a babát bevonjuk a mozgásba, együtt sportolhatunk. A babakocsis futások mellett nekünk a konditermünkkel is nagy szerencsénk volt, amelynek játszóházába féléves kortól lehet menni a gyerekekkel. Mi mentünk is, és nagyon hálásak vagyunk a lehetőségért, mert Poldi a legjobb kezekben volt tőlem pár méterre addig, amíg én is kikapcsoltam és feltöltődtem – ha bármi lett volna, egy perc alatt ott lettem volna, de sosem volt. Biztosak vagyunk benne, hogy Poldinak is nagy segítség volt abban, hogy ennyire barátkozós és nyitott kisfiú lett belőle 2 éves korára.

4. Kisgyermekkor (1-2 év)

A baba egy éves korára ideális esetben becsatlakozik a családi étkezésekbe (napi 4-5 rendszeres, tudatos étkezés nyugodt körülmények között) – azaz ha eddig halogattuk is az életmódváltást, legkésőbb itt már tényleg nagyon fontos lenne, hogy úgy éljünk, ahogy a gyermekünket is szeretnénk élni és enni látni. Itt még nagyon-nagyon sokat tehetünk azért, hogy jó szokásokat alakítsunk ki (és ne nehezítsük meg később a saját és gyermekünk dolgát), hiszen itt már egyre több mindent értenek meg a kicsik is a világból és abból, amit látnak tőlünk – abból, amit teszünk, és nem abból, amit mondunk (azaz a gyerekek mimézis, utánzás és gyakorlás útján tanulnak). Egyre több mindenbe tudjuk bevonni őket például a konyhában is, ami szintén nagy segítség lehet a válogatósság megelőzésében.

Az egyik leggyakoribb probléma ebben a korban a válógatósság – ami egyrészt bizonyos mértékig életkori sajátosság lehet, azonban egyáltalán nem törvényszerű és nem is lehetetlen ebben a korban is mindenki számára élvezhető közös étkezéseket kialakítani. Ehhez az egyik legfontosabb a már fentebb említett közös étkezések – közös ételekkel, azaz nincs gyerekmenü és külön főzőcskézés a gyereknek (főleg akkor nem, ha nem hajlandó valamit megenni, helyette a kedvencét kéri). A családi fogások készítésénél természetesen mindenki igényeit figyelembe kell venni ugyanolyan mértékben. Rendkívül fontos lenne az is, hogy a szülők között egyetértés legyen az étkezések tekintetében, hiszen ha ellentétes üzenetet lát tőlük a gyerek, ha apa becsmérli az egészséges ételeket (neadjisten’ neki (is) külön kellene főzni, hiszen „salátát a nyulak esznek” és társai), akkor egészen biztosak lehetnek abban a szülők, hogy a gyereknek is problémái lesznek az étkezéssel.

Nálunk a közös reggeli és vacsora az esetek többségében szent és sérthetetlen, mely alkalmakkor szinte kivétel nélkül itthon (és közösen) készült étel kerül az asztalra. Poldinak soha nem készült semmi külön, ő is ugyanazokat az egészséges és változatos fogásokat eszi a kezdetektől, amelyeket mi is, így 2 éves koráig egyáltalán nem találkoztunk „válogatóssággal” vagy „rossz evőséggel” (figyelem: ez nem azt jelenti, hogy mindig mindent megeszik – hiszen épp ez a lényeg, hogy tud nemet is mondani, és el tudja dönteni, hogy miből és mennyit szeretne enni). Hisszük, hogy ebben a BLW mellett hatalmas szerepe van a közös étkezéseknek (és az ételekkel és az egészséges életmóddal kapcsolatos egyetértésnek és a szélsőségek kerülésének); annak, hogy a konyhában is folyamatosan segít nekem és hagyjuk mind az ételkészítést, mind az étkezést felfedezni.

A példamutatás másik fontos része az étkezés mellett a mozgás lesz – ha ilyenkor azt látja a gyerek, hogy TV helyett mozogni járunk, együtt túrázni, kirándulni, biciklizni és futni, akkor számára is ez lesz a természetes – és ahogy az étkezésnél, úgy a mozgásnál is nagyon erős alapokat lehet lefektetni a későbbiekre. A karantén alatt például ugye itthon edzettünk (a TV-n elindított edzős videókkal) – és Poldi azóta is próbálgat néha így magától 1-2 gyakorlatot, és mondja, hogy „edz, edz” a TV-re mutogatva. Azóta beszereztünk bicikliülést is neki, és pont a napokban tekertünk egy nap alatt együtt 100 km-t a Balaton-parton, és tervben van együtt egy tókerülő biciklitúra is hármasban. A sok-sok hordozós túrázásról nem is beszélve. Azaz a lényeg, hogy kisbaba mellett is megoldható az aktív élet!

Ha véletlen valaki úgy gondolná, hogy nekem könnyű volt ilyen tudatosan és aktívan alakítani az elmúlt 1000 napot: nem ütöttem meg a főnyereményt a genetikai lottón (értsd: nem vagyok alapból "vékony alkat"), és 10 éves evészavaros történet van mögöttem. Az ebből való gyógyulásban a legnagyobb szerepet a férjemmel való találkozás (és a neki is köszönhető hátizsákos utazás), majd a várandósság és a fiunk születése játszotta, mert tudtam, hogy nem szeretném neki átadni azokat a problémákat, amelyekkel én is küzdöttem. Ez sok év tanulás és önismereti munka eredménye - amely a mai napig tart, és szerencsére soha nem ér véget, hiszen mindig van hova fejlődni.

Összefoglalás

Hihetetlen izgalmas volt számunkra az elmúlt 1000 nap, amelyben rájöttünk, hogy a várandósság és egy baba születése nemhogy nem jelenti azt, hogy fel kellene adnunk az egészséges életmódot, a mozgást, a közös étkezések élvezetét és a gasztronómiai felfedezéseket. Sőt! A gyermekeink hosszú távú egészsége érdekében értük teszünk a legtöbbet azzal, ha mind várandósan, mind pedig szülőként még jobban “odatesszük” magunkat: még jobban figyelünk a változatos és kiegyensúlyozott étkezésre, még inkább eljárunk rendszeresen mozogni. Hiszen először az epigenetika révén érhetünk el hatalmas változásokat (azaz programozhatjuk “jól” és “rosszul” a gyermekeinket), később pedig a példamutatásé lesz a főszerep.  Az első 1000 napban olyan erős alapot adhatunk a gyermekeinknek, amelyre később – érjék akármilyen hatások társaságban és a különböző helyzetekben – építeni tud majd.

Rajtunk múlik, hogy milyen könnyű lesz később elsajátítani a gyermekünknek az egészséges, kiegyensúlyozott életmód szeretetét (vagy fordítva: mennyire kell majd neki is megküzdeni az állandó nassolási vággyal, a zöldségek utálatával és a többi mumussal). Ezért tegyük meg értük, hogy odafigyelünk magunkra és a saját életmódunkra. Mert tudjátok: azok az életmódbéli döntések, amelyeket MI hozunk meg MA (főleg az életük első 1000 napja során), nagyban befolyásolják a következő generáció életre szóló egészségét és lehetőségeit.

Források:

• 1000 days (link)
• Feldmár András Heti agymosó podcasjtei
• Koletzko: Diet and Lifestyle Before and During Pregnancy – Practical Recommendations of the Germany-wide Healthy Start – Young Family Network (link)
• Lukács Liza: Az a 9 bizonyos hónap alatt is ehetsz máshogy (link)
• MDOSZ. Táplálkozási Akadémia. Az első 1000 nap (link)
• Pietrobelli: Nutrition in the First 1000 Days: Ten Practices to Minimize Obesity Emerging from Published Science (link)
• Schwarzenberg: Advocacy for Improving Nutrition in the First 1000 Days to Support Childhood Development and Adult Health (link)
• Sződy Judit: NEM kell mártírnak lenned! – akkor sem, ha szoptatsz (link)
• WHO: Maternal and newborn health (link)